Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-12 / 50. szám
iszólaini. Atűr- már derekáig dermedt. Erót- fott valamibe, tt látta a fehér- egijedt, féltette ig emelkedett, íg el nem födte cot. ndta az ápoló, rtuhammed Ali 12-es számú Barátod... i mindig a kór- í napról napra on érdekesen ában elszívott m az ablakon, zötti fűbe dob- i csikkek a ne- 3k, most már tént, mióta el- igyszer a ren- jrvost találtam ákbar haláláról med! Mindnyá- és elképzelé- ásokat mindig I figyelünk, sa- jnk szerint forigyáltalán nem zó levelemben t leányka apja sült Ománban, hiszen Omán út. Matróz volt jölben, Kuvait- érkezett. Vaspénzt. Kórházhónappal kis gyik városszéli az áll, hogy ival megvakult, lereven az arután felolvasta élvezete hiva- ngjába szomo- ládához ment, íazdagot. Arra ennem, hiszen t ismertem, ha- , egészen más gazi. Pontosan ned Ali Akbar n meg egy ideItam és vártam. <en tekintettem jkiegyenlítésröl zoktól a keres- med Ali Akbar is, idős embert /kép került elő zíj, kenderma- ny dinár egyéb e. Becsületem- kkor megláttam ett. Az ápolónő i ládikó mélyén irámia-fülbeva- :osan kezembe ránéztem az n tudom miért, jevalót nővéréfán. Kissé cso- levette magát, kszik a beteg van a gyomrá- lata gyakran jó sra. Barátod... :ból fordította: ODAY BERTA BÁBA MIHÁLY Apám egyedül maradt. Anyám hetvenhét éves korában kivonta gyenge karját apám ölelő szorításából, egy vasárnap délután örökre elszenderedett. Anyám temetése után egyre ritkábban látogattam meg apámat a reám szakadt gondok miatt. Télapóünnepségen jutott eszembe, ki tudja hány nap ajándékot kap még a sorstól, 88 évével. Néhány nap múlva már ott álltam a kapuja előtt. Hónom alá kaptam a sebtibe készített ajándékcsomagot, az üveg bort, és benyitottam. Megdöbbentett az udvar pusztasága. A nagy, fehér kutya sem jött csaholva elém, az ólak üresen tátongtak, csak néhány tyúk árválkodott a gazverte udvaron. Apám a tornácon ült, a lugas alatt. Amikor meglátott, felállt, csodálkozva nézett, és amikor a virágos udvar ajtaját is becsuktam magam mögött, azt mondta:- Hát megjöttél! Mégiscsak te vagy az? Persze tudtam, sejtettem, hogy jössz, de hogy ilyen váratlanul, arra nem gondoltam. Megöleltük egymást, motyogtam valamit, aztán letettem a csomagot a falhoz állított deszkalócára, és a szememet, no meg a szemüvegemet törölgettem. Istenem, de szívesen elsírtam volna magamat! De nálunk mindig megvetették azt, akinek könnyet láttak a szemében!- Hogy van, apuka? - kérdeztem, amikor már éreztem, hogy nem fog remegni a hangom.- Csendesen, öregesen, fiam. De mondd csak, minek hoztad a bort, van nekem pálinkám elég, nektek meg sok a kiadásotok a gyerekekre.- Csak azért, hogy koccintsunk egyet - mosolyogtam. Koccintottunk.- Kellemes ünnepeket - mondtam -, és boldog új esztendőt.- Köszönöm. Letette a poharat, elmélázva nézett maga elé.- Ezek szerint - szólalt meg egy kis idő múlva - nem jöttök haza az ünnepekre? Értem én, persze megértem, ott a család, együtt akartok lenni. így vannak vele a többiek is. Az ember örül is ennek, meg nem is. örül, hogy kiröppentek a gyerekek, hogy jobb életük van, mint itt volt, de szomorú is, hogy egyre ritkább vendégek a szülőnél. Szóra nyitottam a számat, de apám olyan gyorsan folytatta, hogy egy hang nem jött ki torkomon.- Vagyunk itt néhányan elárvult öregek, vasárnaponként hol az egyiknél, hol a másiknál jövünk össze, beszélgetni, rádiózni. Mindenki visz egy kis bort vagy pálinkát, a házigazda meg főz vagy süt valamit. A múlt vasárnapon éppen rajtam volt a sor, Slampucot főztem nekik. Egy kanálnyi sem maradt belőle - nevetett. - Na, szóval akkor beszélgettünk a karáncso- nyi ünnepekről meg a szilveszterről. Úgy döntöttünk, hogy karácsony este Veres Jani bátyádnál leszünk, szilveszterkor meg nálam. A Jani bátyád sógornője megígérte, hogy bejön a tanyáról, kisüti a kalácsot, a mákos meg a diós kiflit. Friss hurka, kolbász is lesz, mert Bondár ünnep előtt disznót öl.- Küldhetnék valamit... Legyintett.- Ne küldj, fiam, semmit. Van itt nekünk mindenünk. Ha paprikás- csirkére éhezünk, megfőzzük magunknak - nevetett. - Meg kell tanulni, mert itt nem hozza senki a helyünkbe, mint a vendéglőbe. Koccintottunk, aztán újra meg újra ittunk egy pohárkával. Közben apám a magányosan árválkodó öregekről beszélt, meg a találkozásaikról. Ha valamelyiknek csomagot küld a gyereke, rögtön összegyűlnek, és együtt lakmároznak belőle. Hirtelen elvörösödtem. Mikor is küldtem én utoljára csomagot? Hónapokkal ezelőtt. Már alig emlékszem rá. És miért mondta az apám, hogy ne küldjék szilveszterre semmit? Néztem ráncokba burkolózott arcát, hófehér, de még mindig dús haját, nagy eres kezét, és arra gondoltam: akármit is mondott, nem hallgatok reá, óriási csomagot küldök, benne pezsgőt, hogy vígabban lakomázzanak. Aztán sokáig hallgattunk, csak a bort kortyolgattuk. Órámra lestem. Mennem kell. Sötétedés előtt szeretnék még Pestre érni. Felálltam.- Na, hova sietsz?- Késő van, hamar besötétedik.- Igaz - mondta apám. - No, várjál csak... Felállt, kiment a kamrába, behozott egy füstölt sonkát, néhány szál szárazkolbászt, s egy jókora darab fehér, sózott szalonnát.- De apuka, mit csinál? - álltam fel zavartan.- Nem neked csomagolok, fiam, hanem az "Unokáknak. Belerakom a nagy füles kosárba, majd hazaküldöd. Egy zacskó mákot is adok a feleségednek, 6 szeret sütni. No meg sárgarépát, petrezselymet, bőven van belőle. Vihetnél egy zsáknyi krumplit is, de le kellene érte menni a verembe...- Nem, nem, nem - tiltakoztam határozottan. - Nekünk megvan mindenünk. Jobb lenne, ha ezt is megtartaná apuka magának.- Ugyan fiam, fél esztendőre is elég lenne nekem, mert én már inkább csak csipegetek. Pírba lobbant arccal vittem a teli kosarat a kocsihoz.- Hát boldog ünnepeket apuka - mondtam még beszállás előtt, és elbúcsúztunk. A kapu előtt állt, amíg csak a kocsi el nem tűnt a kanyarban. Többé nem kívánhattam neki boldog ünnepeket, mert amikor átlépte nyolcvankilencedik esztendejének küszöbét, örökre elszenderedett. JOSEF KAINAR Zsebóra Hogy a zsebünkben óra legyen Higgyétek el ez jó dolog Néha az éjben mintha együtt mennénk $n és utánam valami idegen Aki a fehér leánykák földjéről jött S finoman ketyeg cipősarka Akár a zsebórám A szempillák olyanok mint a számlapok S így szólnak Te idd ki a kávét Haza kell mennünk Tarra Dugdda Buss Ez a panaszkodó leánykák nyelve Már itt az idő Hallgass meg drágám Hogy a zsebünkben óra legyen Higgyétek el ez jó dolog Az én nagyapám pályaőr volt Zöld házban lakott Mellette mentek el a szép mozdonyok Mindegyiket hívták valahogy Lucifer Stella avagy Agáta Nagyapa mindig leengedte a kék-sárga sorompót A bécsi uraság előtt Az óra mindig jó dolog Csak néha mikor azok a fekete perceim vannak S fekszem a díványon Kabátom a széken S hallgatom a kegyegést és senki se jön Akkor eltöprengek Ha örökre feküdni fogok De nem az út mellett vagy virágos díványon S fejem alatt nem zsák lesz a párna Ha csak egyszerűen fekszem örökre Mi lesz majd veled zsebórám? BÁN PÉTER fordítása MILAN RÚFUS Őszi ballada A csurgókból már hideg víz csepeg, sötét távolban sziszeg az alkony. Szél seprl fel az alacsony eget, véres seprővel sepri fel halkan, mint udvart, hol október hajnalán megriadt bárány sírt keservesen, hogy éles késsel elmetszett nyakán száját az ősz vörösre fesse be. A nap merevül. Az est óvatos, az utakat dehogy illeti lábbal. Rájuk durván foltokat harmatoz csillagjainak sárga sugarával. Csend a földnek s az égnek odafönt. Az ajkamhoz juh sírása száradt. Az apró hold, mely mint a róka rőt, szürcsölve kortyint a tóból párat. FÜGEDI ELEK fordítása t a feledékenységröl atta a konyha sarkában álló : nem sokat teketóriázott, szoká- t is először a tűzhelyhez lépett, tson az edényekbe. Már emelte k a tűzhely szélére tolva állt), de )nította. prdult özvegy édesanyja felé. !... tréfát gyanított, mert a benézett észetesen, hiába. Csalódottsága á, mint süket emberre a csend, talanul állt, aztán hirtelen - nem múltját meghazudtoló lábmozdu- nadrágjához dörgölődző macs- És kifakadt: /ám? im... - regebte az anya erőtlen ménnyé vált, s elsápadt. De a homlokán nem jelentek meg komor ráncok, s P. Géza nem is rogyott le a másik, üresen álló hokedlira. A látszat azonban nem vezette félre özvegy édesanyját. Kétségbeesetten felsikoltott. P. Géza idegesen összerezzent.- Ugyan, anyám, mit sikongat itt össze-vissza? Nem halt meg senki.- Mondd már, mi van? Jaj, istenem!...- Mi van, mi van? Hehe... azt írják ezek az okosok, hogy nem fizettem ki a kutyaadóí.-Tudtam! Tudtam, hogy baj van! Jaj, jaj... P Géza előbb a mennyezetre emelte tekintetét, aztán erőt vett indulatain, angyali türelemmel, halkan és jóságosán megszólalt:- Anyám, maga tönkre tesz engem, egyszerűen a sírba tesz. Hát nem tudja, hogy nincs is jdálkozott P. Géza. - És akkor / mi?... Megáll az egész világ? sen az asztalon heverő borítékra álhoz lépett, némi izgalommal 'sás közben arca márványke- | kutyánk?!... Az özvegy meglepetten kapta fel a fejét.-Igaz... - mondta megkönnyebbülten. Aztán rövid töprengés után megjegyezte: - De ha azt írják, Géza, akkor mégiscsak ki kellett volna fizetni... P. Géza nem bírta tovább türtőztetni magát. Arca elfehéredett, szemgolyói kiguvadtak, szája reszkedett, szinte habzott.- Ezt ni! - robbant ki végül belőle, s öklével nagyot kaszált a levegőben. - Hogy fizessek, amikor nincs is kutyám?! Fejre estem, vagy mi?... Teljesen kivetkezett emberi mivoltából. Egy ideig a térdét csapkodta, eszelősen hadonászott, végül gúnyos kacajba tört ki. Később, amikor megnyugodott, szejt magának egy hatalmas karéj kenyeret, vastagon megkente disznózsírral, és búskomoran az asztalhoz ült. Nagyokat harapott a kenyérből, s közben vadul cikázott a tekintete a kenyér és özvegy édesanyja között. Hirtelen tátva maradt a szája. Tekintete a boríték címzésére tévedett.- Anyám! - kiáltott fel izgatottan. - De hiszen... De hiszen ez a levél nem is nekünk szól. Ez a szomszédé!...- Géza, te engem agyonütsz. Most, hogy mondod, eszembe jutott. Tényleg az övé. A postát ide hozta be, mert nem volt náluk otthon senki. Látod, milyen feledékeny vagyok? P. Géza nem szólt semmit. Némán ült az asztal mellett, és sötéten nézett maga elé. Édesanyja, mint aki jóvá akarja tenni a vétkét, a kapcsolóhoz lépett, és villanyt gyújtott. Nagy László felvétele 3orzi László felvétele
