Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-18 / 29. szám

üzemi porta szélesre tárt üvegajtaja mögött Ján Mar­cinek, a losonci (Lucenec) Csehszlo­vák Autójavító Vállalat 02. számú pőtori üzeme I. részlegének a vezető­je fogad. Tenyérnyi árnyékba húzód­va mondon el jövetelem célját.- Aztán jót, vagy rosszat akar-e rólunk írni? - szögezi nekem a kér­dést.- Csak a valóságot, az igazat - válaszolom azonnal»- Nos, akkor mindjárt zöldre is állíthatjuk a szemafort - mondja tréfásan, miközben dolgozószobájá­ba kalauzolt. A beszélgetést az üzem múltjával, eddigi fejlődésével kezdtük. A pőtori autójavító 1963 óta üze­mel. Ezt megelőzően a környék ügyeskezű gépjavítói Losoncon dol­goztak - magyarázza Ján Marcinek.- Hajnalban keltek, zsúfolt autóbu­szokon utaztak, estébe hajló késő délutánra, elgyötörtén érkeztek haza szülőfalujukba: naponta ingáztak otthonuk és munkahelyük között. Hu­szonhárom esztendeje aztán a válla­lat vezetősége - eleget téve főleg a Bússá (Busince) környékéről utazó dolgozók kérésének - átalakíttatta zák rám a szakmunkástanulók szak­mai képzését. Most Jaro Salamún igyekszik ellesni e munka fortélyait. Mondhatom, ügyes gyerék. Évente 2-3 tanuló kerül ki a kezem alól. S büszkén említhetem, mind megáll­ják a helyüket, nem hoztak szégyent a fejemre. Az üzem 169 tagot számláló 19 szocialista munkabrigádjábói kettő­nek már ezüstjelvényes tagjai van­nak. A munkások között 60 nő is dolgozik. Anna Miéútová kereken 15 esztendeje van itt.- Tizenhárom éve vagyok a közel­múltban átszervezett „Békevédök“ szocialista munkabrigád vezetője. Ezüstjelvénnyel büszkélkedhetünk. Nem félek a munkától, bármelyik férfival felveszem a szakmai versenyt. Kétezer koronán felül keresek minden hónapban. Anna asszony ,,Az üzem legjobb dolgozója“ cím tulajdonosa, de több más rangos elismerést is magáénak mondhat.- Üzemünk minden dolgozója jó szakember - állítja a tapasztalt mun- kásnó a vállalat legmegbízhatóbb egységének számítunk. Mi a ránk bízott feladatokat mindig maradékta­Ján Marcinek gyakori vendég a szerelő- csarnokban Az üzemben dolgozó hatvan nő egyike Anna Miéútová kiváló munkás a járási építőipari vállalat elárvult pőtori épületeit, s így itt egy új üzemegység nyithatta meg a kapuit. Egy hónapig tartó, alapos szakkép­zés után harmincketten láttak munká­hoz. Az egész ország számára dol­goztak: az autóbuszok utánfutó pót­kocsijait újították fel. Szerény körül­mények között, de lelkiismeretesen, nagy szaktudással végezték napi feladataikat. No, de ne vágjunk a dol­gok elébe. Az új üzemrészleg, még fennállá­sának ötödik évfordulóján is mindösz- sze 40 jármű garantált nagyjavítását végezte havonta. Az országos autó­buszpark bővítésével, korszerűsíté­sével aztán lassan-lassan kiszorultak a közúti forgalomból az utánfutó pótkocsik, amihez az üzemben is alkalmazkodni kellett. Ebben az időben, a hatvanas évek végén, üzembővítésre is lehetőség nyílott. A Dolina bánya üresen maradt közeli slatinkai irodahelyiségeiből 1986-ban ügyes kezek szerelőcsar­nokokat varázsoltak. A múlt év no­vemberében megnyílt modern üzem­egység alapkőletételére hét eszten­deje került sor. A 35 millió koronás beruházás elkészültével a dolgozók létszáma mintegy 300 főre duzzadt. Eleinte nyerges vontatókat javítot­tunk, jelenleg viszont a LIAZ gépko­csik alvázait készítjük, s a megrende­léstől függően e tehergépkocsikra élelmiszerszállításra alkalmas izoter­mikus szekrényeket is építünk, sőt készítjük a típus nyitott rakfelületű, ponyvás változatát is. A LIAZ kocsial­vázakból az idén mintegy 7000 ké­szül, RTD-1-es alvázakból pedig 1400 darabot kell leszállítanunk. Ezekből mintegy 1000 egység kül­földre, Bulgáriába kerül. Ján Marcinek 1972 óta dolgozik mostani munkahelyén. Napi elfoglalt­sága mellett tanul is, a zilinai Közleke­dési Főiskola ötödéves levelező hall­gatója. Már kisiskolás korában, a va­káció alatt is gyakran meglátogatta a csarnokban tevékenykedő édesap­ját, aki szintén az üzem munkása volt. így szerezte meg a vonzalmat ehhez a szakmához. Az üzemcsarnokban serény munka folyik. Az I. számú szervizműhely, amely egyetlen hatalmas épületből áll, a vállalat minden üzeme számára végez karbantartási munkálatokat. Ján Marcinek Sziszter Sándorhoz vezet. A 40 év körüli férfi gépjármúla- katos, törzsgárdatag.- A szomszédos Nagyzellőből (Veiké Zlievce) ingázom naponta - újságolja -, de a közlekedésre panaszom nem lehet. Alvázakat sze­relünk. Kemény férfimunkát végzünk, de jól is keresünk. Ennél sokkal többet ér azonban, hogy tisztelnek, becsülnek az üzemben, gyakorta bíz­lanul, pontosan elvégezzük. Ránk lehet számítani. Termékeink külföldön is megállják a helyüket: Lengyel- országba, a Szojvetunióba, sőt még Tanzániába is elkerülnek. Tavaly dol­gozóink 22 újítási javaslattal rukkoltak elő. Hamarosan tető alá kerül a szolgál­tató épületük, amelyben ebédlő, vala­mint orvosi szakrendelő is helyet kap. Most csak étkezósarok áll a dolgozók rendelkezésére, valamint az áruval gazdagon ellátott üzemi büfé, immár hetedik éve Pásztor Magdolna veze­tése alatt. A Dolina bányát követően a nagy­kürtösi (Vefky Krtíá) járásban a pőtori autójavító üzem nyújtja a legnagyobb kereseti lehetőséget. Egy munkás átlagkeresete 2910 korona.- Gondjaink leginább az alkatrész- ellátással vannak - szögezi le Ján Marcinek. - Sokszor akadozik a szál­lítás, az ország számos gyárából, üzeméből kapjuk ugyanis az egyes alkatrészeket. Nem egyszer hiába várunk a hiányzó részegységekre, valahol „homok kerül a nagy fogaske­rékbe, csikorogva halad a munkánk.“ Az üzem 1985 második félévében nyújtott kiváló teljesítményéért elnyer­te a vállalat legjobbaknak kijáró ván­dorzászlaját. Faggyas András a II. számú, kocsi­szekrény-készítő részleg művezetője, szintén 15 éve dolgozik az üzemben.- Elsősorban karbantartási munká­kat végzünk és természetesen kocsi- szekrényeket építünk - tájékoztat az ipolyvarbói (Vrbovka) férfi. - A fiatalok üzeme vagyunk. Vállalatunknak Lo­soncon saját szakmunkásképzője van, ahonnan jól felkészített fiatalokat kapunk. Egyikük a 18 esztendős Lupa János, aki 1985 szeptemberében lépett munkába. A legügyesebb az újoncok között, bizonygatja Faggyas András.- Üzemi ösztöndíjasként tanultam - magyarázza Lupa János, - karosz- szérialakatos vagyok, már most 3000 koronát is megkeresek havonta. Fize­tésemet édesanyámnak adom. Az iskolában igyekeztem oktatóim sza­vára jól odafigyelni, hogy soha ne kerüljön ki selejt a kezemből. A pártalapszervezet elnöke Ján Púpava mérnök, az I. részleg veze­tője.- Szervezetünk — említi a fiatal mérnök - 70 tagot számlál. Igyek­szünk jó példával elöljárni, bárki fordulhat hozzánk kéréssel, segítünk, ahol csak lehet. Ján Marcinek adatai szerint jövőre az üzem már 326 dolgozót foglalkoz­tat, s a berendezések, gépek felújí­tására, minőségi cseréjére is sor kerül. Ám terveik között szerepel a PS-10-10 H jelzésű vontatók főja­ing. Ján Púpava és Jaroslav Kanát minőségi ellenőrzést tart Vakít az ívfény, új kocsiszekrény készül \ vitásának felvállalása, továbbá több­hasznú, új RTD típusú teherjárművek építése és természetesen ezek nagy­javítása is. ZOLCZER LÁSZLÓ A dolgozók túlnyomó többsége harminc éven aluli fiatal Sziszter Sándor (baloldalt) szívesen foglalkozik a fiatalokkal (A szerző felvételei) ÚJ SZŐ 6 1986. VII. 18 j I j * I I || VI I | I I _ f :ifX í-jg^ v: | ;.; H Í I | |f M j i i * ;-; 5| | | j |

Next

/
Thumbnails
Contents