Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-07 / 45. szám

Szovjet gazdaság ÉRTÉKES EREDMÉNYEK A szovjet népgazdaság ezévi ered­ményei azt mutatják, hogy az átépítés erőteljes ütemben halad és már meg­hozta első értékes eredményeit is. Az elmúlt kilenc hónap során pozi­tív változások történtek mind a gazda­sági folyamatok dinamizmusában- különösen a termelés üteme és a termelékenység növekedésében- mind az ország társadalmi fejlődé­sében. Meggyorsult a termelés inten- zifikálása. Eredményesen teljesítik azt a nem könnyű feladatot is, hogy az ötéves terv első évében elérik az ötéves tervidőszak átlagos évi felada­tai termelési szintjének ütemét. A fejlődés gyors ütemét gyakorlati­lag a népgazdaság minden területén biztosították. Az ipari termelés 5,2 százalékos növekedése például jóval túllépi nemcsak a tavalyi első három negyedév növekményét, de az ez évre előirányzottat is. Javult a munka minősége, termelékenysége és ré­szesedése az ipari termelés egészé­nek növekedésében. A termelés korszerűsítése és mű­szaki átépítése is előnyösen fejlődött. Megkezdődött a legfontosabb szovjet vállalatok és üzemek termelési alap­jainak felújítása. Ezekre a célokra háromnegyed év alatt 24 milliárd ru­belt fordítottak, ami negyedévvel több, mint a múlt év hasonló idősza­kában. Nem szabad megfeledkezni a gaz­dasági fejlődés társadalmi vonatkozá­sainak erősítéséről sem. Egyebek közt növekedett a fogyasztási cikkek termelése és eladása, meggyorsult a fizetett szolgáltatások fejlődése és jobb lett a minőségük, továbbá javult a társadalmi fogyasztás szerkezete. Bővült a lakásépítés is. A még jobb eredmények elérését azonban akadályozta, hogy az ipar nem teljesítette szeptemberi tervét: a tervfeladatok teljesítésével nyolc szövetségi köztársaság és tizennyolc ipari ágazat adós maradt. Megmutat­kozott, hogy az átépítés néhány terüle­ten lassan halad, s nem jutott el minden munkaközösségbe. Egészében véve azonban megálla­píthatjuk: a szovjet gazdaság a terv­vel összhangban fejlődik és megte­remtette a szükséges előfeltételeket ahhoz, hogy az idei feladatokat nem­csak teljesítse, hanem egyes muta­tókban túl is szárnyalja. (ő - f. m.) • A szajano—szusenszkojei vízi erő­műnek már mind a tíz turbinája mű­ködik. A 6400 MW összteljesítményű tíz energiablokk az idén több mint 23 milliárd kW/óra villamosenergiát termel. Az erőmű - melynek építése 11 éve kezdődött - minőségileg új lépést jelent a szovjet vízi energetika fejlesztésében. A felvételen az erő­mű gátjának építése A szverdlovszki Uralmas nehézipari kombinát kutatóintézetében több mint száz tudományos munkatárs foglalkozik a termelés korszerűsí­tésével, az új progresszív technológiák kifejlesztésével és mielőbbi alkalmazásával. Az Uralmasban már több tucat saját fejlesztésű számvezérlésű megmunkálógép, automata gyártósor és robot dolgo­zik Kazahsztán nyugati részén, a Kaszpi-tenger Mangislak-félszigetén 25 évvel ezelőtt kezdődött a kóolajkitermelés. Mára viszont már a man- gislaki területi-termelési komplexum a legdinamikusabban fejlődők közé tartozik az országban. Megkülönböztetett figyelmet szentelnek itt a szociális kérdéseknek, ami különösen megmutatkozik a terület központjának, Sevcsenko városnak az arculatán. Tervezőit több állami és nemzetközi díjjal tüntették ki (CSTK-felvételek) Sosem futamodunk meg A PANDZSÁBI TERRORIZMUS ÉS A KOMMUNISTÁK Az INDIA TODAY című jobboldali indiai lap kommentálta azokat a terrorakciókat, amelyek Pandzsáb északnyugat-indiai ál­lamban a kommunisták ellen irányultak. Vö­rös céltáblák címmel emlékeztetett arra a tényre, hogy október közepén két hét során 17 kommunista vezetőt öltek meg a terroris­ták. „A kommunisták a terrorizmus elleni elszánt harcukban a halál keserű gyümölcsét aratják" - írta a lap. A gyilkosságok azonban csak fokozzák a kommunisták mégnagyobb elszántságát a harcra. £zt tán senki sem bizonyította olyan hősiesen, mint Darsan Szingh Kanadi- en özvegye: „Nem vagyunk sem hinduk, sem szikhek, indiaiak vagyunk! Le a terrorizmus­sal, éljen India!" - kiáltotta ökölbe szorított kézzel férje holtteste fölött. Kanadien tudta, hogy „feketelistán“ van. A halála előtt napon Tarn Taranban tartott tömeggyűlésen kijelentette: „Sosem futamo­dunk meg. Azokkal a gyávákkal vesszük fel a harcot, akik sem a szikh valláshoz, sem Indiához nem ragaszkodnak— Másnap- mikor kerékpárján falujába tartott - agyon­lőtték. Holttestén ezt a levelet hagyták: „El­hallgattattuk ezt a Khálisztán-ellenes hangot. Lecke ez másoknak is.“ (Khálisztán a szikh szélsőségesek által kívánt szakadár állam neve.) Kanadien hívei százainak díszőrsége holtteste felett ösztönös válasz volt erre a tettre. Az áldozat temetésén 2 ezer ember vett részt. Egy fotoriporter, aki figyelemmel kísérte a Pandzsáb állambeli eseményeket, kijelentette: „Ilyen őszinte szeretetet politikai vezető iránt még nem láttam." A kommunisták - akiket Dzsarnail Szingh Bhindranvala, a terroristák volt főnöke min­dig is a szikh vallás legfőbb ellenségeinek tartott - a pandzsábi szélsőséged megnyil­vánulások kezdetétől elítélték a politikai erő­szakot. A Dangov házaspár és Gurcsaran Szingh baloldali, drámaíró több tömeggyúlést szervezett, ahol nyíltan felléptek a terroristák ellen. A kommunisták azonban az Akaii dal elnevezésű szikh párt alkotta pandzsábi kor­mányt is támadják, mivel nem ítéli el határo­zottan a terrorizmust. Szorgalmazták a Szu- rozsit Szingh Barnala kormányfő által fél éve jóváhagyott falusi „önvédelmi alakulatok“ létrehozását. A terv azonban ezidáig csak terv maradt. Indítványozták, hogy a jelentő­sebb politikai dolgozók önvédelmüket szol­gáló jó minőségű fegyvereket kapjanak. A Barnala-kormány ezekre a javaslatokra kitérő választ adott. Ebből következik, hogy a terroristák elleni átgondolt politikai offenzí- va még meglehetősen távoli. A politikai pár­tok közül - állapította meg az INDIA TODAY- továbbra is a kommunisták viselik a terro­risták gyűlöletének legnagyobb terheit. (6 - 1. m.) ; ' '"í;- : Hogyan lehetne javítani a „Thatcher-tényezőn“? /- A Za rubezsom című szovjet hetilap idei 43. számában közölte Peter Kellner brit újságírónak a New Statsman című lapban megje­lent ironikus hangvételű írását. Bár a brit konzervatívok a közelmúlt­ban megtartott évi konferenciájukon viharos tapssal jutalmazták Thatcher asszonyt, a párt soraiban erősödik az elégedetlenség a pártvezérrel. A választók elfordulnak a miniszterelnöktől, ami vereséggel fenyeget a következő választásokon. A gyakorivá váló kormányátalakítások sem javítanak a helyzeten. Ez már annyira feltűnő, hogy Peter Kellner, az említett brit politikai hetilap szemle­írója ironikus kommentárját olyan formába öntötte mintha a toryk egyik parlamenti titkára számolna be miniszterelnökének. Miniszterelnök asszony, köszö­nöm, hogy ezúttal idejében tájé­koztattak minket a helycserékről a kormányban. Jó ötlet volt előlép­tetni David Mellort és áthelyezni Chris Patient a „harmadik világ" fejlesztésével összefüggő ügyek élére. Igaz, nem nagyon szimpati­zálnak az ön politikai gondolkodá­sával, ám sikeresen szerepeltek a televízióban. Ha megfelelő szá­mú választót sikerül meggyőzni arról, hogy a gyakorlatban is olyan érzékenyek lesznek az emberek szükségletei iránt, mint azt a té­véstúdióban bizonyították, akkor újabb szavazatokhoz jutunk az el­következő választásokon. • Mégis fontos, hogy mindent táv­latokban lássunk. Ez az átszerve­zés talán némileg javítani fogja a közvélemény viszonyát a kor­mány politikájához, de mást nem. Ahogy én tudom, ön, Willy és Nor­man (William Whitlow miniszterel­nök-helyettes és Norman Tebbit, a konzervatívok pártelnöke - Szerk.) meg vannak győződve anól, hogy a kormány tevékeny­ségére vonatkozó közvélemény­kutatásokon a lakosság csak azért nyilatkozik olyan elmarasztalóan, mivel politikánkat helytelenül tálal­juk. Ám minden kormány ezt mondja, ha nehézségei támadnak. Az igazság az, hogy a kabinet népszerűsége hullámzásának ilyen magyarázata - badarság. A közvélemény-kutatások ered­ményei szerint a miniszterek ide- odatologatása nincs hatással helyzetünkre. A legnagyobb problémánk - ön, asszonyom. Amióta ön miniszter- elnök lett, úgy tesz, mintha ki­mondottan személyes népszerű­ségétől függne, támogatja-e a közvélemény a torykat. ön kész­pénznek fogadta el, hogy a ,, Tha- tcher-tényezó" mindig a párt elő­nyére lesz. Én azonban egy újság- gaj szolgálhatok önnek: a legutób­bi közvélemény-kutatások egyér­telműen azt mutatják, hogy ön ko- lonccá vált. Az ország irányításának hét éve Természetesen az ön népsze­rűsége még növekedhet. Melles­leg, most is két ponttal magasabb, mint az 1981. decemberében fel­jegyzett legalacsonyabb szint. De önnek el kell gondolkodnia azon, ami az utóbbi évben történt. Nyil­vánvaló, hogy ön már nem emeli a párt tekintélyét a közvélemény szemében, tehát tennünk kell va­lamit, ha nem akarjuk, hogy a párt népszerűsége tovább csökkenjen. Ebben az esetben az ön hely­zete bonyolulttá válik. A napokban Julian Creatchley már szólt nekem erről: „Biztosíthatom, megteszek minden tőlem telhetőt a következő alatt ön valóban szinte mindig le­körözte a pártot, vagyis többen voltak elégedettek az ön tevé­kenységével a kormányfői posz­ton, mint ahányan a torykra akar­tak szavazni. Most minden fordít­va van, ahogyan azt a mellékelt táblázat is mutatja. parlamenti választásokon való győzelmünk biztosításáért, dicső vezérünk irányításával, bárki is lesz az." Én tudom, hogy Creatch­ley nem tartozik az ön által kedvelt konzervatív képviselők közé, ezenkívül csak a saját nevében beszél, ám az ilyen hangulatok nagyon terjednek a toryk parla­menti frakciójában. Felvetődik a kérdés: van-e ön­nek elég ideje ahhoz, hogy javít­son a választók körében az önről kialakult képen? Ez a következő választások időpontjától függ. El­méletileg önnek jogában áll kiírni a választásokat bármely időpontra a mai nappal kezdődően és 1988. júniusával bezáróan (ekkor jár le a tory-kabinet hivatali ideje- Szerk.) A gyakorlatban, termé­szetesen, ön akkor oszlatja fel a parlamentet, amikor biztos lesz a győzelemben. Norman már arról beszél, legyünk készen 1987. júni­usára. Nagyon bölcs dolog: a párt­nak harckészültségben kell állnia, ha mégis sikerül helyreállítani po­zícióinkat a májusi helyhatósági választásokon (a helyhatósági vá­lasztásokat a toryk már két egy­más utáni évben elvesztették- Szerk.). A szabadságukról visszatért képviselőinkkel beszélgetve egyet­értettem velük abban, hogy a kö­vetkező őszön kell megtartani a választásokat. Érvük a követke­ző: a brit gazdaság nehéz időket él, a munkanélküliség is növek­szik, bár valamennyien abban re­ménykedtünk, hogy csökkenni fog. Lehet, hogy a csak a jövő nyárra mutatkozik meg egy kedve­zőbb irányzat, s eljön az ideje, hogy emeljük az állami kiadásokat legalább az oktatásra, az egész­ségügyre vagy valami hasonlóra. Akkor őszre a toryk hívei ismét olyan hangulatban lesznek, hogy önre szavaznak. Elégedettek Thatcherrel Támogatják a torykat „Thatcher­tényezó" 1985. június 38 % 33 % + 5 % 1985. október 38 % 37 % + 2 % 1986. január 34 % 33 % + 1 % 1986. április 32 % 34 %- 2 % 1986. július 30 % 36 %- 6 % 1986. augusztus 27 % 37 %-10 %

Next

/
Thumbnails
Contents