Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-07 / 45. szám
zvoleni főpályaudvar kora reggeli forgatagában korántsem mindennapos esemény, hogy vasutaszenekar szórakoztatja az utazóközönséget. Ez év október harmadikén hat órakor éppen ezért keltett feltűnést az ünneplő egyenruhát öltött rézfúvósok gyülekezése, majd felsorakozása az 1. számú peronon. Aki kíváncsiságból utánuk ment a váróteremből, hamarosan nemcsak a pattogó indulókból és örökzöld dallamokból válogatott repertoárjukban gyönyörködhetett. Ugyanis az első vágányon régen nem látott fapados személyszállító kocsikból összeállított nosztalgiavonat várakozott indulásra készen. A szerelvény elején pedig még több volt a látni- és csodálnivaló: két befütött, egykor nemzetközi hírű gőzmozdony, a 477.043-as sorszámú PAPAGÁJ, valamint a 498.022-es számmal jelölt ALBATROS eregette magasba felváltva a füst- vagy párafelhóket.- Idén emlékezünk meg a Zvolent Fülekkel (Firakovo) összekötő 73 900 méter hosszú pálya megépítésének 115. évfordulójáról - magyarázza a sokakat, vonzó látványosság és az ünnepi hangulat okát Július Kohót mérnök, a zvoleni állomásfőnök. - Mivel az évforduló szinte egybeesett a vasutasok napjával, elhatároztuk, hogy az utazóközönségnek is emlékezetessé tesszük ezt a jubileumot. Az ötletet ehhez a főpályaudvaron dolgozó fiataloktól kaptuk, akik több mint négy hónappal ezelőtt, az egyik SZISZ-gyűlésükön felajánlották a nosztalgiavonat mai indításával kapcsolatos összes munka ingyenes elvégzését. Az egyéb hasznos kezdeményezésekkel is élenjáró fiatal vasutasoknak legelőször annak kellett utánanézniük, hogy hol található még menetképes korabeli személyszállító vagon, szolgálati kocsi és főleg gőzmozdony.- Tíz-tizenöt évvel ezelőtt persze sokkal könnyebb lett volna a dolgunk - bizonygatja Ján Cerney, a SZISZ-tagok szocialista brigádjának vezetője. - Akkor még ugyanis szinte minden nagyobb vasútállomás vakvágányán ott állt egy-két kiselejtezett öreg vasparipa vagy fölöslegessé vált régi vagon. Viszont ezeket a rozsdásodó jármüveket fokozatosan mindenütt szétszerelték. Fémalkatrészeiket mint ócskavasat kohókba rakták, deszkáikat pedig rendszerint tűzre dobták. Csakis a legépebb és erröl-arról híres példányok kerültek gondos konzerválás, javítás után a Prágai Műszaki Múzeumba, illetve a Keleti Vasútigazga- tóság nem régen létesített bratislavai múzeumába. Most erről a két helyről kellett kölcsönkérni mindent. A húszas évek elején gyártott PAPAGÁJ és ALBATROS mozdony kazánjában az évforduló alkalmából a Praha- Maleáice-i fútúházban gyújtották meg hosszú idő után újra a tüzet. Az előbbi mozdony évtizedeken át személy- és tehervonatokat húzott. A másikat mindig expresszvonatok elé kapcsolták a Prá- ga-Bratislava vagy a Bratislava-Kassa (Koáice) vonalon, amelynek több sík szakaszán rendszeresen 120 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedett.- Az ALBATROS a ÖKD-gyár legsikerültebb gőzmozdonya volt - simogatja végig tekintetével a gondosan kifényesített táltost Bartalomej Godovec, az egykori zvoleni fütóház nyugdíjas gépésze, a hazai vasút történetének alapos ismerője. - Ebből az óriás teljesítményű négy- tengelyes típusból több tucat Európa legforgalmasabb nemzetközi vasútvonalain is sokáig futott. Megbízhatóságáról leIndulás előtt Ivan Bart oá gondosan ellenőrizte az Albatros minden fontos alkatrészét gendákat meséltek a régi mozdonyvezetők, és ennek a gépnek minden állomáson külön tisztelegtek a vasutasok. Prágából most Jifí Rachota mozdony- vezető és Jifí Silinger fűtő vállalkozott nagy örömmel az ALBATROS újabb útjára. A hozzákapcsolt másik mozdony ke- zelókarjait Peter Kuzel gépész mozgatta a többszáz kilométeres pályán, miközben Ivan Bartoé szorgalmasan lapátolta a szenet a nagy fogyasztású kazánba.-A fővárosi múzeumból két további mozdonyt is Zvolenbe vontattunk az évforduló alkalmából rendezett kiállításra - mutatnak a csapágyakat olajozó, kerekeket, hajtókarokat és egyéb fontos alkatrészeket ellenőrző masiniszták a peron másik vágánya felé, ahol időrendi sorrendbe állított gőz- és különféle típusú dízelmozdonyok szemléltetik a vasúti erőgépek fejlődését. Közben a hangosanbeszélő többször megismétli az ünnepi alkalomra fogalmazott felhívást: „Az első peron 1-es vágányáról hat óra 35 perckor gózvonat indul Fülekre a vasúti pálya megnyitásának 115. évfordulója tiszteletére. Menet- és helyjegyek a hatos pénztárnál válthatók!" A jelzett időben a mozdonyvezetők- hosszú sípolással köszönnek el a tisztelgő forgalmistától, az éppen újabb indulóba kezdett vasutaszenekartól és az utaEz az öttengelyes mozdony egykor a legforgalmasabb pályákon közlekedett geinek fedezésére. Ugyanis az előzetes számítások szerint éppen ennyi pénz kellett a közel 160 kilométeres hosszú új „vaspálya“ elkészítéséhez. A roppant nagy munka első szakaszának befejezését, vagyis a Gödölló-Hat- van-Aszód-Pásztó-Salgótarján-Losonc (Luőenec) közötti sínek lerakását, valamint az állomásépületek átadását 1866- ra Ígérték a vállalkozók. Ezt követte volna a Losonctól Banská Bystricáig húzódó 115 évvel ezelőtt indult meg a rendszeres vasúti közlekedés A vasúti közlekedés fejlődését szemléltető mozdonykiállítást a gyerekek is élvezték soknak integető kíváncsi szemlélődóktól. A gőzdugattyútól egyre sebesebb mozgásba lendülnek a hajtókarok, a csaknem embermagasságú küllős kerekek, sűrű fekete füst- és koromzuhatag csapódik az óvatlanul nyitva hagyott ablakokba. Zdenék Hujsa, a nosztalgiavonat parancsnoka viszont az elindulást kövatö piercekben nemcsak ezért törölgeti a szemét.- Fiatal vasutas koromban csupa ilyen vonaton jártam - emlékezik meghatódot- tan pályafutása kezdetére. - A nyáron fullasztóan forró, télen pedig fútetlen parancsnoki kocsiban végzett felelősségteljes munka sokunknak jelentett nagyon nehéz szolgálatot. Mennyire vártuk akkor a kényelmesebb, korszerű vagonokat és az egész vasúti gőzkorszak végét! Most meg, tessék: azonnal könnyeket csal az ember szemébe már a mozdonyfüst és a korom puszta illata is... Ni csak! Menynyien integetnek nekünk mindenütt a pálya mentén! Az ünneplésre meghívott vendégek, kiváló vasutasok szalonkocsijában menet közben szintén sok szó esik a vasúti közlekedés múltjáról. Ladislav Flaéík mérnök, a zvoleni főpályaudvar mozdonyszerelő műhelyének helyettes vezetője például a most 11 í* éves pálya építésének történetét ismerteti fiatal kollégáival.- A közép-szlovákiai helységeket Salgótarjánon és Hatvanon át Budapesttel összekötő vasút létesítésére 1847-ben hangzott el az első komoly javaslat a szénbányák és az ipari üzemek tulajdonosai részéről a termelés fellendítése érdekében. Akkor azonban nem került sor a tervek megvalósítására. A múlt század hatvanas éveiben a magyarországi Szent István Köszénbánya Társaság, valamint az 1863. január 19-én megalakított Császári és Királyi Szabad Pest-Losonc-Besztercebányai Vasúti Társaság újabb kérvénnyel fordult a helytartósági tanácshoz. Mivel kormánykörökben igen befolyásos személyiségek is támogatták a vasútfejlesztés ügyét, a kérvényezők hamarosan megkapták az engedélyt és mindjárt ezután 18 millió arany összértékű részvénykötvényt bocsátottak ki a vállalkozás anyagi költsómásodik szakasz 1870-re tervezett megnyitása. Az építést azonban éppen egy nagy gazdasági válság idején kezdték meg. A vállalkozók a pályához közeli, nyomor sújtotta területek férfilakosságának foglalkoztatása ürügyén egymillió arany randkívüli segélyt kértek és kaptak a kormánytól. Ez a szubvenció 1864 tavaszán átmenetileg meggyorsította a töltésrakások menetét, hiszen 4360 szükségmunkás teljes eróbevetéssel igyekezett meghálálni a kenyérkeresetet. Nekik azonban csak napi 20-30 krajcárt fizettek, mert a többi pénz elsikkadt a részvényesek kezén. Ráadásul a vállalkozást pénzügyileg támogató egyik bécsi bankház még ugyanabban az évben csődbe jutott, s így félbemaradt a szépnek megálmodott tervek kivitelezése.- 1868 júniusának végén államosították a magyarországi vasutakat - folytatja a történelmi tények ismertetését Andrej Egyed mérnök, a bratislavai székhelyű Keleti Vasútigazgatóság parancsnokhelyettese. - Ennek köszönhetően új döntés született az 1870. május 19-én felavatott Budapest-Salgótarján-i pálya- szakasz államköltségen való meghosz- szabbítására egészen Banská Bystricáig. Onnan aztán Moéovcén át Suőanyig kellett volna folytatni az építést, de a hegyvidéki nehéz terepviszonyok miatt hamar módosíttották az eredeti tervet. Ezért Zvolen után nem Banská Bystrica, hanem Jalná-Kremnica-Vrútky felé kanyarodtak el a sínek a Kassa-Bohumín-i vasúthoz való mielőbbi csatlakozás végett. Bár mindkét helyen a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok is megnehezítették a munkát, a Salgótarján -Fülek-Losonc-i vonalon 1871. május 4-én, Losonc és Zvolen között pedig 1871 június 18-án elindultak a vonatok. A töltés mindkét oldalán hosszú ideig kerítés védte a pályát, a távíróvezetéket és a jelzőberendezéseket. Ma már persze hiába keresné bárki a deszkapalánk és a vasút sok egyéb régi tartozékának nyomát is a sínek mentén. Mindenütt korszerű elektronikus szerkezetek továbbítják az állomások közötti üzeneteket, automatikusan be-kikapcsoló fény- vagy rúdsorompók, messziről észlelhető sze- mafórok és sokféle más jelzők szavatolják megbízhatóan az egyre sűrűbb személy- és teherforgalom folyamatosságát. A legutolsó menetrendszerű gózvonat 1962 nyarán pöfögött el Losonc felől a zvoleni teherpályaudvarra. Azóta csakis nagy vontatóerejű, gazdaságos üzemanyag-hasznosítású és környezetvédelmi szempontoknak is sokkal jobban megfelelő dízelmozdonyokat kapcsolnak a szerelvényekhez.- A gőzmozdonyok leállítása óta a zvoleni pályafelügyelőség körzetében is gyors léptekkel fejlődik a vasúti közlekedés - bizonygatja a füleki állomáshoz közeledve Zdenék Hujsa, a nosztalgiavonat parancsnoka. - Mindenütt megszilárdítottuk a töltéseket, kicseréltük a síneket, a váltókat, a hídszerkezeteket, hiszen például a teherfuvarozásban használt korábbi 20-30 tonna összsúlyú vagonok helyett most a rakományukkal együtt már átlagosan 56-73 tonnát nyomó kocsik gurulnak sokkal gyorsabban úticéljuk felé. Természetesen ugyancsak gyorsabbak, kényelmesebbek, kultúrál- tabbak, valamint nem utolsósorban mozdonyfüst- és korommentesek a személy- szállító szerelvények. A még biztonságosabb és nagyobb forgalom lebonyolítása érdekében Zvolen és Fülek között jelenleg a nyílt pálya második vágányának építése van soron, majd ezután a teljes vonalhossz villamosítása következik. Ünnepi alkalmakkor viszont mégis érdemes kimozdítani a múzeumokból egy-egy régi vonatot, hiszen a legfiatalabbak már csak így láthatják meg, hogy milyen feltételek között utaztunk valamikor a vasúton. Gyermek- és felnóttkorú érdeklődőkben ezúttal sehol sem volt hiány. Az emlékjárat minden egyes állomásán népes tömeg várta és csodálta a történelmet idéző szerelvényt, amelynek mozdonyait másnap reggel újra befútötték a zvolei alapiskolák tanulóinak kedvéért. Zvolenból Stopokig, majd visszautazva így ók is - felejthetetlen élményekkel gazdagodva - némi bepillantást nyerhettek a csehszlovák vasút végleg letűnt gözkorszakába. LALO KÁROLY Az állomásokon népes tömeg várta a történelmet idéző szerelvényt (Frantiéek Piljar felvételei) IIFII! i Mini Wlil ii BUilll
