Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-28 / 48. szám
M integy nyolcezer ember él Ipolyságon (Őahy), ahol összesen huszonkét kisebb-na- gyobb ipari, mezőgazdasági és szolgáltató üzem, műhely, telephely működik. A dolgozók zöme a környékbeli falvakból jár be, hiába azonban a széles háttérbázist biztosító vidék, mert a korszerűtlen gépi felszerelés, a nem megfelelő termelési körülmények, s az ezzel is összefüggő gyenge kereseti lehetőségek miatt az üzemek többsége komoly munkaerőhiánnyal küzd - ismerteti a kisváros gazdasági helyzetét Gál Imre, a városi nemzeti bizottság titkára. Megtudtam azonban azt is, hogy a Strojstav vállalat helyi üzeme jó példát mutatva „kilóg a sorból“. Alkalmazottai számára elfogadható munkakörülményeket teremt, mesz- szemenöen gondoskodik a dolgozókról, az átlagkereset 2800 korona, s így az emberek szívesen mennek dolgozni a gépfelújító üzembe. Minderről közvetlenül a Strojstav helyi üzemében is meggyőződhettem. A hatalmas, több részlegre tagozódó csarnokban az olajfoltos overallt viselő munkások kertelés nélkül nyilatkoztak.- Harmincnyolc esztendős vagyok, Pereszlényböl járok be, autóbusszal - mondja Piri Ferenc. - Ta- noncéveimet szintén itt töltöttem, nyugdíjba is innen szeretnék menni. Aki igyekszik, nem panaszkodhat a fizetésére. A legtöbb bosszúságot az alkatrészhiány okozza. Legtöbbször az apró, néhány korona értékű munkadarabok hiányoznak. Az anyagellátás bizony egyáltalán nem Máté István jó szakember lesz folyamatos. Az esetleges lemaradásokat kommunista műszakokkal és még alaposabb, körültekintőbb munkával igyekszünk pótolni.- A férjem vasesztergályos, már húsz éve az üzem megbecsült munkása - veszi át a szót Lóska Mária.- Néhányszor meglátogattam őt a szerelőcsarnokban. „Én is elmennék hozzátok dolgozni - álltam aztán elé egyik este a javaslatommal -, hiszen tudod, mennyire szeretem a gépeket.“ Párom nagyon megörült az ötletnek. Mindez 1978 elején történt. Azóta reggelente együtt járunk munkába, s örömmel lépjük át a gyárkaput. Most gépkezelőként dolgozom, 2000 koronát minden hónapban megkeresek. Több családból dolgozik az üzemben hozzánk hasonlóan a férj és a feleség is. Mi alsószemerédiek (Dőlné Semerov- ce) vagyunk.- Én Ipolyhídvégre (Ipeíské Pred- mostie) nősültem, onnan ingázom. — mondja Bolgár József. - Csupán 37 esztendős vagyok, de már 21 éve a Strojstavnál dolgozom. Amikor a szakmunkás bizonyítvány kézhezvétele után munkához láthattam, életem nagy vágya teljesült. Remek érzés látni, hogy a kijavított gépekben az én kezem munkája is benne van. Csodálkozik is a feleségem eleget, hogy milyen jókedvűen indulok dolgozni... Két gyermekem közül az egyik ide szeretne jönni. „Ha jól tanulsz - mondogatom neki mostanában -, bizonyára örömmel vesznek fel téged is az üzembe.“ A múlt december óta dolgozom, akkor fejeztem be tanulmányaimat - folytatja Snírer József. Hamar megbarátkoztam a kollégákkal. Mindenki készséggel segített, bárkihez fordultam szakmai tanácsért. Még alapiskolás koromban határoztam el, hogy fémmunkás leszek. Pályatanácsadó kiránduláson jártunk az üzemben, s olyan szépen, odaadással beszéltek munkájukról az idősebb dolgozók, hogy azon melegében döntöttem: érdemes volt eljönnöm, hamarosan közéjük állok magam is. Jól választottam. A Strojstav ipolysági üzeme különböző útépítő és földmunkákat végző gépek, dömperek, valamint kanalas kotrógépek országos méretű nagyjavítását végzi, de alkatrészeket is előállít folyamatos működtetésükhöz.- Gépfelújító üzemünk huszonhat évvel ezelőtt, 1960. július elsején nyitotta meg a kapuit - magyarázza Ján Antal igazgató -, s akkor mindössze 28 ember állt a gépek mellé. Most mintegy ötszáz dolgozót foglalkoztatunk. Lóska Mária Ján Antal az üzemalapító törzsgárda tagja, 1971 óta vezeti az üzemet, kereken 25 éve ingázik lakóhelyéről, Santovkáról Ipolyságra. — Jogelődünk — folytatja az igazgató a múltat idéző gondolatsort - a járási gép- és traktorállomás volt. A jelenlegi Lévai (Levice) járás megalakulása után, a területi átszervezés következtében került sor a változtatásra. Akkor mintegy 8-9 millió korona értékű állóeszközzel rendelkeztünk, most viszont megközelítőtőleg 80 millió koronányi érték fölött rendelkezünk. Kezdetben, „tanulóéveink“ során úthengerek, gépkalapácsok és egyéb kisebb munkagépek felújítását végeztük. Most évente 16 millió koronát fizetünk ki a béralapból, üzemünk termelési értéke pedig 160 millió korona. Két műszakban folyik a termelés. Az üzem nemcsak munkaalkalmat, hanem pihenési, szórakozási lehetőségeket is biztosít alkalmazottai számára. Az étkezde konyháján remekül főznek, a munkások egészségügyi ellátásáról üzemi orvos gondoskodik, a dolgozók gyermekei vakációjuk egy részét szakszervezeti pionírtáborban tölthetik. — Üdülőközpontunkat azonban — panaszolja Ján Antal - csak ritkán veszik igénybe az emberek. A legtöbben ugyanis szabadságuk alatt is Bolgár József A szállításra váró kijavított gépek egy csoportja dolgoznak, fóliáznak, a háztájiban szorgoskodnak. A gyáregység nyolc szocialista brigádjának a tagjai között arany- és ezüstjelvényes dolgozóik is vannak. A fémmegmunkáló és a szerelőrészleg terjeszkedni szeretne. Üzembővítésről azonban egyelőre szó sem lehet. Hat éve, 100 millió koronáért, egy új csarnok építését és „bebútorozását“ kellett volna elkezdeni, ám a szükséges pénzforrások, anyagi fedezet hiánya miatt a fejlesztés csak elképzelés maradt. így évente mindössze szerényebb értékű, szakaszos felújításra kerülhet sor. Az üzemnek saját szakmunkás- képző iskolája is van, amely egy újjávarázsolt, egykori lakóházban működik.- Kizárólag ingázó diákokat tanítunk - tudom meg Csernák Béla szakoktatótól - mivel nem rendelkezünk diákotthonnal. A lányok és a fiúk az üzemben sajátítják el a gyakorlati szakismereteket, az elméleti oktatás pedig a városban folyik. Az üzem Ipolyság határában, az iskolától mintegy két kilométernyire fekszik, így tanulóink az egyik épületből a másikba menetrendszerinti buszjáratokkal közlekednek. Sok esetben zsúfolt a kocsi, s előfordult már az is, hogy a vezető meg sem állt a megállóhelyen, nem vette fel a tanulókat. Az iskolának összesen 100 tanulója van. A végzősök a három és fél éves tanulmányi idő leteltével gépSnírer József járműjavító, vagy fémmegmunkáló szakbizonyítványt kapnak. Csernák Béla egy másodikos diákkal ismertet meg. Máté István Ipolyságon lakik.- A mi alapiskolánkból hárman jöttünk ide, két esztendeje - újságolja a nyurga fiú. - Én vasesztergályos szeretnék lenni. Kellemes érzés, amikor egy gondosan megmunkált, hibátlan termék, alkatrész kerül ki az esztergapadomról. Látom a munkám értelmét, érzem a reám háruló felelősséget. Azt hiszem, Máté Pista szakemberként is tovább öregbíti majd iskolája jó hírnevét. Az igazgató, igazi házigazdához illően, a kapuig kísér. A járműparkolóban veszteglő rengeteg személy- kocsin akad meg a tekintetem.- Húsz, huszonöt évvel ezelőtt - mosolyodik el - még csak 2-3 autó állt itt naponta. Most meg már szinte mozdulni sem lehet a sok Skodától, Moszkvicstól, Ladától. A Strojstav ipolysági üzeme élüzem, jelenleg is birtokukban van a legjobbakat megillető vállalati vándorzászló. ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei) Ján Antal, a Strojstav üzem igazgatója
