Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-05 / 49. szám

Magyarországi jegyzetek D #/ w * MEGŐRZÉS - FELÚJÍTÁSSAL, TÖMBREHABILITÁCIÓVAL Budapesten az utóbbi években megin­dult a házak, házsorok gyors ütemben történő tatarozása. A kétmilliós főváros­ban 425 ezer lakás van az állam tulajdonában. A lakások karbantartásá­ról, üzemeltetéséről, felújításáról az in­gatlankezelő vállalatok gondoskodnak. Tudni kell azt is, hogy a lakások 24 százaléka a századforduló előtt épült, 50 százaléka a századfordulótól a háborúig, 26 százaléka, s ezek a legkorszerűbbek, a háború után.- A legnagyobb gondunk, hogy a há­zak, a lakások, a fizikai-erkölcsi kopás határán állnak - közölte nyíltan Sulyok György mérnök, a Budapest Főváros Tanácsa Ingatlankezelési és Építési Fői­gazgatósága főigazgató-helyettese. - Más téma, hogy a belvárosban sok még a beépítésre váró telek. Száztizen­három ezer lakás állapota rossz, ezért a kormány is kiemelten kezeli ezt a kér­dést. Az ötödik ötéves tervidőszakban 16,5 milliárd, a 6. ötéves tervidőszak éveiben 33 milliárd forintot fordítunk a rehabilitációs munkálatokra, a követke­ző tervidőszakban pedig már 53,5 milli­árd forint ált majd rendelkezésünkre. Új felújítási módsztert kellett keresni, s sze­rintünk ez a tömbrehabilitáció, ami azon­ban nemcsak műszaki, hanem jogi, pénzügyi, lakásgazdálkodási problémák­kal is jár. A főigazgató-helyettes rámutatott az eddigi munkálatok eredményeire, me­lyekről mindenki meggyőződhet. Ilyen a budai vár polgárnegyede 12 tömbje 1187 lakásának felújítása, amiért a terve­ző, a kivitelező és a beruházó nívódíjat is kapott. De az óbudai III. kerületi nyolc tömb 152 lakásával, a Váci utca 12 tömbje 920 lakással is azt mutatja, ez az egyedüli járható út.- Kutatási-fejlesztési munkálatok előz­ték meg a tömbrehabilitációt, számító­gépekbe tápláltuk a rehabilitációs költsé­geket, az elvégzett munkálatokat, vagyis az egész épületvagyon adathalmazát. Míg eleinte egy lakás felújítása a tömbön belül 800 ezer forint körül mozgott, ma egy lakásra 670 ezer forint jut. Ha nem végzünk födémcserét, a komfortos, illetve az összkomfortos lakásokhoz nem is nyúlunk. Megtudtuk, egy tervidőszakban kb. 100 ezer lakásba történik beavatkozás, 22 500 esetben az egész házba a pincé­től a padlásig, a többinél felújítják a tető­ket, a zárószerkezeteket, folyosókat stb.-További gondot jelent a lakások korszerűsítése, hiszen 75-80 ezer lakás még ma is komfort nélküli. Az is új módszer, hogy a lakó megelőlegezi az összeget, komfortosít, s mi a kölcsönt visszatérítjük - tájékoztatott Sulyok György mérnök. - Elértük azt is, hogy van kivitelező, aki a munkálatokat a meg­szabott időn belül elvégzi. Ugyanis 1983. január elseje óta versenytárgyalások alapján dolgoztatunk, s a tanácsi építő­ipari vállalatok erre szakosodtak. Nagyon alapos előkészítő munkálatokat végez­nek, ezek gyakran 2-3 évet is igénybe vesznek, de rájöttünk, enélkül nem megy. Hiszen például az ópületdiagnosztikát is a lakók ottlakása alatt kell elvégezni, a lakókkal kell megtárgyalni a lakások belső változtatásait stb. A felújítási mun­kálatok idejére való kiköltöztetés az Ingatlankezelő Vállalat feladata (Buda­pest Főváros Tanácsa 1400 átmeneti lakással rendelkezik) s gondolni kell azok lakáskiutalására is, akik nem szándékoz­nak visszatérni a felújított, tehát drágáb­bá vált lakásba. A Nagydiófa, Dob, Kazinczy és Wesselényi utca közötti nagy háztömböt nézzék meg - engedett utunkra a főigazgató-helyettes. Gödé Gyula, a Rehabilitációs Főmér­nökség vezetője még mielőtt elindulna velünk a színhelyre, rövid eligazítást tart.- Eredetileg a kilenc részből álló lakó­épületben 303 negyvenhárom négyzet- méter átlagterületű, 60 százalékban komfort nélküli lakás volt. A rehabilitáció folytán eddig 160 összkomfortos, 67,5 négyzetméter alapterületű lakást kap­tunk, s a veszteség csupán 3000 négy­zetméter. Az utcai részről megszüntettük a földszinti lakásokat, az udvari lakásokat átépítettük úgy, hogy világosak, naposak legyenek. A munkálatok során megbon­tottuk a kis sötét belső udvarrendszert, s napos zöldudvarokat varázsoltunk he­lyükre. Teljesen beépítettük a tetőteret, s kialakítottunk hét önálló tetőtéri lakást, huszonöt kétszintes (kétgenerációs), il­letve tizenöt mútermes lakást - sorolta a tényeket, majd a falon függő képrenge­tegre mutatott. - A szép és megmentésre érdemes részleteket lefényképeztük, megőriztük, illetve felújíttattuk, hogy azo­kat a munkálatok végeztével eredeti helyükre állíttathassuk vissza. A tizen- ötös tömb rehabilitációja még nem feje­ződött be, most kezdjük a foghíjak beépítését, ami ugyancsak nem a leg­könnyebb feladat. Ugyanis nem enged­hetjük megbontani a városképet, elcsúfí­tani a környéket egy kockaházzal. De mivel itt öröklakás-ház lesz, erre kerül majd a közös tévéantenna, s ha a lakók úgy kívánják, (kb. 5000 forint ráfordítás­sal lakásonként) ide helyezzük a szatelit- vételt biztosító parabola antennát is. Lelkes informátorunk szavaira figyelve tekintetünk körbejárta a hivatali helyisé­get, s megállt egy érdekes, ismeretlen térképen. Gödé Gyula látva fürkésző tekintetünket, azonnal megmagyarázta a látottakat. - Ez itt Budapest városának térképe, kerületenként. A színek a házak állapotára utalnak, a piros, s ebből van tengernyi, a tömbrehabilitációra váró házakat jelzi az elkövetkező harminc évben. Ez annyit jelent, hogy fokozato­san négyszáz tömb vár felújításra. A rend kedvéért meg kell említenem, a nagy munkákkal kell kezdenünk, nehogy még rosszabb állapotba kerüljenek az épü­letek. Ránk esteledett, mire elindulhattunk az említett lakótömböt megnézni. Kísérőnk­ké szegődtek a főmérnökség dolgozói is. Látszott, szívesen vezetik ide az idegent, ók is nagyon jól tudják, van itt bőven néznivaló. A házak ablakaiban egymás után gyúltak ki a fények, a felújított kandeláberek megvilágították a kis ud­vart, ahol a gyerekek a sötétedés ellené­re vidáman hancúroztak.- A központi berendezések működé­sét (fűtés, felvonók, tűz- és betörésjel­zés) számítógép segítségével a diszpé­cserközpontban ellenőrizzük. Rájöttünk, hogy a gyors hibaelhárítás miatt szükség van erre a korszerű megoldásra. Találomra becsengettünk az egyik ajtón. Alaposan szemügyre véve minden részletet, megnéztük a kétszintes lakást és szinte el sem hittük, hogy néhány éve itt ún. szükséglakásokban éltek a lakók.- Mi is itt laktunk egy gyerekkel, tanácsi lakáskiutalásra várva. A férjem­mel a VII. kerületben nőttünk fel, nem szívesen mentünk volna lakótelepi lakás­ba. Úgy öt évvel ezelőtt kezdték mondo­gatni, felújítják a lakásokat, rendbe teszik a háztömböt, ki kell költözni. Tudtuk, ha visszajöhetünk az összkomfortositott la­kásokba, nem lesz egyszerű kifizetni a beugrót. De összefogott a család, mi is takarékoskodtunk, no meg a takarék- pénztár is segített, és megvehettük ezt a kényelmes lakást. A ház asszonya elmondta azt is, négy és fél éve - másfél évig tartott a házak kiürítése, három évig a rehabilitációs munkák - éltek átmeneti lakásban, de mint mondotta, érdemes volt. Az utcai fronton található árkádok alatti üzletsor még este is nyitva tartott. Meglepett, hogy ízléses cégéreken kínál­ják árujukat. - A bérlők vállalták azt a többletköltséget, amibe a cégér kerül. Mi készíttettük a terveket s találtunk erre a munkára is kivitelezőt — hangzott a magyarázat. - A munkálatok előtt, alatt és most is a lakókkal nagyon szoros a kapcsolatunk, örvendetes, hogy ók maguk társadalmi munkában végezték a terep s a zöldudvarok rendezését. Hinni szeretnénk, hogy ez a segítő szándék meggyorsítja a munkálatokat más kerü­letekben is, s célkitűzéseinket a jövőben is maradéktalanul megvalósítjuk. PÉTERF1 SZONYA ...és után (Archívumi felvételek) Ugyanazok az arcok mindenütt Miért kényelmesek, közömbösek az emberek? A község lakosainak összefogásával, sok-sok társadal­mi munkával épült fel Nagydarócon (Veiké Dravce) a művelődési ház, melynek termei nemcsak a kultúrának és a közművelődésnek, hanem a közirányitásnak is ott­hont nyújtanak. A korszerű létesítmény átadása óta ides­tova öt év telt el, s bizony csalódniuk kellett azoknak, akik a folytatásban, a falu további gyarapodásban reményked­tek. Azóta ugyanis jószerivel semmi nem épült a köz­ségben. Pedig épülhetett volna, hiszen közlétesítmények tekintetében a 850 lelket számláló község járási viszony­latban még a középmezőnybe sem tartozik. Hiányzik a vezetékes ivóvíz, a korszerű üzlet- és szolgáltatóhálózat, az előkészített építkezési terület, s a régi iskolaépületből átalakított óvoda sem felel már meg a kor követelménye­inek.- Olcsó fogás lenne lemaradásunkért csupán az előző faluvezetést hibáztatni, hiszen tudjuk, hogy az utóbbi esztendőkben már nem könnyű dolog pénzt és kivitelezőt szerezni egy-egy beruházáshoz - mondja Kiss József, a hnb elnöke, aki az idei választások után került a cseppet sem irigyelt, felelősségteljes beosztásba. - Elsődleges feladatunknak most az óvoda felépítését tekintjük, hiszen ezt már hét-nyolc éve ígérik a község lakosainak. A járási nemzeti bizottság illetékeseitől újabb ígéretet kaptunk, hogy a típusterv megrendelése, az építkezési hely kivá­lasztása és a telekrendezés után megkezdik a pénz folyósítását. Mi az előkészítő munkák nagy részét elvégez­tük, s az esztendő végére várjuk az építkezés engedélye­zését. A vízvezeték építésének gondolata is felmerült már községünkben. A megvalósítás nemcsak rajtunk múlik, hiszen a környező községek vízellátása sem megoldott, s egyelőre a legfőbb akadályt a vizforrás hiánya jelenti. Információink szerint a vezeték építésére csupán a máli- neci víztározó átadása után, a következő tervidőszakban kerülhet sor. Persze a falu összképén, az itt élő emberek hangulatán nem csupán nagy horderejű vállalkozásokkal, hanem kevésbé pénzigényes akciók segítségével is javíthatunk. Gondolok itt mindenekelőtt a művelődési ház körülkeríté­sére, a szemételhordás megszervezésére, a közterek és parkok rendben tartására. Pillanatnyilag a legnagyobb gondot és bosszúságot az áramszolgáltatás minősége okozza. A község egy jelentős részén olyan gyenge az áram, hogy alig használható. Sajnos, 1951 óta, amikor községünket villamosították, a Közép-szlovákiai Energeti­kai Üzemek nem korszerűsítették a hálózatot, s talán ennél is nagyobb hiba, hogy annakidején nem gondoltak a nagyobb fogyasztók bekapcsolására. A helyzet ma már tarthatatlan, állandó jövés-menésünk és levelezgetésünk ez ügyben legalább annyi eredménnyel járt, hogy a meg­dőlt, már-már életveszélyes oszlopokat kicserélik a közel­jövőben. Persze ennél többre, trafóállomás építésére lenne szükség. A hnb elnöke ezután a községfejlesztés távlati céljairól beszélt. A már említett víz és csatornahálózat kiépítésén kívül egy korszerű üzletház építésével is számolnak, melyben esetleg helyet kapnának a helyi kisüzem egyes munkahelyei is. A kisüzemnek jelenleg 12 alkalmazottja van: festők, kőművesek, kertészek és fuvarozók, s a mun­kájukból származó nyereség egy részét is községfejlesz­tésre kívánják fordítani. Javulást szeretnének elérni a lakás­építés terén. Jelenleg tízen kérnek építkezési engedélyt, s tervezik egy 12 lakásos bérház építését is. Mindezzel a lakosság számának további csökkenését szeretnék megakadályozni. Mert bizony sokan elköltöztek a községből az elmúlt években, ami komoly gondot jelent a község nyolcosztá­lyos alapiskolájában is. Végi Tibor, az iskola igazgatója ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy noha még a Rima- szombati (Rimavská Sobota) járás két kis községéből is vannak tanulóik, az idén már csak néhány elsős ült be az iskolapadokba, s a tanulók száma már alig haladja meg a százat. A kedvezőtlen irányzat hosszabb távon az iskola létét fenyegeti. Pedig az épület jó állapotban van, s noha hiányzik mellőle a tornaterem és más kiszolgáló létesítmé­nyek, még nagyon hosszú ideig, s jelentős anyagi ráfordí­Felújítás alatt

Next

/
Thumbnails
Contents