Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-28 / 48. szám
gazda. A hatósági közegek leültek ácára.- Mi hozta hozzánk az urakat? - kér- a gazda.- Hát mi, Ivan koma, nem magunktól ünk - szólt fejét vakarva az esküdt, /linket a bíró úr küldött ide.- Ugyan, hát mi a baj? - kérdezte )dálkozva a gazda. - Hiszen a köz- inkát ledolgoztam.- Hát nem is a közmunkáról van szó nondja a kisbíró. - Az a baj, hogy ■n küldik a fiút az iskolába. A tanító úr intette fel magukat. Egy forint bírsá- t kell fizetniük.- Egy forintot? Ó, istenem - kiáltott Ivan. - Hiszen a fiú beteg volt.- Ki tudta azt? Miért nem jelentették anítónak?- Ó, édes istenem! Ha csak ez járna ember fejében - mondotta Ivan.- Mi nem tehetünk róla. Nekünk meg- rancsolták, hogy hajtsuk be az egy int büntetést.- Hát ha kínozni fognak is, vagy tü- s vassal égetik a talpamat, akkor sem álnak az egész házban egy forintot.- Nekünk ahhoz, kedves kománk mondotta az esküdt és a kisbíró semmi közünk. Mi, komám, községi olgák vagyunk: azt kell csinálnunk, lit parancsolnak. Ha nincs pénz, az parancsunk, hogy vigyük azt, amit íet. Lám, itt van ez a bekecs!- Komám, ez az egyetlen vagyonunk kiáltott a gazda, mintha leforrázták Ina. - A nélkül senki sem mehet ki zülünk a hidegre a házból. De hasztalan rimánkodott. A bekecs ír a kisbíró kezében volt, az pedig, likőr megnézte, bólogatva mondta- Na, két-három forintot még most is ígér.- Ne féljen, komám - biztatta az küdt a gazdát. - A bekecs nem vész Bevisszük Judkához. Ha ma behoz- a forintot, még ma visszadjuk a békéét.- De hát, komám az isten szerelmé- t - mondotta Ivan -, honnan tudom én t a forintot előteremteni. Hiszen becs nélkül télen nem dolgozhatom.- Mi közünk nekünk ahhoz? Vegye, ionnan tudja. Nekünk szigorú paran- unk van.- Dejszen a bekecs nedves - mondotta a gazda felesége kezeit tördelve.- Ha Judka legalább kiszárítaná, mielőtt bedobja a kamrába. A hatósági emberek már nem hallották ezeket a szavakat. A kisbíró a hóna alá kapta a bekecset, és köszönés nélkül kiment a házból. Kiment utána az esküdt is. Azoknak, akik a házban maradtak, a bekecs elvitele után olyan érzésük volt, mintha a család legdrágább tagjának holttestét vitték volna ki. Egy ideig dermedten ültek, és csak azután, mintegy parancsszóra, az asz- szonynép hangos zokogásba tört ki, a fiú ingujjával könnyeit törölgette, maga a gazda pedig komoran ült az ablak mellett, és nézett a hatósági közegek után, akik hirtelen jöttek, mint a vihar, és elragadták azt, ami nélkül az egész család kétszeresen szegényebb és teljesen tehetetlen lett. (3.) Egy hét telt el az emlékezetes nap óta. Ivánnak csodálatos módon sikerült előteremtenie a forintot, bevitte a bíróhoz, és megkapta az engedélyt a lefoglalt bekecs hazavitelére. A kisbíróval együtt ment Judkához, s örült, hogy ismét bekecs lesz a házban. De öröme nem tartott sokáig. Amikor Judka kihozta a kamrából a bekecset, Ivan már messziről érezte a dohszagot. A nedves bekecs, amely egy hétig a nyirkos kamrában feküdt, teljesen hasznavehetetlenné vált, megrohadt, és ujja szétmállott a kézben. Ivan feljajdult, és a fejéhez kapott.- Hogy az isten verjen meg benneteket! - mondotta, hol Judka, ho meg a kisbíró felé fordulva.- Hát engem miért? - kérdezte Judka. - Köteles vagyok én a maga bekecsét szárítani?- Én sem vagyok hibás a dologban- felelte a kisbíró. - Nekem megparancsolták, hogy zálogot vegyek, én a parancsot teljesítettem, a többi pedig nem az én dolgom volt.- De az isten szerelméért! - siránkozott Ivan. - Én a forintot megfizettem, és a bekecset is elvesztettem. Ki fogja az én káromat megtéríteni? Judka meg a kisbíró csak a vállukat vonogatták. SÁNDOR LÁSZLÓ fordítása ényük erőtlenül veszett bele ;ödös sötétjébe, zakaszt sikerült megtennie két ívette, hogy kabátja vizes lett, etóbb lenne. tolsó kőoszlopát is, a magasra t a szülészeti klinika kivilágított sgkönnyebbülten, de nyomban törő fájdalomtól, amely most új elsötétült előtte a világ... ) várandós? >m merte felemelni. Ott, vele ik oldalán, valami hihetetlen Az ódon bírósági épületben és olyan vastagok, hogy az tkezett a kinti hőségről. Kábult ingja térítette magához? )m? ön terhes? ItTvgy látszik, mégsem takarta nyaságának látható jeleit. Ijed- szülö hasához. nég szigorúbb lett volna: iszol ni, hogy ő nem, ö igazán az egész szörnyű dolgot Péter, •m inkább az a másik nő találta alkodó félhomály és az irdatlan jól látta férje kemény, engeszmessziról a saját hangját, lőtt benne. A bíró további kér- )!t, s közben sértette a fülét az ása. Mintha filmkockák peregtek volna előtte, messziről hallotta férje vallomását arról, hogy bár a házasságuk végleg és visszavonhatatlanul elromlott, s bár nem biztos benne, hogy a születendő gyermek az övé, az apaságot magára vállalja ... „Vállalom... vállalom... vállalom“ - visszhangzott benne a metszőén hideg hang később, a vonat kerekeinek zakatolásában, és észre sem vette, hogy izzadt tenyerében gyűrött papírfoszlánnyá lett a jegy, amellyel hazafelé utazott, s amelytől megváltását remélte... Teljes aléltságából a kutya térítette magához. Hideg orrát szaglászva húzta végig az asszony veritékes arcán, majd idegesen körbefutotta, és újra megállt a fejénél. A férfi arcát nem látta. Hogy férfi, azt is inkább csak sejtette a felőle áradó nikotin- és alkoholbűztöl. A szag utálatos volt, s ha erejéből futotta volna, elfordítja a fejét. De a rekedtes hangból együttérzést, melegséget érzett.-Várjon, várjon kicsit, asszonyom... Mindjárt. Azonnal segítünk... Fogja meg, kérem, a nyakamat... Nem, ez nem jó. Nem így. Erősebben. így jó lesz... Már elnézést, asszonyom... Hehehe... Először, amikor ez a kis dög idehúzott, azt hittem... szóval, már elnézést, hogy szesztestvér... Hogy ittas. Már megbocsásson... De ez a kutya nem hagyott békén, érti, kedvesem... nyüszített, szaladgált, hívott ide, maga után. No, ne féljen... Mindjárt helyben leszünk... Csak jó erősen kapaszkodjon... meg vigyázzon a... hasára. A dokik meg majd segítenek. Ne haragudjon, ki kell bírnia engem... majd kicsit elfordítom a fejem. Hogy ne érezze... xxx A homályban arcnélküli, fehérköpenyes árnyak mozogtak, szaladgáltak össze-vissza. Aztán egyszerre minden élesen körvonalazódott: a szoba, amelyben egy magas ágyon feküdt, az ajtón éppen belépő nővér kicsit kövérkés alakja, s a kezét tartó orvos markáns, feszült figyelmet kifejező arca. Gyereksírást hallott. Ettől egyszerre elernyedt a teste és a boldogság olyan erős érzése fogta el, hogy szeméből visszatarthatatlanul eleredtek a könnyek.-Nyugalom, anyuka, nyugalom... No. Már túl vagyunk rajta. Túl van minden veszélyen, és...- Az enyém? - akarta kérdezni a kövérkés nővérke felé fordítva csapzott fejét, de a hang nem jött ki a torkán.- Fiú, kisfiú - hallotta az orvos meleg zengésű hangját. - Szép, egészséges kisfiú... Leírhatatlan hálát érzett irántuk.- Köszönöm - nyílt hangtalan hálálkodásra a szája.- Ne beszéljen, anyuka, túl fáradt még. Az igazolványát megtaláltuk a kabátja zsebében. Tudjuk a nevét. A kisfiúét meg majd később. Ha erőre kap... - mondta a nővér.- Péter - hallotta tisztán, erőteljesen a saját hangját. - Péternek írják be. VARGA ERZSÉBET Heterogén versek (a lopakodó-bombázók korából) XXX újabban mindig hadgyakorlatokról álmodom (és vekkernek álcázott robotrepülögép ébreszt fel reggelenként) különös maszkban álruhásan résztvevő vagyok persze magam is tölgyfa képében néma vigyázzban kémlelem a láthatárt s csak ha szaladni kellene akkor ordítok vacogva lázban: „nem engednek a gyökerek jaj hisz itt veszünk valahányan tábornok úr én rettegek hagyjukmárabba kéremalássan!“ xxx hirtelen jött ez a szerelem hirtelen mint a bombarobbanás Párizsban a Táti áruházban; letaglózott s száguldott tovább meg sem várta amíg talpra álltam X' X x a szerelmek fogaskerékrendszerén sohase tudtam kiigazodni mindig vesztettem alulmaradtam durván röhögve gázoltak át rajtam a csalódások vörösbrigádjai ha azt súgja rákot lehelve gégénkre agyunkra: szeret bennünket szeret halálosan? xxx „a vers lehet játék a szavakkal öntörvényű vidám világ“ hangoztatják jólöltözött és jóltáplált esztétikák s csakugyan (költők!): mért ne játszanánk? játszadozzunk a szavakkal: „gumibot“ - tál „puskatus“-sal és itt van (már játékra készen) a többi szó is: maffia fegyverrendszerek légierők hadászati robotok merényletek pokolgépek frontok menekülttáborok szankciók és megtorlások kijárási tilalom csillagháború újfasizmus napalmárnyék a falon xxx szép most a táj verőfényes kalaplevéve áll a nap reggel óta optimizmuskampányt folytatnak fürge sugarak és tényleg mintha tisztább lenne körülöttünk a világ bár bizonnyal most is les ránk valahonnan a halál s szemmel tartanak szolgái az aerodinamikus banditák szép most a táj verőfényes kalaplevéve áll a nap ** xxx írni- a gyakorlat bizonyítja - Auschwitz után is lehet talán az N-bomba után is lehetne ha lenne ki írjon s lenne kinek xxx ismeretlen etiológiájú nyavalyákat diktál orvosságként belénk a környezet e titkon-bandita szépfiú (keménykalapja s frakkja van!) higgyünk-e hát neki (de uraim! hiszen e „játék“ csak úgy játék mint a halál partnereink hóna alól füst és korom szaga száll) xxx az egyenruhás toronyházak fegyelmezetten sorbaállnak mellükön piszkos foltok érmei: ók a város veteránjai őelóttük lép el délben Nap tábornok díszlépésben xxx ha léteznek- s mért ne léteznének? - elküldik majd követüket hozzánk bizonyára „milliókat költünk csak önpusztításra’’- kápráztathatjuk el majd az idegent „tervmutatóinkat sorra teljesítjük: a halálos áldozatok száma éppen elérte az iksz az ennedikent“ Nagy László felvétele
