Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-07 / 45. szám
,,Pótkocsis vontató robog el mellettünk a gyárudvaron, utána ösztönösen arrébb húzódunk a nyomában felszálló porfelhő elől.- Hiába van betonút az udvaron, így néz ki, amikor párhuzamosan folyik a termelés is, meg az építkezés is __ magyarázza Jankó György, a Mélyépítési és Köz- művesitési Előregyártó Vállalat nagymegyeri (Calovo) üzemrészlegének vezetője. - Szinte egymás sarkában vagyunk szüntelenül a Stavoindustria meg a Montstroj szakembereivel, immár ötödik esztendeje. Az építkezés 1980-ban kezdődött, de eltart még jó egy évig, hiszen a tervek szerint a jövő év decemberének első napján kell beindulnia a termelésnek az új gyáregységben (...) sokkal korszerűbb panelgyártási módot lehetővé tevő technológiai berendezéssel. “ Csaknem egy esztendeje a fenti bevezetővel kezdtük az említett helyszínről az „Egymás sarkában" című riportunkat, amelyben a kereken harminc évvel ezelőtt épített üzemrészleg rekonstrukciós munkálatairól számoltunk be. Akkor bizakodó volt a részlegvezető, de az azóta eltelt tizenkét hónap alatt optimizmusa jelentősen megcsappant. December elsején ugyanis legfeljebb egy az új nagycsarnok egyik darupályája alatt kezdhetik meg a próbaüzemelést, hogy utána folytassák a szerelést... Ez utóbbit egyébként már szintén Jankó Györgytől tudom, aki ezúttal is végigkísért a gyárudvaron, az épülő szerelő- csarnokban, a kavicshegyek közt, meg a már elkészült, a csaknem kész és az alig „félkész" létesítmények mentén. Kérdés nélkül is magyarázza azt, amit ő maga sem ért, hiszen immár hat év sem lett elegendő, hogy beinduljon a termelés az új gyáregységben így aztán továbbra is várni kell és - persze - termelni az „elaggott" csarnokban úgy, hogy a tavalyi évi hatvanmilliós árutermelési tervet meg is kell toldani kétmillióval, pedig a helyzet - mármint a gyártási feltételek - tavalyhoz képest csak romlottak.- Tavaly valóban bizakodtunk még ősszel is, hiszen a késve beindult építkezés ígéretesen kezdett alakulni - kezdi a beszélgetést Jankó György, miközben elindulunk a gyárudvari sétára. - Ugyanis az eredeti tervek szerint az ekecsi (Okoő) úton épült volna föl az új üzemrészleg, de kiderült, hogy az ottani kavicsbánya nem tudná eUátni elegendő kaviccsal, s csak a szállítási költségek nőttek volna a távolsággal párhuzamosan. Amikor aztán késve bár, de elkezdődött a rekonstrukció, a tervdokumentációk készen voltak, az nem okozott volna további időponteltolódást. Csak éppen a Stavoindustriá- nak - meg a mi vállalatunknak - sürgősebb volt egy nagyobb, új üzemet átadni Dunajská Luinán, s emiatt mi háttérbe szorultunk. Közben, hogy a termelést ne kelljen leállítani, megváltoztattuk az eredeti elképzelést, így a szociális épület nem a régi - még üzemelő - csarnok helyén épült fel, hanem a bejárat mellett. Az immár harminc éves csarnokot pedig nem bontjuk le, hanem az új elkészülte után a gépi berendezések, járművek garázsául szolgál majd. Különben nem ez volt az egyetlen kényszerű változtatás az eredeti tervdokumentációkon, hiszen a vízgyújtőmedencét is át kellett tavaly óta „programoznunk". Amikor ugyanis elkezdtük az építését, kiderült, hogy azon a helyen a felső talajréteg alatt nem kavics van, hanem homok. így a Kera- moprojekt tervezővállalathoz új tervek elkészítéséért kellett folyamodnunk... A hosszúra nyúlt bevezető ismertetés közben elhaladtunk az említett vízgyűjtőmedence mellett, amely az ismert közmondást juttatta eszembe: szegény embert még az ág is húzza... Igaz, legfeljebb az „ág" nem mindig ugyanaz. Ezúttal - homok. Az udvaron, ahol megálltunk egy pillanatra a régi, „kis" darupálya előtt, a tavalyinál is nagyobb a zsúfoltság. A szerelési-építési munkálatok folyamát bizonyító anyaghalmok közvetlen szomszédságában folyik a hídelemek készítése. • A látszat csal... - mutatott az imént leírt tárgyi bizonyítékaira mégis milyen a jelenlegi állapot? Elkészül-e valami az Ígért határidőre, ami pedig nem, mikorra várható, hogy üzemel majd?- Ami biztos: az új keverőház kizárt dolog, hogy decemberben kész legyen! Az új csarnokban, amely egyébként hármas tagolású, elkészül a magyarországi szerelők kivitelezésében a középső darupálya alatti panelgépsor. A szociális épület november elején kész lesz, ott a kőműveseknek alig van munkájuk, egy-két- Sajnos, ez azért van, mert a kavicsot sem tudjuk a tervezett irányból a lerakat- hoz vinni, éppen a vízgyűjtőmedence építésének késése miatt. Ami a tavalyihoz képest mindenképpen sokat változott, az a futbalipályányi új csarnok. A középső darupályán üzemkész állapotban a 12,5 tonnás bakdaru, a két szélső darupálya földszintjén serény munka folyik - látszott mindez még azon a szombat délutánon is, igaz, akkor a szerelők már nem dolgoztak, viszont a régi csarnokban javában készültek az útpanelek.- Ami a jövőt illeti, problémánk lesz majd a gyártmányszerkezettel, hiszen mindezidáig miénk volt a beton kerítéslapok gyártásának hazai monopóliuma, s most nem tudjuk gyártani a betonlapokba szükséges betonacélháló hiánya miatt. Az új csarnokban pedig ilyen könnyű elemek gyártásához nem lenne gazdaságos a technológia. Kint az udvaron, ugyanott ahol tavaly, kavicshegyek, a buldózer éppen „pihen" a tetején, a keverőház üzemelését nagy porfelhő bizonyítja. Ez utóbbi szinte teljesen a múlté lesz, ha majd - valamikor jövőre - beindul az új betonkeverő-közJankó György; Szeretném, ha már eltűnne ez a nagy rendetlenség... nap múlva pedig csak a szerelők utáni javítások maradnak. Ezen kívül is akad gondunk. Míg korábban az építkezés „csúszott", most a technológia szerelése is... Miközben Jankó György beszél, az új és a régi darupályát szemlélem. Mintha kitalálná gondolataimat:- Ez a kis darupálya csak addig marad meg, amíg a külső hídelemgyártás nem „vonul be" a tető alá az új csarnokba. Azután az itteni nagy bakdaruk az anyagmozgatást, raktározás céljait szolgálják majd. A húsztonnással szállítjuk az anyagot, míg a 25 tonnás darut a készáru mozgatására, rakodására szánjuk. A raktározás majd itt folyik a darupályák alatt. Mint ahogy most is, hiszen jelentős készárukészlet halmozódott fel a darupályák távolabbi végében. Igaz, nem annyi, mint tavaly, amikor vagy két emelet magasságban tároltak egymás fölött az út- paneleket, hídelemeket. Miután eme észrevételemet is szóvá teszem, újabb nehézségek is felszínre kerülnek az üzemrészleg-vezetó szavai nyomán:- Tavaly szinte krónikus volt a vagonhiány, de most sem rózsás a helyzet. Szeptemberben például 180 vagonnal kaptunk kevesebbet, mint amennyit igényeltünk. Veszélyben is volt a negyedévi szállítási tervünk, hiszen saját teherkocsijainkkal kellett a felhalmozódott árut elszállítanunk. Százezrekkel került többe a negyedévi tervteljesítés a tervezettnél. Vagy kétmilliót érő késztermék most is ott áll a daruk alatt. Mikor továbbindulunk, az udvari útkereszteződésnél bokáig süppedünk a porba... pont, amely körül a négy cementsiló már megtöltésre vár. A kavicstelep marad szinte a helyén, csak éppen a kavicsot az ellenkező oldalról adagolják majd, hiszen a betonkeverőhöz a fedett adagoló szállítószalag már elkészült, és a közvetlen közelében levő transzformátorház jelenlegi állapota lehetővé tenné a decemberi kezdést. Ahhoz azonban sok minden másra is szükség lenne még. Ezzel szemben a kútgyúrűket gyártó dán gépsort két műszak helyett legfeljebb egyben lehet üzemeltetni, mert így is szűkében vannak a raktározási lehetőségeknek. A kavicsellátás is akadozik, az átlagos napi szükséglet 450 köbméter körül van, viszont van úgy, hogy csak 150-200 köbméter érkezik Ekecsről, sőt néha még Komáromból (Komárno) is szállítottak. A dunai vízlépcsőrendszeren a Hydrostav betonozási munkái nagyon fontosak, és ezért onnan ideiglenesen nem kaptak kavicsot, de a jövőre nézve továbbra is a Duna lesz az első számú kavicsellátó „bázis". Mindezt menet közben a gyárudvarszemle során tudtam meg Jankó Györgytől, s véleményem szerint - ugyancsak közmondással élve - a jóból is megárt a sok, hát még a rosszból, ami jelen esetben a gondok számbavételekor összegyűlt hosszú listára értendő. Meg is kérdeztem: • Van még eme „egymás sarkában“ jellegű helyzetből eredő további gond, vagy már valami jobbról is be tud számolni?- Először is - azaz ki tudja hányadszor. .. - most rosszabb a helyzet, mint tavaly, mert akkor csak az építőkkel „kerülgettük“ egymást. Most meg már az újabb szerelőcsoportokkal is. Azelőtt 20-30 ember volt itt, most az „idegenek“ száma száznál is több. Van viszont olyan szerelövállalat, amely kénytelen volt elvonulni, mert nem volt itt akkor még az a két daru, amelyeket fel kellett volna szerelnünk, késve érkezett, így a kerítésen kívül „raktározzuk“ őket... Közben az új szociális épülethez értünk, amelyen már ajtó, ablak a helyén volt, belül már csak a mosdók csempézé- se, meg az előcsarnok vakolása volt hátra, az állványokat pedig szét sem szedték a kőművesek maguk után, mert nyomukban a festők már meszelték a falakat. • Csak maradt a végére örömhír is... mondom már a mintegy kétórás „gyárjárás“ után az irodában Jankó Györgynek.- Legalább valami... Mint ahogy azért az is az, hogy a háromnegyedévi tervünket 102,5 százalékra teljesítettük, pedig arról még nem is szóltam, hogy augusztusban volt egy olyan hetünk, amikor cementet sem kaptunk, aztán szombatonként szeptember végére pótoltuk a lemaradást. Hirtelen fölkapom a fejem, mert váratlan dübörgést hallok. A részlegvezető észreveszi- Beindult az útelemeket gyártó vibrációs berendezés... Nos, ott sajnos baj van a decibelekkel, hiszen a zajszint 90 decibel körül van, majd az új csarnokban ennek a felére csökken. Bár már ott tartanánk, hogy oda kell beszereznünk a „zajártalom-csillapítókat“... • On szerint ez mikorra lehet reális?- Szerintem a harmadik negyedévben kezdünk. Aznap, ha ötven fok lesz árnyékban, akkor is zakót öltök meg nyakkendőt. .. Bár én inkább december elején szerettem volna ünneplőbe öltözni! MÉSZÁROS JÁNOS Csendélet a félig elkészült csarnokban műszak után Helyzetkép... (A szerző felvételei) 1986. XI
