Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-14 / 46. szám

Vasárnap 1986. november 16. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.44, nyugszik 15.59, Közép-Szlovákia: 06.51, nyugszik 16.06, Nyugat-Szlovákia: 06.57, nyugszik 16.17 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 15.38, nyugszik 06.44, Közép-Szlovákia: 15.45, nyugszik 06.51, Nyugat-Szlovákia: 15.51, nyugszik 06.57 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ÖDÖN - AGNESA nevű kedves olvasóinkat • 1886-ban született MON- NICH Ferenc jogász, a ma­gyar és a nemzetközi munkásmozgalom harcosa <t1967). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL EMLÉKEK ÚTJÁN Fecsó Pál írása EGY KÉZFOGÁS IS SOKAT ÉR Bodnár Gyula riportja ÉLJÜNK A LEHETŐSÉGEKKEL Kédek Gábor interjúja HANÁ PARTI VÁROS Németh János riportja ÚJ MÚZEUM SZÜLETIK Deák Teréz írása ELSŐ MUNKÁSELNÖKÜNK EMLÉKÉNEK 9 Czibula Ildikó írása EGY ÉLETMŰ IDŐSZERŰSÉGE Szilvássy József írása GOTTWALD Részletek Jaroslav Matéjka könyvéből lllüllllllillllllllillliilllll A brnói Zbrojovka vállalat proseói Nisa üzeme hosszútávú szállítási egyezmény alapján már nyolc óve exportálja termékeit a Szovjetunióba. A KGST keretében a iyukkértyafeivevök egyedüli gyártója, s termékeit rugalmasan és rendszeresen korszerűsíti. A képen balról: Anna Némcová, Ullada Morávková és Marie Polachová felvevőket szerel. (Stanislav PeSka felvétele - CTK) Több mint 90 ezer tonna vas­hulladékot és 4 ezer tonna színesfémet vásárol fel és dolgoz fel évente a bratlsla- vai Kovoérot nyersanyag- hasznosító vállalat. A há­romnegyed éves termelési tervüket 117 százalékra, a munkatermelékenységet pedig több mint 115 száza­lékra teljesítették. A Jó ered­mény egyrészt a kiváló mun­kaszervezésnek, másrészt a vasúttal folytatott jó együttműködésnek tudható be. A Felső felvételen Stefan Ludas, a vállalat dolgozója egy acélgyürűt darabol. Az alsó felvételen Mlkuláá Lász­ló darukezeló látható a vas­hulladék osztályozása közben. (Drahotín Sulla felvételei) -CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Emlékeztetek rá, hogy a nukleáris fegyve­reknek az évszázad végéig történő megsem­misítésére tett januári javaslatunk tartalmaz­ta a vegyi fegyverek megsemmisítésére és a hagyományos fegyverzet jelentős csök­kentésére vonatkozó indítványt is. Többször visszatértünk ehhez a kérdéshez január óta. Legrészletesebben a Varsói Szerződés or­szágainak ez év nyarán Budapesten tett ja­vaslatai foglalkoztak vele. E javaslatokat el­küldik a másik félnek. Úgy értem a NATO tagjainak. Válasz ezekre ez idáig nem jött. A Reykjavik óta elmúló minden nap vilá­gossá teszi, hogy az izlandi találkozó próba­idő volt, amelyen ellenőrizhető a szavak és a politikai személyiségek nyilatkozatainak igazi értéke. Mennyit beszéltek már arról, hogy meg kell szabadulni a nukleáris lidércnyomástól, mi­lyen könnyű lesz lélegezni egy atommentes világban, csak mozdítsa el ezt a kérdést a holtpontról a Szovjetunió és az Egyesült Államok. De elég volt, hogy reménysugarak jelenjenek meg és sokan azok közül, akik tegnap még elátkozták a nukleáris fegyvert, bizonygatták hűségüket az atommentes vi­lághoz, szanaszét futottak. Nyugaton még olyan hangok is hallatsza­nak, hogy nehéz megválni az amerikai atom­fegyverektől, az amerikai rakétáktól. Úgy tűnik, arról van szó, hogy azok, akik a politikát csinálják Nyugaton, egyáltalán nem védelmi szempontból tekintenek a nuk­leáris fegyverre. Másképp nehéz lenne meg­magyarázni, miért kutatnak az ürügyek után, hogy megőrizzék a rakétákat, vagy támogas­sák kormányszinten az SDI programját. Ne­künk is, és a nyugat-európai közvélemény­nek van miről elgondolkodnia. A nyíltsisakos támadások mellett sokkal kifinomultabb manőverekre is sort kerítenek. Nem lehetne-e a tárgyalások asztaláról csak azt kézbe venni, ami előnyösebb, és tudo­mást sem venni arról, ami különböző okok miatt nincs ínyünkre? Azt mondják, hogy Reykjavíkban amiatt merült fel nehézség, mert mi, a szovjet fél kardinális javaslatainkat csomagban terjesz­tettük elő. Dehát a csomag érdekek, enged­mények egyensúlya, az aggodalmak meg­szüntetésének egyensúlya, a biztonsági ér­dekek kölcsönös összefüggése. Itt, mint egyfajta mérlegen, ki kell egyensúlyozni min­den serpenyőt. Valószínűleg Nyugaton ezért akarják az összegezett megállapodás e logikailag meg­alapozott, igazságos változatát részeire bon­tani anélkül, hogy valamit is tennének a kompromisszumok egyensúlyának helyre- állítása érdekében. Valamennyi Reykjavíkban előterjesztett ja­vaslatunk objektive kapcsolódik a központi hadászati fegyverrendszerekhez. Engedmé­nyeink ugyancsak a csomag részeit képezik. Nem lesz csomag, nem lesznek engedmé­nyek sem. Mindez nemzetbiztonságunk reali­tása. De ez a megközelítés szavatolja az Egyesült Államok és minden más ország biztonságát is. (Mihail Gorbacsov elvtársnak a szovjet televízióban mondott beszédéből) Nem búcsúzunk, hiszen ahogyan eddig köztünk voltál, ezután is köztünk maradsz. , A tapasztalatodra a továbbiak­ban is számítunk, és ha bármi­ben segítségre van szüksé­ged, ránk számíthatsz... Sokszor elhangzik ilyen vagy ehhez hasonló szöveg, amikor valakinek a nyugdíjazá­sára kerül sor. Both Géza, a lakszakállasi (Opatovsky Sokolec). Csehszlovák-Ma­gyar Barátság Efsz volt sze­mélyzeti osztályvezetője is hal­lott ilyesféle szavakat, amikor másfél évvel ezelőtt nyugdíjba vpnult. V.- Csakhogy - mondja - ná­lunk ez nemcsak elhangzott, hanem meg is valósult, mert íme, itt vagyok még. Nem dol­gozom végig a teljes munka­napot, de félnapos munkát bármikor vállalok. Legutóbb a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége he­lyi tevékenységével kapcsola­tosan bízták meg több ügy elintézésével. Máskor jelenté­sek, kimutatások készítésére, esetenként pedig alkalmi mun­kálatok megszervezésére kér­ték meg.- Azért - magyarázza -, mert három választási idósza­A szerző felvétele kon át elnöke voltam a párt- szervezetnek, tapasztalhatták, értek a szervezéshez. Állítását egyébként az is bi­zonyítja, hogy a személyzeti osztály jelenlegi vezetője, Rá- kocza Ferenc, 38 esztendős volt csoportvezető, vette át az ö egykori feladatkörét, s zök­kenők nélkül képes volt ott folytatni a munkát, ahol ő, nyugdíjba vonulásakor abba­hagyta.- Értek valamicskét a neve­léshez is - fűzi hozzá -, bár otthon, a gyermekek nevelése inkább a feleségemre és nem rám hárult. Négy gyermeket neveltek fel. Géza autószerelő, Gusztáv telepvezető zootechnikus, Ka­talin angot-magyar szakos ta­nár, László pedig orvos.- Ami a tapasztalatok át­adását illeti - közli bizalmasan -, hát az a legnehezebb. Kez­detben nagyon természetesen elmondtam, megmondtam a véleményemet, gondolva, ezzel segítek. Észrevettem azonban a mások ki nem mon­dott véleményét: Jól van öreg, te tanácsot adsz, de a felelős én vagyok. Szóval, azóta más­ként csinálom. Nem veszi ész­re az illető a tanácsadást, csak rátalál a megoldásra. Rátalál, amin persze előbb ketten-hár- man törtük a fejünket. A szovjetbarátok helyi szer­vezete vezetőségének is anél­kül segít az akciók megszerve­zésében és megrendezésé­ben, hogy tagja lenne a veze­tőségnek, mert így vélekedik: Van akit a tisztség kötelez te­vékenységre, vein akit a meg­bízás, nekem, elég az utóbbi.- Az is csak megbízás, hogy a falu egy-egy részét házról- házra végigjárjuk, agitátorként meglátogatjuk a lakosokat. Nem szükséges ehhez tiszt­ségviselőnek lenni. És az utóbbi hónapokban elég gyakran kapott ilyen meg­bízást. A faluszépítési akció érdekében, amikor nyilvános pártgyűlést, falugyűlést ren­deztek, a sürgős mezőgazda- sági munkálatok alkalmával.- Miközben - fűzi hozzá - a háztáji gazdaságban, a kertben is bevezettem az intenzívebb gazdálkodást, több a dolgom, mint azelőtt volt.- Nem tagadom - magya­rázza -, mindig jólesett az elis­merés, de az mégis a legna­gyobb örömöm, hogy nyugdí­jasként is azt mondhatom a többieknek: itt vagyok, itt dol­gozom veletek... HAJDÚ ANDRÁS „íme, itt vagyok még...“ ÚJ szó 2 1986. XI. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents