Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-24 / 52. szám

Alleiopátia, avagy rejtélyes mérgezések a talajban A görög eredetű tudományos kifejezés egy, a természeti kör­nyezetünkben ősidők óta megle­vő, de viszonylag későn felismert jelenséget jelöl meg. Ezt a jelen­séget az emberiség nem mosta­nában fedezte fel, de okaival és összefüggéseivel most ismerke­dünk részletesebben. Az ösztönös felismerés lényege, hogy az em­berek bizonyos növények környe­zetében rejtélyes mérgezési tüne­teket figyeltek meg. Például a dió­fák közelében a burgonya, de kü­lönösen a paradicsom nem jól fej­lődik, sőt kipusztul. Az akác és a diófa nem tűri meg maga alatt a különböző aljnövényeket, a fü­veket és a gyomokat. A dió és a vadgesztenye levelét nem érde­mes összegyűjteni, hogy a szer­ves trágyához keverjük vagy kom­poszt készüljön belőle, mert az ilyen szerves anyagokkal kezelt talajokon a növények gyenge fej­lődését vagy kipusztulását figyel­ték meg. Századunk elején a ker­tészek arról számoltak be, hogy némely illatos növények, például a liliom és az ürömfélék nem min­den növényt tűrnek meg a környe­zetükben. Az utóbbi két évtizedben külö­nös gyorsasággal gyarapodtak ismereteink e jelenségekkel kap­csolatban. A modern talajbiokémia legújabb eredményei még a legér­dekesebb, a szinte hihetetlennek tűnő megállapításokat is a valóság­ba utalták a csodák és a rejtélyek világából. Ml IS HÁT AZ ALLELOPÁTIA? Azt a hatást nevezzük így, ame­lyet egyes növények más növé­nyekre fejtenek ki, rendszerint a talajon keresztül, a talaj közvetí­tésével. Már a megfogalmazásból következik, hogy ezek a hatások lehetnek kedvezőek is, de kedve­zőtlen következményekkel is szá­molnunk kell. Manapság a jelen­ségek közül többnyire a mérgező hatásokat tartjuk számon. Ennek oka az, hogy sokkal több a mérge­ző allelopátiás anyag, mint a ser­kentő; másrészt a serkentő hatá­sok sokszor nem ítélhetők meg egyértelműen, mivel a növények kedvező fejlődése gondos ápolás­sal, a kedvező időjárással és más tényezőkkel is összefügg. A ki­mondottan mérgező hatások azonban látványosan jelentkez­nek, és felhívják magukra a fi­gyelmet. AZ ŐSZIBARACK PUSZTULÁSA Az alleiopátia jelenségének részletes vizsgálatát és mai tudo­mányos eredmények megalapo­zását három egymástól független, igen jellegzetes megfigyelésnek köszönhetjük. Az egyik, legszéle­sebb körben megfigyelt mérgezési tünet az öszibarackfáknál tapasz­talható. Sok kertész által megfigyelt je­lenség, hogy a kipusztult ósziba- rackfa helyébe másik csemetét te­lepíteni szinte lehetetlen. Az új csemeték ugyanis rendre kipusz­tulnak. Amerikában és Európában egyaránt tudományosan vizsgál­ták azt, hogy milyen okok vezet­nek az öszibarackfák kipusztulá­sához. Kezdetben tápanyagellátá­si zavarokra gondoltak, majd nö- vényfertözési okokra gyanakod­tak. Végül is az öszibarackfa ré­szeinek, például a kérgének és gyökérkivonatainak az ősziba­rack-csemetékre gyakoroit hatá­sát vizsgálták. Úgy találták, hogy az öszibarackfa növényi részeinek vizes kivonata gátolja az fiatal csemeték fejlődését. Ha azonban a gyökér- vagy kéregrészeket elő­zőleg alkohollal kezelték, ez a ha­tás már nem jelentkezett. A mér­gező hatás tehát ezekben a növé­nyi részekben megkötött és bizo­nyos hatásokra felszabaduló cián­vegyületekre vezethető vissza. Az öszibarackfa önmagát mérgezi, más növényekre kifejtett ilyen irá­nyú hatását nem tapasztalták. Régen ismert jelenség, hogy kipusztult idősebb almafák pótlása nagy nehézségekbe ütközik, a csemeték megbetegszenek, visszamaradnak a növekedésben, satnya lesz a gyökerek fejlődése. Az almacsemeték kezelése azon­ban az almafa különböző részei­nek vizes kivonatával nem idézett elő semmiféle hatást. Ugyanakkor talajon keresztül a mérgezés nagyhatású és bizonyítható volt. Kiderült, hogy az almában megta­lálható egyes vegyületek a talaj­ban a baktériumok hatásának és a talajbiokémiai folyamatoknak ki­téve átalakulnak. A NARANCSHÉJ ILLATA Ettől teljesen eltérő jelensége­ket figyeltek meg a citrusféléknél. Evenari egy zárt lefedhető üveg­csésze közepébe egy kisebb csé­szét helyezett el narancshéjjal megtöltve, és ettől elkülönítve a nagyobb csészében búzasze­meket helyezett el csírázásra. A narancshéj illatával megtöltött csészében a búzaszemek nem csíráztak ki! Látványosan lehetett tehát bizonyítani, hogy azok a megfigyelések, amelyek az egyes, erős illatú növények bizo­nyos más növényeket mérgező hatásaira utalnak, tudományosan is igazolhatók. A MÉRGEZÉSEK ELLENI VÉDEKEZÉS A leírtakból feltűnhet az olvasó­nak, hogy az alleiopátia csak a kerti növények között jelentke­zik. Ez nem véletlen! A mérgezést előidéző speciális anyagok ugyan­is rendkívül kis mennyiségben fej­tik ki hatásukat, és ezek a mérge­ző anyagok szántóföldi körülmé­nyek között, a talajok művelése­kor, forgatásakor felhígulnak és így hatásuk nem is figyelhető meg. Az állandóra ugyanazon helyre te­lepített növényeknél, a fáknál azonban a mérgező anyagok kon­centrálódnak, és felhalmozódá­sukkal kárt okoznak. Érdekes tudományos megálla­pítás az is, hogy nem elsősorban a gyökerek, hanem a fák levelei a felelősek a mérgező hatásokért. Mivel a kipusztult fák helyébe rendszerint ugyanarra a helyre kí­vánunk fát telepíteni, fontos kér­dés az alleiopátia elleni véde­kezés. A modern talajbiokémia ered­ményei, elsősorban a humuszku­tatások új irányai rávilágítottak az egyszerű védekezés lehetőségé­re. A humuszanyagok bonyolult felépítésüknél fogva sokféle ké­miai hatást képesek kifejteni. Ku­tatásaink alapján megállapítható, hogy az alleiopátia leghatásosabb és egyetlen ellenszere a talaj szervesanyag-tartalmának növe­lése, a helyes humuszgazdálko­dás, és az új csemeték telepítése­kor az ültetőgödör vastagon, lega­lább 15-20 cm vastagságban, jó minőségű komposszttal, szerves trágyával, tözeges földkeverékkel való kibélelése. A humuszanya­gok ártalmatlanná teszik, megkötik a mérgező anyagokat, amelyek a talajfolyamatokban később át­alakulnak és mérgező hatásukat elvesztik. u , lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Ragasszuk papírra Akik termesztettek már retket, jól tudják, hogy egyenletes kelés, egyenletes fejlődés és szabályos gumó csak gondosan, azonos sor- és tőtávolságra vetett magvakból, vagyis négyzetes vetésből várha­tó. Egyszerűbb és gyorsabb ugyan a szórvavetés, de a jobb és biztosabb termés eléréséhez nagyüzemekben és kisüzemek­ben egyaránt az egyenlő tenyész- területet adó négyzetes elhelye­zést alkalmazzák. A lyuggatóléc- cel vagy hengerrel előkészített magágyba egyenként kell a mag­vakat elvetni, és ez bizony kisebb felületen is napokat vesz igénybe. Van azonban egy igen egyszerű módszer, amely sem drága sze­menként vető gépet, sem bonyo­lult eljárást nem igényel, a vetés­teljesítményt és a minőséget vi­szont nagymértékben javítja: ez a ragasztásos módszer. A munka elvégezhető téli esté­ken, amikor a sok szorgalmas ker­tészkéz egyébként is tétlenségre van Ítélve. A művelethez a víz h->*á<;ára gyorsan bomló selyem­Azt hiszem mindenki előtt ismert, hogy kertünk növényvédelmi munkái­ban egyik legjobb segítőink az énekes madarak. Gyakori látogatók a szén- és kékcinke, a légykapó, a rozsdafarkú és a mezei veréb, melyekhez a tél folya­mán még számos hazai és északról érkező faj csatlakozhat. Segítőtársaink hatalmas rovartömegeket pusztítanak el, hiszen gyors anyagcseréjük miatt tápanyag­szükségletük igen nagy. Ez az utódok gondozása idején még fokozódik is. Az énekes mada­rak közvetlen hasz­na mellett nem le­becsülendő az az esztétikai élmény sem, amelyet a kertünkben élő madarak életének nyomonkövetése, fiókáik felcsepere­désének megfigyelése okoz. Tudatos madárszoktatással, költési helyek létesítésével, téli etetéssel megtelepíthetók a hasznos madarak. Ottlétük a kártevő rovarok pusztítása révén haszonnal, illetve a rovarölösze- res kezelések csökkenthetósége révén környezetkíméléssel is párosul. Költés céljára a madárodúkat ösz- szel, tél elején kell kihelyezni. Ezeket a kertünkbe látogató madarak a tél folyamán búvóhelyül használják, így tavasszal természetesnek veszik, hogy abban fészkeljenek. papírra, ragasztóra, vonalzóra és természetesen a vetendő magra van szükség. A selyempapíron a szükséges távolságra a magvak helyét meg­jelöljük, majd kevés ragasztóval a magvakat a papírra ragasztjuk. Néhány perces száradás után a selyempapírt összehajtjuk, majd vetésig száraz helyen tartjuk. Az apróbb gumójú fajták magját 5x5 vagy 6x6 cm-re, a na­gyobb gumójúakét 8x8 vagy 10 x 10 cm-es térállásnak megfele­lően ragasszuk fel a papírlapokra vagy a papírcsíkokra. Túl sok ragasztót ne használ­junk, mert egyesek vízben rosszul oldódnak, és ha a magot az ilyen ragasztó vékony hártyával körbe­veszi, nem nedvesedik át a talaj­ban, aminek rossz csírázás és hiányos kelés a következménye. Az ilyen gondos elkészítés után tavasszal csak a magágyra kell helyezni a papírt, majd vékony földréteggel betakarni és beöntöz­ni. K. M. A téli, táplálékban ínséges időben madáretetőket helyezzünk ki. Füg­geszthetjük a fák vastagabb ágaira, készülhetnek fatörzsböl, dróthálóból, de állíthatjuk külön tartó oszlopra is. Ez utóbbi esetben jó, ha a különböző ragadozók ellen az oszlopra fémlapot szerelünk. Célszerű az etetőt búvó­helynek alkalmas bokrok közelében el­helyezni. Az etetőbe magot (pl. napra­forgó), különböző konyhai hulladékot helyezzünk. Oldalára köthetünk sza­lonnadarabot. Készíthetünk faggyú kö­zé kevert napraforgóból madárkalácsot is. Az etetéssel kapcsolatban két fontos dologra kell figyelnünk. Kenyérrel ne etessük a madarakat, és ha egyszer elkezdtük a téli etetést, folytassuk azt egészen tavaszig, mert a téli zord idő­ben abbahagyott táplálással nagyobb kárt okozhatunk, mintha el sem kezd­tük volna. Válogattuk + Ha elszaporodnak a drótférgek. A kertészke- döknek, főleg a burgonyát és paradicsomot termelők­nek rendszerint sok gondot és kárt okoznak a csírázó magvakat és a földalatti nö­vényi részeket egyaránt ká­rosító drótférgek, vagyis a pattanóbogarak lárvái. A fertőzött területen célsze­rű több helyen csomóban egy-egy marék búzát elvet­ni, majd kelés után a búzát földlabdával kiemelni és megsemmisíteni a gyöke­rek között talált kártevőket. Még egyszerűbb és olcsób, ha este zsákszövetet vagy rongydarabokat terítünk a földre és alaposan beön­tözzük a letakart területe­ket. Ha valóban fertőzött a talajunk, reggel százával irthatjuk a rongyok alá gyűlt drótférgeket. + Nyúlkár ellen töpör­tyű? Az élelem után kutató nyulak télen gyakran még a házikertekbe is beme­részkednek s megrágják a gyümölcsfák törzsét. Nagyapáink sajátos mód­szerét alkalmazva, néhol még ma is a szalonna kisü­tésekor nyert töpörtyúvel kenegetik be tél elején a gyümölcsfák törzsét és az alacsonyabban elhelyezke­dő vázágakat, mert ez a ta­pasztalatok szerint elriaszt­ja a nyulakat.-f Olcsó zöldtakar­mány - csíráztatással. A csíráztatott árpa olcsó és értékes nutriaeledel. A ma­got mintegy hat órai áztatás után tálcára helyezett hab­gumira terítjük. Az ablak közelében, 18C-fokos hő­mérsékleten az árpa három napon belül csírázni kezd. Sűrű zöld „szőnyeget“ ka­punk, amely vitaminokban gazdag takarmány nem­csak a nutriák, de a nyulak, a baromfiak, a díszmada­rak, a tengerimalacok stb. részére is. Gondoljunk hasznos segítőtársainkra Keresztrejtvény VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünkben Dénes György: Fenyőág című verséből idézünk; az idézet első sora (zárt betűk: Á, Y, É, C). 13. Posztófajta. 14. Magyar filmrende­ző. 15. Tárgy elülső felülete. 16. Kettős betű. 17. Gyomnövény. 19. Kellem. 20. Az idézet negyedik sora (zárt betű: U). 21. Libanon és Ausztria autójele. 22. Restell. 24. Ó. S. A. 25. Képző. 27. Argon. 28. Pozitív töltésű ion. 30. Külföldi pénznem (ék. f.). 32. Beócia fele. 33. Új fok. 35. A gyerta elégett bele. 36. Boltban van! 37. Nepál egyik városából való. 38. Einstei­nium. 39. Anyagi javak felügyelő­je. 40. Beállított testtartás. 41. Győri sportegyesület. 42. Colora­do állam fővárosa. 45. Gyomnö­vény. 47. Torban van! 48. Rag. 49. Atmoszféra. 51. Direkció. 52. Ger­mán törzs. 56. Disznó hímje. 58. Mag. 60. Vezényszó. 61. Kötőszó. 62. Magyar pedagógus. 64. Kevert tank! 65. Tartó. FÜGGŐLEGES: 1. Háziszárnya­sok. 2. Német bankár. 3. Rag. 4. Az idézet második sora (zárt be­tű: Y). 5. Jogtalan jövedelem + li­ter. 6. A koordináta-rendszer kez­dőpontja. 7. Női név. 8. Üss. 9. Előtag. 10. Felesége van. 11. Csil- lámos agyagmárga-kifejlődés. 12. Háborgat. 17. Becézett férfinév. 18. Görög betű. 20. Melléknév­képző. 23. Kínai súlymérték., 26. Ilyen kérdés is van. 29. Jegyző — szlovákul. 30. Pázsitfű. 31. Ugyanaz. 32. Az idézet harmadik sora (zárt betűk: L, í, I, O, Z). 34. Nemere azonos hangzói. 35. Hid­rogén, nitrogén, foszfor. 37. Vala­minek abroncsszerü pereme. 38. Gáz. 39. Stannum. 41. Lendület. 43. Az erózióval kapcsolatos (ék. f.). 44. Boroshordó. 46. Tarol. 49. „A" tüzelő. 50. Gyári védjegy. 53. Elgondolás. 54. O. B. N. V. 55. Gent belga város francia neve. 57. Hátvéd. 59. Kevert mez! 61. Folyó a Szovjetunióban. 63. Határozó­szó. 65. Szovjet repülőgépek jel­zése. L 2 3 4 5 5 7 8 T io ii 12 V, Í3 ■ Í4 ■ t5 V 16 J ■ 17 18 ■ i9 1 20 N ■ 21 22 23 ! ■ “ ti F 26 ■ 28 ■ ■ 30 31 ■ 11 94 ■ 95 ■ r 3á ■ " ■ 3a ■ ” ■ 1 _ ■ 41 42 43 ■ ■ 46 47 ■ 1 ■ 49 50 ■ “ 52 Sí ■ L_ ^4 h ■ 58 59 ■ 60 ■ r 62 ' \ 63 ■ r ■ F-> L­L A december 12-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Aki rossz házasságban él, az előleget kapott a pokolból. Könyvjutalomban részesülnek: Szlama István, Köbölkút (Gbelce), Pálházy Ilona, Kassa (Koáice), Bodnár Rozália, Preéov, Dóka Gabriel, Léva (Levice), László János, Jesenské. ■*

Next

/
Thumbnails
Contents