Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-07 / 45. szám

ködös, hűvös őszi reg­gelen egymás után hagyják el a települést a munkásautóbuszok. Világító ablakok jelzik, hogy talpon van a falu apraja-nagyja. Alighogy a gyerekek elfoglalják helyüket az iskolában, asszo­nyok népesítik be az utcát. Az üzletbe sietnek vagy a helyi nemzeti bizottságra, mivel fél­fogadási nap van ma.- Négy éve, hogy központi község lettünk. Azóta az olyan ügyeket is helyben intézzük, amelyek miatt azelőtt a járási székhelyre kellett utazni - mondja Haris József, a hnb elnöke. Bent az irodában kopog az Írógép. Ba Józsefné szakelő­adó egy özvegy nyugdíjkérvé­nyét írja. Jól ismeri az asz- szonyt, falubeli, így hát csak ritkán kérdez. Amikor magunk­ra maradunk, megjegyzi:- Tavaly ötszázhét végzést adtunk ki és több mint kétszá­zat az idén. A kezdet nem volt a telket, majd javaslatot te­szünk, hogy milyen típusú ház volna a legalkalmasabb. Van katalógusunk, bő a választék. Ha egyéni terv mellett dönt az építkező, a tervező felkeres bennünket és közösen beszél­jük meg a lehetőségeket. Ezzel nagymértékben elősegítjük a harmonikus falukép kialakí­tását. Továbbra is gondot okoz, hogy az építkezési enge­délyhez szükséges bizonylato­kat csak a járási székhelyen tehet beszerezni. Rémélem, megtaláljuk a lehetőséget arra, hogy a jövőben az építkezők­nek ne kelljen annyit utazniuk. Természetesen vannak nép­szerűtlen feladatok, de ezektől sem riadnak vissza. Időnként előfordul, hogy engedély nél­kül építkeznek. Ilyenkor követ­kezik a bírságolás, de már elő­fordult, hogy elrendelték a bon­tást.- A település fejlesztése so­rán figyelembe kell vennünk, hogy központi község va­gyunk. Segítséget kapunk a já­Miskovics György fürdési célokra is fel akarjuk használni - önti szavakba el­képzeléseiket a titkár. - Ezt legkésőbb a következő terv­időszakban meg szeretnénk valósítani. Szükség lenne egy étteremre is.- Van bölcsődénk, óvodánk, minden gyereket el tudunk he­lyezni. Mégis több mint hét­száz munkaképes asszony nincs munkaviszonyban, mivel a gyerekek miatt nem vállal­hatják az ingázást. Szeretnénk számukra valamilyen munka- lehetőséget teremteni - folytat­ja terveik ismertetését Nagy Imre, az igazgatási szakosz­tály vezetője. Ba Józsefné könnyű, de az eltelt négy év alatt kellő gyakorlatra tettünk szert. Helyben intézzük el a nyugdíjkérelmeket, a temet­kezési- és a tehetetlenségi se­gélyt, az egyszeri szociális jut­tatásokat, de az olyan nyom­tatványokat is itt töltjük ki, amelyek intézése a járási nem­zeti bizottság hatáskörébe tar­tozik. Hogy áttekintésünk le­gyen a településről, illetve az itt élő magukra maradt idős em­berekről, bevontuk bizottsá­gunk munkájába a Vöröske­reszt alapszervezetének elnö­két és a gerontológiai nővért is. Nyitott szemmel járunk a tele­pülésen, hiszen közel kilenc- száz nyugdíjas él köztünk. A beavatottak azt mondják, hogy amióta központi község lett a közel ötezernégyszáz la­kosú Naszvad (Nesvady), azó­ta megszűnt az elvándorlás, sót az utóbbi időben már növe­kedett is a lakosság száma. Egyre több fiatal szánja el ma­gát családi ház építésére, vál­lalva az ingázást is. Tavaly családi ház építésére negyven­egy engedélyt adtak ki, és az idén sem lesz ez sokkal keve­sebb.- Havonta általában öt épít­kezési engedélyre nyomjuk rá a hnb bélyegzőt, de amíg idáig eljutunk, egy csomó munkát kell elvégezni - mondja Misko- vics György, az építészeti, a helyi gazdálkodási- és keres­kedelmi szakosztály vezetője. - Minden esetben megnézzük rási nemzeti bizottságtól is - jegyzi meg Magdaléna Po- tanková, a hnb titkára. - Tavaly adtuk át rendeltetésének az ál­lami beruházással épült szol­gáltatóházat, amely nagy se­gítséget jelent az itt élő embe­reknek. A múlt hetekben pedig a Z-akcióban készült óvodát vették birtokukba a gyerekek. Utakat tettünk rendbe, virágsá- vokat létesítettünk. A nemzeti bizottságok versenyében elért eredményeinkért 1980-ban és 1983-ban kormányelismerés­ben részesültünk, az idén pe­dig a bratislavai várban átve­hettük A tervidőszak példás községe címet. Nemcsak az ügyintézésben, hanem a településfejlesztés­ben is lényeges változás állt be. Z-akcióban épül a sport­csarnok, amely jövőre készül el. Két év múlva átadják ren­deltetésének a hnb új székhá­zát és az egészségügyi köz­pontot, gyógyszertárral.- Volt a településen egy ki nem használt dohányszárító, amelyet nyugdíjasklubbá épí­tettünk át. Azt hiszem a maga nemében a legszebb lesz a já­rásban - büszkélkedik Misko- vics György. - Ha közbe nem jön valami, karácsonyi aján­dékként szeretnénk az idős embereknek átadni. Egy csalá­di házat pedig könyvtárrá ala­kítunk át, amelyet legkésőbb a jövő év elején nyitunk meg. Folytatjuk a közművesítést. A település hetven százaléka van rákapcsolva a gázvezeték­re. A vezetékes ivóvíz a terv­időszak végén eljut a lakosság túlnyomó többségéhez. A víz­vezetékhálózat állami beruhá­zással épül, de a lakosok Z-akcióban is segítenek. Meg­építésével nagy gond kerül le a falu vezetőinek a válláról, mivel a nem megfelelő ivóvíz már-már veszélyeztette a tele­pülés fejlődését. A tervidőszak végén megkezdjük egy kisebb szennyvíztisztító építését, s csak ezután gondolhatunk majd a csatornázásra.- Vannak gondok, amelye­ket gyakran szemünkre vet a lakosság. így például azt, hogy nincs mozi a településen, hogy a Nyitra folyó szabályo­zása óta nincs hol fürdeni, mi­vel az eredeti medréből holtág lett. A település határában levő termálvizet mezőgazdasági és Nagy Imre Naszvadon élnek a megnö­vekedett jogkörrel. Ratal, szakmailag képzett emberek dolgoznak a helyi nemzeti bi­zottságon. Az elnök negyven­két évével a legidősebb, a legfiatalabb pedig huszonki­lenc éves. A négy év alatt nem minden téren sikerült megfelel­ni a központi községgel szem­ben támasztott követelmé­nyeknek, de nincs mit szé­gyellniük.- Szorgos, dolgos emberek élnek ezen a mezőgazdasági településen. Segítségük nélkül nem tartanánk ott, ahol va­gyunk - vallja az elnök. - A tár­sadalmi munkákban a jövőben is számítunk rájuk. Ők viszont számíthatnak ránk, továbbra is megteszünk mindent a lakos­ság elégedettségéért. NÉMETH JÁNOS Magdaléna Potanková (A szerző felvételei) NE Ál M M .LAKI ÁSODRI IPOLGJ ENDÚ ÍROK A gyermekek jogairól Közhelyszámba megy ma már az a megállapítás, hogy a bírósá­gok elsősorban a gyermekek érdekeit tartják szem előtt a családjogi ügyekben. A gyermek érdekeire hivatkozó érvelést ma már mindenki megtanulta, ugyanúgy, mint a hozzá tartozó frazeológiát, s így esik meg az, hogy a gyermek manapság sokszor éppen az „érdekei nevében“ szenved sérelmet a jogain. A gyermek jogai? Ezt a fogalmat hiába keresnénk az értelmező és a jogi szótárakban, a törvények tárgymutatóiban. Pedig léteznek- annak ellenére is, hogy a közvélemény inkább csak a gyermek kötelességeit hangsúlyozza, no meg a hagyományos „bezzegeket“. A gyermeket még ma is többé-kevésbé a szülő tulajdonának, és a szülő távollétében szinte másodosztályú állampolgárnak tekinti, akinek nincs joga a felnőttekkel egyenrangú bánásmódra, akinek az érdekei és jogai a szülő jogainak vannak alárendelve, holott szociális és jogi politikánk egyik alapvető iránya, sőt alkotmányos elve a gyermek jogainak és a családnak a védelme. A törvényhozó számos jogszabályt és hivatalt állított ennek szolgálatába, ám olykor úgy tűnik „a sok bába közt elvész a gyermek“. A válóperek, gyermekelhelyezési eljárások és más családjogi ügyek tanulságait összegezve elmondható, hogy gyakran éppen a szülök, a nemükre való tekintet nélkül, azok, akik a gyermekeikkel, de egymással szemben is a legkíméletlenebb önzéssel járnak el. Hitetlenkedve hallgattam egy tárgyaláson egy nagyszülő panaszát az apára. A házaspárnak mozgássérült (agyi károsodásban szen­vedő) gyermeke született. Minden egyes új mozdulatot a medencé­ben, a vízben tanult meg. „Ezért határoztuk el, hogy a nyáron elvisszük a fiatalokat a tengerhez, hadd lubickolja ki magát a gyerek. Az orvosok is fölöttébb ajánlották számára ezt a nyaralást“ — sírta el magát a nagymama a bíróság előtt. - „Az apja azonban az indulás reggelén megmakacsolta magát, hogy márpedig ö nem utazik sehová, csak akkor, ha odaajándékozzuk neki, csak neki (!) az autónkat. Mi mást tehettünk volna?“ Közismert a tanúk, főleg a hozzátartozók részrehajlása, a tényeket torzító vallomása az ilyen perekben, de hiába vártam, hogy az apa megcáfolja az anyósa állítását a tárgyaláson. A széken hátradőlve, önelégülten, a szégyen­kezés szemernyi jele nélkül hallgatta bűnei sorolását. Csak akkor szólt és vitázott, amikor a tartásdíj összegéről volt szó. Nem megy ritkaságszámba manapság, hogy a szülök a gyerme­keikre a családi hadviselés és zsarolás eszközének szerepét osztják ki (végül is a gyermeket a saját tulajdonuknak, „dolguknak“ tekintik). „Már tizenegy éve nem kértem a tartásdíj emelését, csakhogy a volt férjem ne kezdje látogatni a gyereket, ne akarja a maga pártjára állítani, ellenem fordítani“ — meséli egy elvált asszony. „A feleségem annak idején csak a tartásdij, az adókedvezmény, a családi pótlék és a lakás megszerzése végett kérte magának a gyereket a bíróságon. Bizonyítja ezt az is, hogy ma is többet gondoskodnak róla a szülei és a barátnői, mint ő maga“ - vélekedik egy évek óta pereskedő apa. Apropó, pereskedés a gyermek elhelyezése miatt. Egyedi ügyek­ben rendszerint itt is azt figyeljük, „kié lesz a gyermek?“ és nem azt, hogy ki fog gondoskodni a gyermekről, s a szülő is „magának“ követeli a gyermeket és nem azt, hogy ő törődhessen vele. És a pereskedés addig tart, míg a szülök valamelyike (általában a gyermekről való gondoskodásból kirekesztett) belefásul a beadvá­nyok fogalmazásába, a gyámhivatal és a bíróságok látogatásába, míg rá nem jön, hogy esélytelen, vagy míg az aktaszaporításnak véget nem vet a gyermek nagykorúsága, amikor már maga dönthet a sorsáról. Ugyanúgy, ahogy a szülök konfliktusaira nem jelent gyógyírt a házasságuk felbontása - csupán a konfliktus jellege változik, sőt olykor súlyosbodik -, nem jár a válás a gyermek jogai szempontjából sem jelentősebb változással. Azáltal, hogy az egyik szülő kénytelen a közös lakásból elköltözni, megszűnnek ugyan az otthoni veszeke­dések, ami megfelel a gyermek érdekeinek, ám a szülök ilyenkor kezdik kihasználni gyermekeiket önző érdekeik szolgálatában. Nap­hosszat szidják előttük a másik szülőt, ellenszenvet, gyűlöletet keltve a gyermekben iránta. Ennek forrása persze nem ritkán az az igyekezet, hogy önmagukat is meggyőzzék arról, hogy csupán a másik okozta a házasság felbomlását. A másik szülő pedig ígérgetésekkel, kényeztetéssel, ajándékokkal súlyosbítja a helyzetet, már ha a gyermek egyáltalán hajlandó találkozni vele. A gyermekel­helyezési per is izgalmaknak, káros hatásoknak teszi ki a gyermeket bármilyen tapintatosan bánnak is vele a gyámhivatalban, a bírósá­gon. Szakértők szerint a válás, a szülök hadviselése jóvátehetetlen személyiségtorzulásokhoz vezethet, pl. bűntudat alakulhat ki a gyer­mekben, hogy ő okozta a másik szülő távozását, vagy forrása lehet a homoszexualitás, a szadizmus kialakulásának. A gyermekek persze nem csak érzelmi és nevelési szempontból kerülnek hátrányba szüleik válása következtében, hanem anyagilag is, sőt a gyermekkorukon túl, önálló életvitelük megkezdésénél is. A gyermekek jogainak fejlődését figyelve nem lehet nem észre venni, hogy ez nagymértékben függ a házastársak egyenjogúságá­nak alakulásától, fejlődésétől. Az ókori jogrendek a nőt éppoly helyzetbe hozták, mint a gyermeket - kiskorúsították. A családfő döntött életük, haláluk felől, s még a saját vagyonukkal sem rendelkezhettek. Nem véletlen, hogy a gyermek tartásdíjra való joga abban a korban alakult ki, amikor bizonyos mértékig javult a nők jogi védelme. Nem véletlen időbeli egybeesés az atyai hatalom eltörlése és a nők teljes egyenjogúságának alkotmányos kihirdetése sem. Végül is csak a házastársak teljes egyenjogúsága biztosíthatja azt a harmonikus családi együttélést, amely a lehető legjobb biztosítéka a gyermek jogai érvényesítésének. Az a nyilatkozat, melyet az ENSZ Közgyűlése idestova három évtizeddel ezelőtt fogadott el „annak tudatában, hogy az emberiség a lehető legjobbal tartozik a gyermekeknek“, nem csupán a kormá­nyokhoz fordul, de a szülőkhöz is. A gyermekek jogai viszont ma hazánkban nem is a törvények és a hivatalok miatt szenvednek csorbát, sőt joggyakorlatunk ezen a téren a nyilatkozat keretein is túlmenően biztosítja kiskorú, de nem másodrendű állampolgáraink védelmét és jogait. Az olyan jogokat azonban, mint a boldog gyermekkorhoz, a szeretethez és a megértéshez, sőt a játszáshoz való jog, csakis a szülők biztosíthatják gyermekeiknek, s a leginkább- együtt. FEKETE MARIAN HUE IHflTnGflfEI

Next

/
Thumbnails
Contents