Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-25 / 30. szám

*

ÚJ szú

3

1986. VII. 25.

D

olores Ibárruri nevét Spanyolország határain túl is jól ismérik. Élete, forradalmi harca a hűség jelképe - a dolgozók felszabadításának, a munkásosztály ügye iránti hűségének a jelképe. A spanyolországi nemzeti forradalmi háború éveiben, a második világháború alatt és utána Passionaria izzó szava emberek ezreit lelkesítette harcra a reakció és a fasizmus erői ellen, a szabadságért, a demokráciáért és a szocializmusért, a jobb jövőért.

Dolores Ibárruri tavaly decemberben töltötte be kilencvenedik életévét. A Béke és Szocializmus folyóirat arra kérte, hogy válaszoljon néhány kérdésre. Alább közöljük a válaszokat.

ön szemtanúja és részese volt századunk nagy eseményeinek, derekasan kivette részét a haladásért, a dolgozók jobb életéért, a kommunizmus eszményeiért vívott harcból. Véleménye szerint milyen szerepük volt ezeknek az eszményeknek a társadalmi-történelmi fejlődésben?- A mi eszményeink, a dolgozók társadalmi felszabadításának kommunista eszményei beragyogták harcokban bővelkedő egész életemet. „Az egyetlen út“ című könyvemben elmondom, mit jelentett számomra az oroszországi szocialista forradalom győzelme. Akkor még nem voltam teljesen tudatában annak, milyen nagy fordulópont ez az esemény, nem tudtam elképzelni, milyen hatással lesz sorsomra, emberek millióinak sorsára, az egész emberiség sorsára.

De ösztönösen éreztem, hogy valami óriási, felmérhetetlen jelentőségű dolog történt. Minden gondolatomat a távoli, de attól kezdve valamennyiünk számára oly közeli ország kötötte le. Két szó örökre emlékezetembe vésődött, állandóan foglalkoztatta gondolataimat és szívemet: „OROSZORSZÁG és LENIN“.

Azóta csaknem 70 év telt el. A világ térképén megjelent a szocialista országok egész csillagzata, amelyek véget vetettek a tőkés kizsákmányolásnak. Az országok tucatjai rázták le a gyarmati jármot, s kivívták a független élet lehetőségét. Hazám, Spanyolország is, ahol fél évszázada háborút folytattunk a fasizmus ellen, a véres Franco-diktatúra hosszú, gyötrelmes évei után - nem egykönnyen - demokratikus útra lépett.

Ezért bármennyire bonyolultak és heterogének a mai kor társadalmi-történelmi fejlődésének tendenciái, eszményeink összessége továbbra is az elnyomottak iránytűje, kimeríthetetlen reményforrása, a harc értelme.

Több mint hat évtizeddel ezelőtt tagja lett a szocialista, majd pedig a kommunista pártnak. Osztozott a spanyol bányászok és családjaik nem könnyű sorsában, majd harcra kelt a munkásosztály társadalmi felszabadításáért, vágyainak, jogainak és érdekeinek védelmében. Mi e célok jelentősége ma?- E hat évtized alatt természetesen jelentős változások történtek. De az elvek rendíthetetlenek. A munkásosztály összetétele is megváltozott valamelyest, de a tudományos-technikai forradalom a munkásosztály szövetségeseinek nem a csökkenéséhez, hanem a gyarapodásához vezetett. Rendkívül változatosak lettek a harc formái. De mindennek ellenére a legfőbb feladat ma is az, hogy védelmezzük a dolgozók és - tágabb értelemben - mindazok vágyait, jogait és érdekeit, akiket a nagytőke politikájának következményei sújtanak. Ezenkívül sok új jelenséggel van dolgunk, a többi közt az úgynevezett „új társadalmi mozgalmakkal“: a környezetvédő, feminista stb. mozgalmakkal. Noha e mozgalmak heterogének, néha határozott álláspontjuk sincs, objektíve antikapitalista potenciált hordoznak, összeolvadnak hatalmas tiltakozó hullámmá, visszatükrözik a mostani gazdasági válsággal együtt járó mély társadalmi válságot. Mindemellett a fő ellentét továbbra is a munka és a tőke, az elnyomottak és a kizsákmányolok közti antagonisztikus ellentét. Ezért továbbra is a szó legtágabb értelmében vett munkásosztály az elkerülhetetlen társadalmi átalakítások hajtóereje.- ön, a nemzetközi kommunista mozgalom veteránja, hogyan látja mozgalmunk szerepét és helyét a mai világban?- Anélkül, hogy igényt tartanék bármiféle általánosításra, mint Spanyolország Kommunista Pártjának, a nemzetközi kommunista mozgalom részének elnöke úgy vélem, hogy mozgalmunk számos lényeges szerepet tölt be a mai világban. Egyik okként megemlíthetem, hogy vannak olyan országok - köztük olyan nagy országok, mint a Szovjetunió és Kína -, amelyeket kommunista pártok vezetnek. A fejlődés szocialista útjára léptek bizonyos sajátosságokkal más országok is.

Továbbá, figyelembe véve mozgalmunk sokféleségét, az eltérő körülményeket, amelyek között az egyes kommunista pártok tevékenykednek, e pártok történelmi gyökereit stb., erősödik az egység, amely mindegyik párt tiszteletben tartásán, a stratégia és a taktika kidolgozásának függetlenségén, valamint az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson alapul.

A történelmi tapasztalatok megtanítottak bennünket arra, hogy feltétel nélkül véget kell vetnünk a szűk dogmatikus

A népfrontpolitika, amelyet Spanyolország Kommunista Pártja védelmezett, elősegítette a demokratikus erők összefogását, amely alapja volt a fasizmussal szembeni ellenállásnak. A frontokon a harctevékenység csak akkor szűnt meg, amikor a kapitulánsoknak a „tisztes béke" szükségességének hazug ürügyével sikerült megbontaniuk a nép egységét, noha még ezután is folytatódott az ellenállás Francóval szemben, mégpedig főleg a mi pártunk lelkesítő irányításával, kezdetben partizánakciók formájában, majd pedig úgy, hogy újjászerveztük

Kimeríthetetlen

,

kereteknek, de egyszersmind rendíthetetlenül hűnek kell lennünk a marxista elmélethez, amelyet folytonos fejlődésben, korunk ritmusában fogunk fel. Csodálom Lenin géniuszát, mindig követtem módszerét, amely visszaadta a marxizmusnak a lényegéhez tartozó forradalmi- ságot, és bebizonyította, hogy lehet fejleszteni Marx és Engels eszméit az új korszaknak, az imperializmus korának körülményei között. Mindemellett a marxista forradalmi párt számára igen fontos az ésszerű szövetségi politika, amely ma a harc különböző frontjain azt jelenti, hogy meg kell teremtenünk a akcióegységet a szocialistákkal, a szociáldemokratákkal, a haladó keresztényekkel és másokkal, valamint a fentebb említett új mozgalmakkal, illetve közelednünk kell hozzájuk.-Az ön neve felidézi az emberek emlékezetében az antifasiszta ellenállásnak, a reakció és a háború erői elleni küzdelemnek az éveit. Véleménye szerint milyen fő tanulságai vannak azoknak az éveknek? Milyen gondolatokat ébreszt önben az idei évforduló, a spanyolországi

Í nemzeti forradalmi háború kezdetének ötvenedik évfordulója?

I -Annak az időszaknak szerintem az a fő tanulsága, hogy az igaz ügyért vívott harcban a minden nehézség leküzdésére elszánt, egységes nép legyőzhetetlen. Jelszavunk ez volt: „NEM TÖRNEK ÁT!“ És noha több ok következtében - amelyek közt külön is hangsúlyoznám Nagy- Britannia és Franciaország vezető köreinek „müncheni“ politikáját - vereséget szenvedtünk, idővel, a spanyol népnek a demokráciáért vívott harca során, diadalmaskodott az igazság, A riep GYŐZÖTT.

A spanyolországi nemzeti forradalmi háború kezdetének 50. évfordulója elsősorban népünk hősiességét idézi emlékezetembe. Népünk akkor példát mutatott Európának és az egész világnak, csaknem három éven át szembeszállt a támadó fasiszta lázadókkal, akiket Hitler és Mussolini intervenciója támogatott.

i a munkásmozgalmat, mozgósítottuk a dolgozókat, a diákokat és más rétegeket az amnesztia kihirdetéséért és a demokratikus szabadságjogokért. ,- A spanyol nép antifasiszta harcának évei markánsan megmutatták, milyen óriási erő a proletár internacionalizmus, a kommunistáknak, az összes haladó, demokratikus köröknek a nemzetközi szolidaritása, amikor egységesen szállnak harcba az imperializmus és a reakció agresszív terveivel, a béke és a demokrácia védelmében. Mi a jelentősége e szolidaritásnak napjainkban?- Valóban, azokban az években, a hazai és a nemzetközi fasizmus elleni harc időszakában rendkívül erőteljesen mutatkozott meg a kommunistáknak, valamint az összes haladó és demokratikus köröknek a köztársasági Spanyolország iránti szolidaritása. A nemzetközi brigádok hőstette örökké élni fog az emlékezetben. Azóta a spanyol kommunisták is sokszor vállaltak nemzetközi szolidaritást a felszabadulásukért harcoló népekkel: Vietnammal, amely az amerikai imperializmussal állt harcban; Kubával, amely bátran dacolt a blokáddal és az amerikai intervencióval; a palesztinai néppel, az izraeli agresszió áldozatával és most Nicaragua népével, amelyre Washington nyomása nehezedik. Szóval, kommunisták lévén, igazi internacionalistákként járunk el. És valamennyit törlesztőnk abból a szolidaritásból, amelyet irántunk tanúsítottak bőkezűen, nem csupán a fegyveres harc három éve alatt, hanem a Franco-diktatúrával szembeni hosszú ellenállás időszakában is.- A harmincas években ön képviselő, a kortez alelnöke volt. Beszédei óriási benyomást tettek a hallgatókra, harcra buzdították a spanyol demokratákat a Franco-uralom ellen. Véleménye szeI

rint mi a ,.titka" a szónak, a közéleti személyiség tömegekre gyakorolt hatásának? Szükség van-e ma is arra, hogy a politikai vezető közvetlenül beszélgessen az emberekkel? Feleslegessé tette-e ezt a művészetet a televízió?

1937. április 26-án a Francoék megsegítésére bevetett német fasiszta légierő repülőgépei néhány ezer bombát szórtak Guernicára, a mintegy négyezer lakosú spanyolországi kis baszk városkára. Felvételünkön: Guernica a szörnyű bombázás után.

(Archív-felvétel)

◄-------------------------------------------" - A hatás, amelyet a szónok vagy a politikus a tömegekre gyakorol, igen egyszerű dologtól függ, de ez nem mindig érhető el könnyen: képesnek kell lenni arra, hogy eggyé forrjunk a tömegekkel, azonosuljunk érzelmeikkel, s az ő nyelvükön beszéljünk (ami nem jelent leegyszerűsítést) az embereket leginkább foglalkoztató problémákról. Amikor az ember nagy tömeg előtt beszél, rögtön megérzi, hogy eljutnak-e szavai a hallgatók tudatáig, megtalálta-e a „kellő hullámhosszt“, és nincs a klasszikus retorikának olyan fogása, amely ezt az adottságot helyettesíthetné. Nagy költőnk, Antonio Machado mondta: „A nép nyelvén beszélni - ugyan mit kívánhatnék többet!“

Természetesen a televízió, a modern audiovizuális eszközök új módszereket hoztak magukkal, amelyek a burzsoázia kezében, sajnos, nem az emberek tájékoztatására, hanem félrevezetésére, tudatuk deformálására szolgálnak. De semmilyen technika, még a legtökéletesebb technika sem helyettesítheti soha az élő emberi szót, azoknak a szavát, akik progresszív irányban akarják megváltoztatni a történelem menetét. A politikai vezető és a nép közvetlen párbeszéde továbbra is pótolhatatlan. Azt is mondhatom, hogy az emberek tapasztaltabbá, igényesebbé válnak: jól tudják, mikor szólnak őszintén hozzájuk a politikai vezetők, és mikor cseng hamisan a beszédük.- önnek, mint nőnek, mint anyának súlyos megpróbáltatásokban volt része: előbb a bányászcsaládokat sújtó nyomor és betegségek elragadták a leányait, majd Sztálingrádnál a fasiszták ellen vívott harcokban a fia esett el. Mit kíván a világ nőinek? Milyen szerepet hivatottak betölteni a nők a mai világban?- Mit kívánok a nőknek? Mindenekelőtt békét, a nukleáris háború veszélyének megszüntetését, mivel ebben a háborúban kétségtelenül nem lesznek sem győztesek, sem legyőzöttek. Béke nélkül semmi sem lesz lehetséges. Mindenfajta társadalmi terv megvalósításának első feltétele magának a társadalomnak a lété. Mint a hatalmas békemozgalom mutatja (Spanyolországban ez harc a NATO ellen, mozgalom a katonai tömbök egyidejű megszüntetéséért, a leszerelésért, az aktív semlegesség politikájáért), a nők nagy erőt képviselnek, mégpedig nemcsak mennyiségi szempontból, hanem az ügy iránti abszolút húség tekintetében is. Bármiféle forradalmi átalakítás tarthatatlan lesz, ha nem sikerül bevonni a nők - a kimeríthetetlen energiájú, bölcs és odaadó - nők tömegeit.- ön szerint a kommunistáknak mely vonásai a legjellemzőbbek és legfontosabbak? Mit kíván az ifjúságnak, a kommunisták új nemzedékeinek?- Szerintem a kommunisták legfontosabb vonása a határtalan húség a dolgozók és az elnyomottak érdekvédelmének ügyéhez, harcuk a társadalmi egyenlőtlenség minden formája ellen. Ezenkívül helytállásuk minden nehézséggel és megpróbáltatással szemben, valamint a szolidaritás. Éppen ez a kommunista etika, amely a legnemesebb morális elveken alapul, és nem az ember magára kényszerített magatartásából, hanem meggyőződéséből fakad. Az az etika ez, amelyet személy szerint én különösen fontosnak tartok az úgynevezett „fogyasztói társadalom' körülményei között, amely a szó szoros értelmében behálózza az embereket a hamis értékek hálójával.

Az egész ifjúsághoz, a kommunisták új nemzedékéhez szólva azt mondom: kívánom nektek, hogy vigyétek el a jövőbe az előző forradalmár nemzedékek örökségét, folytassátok a jobb és igazságosabb világért vívott harcot, amelynek annyi nagyszerű ember áldozta életét. Amikor ezt mondom, nem csupán anyai érzelmek vezetnek, hanem azt akarom, hogy képesek legyetek megteremteni az olyan társadalmat, amely megfelel a ti korszakotoknak.

Kívánom nektek, hogy legyetek továbbra is hűek a kommunisták előző nemzedékeinek ügyéhez, de ne kötődjetek görcsösen a múlthoz, menjetek változatlanul előre elgondolásaitokban, oldjátok meg a problémákat törekvéseitekkel és e folyton változó, végeláthatatlan világ új követelményeivel összhangban.