Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-14 / 46. szám
% 'S ÚJ szú 5 1986. XI. 14. F elélénkült az idei őszön a párbeszéd Kína és a Szovjetunió, illetve Kína és más szocialista országok között. Természetesen nem egy csapásra történt most ez az elmozdulás a holtpontról, hanem egy folyamat, az apró, megfontolt, előrevivő lépések eredménye. Figyelembe kell venni, hogy esetenként mások a hangsúlyok, az árnyalatok, s mások a megoldandó problémák is. Egészében véve azonban elmondható, hogy pozitív folyamatról van szó, amely kedvezően befolyásolhatja a nemzetközi légkört, s a nemzetközi kapcsolatok egészét is. Pár héten belül két kelet-európai szocialista ország legfelsőbb vezetőjét fogadták Pekingben. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács elnöke szeptember végén tárgyalt a kínai fővárosban. A párbeszédet értékelve kijelentette: ,, Őszinte és baráti légkörben konstruktív eszmecserét folytattunk. Meggyőződésem, hogy a kínai elvtársakkal felújított dialógus további eredményeket hoz a jövőben". Jerzy Urban lengyel kormányszóvivő pedig azt húzta alá, hogy létrejött a legfelsőbb szintű dialógus, amely a következő időszakban mind felső, mind pedig más szinteken is folytatódik. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke pedig október negyedik hetében járt hivatalos baráti látogatáson a kínai fővárosban, s 24- én írták alá a két ország gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésének fejlesztéséről szóló hosszú távú megállapodást. A tizenöt évre szóló dokumentum a gép- és elektrotechnikai iparban, a mezőgazdaságban, valamint a szénbányászatban és olajkitermelésben folytatott együttműködés és tapasztalatcsere fejlesztésével számol. Honecker a Li Hszien-nien államfővel és Hu Jao-pang pártfőtitkárral folytatott eszmecserék után a két ország kapcsolatainak értékelése során elmondotta, hogy a Kínai Népköztársaság jelentősen hozzájárul a világbéke megőrzéséhez. „Az NDK örömmel fogadta az ENSZ-közgyúlésen előterjesztett kínai leszerelési javaslatokat. Ebben a kérdésben teljesen azonos álláspontot képviselünk. “ Szeptemberben és októberben több különböző szintű csehszlovák-kínai megbeszélésre is sor került. Szemléletváltás Ahhoz, hogy ez a közeledési folyamat megindulhasson, Peking részéről több alapvető kérdésben is szemléletváltásnak kellett bekövetkeznie. A hatvanas és hetvenes évek ideológiai vitáinak egyik lényeges pontja volt a ,.háború elkerülhetetlenségéről“ alkotott kínai tétel. Ennek a feladását és azt, hogy a KKP immáron lehetségesnek (és szükségesnek is) tartja a békés egymás mellett élést, sokan döntő fontosságúnak tartják. A nyolcvanas években Kína már ismét szocialistáknak nevezi a szocialista országokat és nem kérdőjelezi meg a szovjet párt és más testvérpártok szoros kapcsolatait. A Jaruzelski-látogatás után, október 3-án pedig a KKP KB nemzetközi kapcsolatok osztályának szóvivője külföldi tudósítók előtt kijelentette, hogy Kína a függetlenség, az egyenlőség és a szabad véleménycsere alapján kész a párbeszédre, a kapcsolatok helyreállítására és az együttműködésre a kelet-európai szocialista országok pártjaival. Vu Hszi-tang ugyanakkor hangsúlyozta, hogy e folyamatból nincs kizárva a KKP és az SZKP közötti kapcsolat helyreállításának lehetősége sem, de addig, amíg nem rendeződnek Kína és a Szovjetunió államközi kapcsolatai, nem lehet szó a pártközi viszony helyreállításáról sem. E nyilatkozat sok mindenre utal. Például a kapcsolatrendszerek bonyolultságára. Jelzi továbbá: Pekingben nem kötik össze a kelet-európai szocialista országok pártjaival való viszonyt a szovjet-kínai pártkapcsolatok újrafelvételének kérdéseivel. (Bár nem lehet kétséges, hogy a szovjet-kínai viszony alakulása hatással van a kínai-ke- let-európai kapcsolatokra is.) A kínai vezetés e szerint továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a Szovjetunióval először az államközi kapcsolatokat kell rendezni, s csak azt követően jöhet szóba a pártkapcsolatok felújítása. De már az is figyelemre méltó, hogy ez utóbbiról elég magas szinten nyilatkoznak Pekingben, nem zárkóznak el mereven, mint a korábbi években. Ezt a pekingi hangnemváltást viszont az SZKP XXVII. kongresszusán elhangzottak, valamint Mihail Gorbacsov július 28-i vla- gyivosztoki beszéde előzte meg. S elöljáróban még meg kell jegyezni, hogy az államközi kapcsolatok rendezését Kína három fő feltétel teljesítéséhez köti. Csehszlovák-kínai kapcsolatok Hazánk és a KNK gazdasági kapcsolatai az utóbbi években állandóan bővülnek és mélyülnek. Ezt az idei ősz diplomáciai eseményei is alátámasztják. Kezdjük a sort azzal, hogy Rudolf Rohlíőek, a szövetségi kormány első alelnöke szeptemberben járt az ázsiai országban. Küldöttségünket fogadta Li Hszien-nien államfő, s tárgyalt Csao Ce-janggal, a KNK Államtanácsának elnökével (miniszterelnök) is. A felek hangsúlyozták, hogy az együttműködés bővítése lehetséges. „A két országnak a bel- és a külpolitikában egy sor hasonló feladatot kell megoldania, gonduljunk akár a szocialista gazdaság fejlesztésére, vagy a világbéke megőrzésére. Sok hasonló probléma áll előttünk, ezek megoldásának végső célja mindkét országban a nép életszínvonalának emelése. S bár a feltételek, valamint az egyes kérdésekben elfoglalt álláspontok különböznek, a döntő az, hogy mindkét félnek érdeke az együttműködés fejlesztése" - nyilatkozta Rudolf Rohlíőek. A csehszlovák-kínai árucsere-forgalom értéke az idén megközelíti a 950 millió svájci frankot, s ez tinenöt százalékkal több, mint az elmúlt esztendőben volt. E szempontból nagy jelentősége van az 1986-1990-es évekre szóló hosszú távú kereskedelmi megállapodásnak, amelyet tavaly decemberben írtak alá Prágában Li Phengnek, a kormány alelnökének látogatása alkalmával. E megállapodás nemcsak a szokásos árucserét öleli fel, hanem kiterjed az üzemek rekonstrukciójára és a termelési kooperációra is. A legfontosabb csehszlovák kiviteli cikkek a tehergépkocsik, valamint a textil- és szerszámgépek. A múlt év végén adták át Kínában azt az üzemet, amelyben a Tatra 815-ös tehergépkocsik összeszerelését végzik. Az együttműködés hasonló formáját ajánlotta fel a csehszlovák fél a Liaz tehergépkocsik vonatkozásában, ezzel a típussal elégedett a kínai fél, s ugyanilyen kilátások vannak a textilgépgyártásban is. Új hőerőművek építéséhez szintén szállítunk berendezéseket. Hazánk nyersanyagokat, élelmiszeripari és közszükségleti cikkeket vásárol Kínától. A Tvorbának adott interjújában Rohlíőek elvtárs aláhúzta: hasznos lenne, ha Prágában és Bratislavában kínai cikkeket árusító üzletek nyílnának. A szeptemberi tárgyalások folyamán azonban nemcsak az árucsere és a termelési együttműködés került szóba. Felmerült a szakembercsere lehetősége is, s a felek szerint hasznos lenne, ha több csehszlovák diák utazna Kínába és fordítva. Az együttműködés bővülésével ugyanis mind több tolmácsra lesz szükség mindkét oldalon, s általában: szükség van arra, hogy a két nép jobban megismerje egymást. Október 6-án kínai parlamenti küldöttség látogatott hazánkba Liao Csan-seng- nek, az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottsága alelnökének vezetésével. A tárgyalások folyamán a felek állást foglaltak a parlamenti kapcsolatok bővítése mellett, s több ízben is hangsúlyozták, hogy véleményük a világpolitika legégetőbb kérdéseiben - a béke megvédése, a nukleáris leszerelés - nagyon közeli. Pár héttel később MichaI Stefaőák, a CSKP KB tagja, a KB nemzetközi osztályvezetője járt a kínai fővárosban, s tárgyalásokat folytatott Csu Lienggel, a Kínai KP KB nemzetközi osztályának vezetőjével. Eszmecseréinek eredményeiről Stefa- nák elvtárs a következőket mondotta: „Az első konkrét eredmény már maga az a tény, hogy ez a találkozó létrejött... Véleményünk megegyezett abban, Csehszlovákia és Kína kapcsolatai olyan szintre jutottak, amelyen nem lenne természetes, ha ez nem tükröződne a pártközi kapcsolatokban is... Hangot adtunk annak a véleményünknek, miszerint a Kínai KP és a szocialista országok többi testvérpártja, főleg az SZKP közötti kapcsolatok normalizálása kedvező hatással lenne nemcsak a mi együttműködésünkre a kínai párttal és a kínai néppel, hanem az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a világ békeerőinek szilárdítására is." Szovjet-kínai viszony A már említett három feltétel, amelyekhez Kína a kapcsolatok normalizálását köti: 1. a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból, 2. a csapatok visszavonása a szovjet-kínai és a mongol-kínai határról, 3. a vietnami katonák távozása Kambodzsából. Az ázsiai és csendes-óceáni térség biztonságának erősítését célzó javaslatokat tartalmazó vlagyivosztoki beszédének jó részét Pekinghez is címezte Mihail Gorbacsov, nemcsak azokat a passzusokat, amelyekben konkrétan is említette Kínát. Tehát ami az első pekingi feltételt illeti: Vlagyivosztokban jelentette be az SZKP KB főtitkára, hogy hat szovjet ezredet kivonnak Afganisztánból (már megtörtént). A teljes kivonás több tényező függvénye, így például az afganisztáni belső konszolidáció üteme, s az, hogy megszűnik-e az ország elleni külső beavatkozás,, a hadüzenet nélküli háború, az ellenforradalmárok támogatása. (Ismeretes, az afgán ellenforradalmárokat Peking is segítette.) Ugyanitt jelentette be Gorbacsov, hogy a Mongóliában állomásozó szovjet csapatok jelentős részének kivonásával kapcsolatos kérdéseket a mongol vezetéssel közösen tanulmányozzák. Ami a szovjet-kínai határon állomásozó szovjet csapatok visszavonását, illeti, az bizonyára nemcsak Csien Csi-csen üdvözli Igor Rogacsovot a pekingi repülőtéren. (ÓSTK-fetvétel) Peking: VÁLTOZÓ HANGSÚLYOK a szovjet félen múlik, a probléma megoldható, ha egymással baráti viszonyban lévő országokról van szó. A harmadik feltételhez: ismeretes, hogy Kambodzsából évente vonnak ki vietnami kontingenseket, s Phnompenhben és Hanoiban is bejelentették, hogy az évtized végéig a vietnami önkéntesek távoznak Kambodzsából. Vagyis a probléma fokozatosan megszűnik. Egyébként is ez a kérdés egy harmadik ország, Kambodzsa belügye (sőt egy negyediké is, mivel vietnami önkéntesekről van szó). A szovjet-kínai együttműködést nem harmadik országok rovására kell megoldani. Gorbacsov Vlagyivosztokban elhangzott beszéde kedvező visszhangot váltott ki Pekingben, egyedül a kambodzsai kérdés megoldását hiányolták. A szovjet vezető kijelentette: „A Szovjetunió kész bármikor, bármely szinten, a lehető legkomolyabban megvitatni Kínával a jószomszédi kapcsolatok kialakítását szolgáló további intézkedéseket. .. Amennyire meg lehet ítélni, a Szovjetunió és Kína legfőbb célja egybevágó: a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítása. Miért ne támogathatnánk egymást, miért ne működhetnénk együtt terveink megvalósításában ott, ahol ez nyilvánvalóan mindkét fél hasznára válik?" Az idei ősz rendkívül fontos tárgyalásokat és megállapodásokat is hozott. Nyikolaj Talizin, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, első miniszterelnök-helyettes, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke szeptember első felében járt Kínában, s akkor több dokumentumot is aláírtak. Talizin tisztségeinek felsorolása egyben jelzi, hogy a konzultációk egyre magasabb szinten folytatódnak. A felek a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése mellett szálltak síkra, sor került a két ország 1959-ben aláírt konzuli egyezményének módosítására- a kapcsolatok javítása volt e téren is a cél- s megegyeztek, hogy a két ország tervbizottsága a jövőben kapcsolatot létesit egymással. A szovjet-kínai gazdasági kapcsolatok dinamikus fejlődését érdemes néhány adattal érzékeltetni. Az elmúlt öt évben az árucsere a kilencszeresére nőtt. Tavaly 1,6 milliárd rubelt tett ki, az 1986-1990-es években pedig eléri a 12 milliárd rubelt: 1990-ben 3 miiliárd lesz az évi szint. Tavaly gazdasági és műszaki együttműködési megállapodást írtak alá, ennek értelmében a Szovjetunió 17, korábban épített kínai vállalat rekonstrukciójában és 7 új vállalat építésében vesz részt. Az 1983- ban felújított határmenti kereskedelem idei szintje pedig eléri a 30 millió rubelt. Rendszeres konzultációk A szovjet-kínai államközi kapcsolatok rendezéséről 1982 óta tartanak rendszeres konzultációkat külügyminiszter-helyettesi szinten. A 9. fordulót október 6. és 14. között rendezték Pekingben. A szovjet küldöttséget ezúttal nem Leonyid lljicsov, hanem a nála jóval fiatalabb Igor Rogacsov vezette. Partnerével, Csien-Csi-csennel azt húzták alá, hogy őszintén kívánják a kapcsolatok fejlesztését. Bejelentették azt is, hogy 1987 februárjában felújítják a szovjet-kínai határtárgyalásokat, külügyminiszter-helyettesi szinten. Az egyes fordulókat felváltva tartják a két fővárosban. E bizottság létesítéséről egyébként még 1969-ben döntöttek Alekszej Koszigin és Csou En-laj pekingi repülőtéri találkozóján (abban az évben összecsapások robbantak ki a határon), de 1978 óta nem ülésezett. Befejezésül még egy dologra kell felhív-' ni a figyelmet. Az a tény, hogy Peking is szorgalmazza a szovjet-kínai és a kínai -kelet-európai kapcsolatok normalizálását, nem jelenti azt, hogy hátat kívánna fordítani korábbi partnereinek. Rogacsowal egy- időben járt a kínai fővárosban Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter, s a katonai együttműködés bővítéséről tárgyalt. A külkapcsolatokról szólva kínai politikusok gyakorta hangsúlyozzák az olyan fogalmakat, mint önállóság, függetlenség, amit talán úgy is lehetne értelmezni, mint az azonos távolságtartást a két nagyhatalomtól. Több létfontosságú kérdés megítélésében viszont a kínai álláspont szembehelyezkedik az amerikai koncepcióval. Miről van szó? Ezzel kapcsolatban idézzük a moszkvai Pravda június 1-i számában megjelent cikket: ,,Kína döntést hozott arról, hogy nem fogja elsőként alkalmazni a nukleáris fegyvert. Mint ahogyan arra már több ízben rámutattak Pekingben a legmagasabb szinten, a KNK kormánya híve mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverzetek csökkentésének és a teljes leszerelés megvalósításának, ellenzi a fegyverkezési hajsza kiterjesztését a világűrre. Kína elítéli a reakció és az imperializmus erőinek mesterkedéseit és provokációit a Közel-Keleten, Afrikában, Közép-Amerikában." MALINÁK ISTVÁN
