Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-07 / 45. szám
I Építkezések a távol-keleti és a Bajkálon túli területeken A Szovjetunió legnagyobb gazdasági körzete az ország egynegyedét elfoglaló Távol-Kelet. Hatalmas tundravidéket, jéggel borított tengereket, vadszólöbozótokat, a tengermelléki tajga buja, zöld növényzetét, a kamcsatkai gejzíreket és vulkánokat foglalja magába ez a táj. De velük együtt a Nerjungri-vidék szenét, a Szahalin-sziget kőolaját, a jakutföldi nemes- és színesfémeket és gyémántot, továbbá az Amur, a Léna, a Zeja és a többi folyó halait, vidékük fakincsét és prémes állatait is. A népgazdaság igényei szükségessé teszik e területek mielőbbi hasznosítását. Persze nem könnyű negyvenfokos fagyban építkezni, hiszen a víz hamarabb megfagy, mint ahogy a beton megkötne. Nehéz magas házakat emelni az örök fagy kiszámíthatatlan világában, e földrengésveszélyes övezetben, ahol gyakori a tájfun, a szökőár is... Miért építkeznek mégis? Erről kérdezte a SZOVJETUNIÓ című folyóirat munkatársa a távol-keleti és Bajkálon túli építésügyek miniszterét, ALEKSZANDR BABENKÓT. •V Aj szú 15 3. XI. 7.-A Távol-Keleten és a Bajkálon túl minden köbméter, négyzet- méter, tonnakilométer és egyéb egységnyi munka, amelyben a szakemberek kifejezik a teljesítményeiket a többszörösébe kerül, mint az ország központi vidékén. Itt mindenhez több vagy más anyag és nagy erőfeszítés kell. Az ország más vidékeinek éghajlati viszonyai csak katasztrófák idején hasonlóak az ittenihez. Nálunk az enyhe tél számít anomáliának. Szibériában és a Távol-Keleten az időjárásnak megfelelően módosított tervekkel dolgozunk, de a „terven felüli“ elemi csapásokat megszenvedjük. Emlékezzünk csak az 1983-as évre. A hófúvások Kamcsatkában csaknem a tetőig betemették az emeletes házakat, „vakondlyukakat“ kellett ásni, hogy ki lehessen jönni belőlük. A tavalyi árvizek több tíz millió rubeles károkat okoztak. A termelés mégsem szünetelt, az emberek mentették, amit lehetett, újjáépítették az utakat, a hidakat, lakóházakat. Az új létesítmények építése emiatt persze csúszott. Rendkívüli körülményekben tehát nem szűkölködünk. Az örökké fagyott talaj a maga több tucatnyi változatával önmagában is sok meglepetést okoz. De vannak „apró kellemetlenségek“ is. Például az, hogy a mikroklíma sajátosságai miatt a partvidéki épületek különleges szigetelést igényelnek. Itt nem a tető, hanem a falak szoktak beázni... De ideje befejezni a vidék építkezései nehézségeinek ecsetelését. Nálunk nem szokás ezekre hivatkozni, ebben keresni a nem megfelelő minőségű munka igazolását. Nézzék csak meg Maga- dant: ipari és kulturális központ, ahol mintegy 150 ezer ember él. Pedig voltak külföldi szakértők, akik azt jósolták: „Magadanra a holt város, az alaszkai Dawson sorsa vár, húsz-harminc év múlva eltűnik a Föld színéről.“-Az új „munkaterületre“ érkező építők sorsa, ha a térség a Távol-Északon fekszik, néptelen vidéken, hasonlít a lakatlan szigetre került Robinsonéra. Az időjárási különbségek ellenére ugyanazok a problémák, ugyanolyan korlátozottak az erőforrások. Igaz, van egy lényeges különbség: 3—4 év múlva állni kell a városnak, működnie kell az eltervezett vállalatnak. Hogyan látnak hozzá ehhez a modern „Robinsonok“?- A párhuzam helyénvaló. A munka kezdete és iránya hasonló. Mindenekelőtt energiára van szükség. Ahogy Robinsonnak meg kellett tartania a tüzet, úgy nekünk is feltétlenül szükségünk van energiabázisra, méghozzá úgy, hogy eközben figyelembe vesszük a leendő város valamennyi gazdasági ágának jövőbeni fejlődését. Ezért, jóllehet az energetikusok óriási erőműveket építenek a szibériai folyókon, mi szénbányákat tárunk fel és hőerőműveket építünk, fejlesztjük az energiaipar nem hagyományos ágait is, kihasználjuk a föld alatti hőforrások energiáját. A kamcsatkai geotermikus erőműveket is mi hoztuk létre. Az energetikai létesítményekkel egyidejűleg, sót azt megelőzően építjük a lakásokat. A sátorvárosok romantikája nem Szibériába való. A legnagyobb probléma a helyi munkaerőhiány. Jelenleg több mint húszezer emberre lenne még szükségünk, és ez a szám az építkezések ütemének növekedése miatt nem csökken. A munkaerőhiánnyal hosszú távon kell számolni. A magas képzettségű munkaerőt csak úgy tudjuk ide vonzani, ha az érdekes munka és a magas fizetés mellett jó minőségű lakás és nagyszámú szociális, szolgáltató- és kulturális létesítmény is a rendelkezésükre áll. Sok más gondunk is van. Nincsenek utak, nagy kapacitású építőipari vállalatok. Ezeket is fel kell tehát előbb építeni. S végül gondot okoz, hogy a nyersanyaglelö- nelyek elhelyezkedése is egyenetlen. A felmerülő problémákat egymással összefüggésben kell megoldani.-Az országos tervek mellett a Távol-Kelet elnevezésű komplex tudományos program határozza meg a térség fejlesztését. Milyen irányt jelöl ki önöknek, építőknek?- Minden munkánk és építkezésünk e nagyszabású program alkotóeleme. így a világszerte ismert BAM, a déi-jakutföldi területitermelési komplexum és több tucat más nagy építkezés is. Ezeknek az a céljuk, hogy a népgazdaság szolgálatába állítsuk a térség természeti kincseit. Vegyük például a programnak az energiaiparra vonatkozó sorait. Akár csak egyetlen sort. A dokumentum a szénbányászat gyorsított ütemű fejlesztése mellett feladatul jelöli ki az új energiaforrások kutatását is. Köztük van a Szaha- lin partjai mellett épülő tengeri kőolaj- és földgáztelep. Szakértőink részt vállaltak az olajkitermelésből; új olajkikötőt, csővezetékeket, parti berendezéseket építenek. Bővíteni kell a keleti országrész élelmiszerbázisát is. A Távol-Kelet elnevezésű programban tervezett agrár-ipari komplexum kiépítése fontos helyet foglal el munkánkban. Tavaly például 6 millió darabos évi összteljesítményű csirkegyárakat és brojlercsirke-üzeme- ket, ún. hűtőházakat és kényelmes lakásokat építettünk a kolhoz- és szovhozfalvakban.- Milyen szerepet játszik a tudomány a térség kincseinek kiaknázásában? Miben segítenek konkrétan a tudósok az építőknek?- Az ország hatalmas beruházásokat eszközöl a térségben. És természetesen várja ezek megtérülését, ráadásul a lehető leggyorsabban. Megértettük, hogy fő tartalékunk a munka termelékenységének a tudományos-technikai fejlesztésre alapozott növelése. Főleg ha figyelembe vesszük a térség „negatív körülményeit“. A Távol-Kelet program és az ágazati programok lehetővé teszik, hogy a tudósokkal közösen kísérletezzünk ki új technológiákat és anyagokat, melyek nélkül a jövőben nem lehetne építkezni. Kezdjük tehát - ahogy az építkezést is — az alapoknál. Ja- kutszkban az alapozás olyan új módszereit kutatják, melyeket az örökké fagyott talajon alkalmazhatunk. A tudósok segítségével kikísérletezett egyik módszer - az ár i által felhordott talajra alapozás - hatalmas hasznot ígér, harmadára csökkenti az építési költségeket és töredékére a munkaerőigényt. Ezzel a módszerrel fogjuk készíteni az alapozást már a közeljövőben is. De tudósok által javasolt újítások szerint készültek azok az alapozások is, amelyeken a mai épületek állnak; ezek szintén lehetővé teszik az ár hatásának jelentős csökkentését és az épületek szilárdításának növelését. A fúrással leeresztett és bevert cölöpök módszeréről van szó. Ám az egyik probléma megoldása elkerülhetetlenül szüli a másik gondot. így az újfajta alapozásra való átállással párhuzamosan komoly nehézségeink támadtak az északi viszonyokra tervezett gépekkel. És itt nem lehet eléggé hangsúlyozni a tudomány segítségét. A Szovjetunió Tudományos és1 Műszaki Állami Bizottságával karöltve, külföldi cégek kooperációs szállításaira alapozva saját vállalatainknál is elkezdtük a gépgyártást, bulldózerek, betonkeverők, cölöpverő berendezések hagyják el gyárainkat. Érvényes ez a speciális „északi“ építőanyagokra is. Vannak köztük nagyon értékes találmányok. Kiemelném a műanyag ablakkeretek gyártását. Ezek enyhítenek Csukcsföld, jakutföld és a többi tundravidék fagondjain, másrészt megvédik az északon épült házakat a hő veszteségtől. A műanyag ablak ugyanis mínusz 50 fokos külső hőmérsékletnél is a kívánt állandó belső hőmérsékleten tartja a lakást. Tömegtermelését már mi magunk oldjuk meg a ziminszki üzem polimer- anyagaival. Más szerkezeti anyagokat is igyekszünk megváltoztatni. Mivel kevés az út, a fémszerkezetek szállítása rengeteg fáradsággal és nehézséggel jár. Ráadásul a minőséggel is baj van: ami az ország középső részein megfelel, itt nem válik be. Az ottani normál fémszerkezetek itt a fagyban rendkívül törékennyé válnak, s nem viselik el a tengerparti korróziót sem. Most tértünk át az itteni körülményeknek megfelelő könnyűszerkezetek alkalmazására. Nagy tartalékaink vannak még a helyi nyersanyagokból'elóállított építőanyagok gyártásában is. Mindenekelőtt a kamcsatkai vulkáni salakot említeném, melyből kitűnő hőszigetelő képességű és nagyon jó építési paraméterekkel jellemezhető betont lehet előállítani. Várjuk, hogy a tudósok kidolgozzák a hasznosításával kapcsolatos javaslatokat és technológiákat. Végezetül még egy sikeres megoldást említenék, amelyet a tudósok javasoltak az építőiparnak. Most kezdjük el a konténer típusú házak építését. Akár az építöjáték kockáit, úgy lehet őket összerakni, és a távoli vidékeken „előőrsfalvakat“ építhetünk belőlük. Az épületek nem fognak hasonlítani egymásra, mert ezek az „építőkockák" igen jól variálhatók. A rövid északi nyár alatt mindent fel lehet építeni belőlük, a lakóházaktól és az óvodáktól a kórházakig és a mozikig. A kísérleti ,,konténerházak“ már készen vannak, és legkésőbb 1987-ig megkezdi működését az a habarovszki üzem, amely kielégíti majd a térség szükségleteit ilyen elemekkel. Ezek a legközelebbi terveink - az ezredfordulóig. De a következő századra is jut munka. A HÁBORÚK DEMOGRÁFIAI VONATKOZÁSAI Nagy visszhangot kiváltó, érdekes könyv jelent meg Moszkvában. Címe: „A háború ára". Szer- orvosdoktor, Poijakov professzor, aki a hadtouiPBl demográfiai vonatkozásait tette vizsgálat fárg. Adatai szerint az emberijén ,r°tt történetének 6000 évéből 5700 tett el háborúskodni & «*5 alatt több mint 14 ezer háborút vívtak az lek. Ez még a legszerényebb számítások szerint is legalább évi két hábonit jelent. E háborúkban összesen mintegy 4 milliárd ember vesztette életét, s különösen sokat szenvedett a sűrűn lakott Európa. 1600 és 1945 között körülbelül 90 millió ember pusztult el az európai háborúkban. Az anyagi károkat szinte nem is érdemes felbecsülni, ugyanis a végösszeg emberi ésszel fel sem fogható. Egy-egy háború során nemcsak az ország s annak gazdasága pusztult, jelentkeznek a hosz- szan ható demográfiai problémák is. A hadban álló országokban megváltozik a lakosság növekedési üteme. A kutatók szerint a második világháború éveiben - épp a háború okári - mintegy 175 millió ember ,.hiányzott" a Földről. A hadviselő államokban értelemszerűen csökken a lakosság abszolút száma. Különösen a hadköteles férfiak fiatalabb korosztályaiban igen nagyok a veszteségek. Mindez együttjár a házasságkötések és a születések számának vészes kenésével. Tulajdonképpen olyan folyamat ez, amely .7^° évtizedekkel a háború után is érezteti hatását GonoC!;L‘nk Fsak a Szovjetunióra, ahol 20 millió ember pusztulI 71 a második világháborúban, s az ország a demográfi kát" körülbelül a hetvenes évekre heverte ki. A jelenről is szól a könyvében Poijakov profesz- szor. Megemlíti, hogy az ENSZ-adatok szerint jelenleg mintegy 60 millió embert foglalkoztat a hadiipar. Ebből mintegy 22 millió a hadseregek kötelékében végzi munkáját. Ezen felül a világ mérnökeinek és tudósainak mintegy a negyede végez hadimunkát, foglalkozik fegyverek kifejlesztésével és kipróbálásával. Folyik a Komszomolszk-Amúr városi Távol-keleti Nyersvasfrissít.ó Művek építése
