Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-12 / 50. szám

* * A • Leos Janáőek operái szinte szünet nélkül jelen van­nak a világ operaszínpadain. A szocialista országok társula­tain kívül az NSZK-beli, az osztrák és a svájci operák tár­sulatai is rendszeresen játsz- szák a neves cseh alkotó dal­műveit. A Sors és a Jenufa című operáinak betanulása után a zürichi operában A ra­vasz rókácska és a Kátya Ka­banova bemutatóira készül­nek. A legnagyobb eseményre azonban mégiscsak Bécsben kerül sor, ahol az Állami Ope­rában jövő áprilisban mutatják be a Ruszalkát. Világszínház • Calderon Az élet álom cí­mű darabját az avignoni feszti­válon is bemutatták. Ez azon­ban valószínűleg kevés lenne ahhoz, hogy az elmúlt évadban az európai színházakban Shakespeare Hamletján kívül ezt a darabot állítsák színpadra legtöbbször. A hírek szerint ennek ellenére egyik darabot sem „álmodták“ újra a színpa­don, így nem születtek igazán új szemléletű alkotások. Ugyancsak sokat játszott da­rabja volt az évadnak Kleist Az eltört korsó című darabja. Nagy népszerűségnek örven­denek újabban a német nyel­vet beszélő országokban és Franciaországban a görög klasszikusok tragédiái. Első­sorban Euripidész müveit játsszák előszeretettel. • Maja Pliszeckaját becsü­letrenddel tüntette ki a francia köztársasági elnök. A világhírű szovjet táncosnő négy évtize­des művészi tevékenysége so­rán újabban legnagyobb sike­reit az Anna Karenina és a Si­rály főszerepeiben aratja. Ugyanakkor számontartják szinte valamennyi klasszikus és modem szerepét. Nem vé­letlenül emlegetik két legutóbbi sikerét, hiszen ezeket férje, Rogy ion Scsedrin írta. N eve: Dudás Péter. Születési he­lye: Kassa (Koáice). Születé­sének ideje: 1960. június 22. Családi állapota: nős. Munkahelye: Magyar Területi Színház, Thália Színpad. Foglalkozása: színész.- Csupa vibrálás, burkolt türelmetlenség, tenniakarás. Nyughatatlan fiatalember, aki szeretné magát megmutatni. Valószínűleg ezért döntöttél a színészet mellett.- Igazából paleontológus, azaz őslénytan­kutató szerettem volna lenni, mert már iskolás koromban nagyon vonzódtam a kövekhez. Geológiára jelentkeztem, de nem vettek fel a prágai Károly Egyetemre. Akkor még rokon­szakmát választottam, bányászatit Kassán. Néhány szemeszter után azonban otthagy­tam, elmentem díszletezönek a Tháliához. Nyolcvanegy őszén újból a bányászatin vol­tam, de csak nyolcvanhárom tavaszáig bírtam. Hiába, az ember nem bújhat ki a bőréből. Azon a nyáron sikerrel felvételiztem a Mateszben, de ősszel behívtak katonának. Tavaly szerel­tem le, október elsejétől dolgozom itt.- A közönségnek mégsem a Tháliában, hanem a Pinceszínpadon mutatkoztál be, Pe­ter Shaffer Equus című darabjában. Martin Dysart, a pszichiátert játszottad, s nem kevés érdemed volt abban, hogy a darab eljutott a Jókai-napokra.- Hm... szép idők. Feleségem akkor még lány volt, s a Pinceszínpad tagja. Mégsem miatta, hanem a színészetért vállaltam a sze­repet. Meg aztán előtte már prózát is mond­tam, s többen biztattak. A próbák, a drukkok, maga a színészi munka, az akarás elbűvölő volt. Hosszú idő után tehetséget éreztem vala­mihez, s ez új erőt adott. Ami ma már nem titok: régi vágyam teljesült...- Igazából Büchner Leonce és Léna című darabjának államtanácsosaként mutatkoztál be, a kritika szerint kiválóan.- Epizódszerep volt, számomra mégis ked­vesebb, mint Vlado Laco Mennyei látogatója, amiben pedig az egyik főszerepet, Kelemen ördögöt játszhattam. Az az igazság, hogy ez gyenge darab, s fogyatékosságait megsínylet­ték a szereplők is. Aztán Tolsztoj Aranykul- csocska című mesejátékának voltam a fehér bohóca, ami azért kedves számomra, mert először játszottam gyerekeknek. Borzasztó nagy felelősség hozzájuk szólni. És most a Le­szállás Párizsban Robertje...- Dráma, vígjáték, színmű, mese... Hozzád melyik műfaj áll a legközelebb? S egyáltalán: kiket játszanál szívesen?- Hát klasszikusokat, akiktől rengeteget ta­nulhatnék. Mindenekelőtt Shakespeare-t, Mo- liére-t, Goldonit, és természetesen magyar klasszikusokat is, akikkel már nagyon szeret­nének a gömöriek, a cserehátiak, és a bodrog­köziek is találkozni, a Thália Színpad előadá­sában.- Németh László sem minősíthető abban az értelemben klasszikusnak, ahogy azt a szín­ház Móricztól, Csiky Gergelyen át Jókaiig értelmezi. Németh Bodnárnéját bátran nevez­hetjük kortársi műnek, az általunk is megszen­vedett kényszerek drámájának.- Alig várom, hogy elkezdődjenek a próbák. Bodnárné fiát, Pétert játszom majd, akit saját bátyja, János megöl. Úgy érzem, Péter gyen­géit kell majd kidomborítanom, hogy miért adott okot Jánosnak a gyilkosságra. Elképzel­hető azonban, hogy a próbák folyamán más irányba mozdul a figura. Mint mindegyik sze­repalkotásban, itt is a tapasztalataimból sze­retnék kiindulni. Ismertem egy embert, aki egykor, egy bizonyos helyzetben, kihozta be­lőlem a rosszat. Máig nem feledtem... Ez az ember lesz Péter. A katonaságtól hozott élmé­nyeim is segítenek. Ott is kivetkeztetett emberi mivoltából néhány lelket az új helyzet.- Ezek alapján azt is mondhatnám, alapo­san megdolgozol az szerepeidért. Vajon mennyi időd jut a felkészülésre, hiszen az És abban is látok valami lehetőséget, hogy a színház vezetése felújítja a fiatal színészek stúdióját, ahol a hangképzésen, a mozgáskul­túrán, az éneken és a színészetikán lesz a hangsúly.- A színészetikán? Vagyis azon, hogy egyetlen szerepet sem szabad ejtve játszani, hogy...-Igen, igen, igen... Mert nem mindegy, hogyan viszonyulunk a munkánkhoz, hogyan viselkedünk a kollégákkal, a közönséggel... És a színésznek hatványozottan kell tudatosíta­nia, kiknek játszik, kiket képvisel, kiknek a ne­Beszélgetés Dudás Péterrel Dudás Péter (jobbra) és Pólós Árpád a Le­szállás Párizsban című vígjáték egyik jele­netében (Bodnár Gábor felvétele) elemzés, a kutatás mellett művelned is kell magad. Nincsen főiskolád, valódi gyakorlatod, most tanulod a szakmát.- Jópáran vagyunk itt most fiatalok, többsé­gük jelentkezett is főiskolára. Én, sajnos nem tehetem, nekem legalább olyan fontos a csalá­dom, mint a színház. Itt, Kassán van az az érzelmi hátországom is, amely nélkül nem tudnék biztonságosan létezni, dolgozni, tanul­ni. Mi tagadás, színészként felkészületlen va­gyok. De tervem, szándékom, akaratom van. vében szól, s ezt a szellemi közeget soha, semmilyen helyzetben nem járathatja le... Minél többet olvasok, tanulok és megismerek, annál inkább kétségbeejt, milyen keveset tu­dok. Szinte semmit. És néha szorongok: vajon lesz-e időm elsajátítani mindazt, amit tudnom kell, hogy jó színész lehessek. Lesz-e rá időm? Mert a tisztesség és a becsület - érzem - nem elég. A színészet a tisztességen túl szakma is. Ezen a téren pesszimista vagyok. Belekapok mindenbe, történelembe, irodalom­ba, igyekszem behozni, amit annyi fiatal tár­samhoz hasonlóan elmulasztottam. A színpa­don csak a tudás az érvényesülés útja.- Marc Camoletti Leszállás Párizsban be­mutatója után kockázat nélkül kijelenthetem: Dudás Péterből remek színész lehet. Robert figurája kiváló színészi teljesítmény.- Köszönöm. Már az olvasás közben ráta­láltam erre a hangvételre, de a groteszkig a rendező juttatott el. Ugyanis Roberttel visz- szahúzódó, költői alkatot akartam életre kelte­ni, aztán a rendező elkezdett arra építeni, amit gesztusaimmal felkínáltam neki. Bizonyára mindenütt nagy sikerünk lesz ezzel a darab­bal, aminek fölöttébb örülünk, mert vissza kell szereznünk az elpártolt közönséget.- Végezetül: vannak-e egyéni terveid?- Két önálló műsor. Az egyik József Attila verseire épülne, de lenne benne Illyés, Ka­rinthy és Vladimír Holan is. A másikat gyere­keknek szánom, iskoláinkat járnám vele. Van néhány olyan dal, amit nagyon kedvelek, azo­kat szeretném csokorba gyűjteni s feldúsítani néhány szlovákiai magyar gyermekverssel. Csak nem tudom, lesz-e rá időm? És azt sem tudom, mikor lesz módomban színházakat járni Prágától Budapestig, Brnótól Kaposvárig, Varsótól Kolozsvárig és igy tovább. Majd meg­látjuk. Most dolgozni szeretnék. Sokat. SZIGETI LÁSZLÓ E lőször 1979 áprilisa óta műsoron lévő darabbal bűvölték el a nézőket a színházi fesztiválon Ceské Budéjovicében. Gogol Háztüznézójét adták elő úgy, hogy a nézőt egyetlen pillanatig sem hagyták nyugton. A színé­szi játéknak olyan fajtáját produkálták, amelyről érdemes külön szólni. Persze nemcsak arról, hanem az együttes művészeti munkájával kapcsolatban óhatatlanul felmerülő „amatőr vagy profi“ kérdésről, amely elsősorban hazai viszonyaink ismeretében lehet csak kérdés. Valerij Beljakovics, az együttes rendezője és művészeti vezetője annak idején Csehov korai novelláiból készített Régi bűnök című kompozícióval vizsgázott a Lunacsarszkij Állami Színházművészeti Főiskolán. Visszautasította az attraktív szerződéseket és úgy határozott, hogy saját amatőr együttest alapít egy Moszkvához közeli városká­ban. Időközben Vosztrjakov a főváros része lett, s így ők egy moszkvai színházban „találták“ magukat. Az 1974- ben megalapított együttes amatőrökre jellemző feltételek között kezdett dolgozni. Egy raktárhelyiségben a szó szoros értelmében felépítették a színpadot, a nézőteret. Persze ehhez az állami szervek anyagi támogatása kellett, de a munkát maguk végezték el. Hegesztők, ácsok, kőművesek is dolgoznak a csoportban, így a mai napig maguk készítik a díszleteiket, sőt a jelmezeiket is. A száz­harminc férőhelyes színházterembe elsősorban középis­kolások és egyetemisták járnák, ami egyben meghatá­rozza az együttes művészi profilját is. Csehovot, Gogolt, Shakespeare-t, Moliére-t, Suksint, Kazancevet, Svarcot, Albee-t, játszanak, de bemutatták már rendezőjük paródiá­ját is Álla Pugacsova színházáról. Óhatatlanul is felmerül a kérdés: az együttes tagjai végül mivel foglalkoznak, hiszen egy ilyen repertoár akár­melyik hivatásos színházi stúdió dicséretére válna? Erről Beljakovics így nyilatkozott: ,,Egy adott időszakban a szín­házunk erődítménnyé válik, ahol a bemutató előtt 15-20 nappal minden összeköttetés megszakad a külvilággal. A színészek teijes odaadással a szerepükre és a játékra koncentrálnak, így lehetőségünk van arra, hogy a próbák során közösen alakítsuk ki az előadás végső formáját. A bemutató után következik a csiszolgatás, a javítás időszaka. Mindenki tud minden szerepet, hogy bármikor beugorhasson, ha szükség van rá. Itt kérdésessé válhat, Amatőr, mégis profi A moszkvai Dél-nyugati Színház vendégjátékáról hogy a színészek miből élnek, hol dolgoznak és milyen a magánéletük, összesen hatvanan vagyunk, ebből har­minc színész, és mindannyian amatőrök, tehát dolgoznak vagy tanulnak. “ Nos, ennek az amatőr együttesnek két olyan előadását is alkalmunk volt látni, amelyek azt bizonyították, mennyire komolyan értelmezik az öntevékeny színjátszást. Persze, könnyen megy a dolog, ha a főrendező lehetőséget teremt arra, hogy elfogadják a hivatásos színházak, a televízió és a filmstúdiók szerződéseit. Olykor egy-egy előadás is átkerül a vállalkozó szellemű hivatásos színházak reperto­árjába. Vagyis a szellemi áramlás eléggé sokirányú ebben a társaságban. Nem véletlen tehát, hogy a színészi játék legkorszerűbb változatát ismerhettük meg a Gogol-egyfeí- vonásosban. Egyetlen díszletelem, egy hatalmas szekrény körül folyik a játék, amely elsősorban az érzelmi telítettség, a kifejező mozgás, a karakterizáló alakítások és az egysé­ges stílus miatt figyelemre méltó. Ezekkel az eszközökkel megformálva jelenik meg a színpadon a kiszolgáltatott, érzelmileg sérülékeny ember, akit minden korban veszé­lyek fenyegetnek. így aztán nem véletlen, hogy Podkole- szin lázadni kénytelen, mert csak így tiltakozhat a mega­láztatás ellen. Vele szemben ott vannak azok a figurák, akik nem képesek kilépni emberi gyarlóságuk fogságából. Gogol klasszikus művében így van jelen a mai küzdelem az emberi humánumért, az egyén megaláztatása ellen és a szabad döntések lehetőségéért. Más színpadi stilizációban, de ugyanezt a gondolatot folytatták Szimonov Orosz emberek-jéból készült előadá­sukban is. A rendező ebben az esetben a szokottnál expresszívebb eszközöket használt, s a színészi játék egységét sem sikerült minden esetben megteremtenie. Természetesen egészen más jellegű a drámai alapanyag is, s így elsősorban az epikus jelleg, az érzelmi telítettség az ami jellemzi ezt az előadást. Ezután már végképp hamis alternatívát sejtet az „ama­tőr vagy profi?“ kérdés. Igazi színház ez a javából, egy.ike azoknak, amelyek várhatóan a szovjet színházi reform során hivatalosan is önállósulnak. Persze aligha hiszem, hogy ezen a társulaton valaha is úrrá lehet a rutin, a megelégedettség, a kényelmesség szelleme, önmaguk eredeti céljait tagadnák meg. DUSZA ISTVÁN DJSZ 14 1986. XII

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents