Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-04 / 27. szám
Számok, tények, adatok • A harkovi Kirov dolgozói június végén útnak indították Bulgáriába annak az ezer megawatt teljesítményű második turbinának az utolsó alkatrészeit, amelyeket a bulgáriai Kozlodujban épülő atomerőműhöz szállítanak. A nukleáris erőmű első ezer megawattos blokkja már az év végén üzemelni kezd, majd a második turbina jövőre tervezett beindításával az atomerőmű teljesítménye megkétszerzödik. • A záhonyi vasúti átrakóállomás dolgozói az év eleje óta mintegy 15 millió forintot takarítottak meg a tavaly bevezetett új munkaszervezési rendszernek köszönhetően, amelyet számítógép irányít. A szovjet-magyar határon levő legnagyobb magyar „szárazföldi kikötőben“ alkalmazott rendszer lényege az, hogy a számítógép segítségével naponta oly módon helyezik szét operatívan a munkaerőt és a kapacitásokat, hogy a terv- feladatokat a lehető leghatékonyabban teljesíthessék. • A kazahsztáni sztyeppeken levő turgaji szénmedencé- ból már megkezdték a kitermelt szén folyamatos szállítását az uráli hőerőművekbe. Ez a nemrég felfedezett szénmedence szovjet geológusok kutatásai szerint több mint 20 nagy szénmezöböl áll. Készleteinek nagyságát tekintve bátran felveheti a versenyt Szibéria leggazdagabb szénlelőhelyeivel melyekben a fejtés a rendkívüli hideg időjárás, az örökösen fagyos talaj nehezíti. Gyorsuló termékváltás piac korábbi igénytelenségével, elkényelmesítö hatásával magyarázzák, hogy a gyártmányok egy része ma már elavult. Ebben az évben a termékek 28 százaléka új köntösben jelenik majd meg. (Fogyasztási cikkek esetében ennél is nagyobb, 40 százalékos lesz a termékváltás.) Egyebek között erre a célra is az idén rekordmennyiségű, 11,6 millió márkát kitevő K + F (kutatási és fejlesztési) forrásokat szánnak. A szocialista országokkal együtt kívánják tovább fejleszteni az ugyancsak kulcságazatként szá- montartott számítástechnikát és a biotechnológiát, s központi programot dolgoztak ki az anyag- és energiatakarékosságra is. Az acélfelhasználást 1986-ban fajlagosan mintegy 6-7, az energiafogyasztást pedig 3,5 százalékkal kívánják csökkenteni. Az NDK nyersanyagokban szegény ország lévén nem mondhat le a hulladékok és másodlagos nyersanyagok még szélesebb körű hasznosításáról sem, jóllehet e téren az elmúlt években világviszonylatban is kiemelkedő eredményeket sikerült elérniük. (M. H.) Illlllllllllllllllll A leningrádi Néva üzem gyártja azt a 25 ezer KW teljesítményű gázszivattyút, amelyet a legjobb minőségű termékek közé soroltak be. Az üzem termékei közül mind több részesül ebben az elismerésben, s ez elsősorban a jó munkaszervezésnek köszönhető. Felvételünkön a kiváló minősítést kiérdemelt gázszivattyú látható. (ŐSTK-felvétel) llllllllllllllllllll Visszatérve azonban a jelenlegi tervidőszak egyik legfontosabb- a termelékenységnövelés kulcs- tényezőjének tartott - célkitűzéséhez, a CAD, CAM alapjainak megvetéséhez, a szakemberek úgy érvelnek, hogy miközben az évszázad elejétől magának a gyártásnak a termelékenysége mintegy ezer százalékkal növekedett- a szellemi munkáé jó, ha hússzal. A CAD, CAM bevezetésétől az elkövetkező években e téren is a termelékenység mintegy háromszáz százalékos növekedését remélik. Ami pedig a kézzelfogható eredményeket illeti, ezekkel leginkább minden bizonnyal a Fritz Heckert Kombinátban büszkélkedhetnek. A 27 ezer dolgozót foglalkoztató óriáskombinátból származik az NDK szerszámgép- gyártásának csaknem fele, termékeik 80 százalékát a világ több mint 50 országába exportálják. A kapuikon kikerülő gépek négyötödrészben elektronizált NC-be- rendezések. A kombinátban nem kevesebb, mint nyolc nagy és középszámitó- gép, illetve húsznál több kis komputer teljesít szolgálatot, s az összes gépórakapacitás felét fordítják tudományos számításokra. A törzsgyárban a számítógéppel működtetett impozáns magasraktár, vagy a padlóba rejtett vezérlő fémszálak nyomát kísérletként követő, vezető nélküli anyagszállítójárművek pedig már a 90-es éveket idézik. A CAD, CAM fejlesztéséről a gyárban elmondták, hogy eddig- egyetemi segédlettel - hengeres testek, tengelyek automatizált tervezésére szolgáló programcsomag készült el. Számításaik szerint 25-30 százalékkal növeli majd a konstrukciók biztonságát, és évente 40 ezer tervezői órát takaríthatnak meg általa. A tervezés, az anyagtárolás és -szállítás, a gyártáselökészítés valamennyi fázisának komplex számítógépesítésével - mint arról néhány termékük esetében már megbizonyosodtak - 20-30 százalékkal csökkenthető az előkészületi idő. A CAM széles körű alkalmazásától pedig távlatilag a korszerű berendezéseik és a gyárban működő rugalmas gyártórendszer optimális kihasználását s a termékek átfutási idejének akár a felére csökkentését remélik. Ha a termelékenység növelésének kapcsán a legtöbbször a CAD, CAM is hangzik el, az elkövetkező években - természetesen - az NDK-ban sem csupán ennek a központi programnak szánnak prioritást. Tovább folytatják például a robotok alkalmazására tett erőfeszítéseket. Ami ezek számát illeti, valóban meg lehetnek elégedve, ám a kitűzött célt, hogy egy-egy robot üzembe állításával 2,5 munkaerőt megtakarítanak, egyelőre még nem sikerült elérni. Kiemelt fontosságot tulajdonítanak a termékek megújításának is. Nem utolsósorban a szocialista CAD, CAM - e betűszókat ismételgetik az NDK-ban ma vál- lalatszerte. A közelmúltban egy külföldi újságíróknak szervezett és az ország gazdaságának kereszt- metszetét bemutatni hivatott 10- napos körút folyamán óvatos becsléssel is legalább százszor ejtették ki cégük jövőjét ecsetelő vezetők. A hazai újságolvasók számára feltehetőleg kevésbé közkeletű hatbetűs rövidítést az NDK-ban az angolszászoktól kölcsönözték, a CAD a műszaki tervezés, a CAM pedig a gyártás számítógépesítését jelentő szavak kezdőbetűiből származik. milliárd DM • Az elmúlt másfél évtizedben dinamikusan növekedtek az NDK-ban a kutatásfejlesztésre szánt pénzösszegek. Aki viszont a vállalatoknál az e téren már megvalósult elképzelésekről érdeklődik, meggyőződhet arról, hogy ami a számítógépes tervezést illeti, német barátaink egy jottányit sem járnak a többi KGST-ország szakemberei előtt. Legalábbis egyelőre. Az NDK-ban a gazdasági célokat ugyanis előszeretettel szublimálják jelszavakban, ám ók e kampányok hatásosságát adatokkal is alátámaszthatják. Az elmúlt öt évben egyebek közt például a robotok elterjesztése került a reflektorfénybe. A tervidőszakban 45 ezer ipari robot munkára fogását tűzték célul, végül 46 500 sikerült. A magyar vegyipar négy évtizede A sikerek titka: a nemzetközi munkamegosztás r Már jó egy hónappal az idei nemzetközi vegyipari vásár, az Incheba ’86 megnyitása előtt bizonyossá vált, hogy a külföldi partnerek közül a KGST-tagországok legnagyobb kiállítója a Magyar Népköztársaság lesz. Ráadásul az Interantikor ’86 elnevezésű kiállításnak - amely az Incheba szerves része, s nemcsak kísérő rendezvénye éppen a magyar kiállítási részleg képezi a gerincét. Ha figyelembe vesszük azt, hogy napjainkban a gazdasági fejlettség egyik fokmérője éppen a vegyipar színvonala, akkor megállapíthatjuk azt is, hogy a magyar vegyipar helyzete világviszonylatban sem rossz. A kemizáció jelentős mértékben befolyásolja a legkülönbözőbb iparágak és a mezőgazdaság műszaki színvonalát, a fogyasztás szerkezetét, a lakosság életszínvonalát. Ha összehasonlítjuk a magyar vegyiparnak a bevezetőben vázolt jelenlegi helyzetét a felszabadulás előttivel, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy korábban nem játszott döntő szerepet az ország gazdasági életében. Néhány kivételtől eltekintve - ilyen például a nitrogéngyártás, a műtrágyagyártás, a gyógyszeripar és néhány feldolgozó iparág - tulajdonképpen 1945-ig manufakturális viszonyok uralkodtak. Ráadásul a második világháború tönkretette az iparág termelési kapacitásának több mint negyedrészét. Éppen ezért a felszabadulás után az elsődleges feladat az volt, hogy helyreállítsák a háború okozta károkat. Ennek eredményeképpen 1949-ben a vegyipar minden téren elérte vagy túlszárnyalta a háború előtti színvonalat. 1950-ben az első ötéves terv beindításakor feladatul tűzték ki, hogy megnégyszerezzék az iparág termelését. Ennek azonban csak a töredékét sikerült elérni és az ágazat belső egyenlőtlenségei továbbra is megmaradtak. Az ellenforradalom után az ország új vezetése egyik fő feladatának tekintette a vegyipar fejlesztését, mint az ipar fejlődésének egyik kulcskérdését, és ennek megfelelően nagy beruházásokba fogott. Mintegy negyedszázaddal ezelőtt a fejlesztés egyik alapelvévé vált a szelektivitás, s ez nemcsak azt jelentette, hogy a vegyipar egy-egy ágazatát gyorsabban fejlesztették, hanem azt is, hogy lemondanak a fejlesztés kizárólagosan hazai erőkből történő megalapozásáról. Felismerték azt, hogy a korszerű vegyipar létrehozása és annak dinamikus fejlődése a szocialista integráció elmélyülésétől függ. A hatvanas évek elején megállapított fejlődési irányvonalban kiemelkedő helyet kapott a műtrágyagyártás, a műanyagok gyártása, a gyógyszeripar és olyan ágazatok, amelyek lényeges szerepet töltenek be a lakosság igényeinek kielégítésében. Párthatározat szögezte le, hogy a fejlődést a legkorszerűbb technológiákkal kell megalapozni. E fejlesztés első fázisában a legfontosabb helyen a műtrágyagyártás szerepelt, majd a hetvenes években előtérbe került a műanyagok gyártásának és feldolgozásának kérdése. Még 1973-ban hagyták jóvá és nyolc évvel később be is fejezték a petrolkémiai fejlesztés programját, amely a szénhidrogénekre épült. 1970-ben aláírták a magyar-szovjet oleffin-egyezményt, amely ezt a programot megalapozta, s ennek értelmében Magyarország nagy mennyiségű etilént szállít a szovjet vegyipar számára, amelynek ellenértékeként megkapja a petrolkémia szervesalapanyag-szükségletét. Ezzel párhuzamosan jelentősen előrelépett a nagy hagyományokkal rendelkező magyar gyógyszeripar is. Ehhez az elmúlt évtizedben hozzájárult a herbicidek gyártásának fejlesztése Ennek az ágazatnak jelentős mértékű fejlesztése azonban eléggé későn, csak a hetvenes évek közepén került előtérbe, amikor a kutatásokba bekapcsolódtak a korábban nagy hagyományokra vissza-. tekintő gyógyszergyárak. A jelenlegi helyzetben ez azért jelentős, mert aránylag kicsi ezeknek az ágazatoknak az energiaigénye, de a szellemi és fizikai energia egyidejű felhasználásával jelentős értékek állíthatók elő. Ez is befolyásolja azt, hogy a jelenlegi évtized elején jóváhagyták a gyógyszeripar fejlesztésének 1990-ig szóló programját. Ez alatt az idő alatt a dinamikusan fejlődő iparág átlagát jóval meghaladja a gyógyszergyártás fejlődésének üteme. Ez idáig tulajdonképpen csak a sikerekről szóltunk, vannak a magyar vegyiparnak azonban olyan ágazatai, amelyekben nemcsak a világszínvonaltól, hanem a legfejlettebb KGST-országok színvonalától is nagy a lemaradás. Például a műszálak gyártása terén a magyar vegyipar mennyiségében mintegy 30 százalékban, összértékben pedig alig húsz százalékban fedezi a hazai szükségletet. A műanyaggyártás és -feldolgozás színvonala szintén csak közepesnek mondható. A legközelebbi időszakban azonban megkezdik a jelentősebb alapvető műanyagok közül többnek a gyártását. A már vázolt fejlesztési irányvonalnak köszönhetően lényegesen megnőtt a vegyipar szerepe a magyar népgazdaságban. Mig például 1950-ben az egész nép- gazdasági termelésnek csak 5 százalékát adta a vegyipar termelése, addig tíz évvel később ez a szám 6,8 százalékra emelkedett, további tíz év elteltével már 17 százalék, s újabb tíz év múltán 19,2 százalék volt a vegyipar részesedése. Az exportorientáltságnak köszönhetően az elmúlt esztendőben a teljes magyar kivitel negyedrészét a vegyipar adta. Ez pedig azt jelentette, hogy jelentőségében ez az iparág a második helyre küzdötte fel magát a magyar gépipar mögé, sőt a konvertibilis elszámolású piacokon a vegyipart illeti meg az elsőség. Közben 1983-ban először fordult elő, hogy a KGST-országok keretében - leszámítva a kőolajszármazékokat - a magyar vegyipar kivitele túllépte a behozatal volumenét. Amikor az elmúlt ötéves tervidőszak sikereit megalapozták, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozatát tartották szem előtt, amely feladatul adta, hogy a vegyipart továbbra is szelektivitás elvének megtartásával a nemzetközi szocialista munka- megosztás bázisán kell továbbfejleszteni. Ennek megfelelően változatlanul kiemelt helyen szerepel a petrolkémia fejlesztése. Nemcsak a Szovjetunióval tart fenn jelentős együttműködést a magyar vegyipar hanem a többi szocialista országgal is. Ebben az együttműködésben fontos szerepe van a csehszlovák-magyar kapcsolatoknak. Hagyományosan, a kétoldalú egyezményeknek megfelelően szakosodnak a két ország vállalatai a gyógyszergyártásban, a gumiiparban, s a polietilén termelését is államközi egyezmény szabályozza. További lehetőségek kínálkoznak például a herbicidek gyártásában, a kozmetikai és a háztartásvegyiparban. A legnagyobb jelentőséggel azonban az az egyezmény bír, amely szabályozza a két ország együttműködését a poliuretán alapanyagok gyártásában. MÉSZÁROS JÁNOS ÚJ sz 1986. VII
