Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-05 / 49. szám
A Duna Menti Múzeum állandó munkásmozgalmi kiállítása AZ OSZTÁLYHARCOS MÚLT HÚ TÜKRE Országszerte fellelhetők különféle forradalmi, munkásmozgalmi, párttörténeti emlékszobák, amelyek egy-egy vidék, város vagy község munkásmozgalmi emlékeit őrzik és állítják ki, olyan reprezentatívat azonban aligha találhatunk köztük, mint amilyen a komáromi (Komárno) Duna Menti Múzeum állandó munkásmozgalmi kiállítása. S erre az sem kielégítő magyarázat, hogy melyiknek milyen szerv vagy intézmény a gazdája, fenntartója. Az épület, amelyben elhelyezést nyert, eredetileg Zichy-kas- tély, később pedig egy gazdag bérlő palotája volt, akitől a város a felszabadulás után kisajátítva bérháznak használta. A Duna Menti Múzeum 1976-ban kapta meg az egykori kastélyt, miután a lakókat kiköltöztették belőle megfelelőbb lakásokba, majd a szükséges tatarozás után, illetve négyzetméteres alapterületen műszakilag kivitelezte. Az első jelentősebb kiállításra 1979 augusztusában, a szlovák nemzeti felkelés 35. évfordulóján került sor, amikor a délnyugatszlovákiai munkásmozgalom történetét 1938-ig, pontosabban a burzsoá Csehszlovák Köztársaság feldarabolásáig mutatták be. 1986. május 8-án nyitották meg a kiállítás második részét, amely az előzőhöz kapcsolódva 1938 őszétől a második világháború, a fasizmus elleni küzdelmek, a fel- szabadulás és a szocializmus építésének 1960-ig terjedő időszakát szemlélteti - ugyancsak gazdag anyaggal és meggyőző hatású kivitelezésben. Egyébiránt az egész kiállítás az elmúlt évtizedekben megszokott formájú és tartalmú emlékszobáktól jól megkülönböztethetően — mint már jeleztük is - felette Az 1929-1933-as nagy világgazdasági válság időszakát bemutató terem egy részlete adaptálással ott rendezték be a múzeum szerves részeként az állandó munkásmozgalmi kiállítást. Persze ennek is megvan a maga figyelmen kívül nem hagyható története, amint azt Mácza Mihály elvtárstól, a múzeum történész munkatársától, a részleg vezetőjétől megtudtam, aki egyszersmind gyűjtője, rendszerező szakembere és gondozója is az állandó kiállításnak. Készséges tájékoztatása szerint legelőször 1971 -ben, a CSKP megalakítása 50. évfordulóján rendeztek egy időszaki kiállítást, és tulajdonképp akkor vetődött fel az állandó munkásmozgalmi kiállítás létesítésének ötlete. S az elképzelést hamarosan tett követte. Késedelem nélkül megkezdték a gyűjtőmunkát, előbb csupán a Komáromi járás területén, majd miután az 1949-től járási hatáskörű Duna Menti Múzeumot 1975- ben területi hatáskörű múzeummá minősítették, ahhoz igazodva a gyűjtőmunkát is fokozatosan kiterjesztették Délnyugat-Szlovákia egész területére, vagyis a komá- romin kívül a mai Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), Galántai (Ga- lanta) és Érsekújvári (Nővé £ámky) járás területére is. Egyidejűleg Mácza Mihály, aki 1970-től munkatársa a múzeumnak és azóta egyfolytában a vidék legújabb kori munkásmozgalmával foglalkozik, elkészítette a múzeumrészleg kiállítási forgatókönyvét, majd a lakók végleges kiköltöztetése után a kastélyt a múzeum céljainak megfelelően átépítették és 1978-ig a bratislavai Vytvarníctvo nemzeti vállalat 350 beszédes és zömében muzeális értékű dokumentumanyaggal van berendezve, (gy az egymásba nyíló kiállítási termekben a délnyugat-szlovákiai munkásmozgalom és népélet dokumentációja, lényegébe a magyar nemzetiségű dolgozó tömegek osztályharcos küzdelmeinek látványos keresztmetszete tárul a látogató elé. Az első panelek hagyományosan jelképesek. A belépéskor először a nemzetközi kommunista mozgalom több mint másfél évszázados harci jelmondatára: — ,.Világ proletárjai egyesüljetek!“ —, az I. Internacionálé 1866. évi I. (genfi) kongresszusán Marx Károly és Engels Frigyes társaságában a nemzetközi kommunista mozgalom alapítóiról és többi korabeli vezetőiről készült csoportképre, valamint a Kommunista Kiáltvány első magyar nyelvű kiadásának egyik példányára s ahhoz illeszkedően Marx Károly eredeti kéziratának fakszimiléjére esik a tekintet. Megszokott kiállítási kellékek és elrendezés, mondhatná bárki, s mégis ez az egyszerű, de ízlésesen hangsúlyos jelképegyüttes kelt vonzalmat a további látnivalókhoz - az egész kiállítás megtekintéséhez -, melyek igazi szakmai műgonddal berendezett négy kiállítási teremben tárulnak a látogató elé a korhű enteriőrökig és egy korszerű, videotechnikával kombinált filmvetítésre is alkalmas előadóteremig vezető úton. Az enteriőrök tulajdonképp eredeti bútorzattal berendezett szoba-kony- hás munkáslakás, mögötte pedig szintén originális - s éppen ezért mellbe vágó kontrasztként ható- polgári ebédlő és szalon. Látványuk a látogatókban óhatatlanul nem csupán különös hangulatot, de ellentétes érzéseket is ébreszt. A kiállítás törzsanyaga ugyan délnyugat-szlovákiai tematikájú, ám még országos összefüggéseiben is - önkéntelenül, de meghatározóan — érvényesül benne bizonyos Komárom-központúság. S ez korántsem meglepő, hiszen eléggé köztudott, hogy nemcsak a vidékére, hanem Szlovákia más magyarlakta tájékaira is ebből a jellegzetes munkásmozgalmi múltú városból indult minden jelentősebb osztályharcos megmozdulás a tömegtüntetésektől a sztrájkharcokig. Vagy mint forradalmasító példa, vagy oly módon, hogy a komáromi gyökerű Steiner Gábor, Nagy Gyula, Mező István és más neves kommunista funkcionáriusok személyesen szervezték az ország távolabbi helyein is a különféle pártakciókat és a munkásság tömegesebb megmozdulásait. A hatásos enteriőrök. Előtérben: Múltbeli munkáslakás egy szög- -------lete - mögötte polgári ebédlő és szalon (Archívumi felvételek) MIKUS SÁNDOR Mintegy összegezésül, különösebb háttérmagyarázatok nélkül is megállapítható, hogy ez a kiállítás a történeti események valósághű tükrözésével a bennük rejlő eszmei igazságról győzi meg a látogatót. Jómagam is azzal az érzéssel távoztam, hogy a kiállítás gazdája, a fennállásának 100. évfordulóját e hónapban ünneplő múzeum művelődéspolitikai rendeltetésével összhangban a politikai küldetését is méltóképp tölti be. Mély benyomásokat keltő képek sorakoznak a paneleken és patinás tárgyak az üvegezett tárlókban. Jóllehet, az elmúlt évtizedek során átmentek a köztudatba a kiemelkedőbb szlovákiai párttörténeti események, s hasonlóképpen a dolgozó tömegek múltbeli életkörülményeire és szociális viszonyaira vonatkozó főbb tudnivalók is, de gyakori tapasztalatok szerint ezek sok emberben - sajnos - jórészt mint sztereotip tudat- tartalmak élnek. Ez a kiállítás azonban éppen az efféle fogyatékosságokat hivatott pótolni - és pótolja is. Olyannyira konkrét és a legapróbb részleteiben is kimunkált, hogy határozottan állítható: ott minden a korszak történelmi levegőjét árasztja. Az antifasiszta mozgalmak és a spanyol polgárháború feledhetetlen emlékeit felidéző képek között Mindazonáltal a felületes szemlélő talán úgy vélheti, hogy az ilyen jellegű kiállításokról, vagy a történelemkönyvekből és a történészek különféle műveiből is már eléggé ismert események képei dominálnak. Nevezetesen a nagy októberi szocialista forradalom és a hatására kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság és Szlovák Tanácsköztársaság e vidéken lezajlott meghatározó eseményei, aztán a burzsoá Csehszlovák Köztársaság megalakulása, s megannyi emlékeztető felkiáltójelként a nép szociális kiszolgáltatottsága, a nyomornegyedek, a nemes- kosúti (Koáúty) 1931-es véres pünkösd és más hatósági erőszakcselekmények, majd a tornóci (Trnovec nad Váhom) antifasiszta tömegtüntetés, a második világháború dúlásai, köztük a lebombázott érsekújvári pályaudvar és környéke megrendítő dokumentumképei, aztán a német fasiszta megszállók iszonyatos terrorcselekményei, főleg a koncentrációs táborok apokaliptikus rémségei, továbbá az antifasiszta fegyveres felkelésekben részt vett magyar katonaszökevények csoportképei s hasonlók. Jobban körültekintve azonban mindenkinek észre kell vennie, hogy a kiállítás regionális jellegének megfelelően szakavatottan és jó arányérzékkel elrendezve különleges dokumentumok is szerepelnek a gyűjteményben. Alkalmasint most elég csupán a nagyobb figyelmet érdemlőket említeni annak érzékeltetéséül, hogy a kiállítás - irodalmi kifejezéssel élve - nemcsak a valódit tárja fel, hanem és főleg az igazat. Csak valamelyest reprodukálva: a századforduló ipari és mezőgazdasági proletárjainak sanyarú sorsát felidéző egykorú fénykép- felvételeken az első épülő gyárak, aztán a délnyugat-szlovákiai nincstelen kivándorlók egy komor csapata a hamburgi kikötőben, hajóra szállás közben - mellette ironikus falusi csendélet: az itthon maradottak egy sivár csoportja a nemesócsai (Zemianska Olőa) malom s egyben vendéglő előtt... Azok közelében súlyos kubikustalicska és földmunkásszerszámok, egy nagyobb tárlóban pedig a hajdani komáromi hajóácsok szerszámai, kissé odább különböző földművesszerszámok láthatók, aztán első világháborús katonai fegyverek és harceszközök, majd orosz és magyar hadifoglyok kézimunkái tekinthetők meg, amelyek láttán elszorul a szív. De szinte rokon érzéseket-gon- dolatokat ébresztenek a kronológia szerint kissé távolabb kiállított, ritkaságszámba menő emléktárgyak is: a különleges pásztorbotok, valamint a régi és igencsak becses párttagsági igazolványok. A hat darab pásztorbotot Bitter Ferenc kürti (Strekov pri Novych Zámkoch) lakos faragta, amelyeken ősi székely rovásírással Antonin Janouéeknek, a Szlovák Tanácsköztársaság cseh származású elnökének rövid életrajzát örökítette meg. Külön érdekesség, hogy a beavatottak ezt az ősi rovásírást használták az illegális pártmunkában titkosírásként. Ugyancsak értékes dokumentumok a régi párttagsági igazolványok. Közülük is a legfigyelemreméltóbb egy 1924-ben kiadott példány, amelyet a soknemzetiségű köztársaság minden nyelvén nyomtattak - azáltal is kinyilvánítva a párt internacionalista voltát.
