Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-18 / 29. szám
'-V új szú 5 1986. VII. 18. G dansk belvárosában talán a Dlugi Targ - Hosszú piac - vonzza ■ a legtöbb látogatót: a teret körülvevő _ díszes paloták s a reneszánsz stílusban -1 épült kapupalota, a Zöld-kapu. Ezen ■ átsétálva kijutunk a Mottawa partjára, ' a Dtugie PobrZezere, a Hosszú rakpart- ■ nak elnevezett sétányra. Egyik oldalát , kapuk szegélyezik, a másikat a folyó, me- I lyen kis fehér hajók siklanak utasaikkal. h Balra haladva megpillantjuk a több mint I fél évezrede épült fatetős ódarut. A Baiti- I tengeri kikötőnek fő berendezése volt 1 évszázadokon át, ma már Tengerészeti ; I Múzeum. Vagy tizenöt percnyi séta után .1 - áthaladva a Radunia-folyócska hídján, ■ eljutunk a hajógyár kapujához. ■ Gdansk - fekvésének köszönhetően ' - már a középkorban is ideális hely volt ■ hajóépítésre, de a hajóépítő-ipar a múlt század közepe táján lendült fel, akkor | készült el az első sólya a Királyi Korvett- ■ építő Gyár területén. Közben új nevet ■ kapott, s a Császári Hajógyár jelentős I szerepet játszott az első világháborúban: ® tengeralattjárókat készített a német tengerészet számára, szám szerint 55-öt; az ■ első világháború befejezésekor a meden- ■ cékben és a sólyákon 27 hajótest maradt ■ befejezetlenül. A gyár akkor ismét nevet ' és gazdát változtatott. A Gdanski Hajó- I gyárnak Anglia, Franciaország és H Gdansk Szabad Városon kívül Lengyel- I ország is tulajdonosa lett. 1932-ben ■ a hajók 90 százaléka például lengyel- “ országi megrendelők számára készült, í De Hitler hatalomra jutásával megválto- . zott a helyzet, a részvénytulajdonosok Lengyelország beleegyezése nélkül né- h met, sót japán katonai megrendelésre I dolgoztak. Miután Németország megtá- j madta Lengyelországot, a hajógyár német vállalat lett. | Amikor 1945. március 27-ről 28-ra .-j virradó éjszaka a lengyel és szovjet ™ csapatok elérték Gdanskot, szomorú látvány tárult eléjük: a város- és a hajógyár is nagyrészt elpusztult. A pusztulás I mértékéről némi képet alkothatunk, ha elképzeljük, hogy csupán a hajógyár ■ területéről 18 ezer tonna romot és 5 ezer ,*j tonna vashulladékot hordtak el. Még az * évben megkezdték nemcsak a helyreáll í- tási munkálatokat, hanem a hajók javítását is, a következő évben pedig építését. ■ Három év alatt 85 darab kutter készült el, ■ egyenként 13 tonna hal tárolására alkalmas. 1949-ben a két évvel korábbihoz iy viszonyítva a háromszorosára emelke- ' dett a termelés, s ez az év meghatározó volt a hajógyár életében és további fejlődésében. A Szovjetunió és Lengyel- ország aláírta a barátsági és kölcsönös segítségnyújtási, valamint együttműködési szerződést. A Szovjetunió nagyarányú megrendeléseket adott a lengyel tam hajógyáraknak, s kétségtelen ez is hoz- ■ zájárult, hogy 1967-ben a gyárat Leninről nevezték el. A fő megrendelő jelenleg is a Szovjetunió; halász- és kereskedelmi hajókat, tengeri olaj- és gázmezőkön , dolgozó hajókat, valamint a self-program . keretén belül specifikus hajókat gyárta- m nak számára a tengerfenék kutatására. Az egyik brit tengerészeti napilap 1964-ben ezt írta: ,,Ha nemzetközi elismerés illetne egy országot, amely a háború utáni időszakban a legnagyobb , haladást érte el hajóépítésben, nem kétséges, hogy Lengyelország komoly m esélyese volna a díjnak. A lengyel hajóépítők, s különösen a gdanski hajógyár, az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerét aratta.“ ,r xxx Tavaly nyár végén jártam a gdanski I • hajógyárban. Csak töredékét láttam, au- i tóval is nehéz bejárni a 250 hektárnyi „gyártelepet“, de legalább némi fogalmat I alkottam a hajóépítésröl. Időszámításunk előtt háromezer évvel az egyiptomiak I már „óriási“, húszevezős hajókat építet- . tek, árboccal s a hátszelet kihasználó I vitorlával, a középkor vége felé többárbo- m cú és vitorlázatú hajók jellegzetes típusa 1 volt a Hanza-városok koggeja és a spa- | nyol karavella. A cseh származású Res- sei (foglalkozására nézve erdész) I - 1826-ban feltalálta a hajócsavart, s ez ■ a hajóépítésben mérföldkövet jelentett, 1 az első motorhajók pedig a századfordu- :| ló éveiben jelennek meg. Ennyi elég a hajózás múltjának felidézéséből, érdekesebb a jelen. Ám az, aki ■ tengert sem sokat látott, nemhogy ko- I moly hajógyárat, teljesen összezavaro- I dik. Csapkodó hullámok helyett meden- I cékbe szelídített tengert lát, hatalmas üzemcsarnokokat, halomba rakott óriási lemezeket, mint megtudja, szegecselés- _ sei és hegesztéssel ezekből készül I a korpusz, a hajótest, ember nagyságú ■ hajócsavarokat, és próbálja felismerni az előre szorgalmasan bemagolt fogalma- | kát, mint például a „hajóváz“, ,.fedélzeti gerenda“, ,,orrtöke“, ,.hajóemelő mű", I ,,fartöke“, ,,sólyatér“. Nem sok ered- m ménnyel. Megkérdezi hát kísérőjét, hogy hol láthatna végre egy épülő hajót. - Itt mellettünk - mondja a kísérő, és felmutat egy építményre, amely inkább hasonlít toronyházra, semmint hajóra. Tízvala- hány emeletes utasszállító volt a szóban forgó „bárka“, s belseje 1500 személy- gépkocsi parkolására alkalmas. Magas építmény, hát még ha figyelembe veszem, hogy jó része nem látszik ki a vízből. Az úszóképes hajót aztán szánokon és csúsztatópályákon vízre bocsátják, a hajógépek beépítése és a felszerelés már a vízen, a szerelőpart- fal mellett történik. Gyárnézés végeztével az üzemi párt- bizottság irodájában beszélgetünk az első titkárral, Wiktor Borcuchhal. A negyvenkét éves mérnök huszonegy éve párttag, 1982-ben párttitkár, egy évre rá pedig az üzemi pártbizottság első titkára lett. A hajógyár problémáját jól ismeri, hiszen 16 éve itt dolgozik, ez az első munkahelye. A hetvenes években a Lenin Hajógyárban 3000 fölött volt a párttagok száma, ma a 40 alapszervezetben mintegy 1800- an vannak. -A számunkra oly nehéz helyzetben különböző okokból csökkent a párttagok száma. - De 1984-ben már 21 fiatalt vettek fel, tavaly pedig 51-et. A létszámnövekedést Wiktor Borcuch így magyarázza: - Dolgozni kell. Az ember nem várhatja, hogy valaki önként jelentkezik. Az embereket, elsősorban a fiatalokat, fel kell készíteni a párttagságra és nevelni kell, ez a pártszervezet elsőrendű feladata, s az eredmény nem egy vagy két év munkájának gyümölcse. A hajógyárban jó munkalégkör uralkodik, mondja az első titkár, bár vannak nehézségek, elsősorban termelési jellegűek. Az átlagfizetés tavaly náluk jóval az országos átlag fölött volt - de azt is figyelembe kell venni, hogy az emberek sokat túlóráznak. Évekkel ezelőtt 18 ezer alkalmazottjuk volt, most csak 12 ezer. - A munkaerőhiány országos jelenség, és több tényező befolyásolja. Sokan kiléptek tőlünk olyanok, akik azzal érveltek, hogy kisebb erőfeszítéssel másutt többet keresnek, és sok kiváló szakemberünk, élve a lehetőséggel, korábban ment nyugdíjba. A világpiacon azonban meg kell őrizni jó hírnevünket, s az embereknek többet kell dolgozniuk. A Lenin Hajógyár a 85-ös évet jó gazdasági eredményekkel zárta - de annak árán, hogy a második félévben minden szabad szombaton és a legtöbb vasárnap is dolgoztak, gyakran napi tizenkét órát. S ennek oka a munkaerőhiányon túl az volt, hogy az 1500 kooperáló vállalat nem szállította az ígért határidőre a lemezeket, a gépeket, berendezéseket stb. A fiatalok neveléséről beszélve megtudtuk, hogy a gyárban a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szervezetnek 1600 tagja van, köztük sok párttag, s a szervezet munkáját a kommunisták különös figyelemmel kísérik és segítik.- A pártgyúlések természetesen zártak, de az összes többi tanácskozás, az ideológiait is beleértve - nyilvános, s ezekre meghívjuk az ifjúsági szervezet, a szakszervezet tagjait is. A pártaktíva feladata, hogy figyelje a jól dolgozókat, szakmunkásokat, s ha egy fél év elteltével látjuk, hogy az illető részt vesz az ilyen tanácskozásokon, felajánljuk a tag- jelöltséget. A Lengyel Egyesült Munkáspártnak jelenleg 2 125 762 tagja van, ebből a gdanski vajdaságban 70 159. A 49 vajdaság közül a negyedik helyen áll, az első a katowicei, negyedmillió párttaggal. Stanislaw Bejger, a gdanski vajdasági pártbizottság első titkára, a PB póttagja a Polytika című hetilapnak adott nyilatkozatában egyebek között leszögezte: ,,Aránylag gyorsan és nem rosszul sikerült elérnünk a stabilizációt az üzemekben. Az ellenzék bojkottja és sztrájkfelhívásai ellenére a gdanski munkásság megfontoltságról és hazafiasságról tett tanúbizonyságot... Tevékenységünk fő iránya az emberek meggyőzésén és kétségeik eloszlatásán alapuló politikai munka. Meg akarjuk őket nyerni, elvonni őket az antiszocialista erőktől, amelyeknek Gdanskban az 1981 -82-es években jelentős támogatóik voltak... A munkásokkal beszélgetve gyakran hallom, hogy még várnak, meglátják, mire képes az új szakszervezet. Ez mindenekelőtt az emberek csalódásának bizonyítéka, hogy elveszítették bizalmukat a szakszervezetekkel szemben, s a volt ,,Szolidaritással“ szintúgy. Mindnyájunknak sokat kell még tenniük azért, hogy az új szakszervezetek tekintélyt szerezzenek. “ Jelenleg hat és félmillió a szakszervezeti tagok száma. A hajógyárban - tavaly szeptemberben a dolgozóknak mintegy fele volt az. - Az utóbbi éveket figyelembe véve ez a mi viszonylatunkban jó eredménynek mondható - szögezi le Wiktor Borcuch, és hozzáteszi: - De mint párttagok azon a véleményen vagyunk, hogy ez kevés. Sokat kell még dolgozni, és magyarázni az embereknek, hogy meggyőződjenek róla: szükséges, hogy szakszervezeti tagok legyenek. • Milyen szociális juttatásokban részesítik a dolgozókat?- A gyár területén több orvosi rendelő van, és egy 80 ágyas kórház. Az orvos kevés, de ez nemcsak a mi problémánk. Elmondhatom, hogy minden alkalmazottnak biztosítjuk az üdülést, és minden gyereknek a nyári tábort, nemcsak itthon, hanem Csehszlovákiában, Magyarországon, az NDK-ban is. A gyái öt üdülőjébe évente mintegy 5700 személy kap beutalót; Csehszlovákiában 120, Magyarországon 200, az NDK-ban 80 gyerek üdül évente, a hazai táborokban pedig 1500; a három saját szanatóriumukat pedig két és félezren veszik igénybe - a családtagokkal és a nyugdíjasokkal együtt. Az üzemi pártbizottság első titkárát gyakran látni a munkacsarnokokban, mert mint hegesztési specialista - a doktori disszertációjának is ez volt a témája - párttisztségviselőként is sokat dolgozik eredeti szakmájában.- Nem én akartam első titkár lenni, hanem az elvtársak javasoltak. És ezt nem utasíthattam vissza. Nem nézhettem a saját érdekeimet, hogy például a szakmában sokat veszítek. Ha letelik a megbízatásom, tudom, nagyon sokat kell majd dolgoznom, hogy szakmai vonalon pótoljam a lemaradást. Nem panaszkod- hatom, hogy kevés a munka... Wiktor Borcuch küldöttként vett részt a LEMP X. kongresszusán. Munkája ezután sem lesz kevesebb. KOPASZ CSILLA A self-program keretében a Szovjetunió számára készült hajó (Fotó; Zbigniew Kosycak, Zénón Mirota) A vízre bocsátás csodálatos pillanata Látogatóban a gdanski hajógyárban ramm zm Wiktor Borcuch
