Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-14 / 46. szám
Szocialista társadalmunk eddig elért fejlődési fokának és a további fejlődés lehetőségeinek elemzése alapján, reagálva a megváltozott külső és belső feltételekre, a CSKP XVII. kongresszusa megfogalmazta azt a stratégiát, amelynek fő tartalma - amint azt Gustáv Husák elvtárs beszámolójában hangsúlyozta -, ,,meggyorsítani társadalmunk szociális-gazdasági fejlődését, lényegesen fokozni népgazdaságunk teljesítőképességét és hatékonyságát. Ennek érdekében hatékonyabban kell mozgósítanunk egész anyagi és szellemi potenciálunkat. Az ebből eredő feladatokat egész forradalmi tartalmukkal együtt kell értenünk, mint azt a fő harci teret, ahol a szocializmus további sikereiről döntenek. Teljesítésük mind a termelést, mind pedig a felépítményt, a párt, a szocialista állam, a gazdasági szervek, a szakszervezetek, az egész Nemzeti Front és a nemzeti bizottságok munkáját, szocialista hazánk minden állampolgárának munkáját érinti.“ A fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában a szociálpolitikai téren végbemenő aktivitás, a szocialista társadalom elvének következetes érvényesítése mellett fontos a társadalmi viszonyok tökéletesítése, a politikai rendszer működése hatékonyságának fokozása, a szocialista demokrácia mint a nép szocialista önigazgatási rendszerének további elmélyítése. Politikai rendszerünk dinamikai és integráló hatása, a munka jobb minősége és nagyobb hatékonysága, stratégiai irányvonalának érvényesítése csak azzal a feltétellel érhető el, ha figyelembe vesszük a tudományos-műszaki haladás és a szocialista demokrácia kölcsönhatását erősítő tényezőket, ha keressük és megteremtjük azokat a mechanizmusokat, amelyek a politikai, jogi, ideológiai és más folyamatokkal a gazdasági szükségszerűség intenzív közvetítéséhez vezetnek. Tehát a kommunista párt, a szocialista állam és a társadalmi szervezetek nagyobb hatásáról van szó, ami megköveteli, hogy egyre tökéletesebb kapcsolat jöjjön létre a politikai intézmények és a dolgozó tömegek aktivitása és alkotóereje, valamint a társadalmi folyamatok irányításában való részvételük bővítése között. A szocialista politikai rendszer fejlesztése és tökéletesítése során a szocialista demokrácia elmélyítésének kérdései rendkívül fontosak. Szocialista államunk fejlődésének fő irányát a szocialista demokrácia, annak állandó fejlesztése és tökéletesítése képezi. Ezzel a fejlődési irányzattal összhangban mélyül az állammechanizmus osztály-, demokratikus és humanista jellege, szilárdul a szocialista osztályok és szociális csoportok, nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolata a szocialista állammal és a társadalom egész politikai rendszerével. Ennek az irányvonalnak alapvető jellemzője az államjogi kapcsolatok szubjektumainak aktivitása úgy, hogy hatékonyan részt vehessenek a társadalomban végbemenő szociális-gazdasági és szociálpolitikai folyamatokban. A szocialista demokrácia további tökéletesítésének kiindulópontja az a tény, hogy a politikai szubjektumoknak az említett folyamatokba történő bekapcsolása pontenciálisan olyan lehetőségeket jelent, amelyek még távolról sincsenek kihasználva. A szocialista demokrácia két elem harmonikus összekapcsolódásában rejlik: az irányítási folyamat demokratikus ellenőrzésében és az állampolgároknak a közügyek intézésében való aktív részvételében. Ez a két elem kölcsönösen kiegészíti egymást. Az irányítási folyamatnak tömegek általi demokratikus ellenőrzése, vagyis a jól működő szocialista népképviseleti intézmények, a szociális érdekeknek a politikába és más területekre való tartós és természetes beépülése, a népképviseleti szervek segítsége nélkül még a közvetlen demokrácia legtökéletesebb formái sem működhetnének hatékonyan és teljesíthetnék pótolhatatlan szerepüket. Másfelől a szocialista demokrácia nem csak abban nyilvánul meg, hogy milyen módon szervezték meg és hogyan működik a néphatalom. Alapját az állampolgárok széles aktivitása képezi az egyes szociális kollektívák kérdéseinek megoldása során. A KÉPVISELŐ-TESTÜLETEK FELADATAI v ÚJ szú 3 A szocialista demokráciát nem lehet csupán az államra leredukálni, de ugyanakkor nem lehet szó róla, az állam nélkül (az állam segítségével valósulnak meg alapvető elvei). A szocialista állam alapját és demokratikus jellegének erősítését a képviselő-testületek jelentik. A helyi képviselő-testületek széles jogköre és felelőssége, valamint gyakorlata bizonyítja, hogy csak azzal a feltétellel vehetnek részt a társadalmi ügyek sikeres megoldásában, ha egységes képviselő-testületi rendszer láncszemét képezik. Képviselö-testületeink a lenini koncepció alapján épülnek fel, olyan testületek, amelyek jogkörébe nem csak a döntéshozatal, hanem a dolgozók mindennapi ügyeinek intézése is tartozik. A szocialista képviselői rendszer olyan tényező, amely megteremti az állampolgároknak, kollektíváknak és társadalmi szervezeteknek az állami tisztségek betöltésében való részvételéhez, munkája eredményességéhez szükséges döntő fontosságú feltételeket. Ezenkívül ez a rendszer a szocialista demokrácia hatékonyságának jelentős mutatója. Minél jobban kapcsolódnak a demokratikus változások a képviselószervekhez, annál pontosabban meghatározható demokratikus értékük. A képviseleti szervek határozzák meg a társadalmi viszonyok állami irányításának tartalmát, jellegét és határát. A társadalmi viszonyokra való ésszerű és hatékony ráhatás irányvonala azt jelenti, hogy növekszik a szocialista állam politikai, gazdasági és erkölcsi stimuláló szerepe. A szocialista állam valósítja meg a kommunista párt által meghatározott, a legszélesebb tömegek érdekeinek megfelelő programot. Politikai rendszerünk fejlődésének objektív irányvonala az, hogy túlsúlyban vannak és egyre inkább túlsúlyba kerülnek a képviselő-testületek pozitív szerepe kibővítésének és elmélyítésének tényezői. Ez azért van igy, mert épp a képviseleti szervek és a mi képviseleti rendszerünkben a nemzeti bizottságok, mint az államhatalom és -igazgatás legalacsonyabb szintű szervei a párt és állam politikája megvalósításának területét képviselik. A nemzeti bizottságok biztosítják az egységes állampolitika megvalósítását, a konkrét területi egységeken élő lakosság érdekeinek megfelelő feladatok meghatározását és megoldását, s ezek ugyanakkor megfelelnek a szocialista építés igényeinek is. Ahogyan azt a CSKP XVII. kongresszusának politikai beszámolója is hangsúlyozta: ,,Szükséges, hogy sokoldalúan fejlesszük társadalmi küldetésüket, mint a helyi államhatalmi szervek társadalmi küldetését, tökéletesítsük az államigazgatás politikai és szakmai színvonalát, növeljük az állampolgárok részvételét munkájukban. A nemzeti bizottságoknak még jobban ki kell használniuk jogkörüket, biztosítaniuk a terület komplex fejlesztését, hatékonyabban összehangolniuk a társadalmi és a helyi szükségleteket és érdekeket." Az államirányítás rendszerében a képviselő-testületek munkája jelentőségének növekedése abban rejlik, hogy nagy hatáskörrel rendelkező szervekről van szó. Ez különösen a jelenlegi viszonyok között nagyon fontos, amikor a népgazdaság bonyolult rendszere az irányítás szakosításához és differenciálásához vezet, és erősíti a nemzeti bizottságok munkájának lényegét képező egyesítő és koordináló szerep szükségességét. Ami az állami döntések politikai oldalát illeti, ezen a téren a képviselő- testületek munkája a döntő fontosságú. Szavatolniuk kell, hogy a hivatásos apparátusok munkája összhangban legyen az e szervek által képviselt társadalmi osztályok és szociális csoportok céljaival és szükségleteivel. A DOLGOZÓK RÉSZVÉTELE A TERMELÉS IRÁNYÍTÁSÁBAN A jelenlegi viszonyok között, amelyekre a társadalmi élet minden területén a munka minőségének javulása a jellemző, megkülönböztetett jelentőséget kap a szocialista demokrácia fejlesztése és elmélyítése közvetlenül a termelésben, vagyis azon a területen, amelyen az ember dolgozik, és legjobbak a lehetőségek alkotóerejének és képességeinek kibontakoztatásához. Törvényszerű jelenségről van szó, amely tükrözi mind a gazdaságban, mind pedig a társadalomban végbemenő folyamatokat. A termelés irányítása ugyanakkor olyan terület, amely egyre bonyolultabbá válik. Ez nemcsak a technológiai folyamatokra, hanem a termelési folyamatban az emberek közötti viszonyokra is vonatkozik. Épp az új technika bevezetéséhez való viszony kialakítása, a szakképzettség növelése, annak hasznosítása, a termelés minőségéért és hatékonyságáért folyó szocialista munkaverseny során, a szocialista viszonyoknak megfelelő életmód tudatos megteremtésével együtt formálódik az állam demokratizálódására ható jelentős minőségi tényező, a dolgozókollektíva. Azok a tények, amelyek a közvetlen demokrácia új formáinak fejlődését indokolják, elsősorban a termelési viszonyok területén a következőképpen fejezhető ki; először: a termelésben előadódó problémákat legjobban maguk a dolgozók és az alkalmazottak tudják megítélni és megoldani, mert a munka és eredményei nincsenek elide- genítve a termelőktől, és így lehetetlen, hogy ezeket ne építsék be a demokratikus folyamatokba, mindenekelőtt a termelés szintjén; másodszor: a dolgozókollektívának, mint a szuverén gazdának a lehetőségeit nem lehet korlátozni, mert ez a kollektíva hivatott arra, hogy hasson a termelésben végbemenő valamennyi szociális folyamatra. A dolgozókollektívák működésének hatékonysága sok tekintetben függ a termelési viszonyok további demokratizálódásától. A termelésben a demokrácia fejlesztése során ugyanakkor két, egymásra ható tényezőből kell kiindulni. Egyrészt abból, hogy a termelőeszközök szocialista tulajdona megteremti a gazdaságban a néphatalom megvalósításának reális feltételeit és lehetőségeit, másrészt pedig a szocialista társadalom gazdasági fejlődésének szükségességeit, mivel a tömegek aktív részvétele nélkül a társadalmi termelés irányításában nem fejlődhetnek sikeresen a termelőerők, és nem biztosítható a gazdaság hatékony irányítása. A termelőerők és a szocialista termelési viszonyok fejlődése másfelől a fizikai és a szellemi munka közeledéséhez szükséges alapfeltételek megteremtésére is hat, megerősíti az egyes osztályok és rétegek egyesítéséhez szükséges anyagi, társadalmi és szellemi feltételeket, és erősíti a társadalom szociális integrálásának irányvonalát. A szocialista termelés viszonyai között az emberek dolgozókollektívákba tömörülnek, és itt - a párt- és a társadalmi szervezetek munkája alapján - a társadalomban betöltött szerepük újszerű tudata alakul ki. Az embernek a társadalomba való konkrét integrációjához szükséges feltételek megteremtéséről van tehát szó, amely objektív (a dolgozókollektíva helye) és szubjektív (a közös célhoz való viszony) módon adott. A közvetlen demokrácia egyik alapvető előnye az, hogy a politikai élet olyan formáinak kialakításához vezet, amelyek felelősségteljesen és konstruktív módon oldják meg a dolgozók eltérő nézeteinek kérdését. A NÉP SZOCIALISTA ÖNIGAZGATÁSA Társadalmunk politikai rendszere fejlesztésének stratégiai irányvonala jelenleg a szocialista demokrácia további fejlesztésében, a nép szocialista önigazgatása elveinek egyre teljesebb érvényesítésében rejlik - a dolgozók, kollektíváiknak és szervezeteiknek állami és közéleti kérdései megoldásában való aktív és hatékony részvételének alapján. A szocialista demokrácia önigazgatási elvének fejlődése nincs ellentétben a képviselői demokrácia elveivel, hanem azokkal dialektikus egységben van. Az SZKP új szerkesztésű programja ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a nép szocialista önigazgatásának fő láncszemei a szovjetek (a mi viszonyaink között a nemzeti bizottságok) és a közvetlen demokrácia hozzájuk kapcsolódó formái; a választások, a társadalmi vita, a dolgozók részvétele az állami döntések elfogadásában és kidolgozásában. Ezen a téren teljes mértékben hasznosítjuk a Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalatait, főleg ami a népképviselet formáinak további tökéletesítését, a választási rendszer demokratikus elveinek elmélyítését és azt illeti, hogy a képviselő-testületekbe (nemzeti bizottságok) olyan embereket választanak, akik - ahogyan azt a CSKP XVII. kongresszusa is hangsúlyozta - népszerűségnek és tiszteletnek örvendenek. E cél elérését és a szocialista demokrácia fejlesztését szolgálja választási rendszerünk is, amely abból az igényből ered, hogy a lehető legtöbb állampolgár vegyen részt a képviselő- testületek kialakításában és a választások megszervezésében. A választási bizottságokban beválasztott dolgozók részvétele nem korlátozódik csupán a szavazatok össze- számlálására, hanem a választási rend szerint nyilvántartják a képviselőjelölteket, megismerteti őket a választókkal és számos, a választási törvények megtartásának ellenőrzésével összefüggő kérdést oldanak meg. A legmegfelelőbb képviselőjelöltek kiválasztásához nálunk a Nemzeti Front által képviselt széles társadalmi bázis lényegesen hozzájárul. A képviselő-testületek választott képviselői a Nemzeti Front jelöltjei. Ezzel a formával nemcsak a választási kampány során irányítja i a képviselő-testületek helyes szociális összetételét, hanem a Nemzeti Front széles bázisa ugyanakkor lehetővé teszi, 'hogy képviselőnek a legmegfelelőbb és legalkalmasabb jelölteket válasszák meg. A Nemzeti Front ezenkívül garanciát jelent arra, hogy megmaradjon a kapcsolat a választott képviselők és a választók között. A képviselő választókörzetének valamennyi választóját képviseli, tekintet nélkül politikai hovatartozásukra, s ha nem teljesíti feladatait, akkor a Nemzeti Front javaslatára a választók bármikor visszahívhatják. A Nemzeti Front választási programja a dolgozóknak a képviselő-testületek munkájában való bekapcsolódásának egyre jelentősebb eszközeivé válnak. A nemzeti bizottságok dolgozzák ki a területi egységek fejlesztésének komplex programjait. A Nemzeti Front választási programjai és teljesítésük a szocialista demokrácia fejlesztésének egyre jelentősebb forrásává válnak. A szocialista társadalomban a képviselő-testületek biztosítják, hogy minden dolgozó fokozatosan bekapcsolódjon az államügyek irányításába. A közvetlen demokrácia intézményeivel együtt igy széles teret biztosítanak ahhoz, hogy a szocialista társadalom minden állampolgára érvényesíthesse jogát: váljék az ország gazdáj'ává, az irányítás aktív szubjektumává és a politikai hatalom egyedüli hordozójává. PETER KULASÍK, az SZLKP KB lektora A szocialista demokrácia további fejlesztéséért
