Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-07 / 45. szám

Klement Gottwald, a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló alakja írta: F. I. FIRSZOV, az SZKP KB Marxizmus—Leninizmus Intézetének tudományos főmunkatársa v ÚJ SZÚ 3 1986. XI.7. Klement Gottwald a forradalmárok* nak, a politikai személyiségeknek és ál­lamférfiaknak ahhoz az élgárdájához tartozik, amelyet a nagy október győzel­mét követően az egész kapitalista vilá­got megrázó forradalmi hullám sodrá­ban emelt ki a munkásosztály saját so­raiból. A tehetséges hivatásos forradal­már, szervező és propagandista, a marxiz- mus-leninizmus következetes híve, aki a marxista elméletet képes volt alkotó mó­don, a konkrét történelmi feltételek között, országa sajátos viszonyaira alkalmazva gazdagítani, a lánglelkű hazafi és inter­nacionalista számottevően hozzájárult a CSKP fejlődéséhez és megerősödésé­hez, a szocialista eszmék csehszlovákiai győzelemre jutásához. A csehszlovákiai kommunisták vezető egyénisége tevéke­nyen részt vett a Kommunista Internacio- nálé Végrehajtó Bizottságának munkájá­ban, a nemzetközi kommunista mozga­lomnak a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein ala­puló összefogásában, a dolgozó töme­geknek a fasizmus és a háborús veszély elleni felsorakoztatásában, a nemzeti fel­szabadításért és a társadalmi haladásért folyó küzdelmében. Aktív szerepet ját­szott a nemzetközi kommunista mozga­lom megszilárdításában és fejlődésében, stratégiájának és taktikájának tökéletesí­tésében. A KOMINTERN VEZETŐ SZERVEINEK KÉPVISELŐI KÖZÖTT Klement Gottwald a Kommunista Inter- nacionálé VI. kongresszusán, 1928. jú­lius 25-én elhangzott első felszólalása a polgári Csehszlovákiának az imperia­lista hatalmak szovjetellenes politikájá­ban játszott szerepéről adott elemzést. Megállapította, hogy a jobboldali körök Csehszlovákiát az imperialisták által szervezett szovjetellenes frontba bevon­va, az ország érdekei ellen cseleksze­nek, annak nemzetközi pozícióit gyengí­tik. Gottwald leszögezte, hogy a CSKP- nak a napi politika és agitáció során el kell sajátítania a külpolitikai kérdésekben követett világos irányvonal összekapcso­lását a dolgozók mindennapi érdekeinek védelmével, ugyanis a pártnak a kül­politikával kapcsolatos elvi állásfoglalá­sa a CSKP-n belüli bolsevizálási folya­mat rendkívül fontos feltétele. A cseh­szlovákiai munkásmozgalom és a kom­munista párt alapvető problémáival, a CSKP eszmei-politikai megszilárdítá­sának kérdéseivel, a Jílek-Bolen csoport opportunizmusa által előidézett súlyos párton belüli helyzet megoldásával fog­lalkozott Gottwaldnak az a beszámolója, amelyet a Komintern Végrehajtó Bizott­sága közép-európai titkárságának ülé­sén, augusztus 13-án tartott. A CSKP marxista-leninista magvának vezető alakja az opportunista passzivitás leküz­déséért, a párt eszmei-politikai és szerve­zeti megszilárdításáért folytatott harc élé­re állt, ettől fogva ismertté vált az egész nemzetközi kommunista mozgalomban. Ez irányú érdemeinek elismeréséről és növekvő tekintélyéről tanúskodott az a tény, hogy a Komintern VI. kongresszu­sa beválasztotta a Végrehajtó Bizottság­ba, amelynek mindvégig tagja maradt. Gottwaldnak, mint kommunistának, mint a párt vezető egyéniségének egy­aránt sajátja volt a szilárd eszmei meg­győződés, a párt és a tömegek közötti kapcsolatok elmélyítésének szorgalma­zása, az osztályharc problémáinak inter­nacionalista megítélése, a konkrét hely­zet gondos számbavétele, az alkotó szel­lemű bátorság és kezdeményező erő, állhatatosság és törhetetlenség az osz­tályellenséggel szembeni harcban, en­gesztelhetetlenség a forradalmi elveket feladókkal szemben. Mindenkor arra tö­rekedett, hogy előadásai, beszédei és írásai közérthetöek, a legszélesebb tö­megekhez szólóak legyenek. Gottwald­nak ezeket az erényeit nagyra becsülték harcostársai, a Kommunista Internacio- nálé vezető szervei. Gyújtó hatású fellé­pései széles körű visszhangra találtak a testvérpártok sajtójában. Gottwald első, 1929. december 21 -én tartott parlamenti beszédét, amely kifejezésre juttatta a párt forradalmi-internacionalista álláspontját, a Komintern VB Politikia Titkársága a CSKP KB-hoz intézett táviratban úgy üdvözölte, hogy e harcias beszéd „... a parlamenti szószék bolsevik módon történő felhasználásáról adott tanúbi­zonyságot.“ Javaslat történt e parlamenti beszéd szövegének a dolgozók legszéle­sebb tömegei közötti terjesztésére. A CSKP TAPASZTALATAINAK ALKOTÓ SZELLEMŰ ÁLTALÁNOSÍTÁSA A Komintern vezető szerveinek ülésein tartott beszámolóiban és felszólalásaiban Gottwald elemzésnek vetette alá a CSKP-nak azokat a tapasztalatait, amelyeket a csehszlovákiai dolgozóknak a tőkés offenzíva elleni, a létérdekek megvédésére irányuló tömegmozgalmai kibontakoztatása során szerzett. Ezek­ben a felszólalásokban összegezódtek a tömegek között végzett pártmunkát, a tömegmegmozdulások irányítását kísé­rő értékes, a gazdasági válság körülmé­nyei között, a szociális és politikai feszült­ségek kiéleződése közepette szerzett ta­pasztalatok. Gottwald elemzés tárgyává tette a kommunisták politikájának szá­mos általános elvi problémáját, külön figyelmet szentelve a tömegek közvetlen érdekeinek védelme és politikai magatar­tásának érlelődése közötti összefüggé­seknek. ,,Mi abból indulunk ki, hogy a rész­követelések kitűzése nem nélkülözheti a tömegek hangulatának figyelembe vé­telét, vagyis, hogy a széles dolgozó tö­megek megértsék azok valóra váltásá­nak szükségességét és képesek legye­nek csatasorba állni kiharcolásukért“ - mondotta Gottwald 1931. január 27-én a Komintern VB közép-európai titkársá­gának ülésén. „A második követelmény lényege - folytatta - abban rejlik, hogy ezek a részkövetelések ne bontsák meg a proletariátus osztályegységét, ne kerül­jenek szembe a proletariátus egyetemes érdekeivel, hanem ellenkezőleg a pro­letariátus összérdekeit testesítsék meg... A harmadik követelmény azt je­lenti, hogy a részköveteléseknek nem szabad osztálymegbékélést kiváltaniuk, arra van szükség, hogy az osztályharcot magasabb szintre emeljék, más szóval a proletariátust a burzsoáziával szembe­ni osztályharcra mozgósítsák. Ezt a há­rom alapvető mozzanatot szem előtt tart­va szabjuk meg a részköveteléseket“ - mondotta Klement Gottwald. E beszá­moló a titkárság különkiadványaként is megjelent, hogy a testvérpártok figyelmét felhívja a tömegek között végzett munká­val kapcsolatos, a CSKP által felhalmo­zott tapasztalatok fontosságára. Számot­tevő volt a CSKP vezetőinek és elsősor­ban Klement Gottwaldnak a hozzájárulá­sa a tömegek közötti munka taktikájának és módszereinek a Komintern általi kidol­gozásához és továbbfejlesztéséhez. Eb­ben az összefüggésben nyomatékos hangsúlyt érdemel a Komintern VB XII. teljes ülésén, 1932. augusztusában tar­tott Gottwald-beszámoló „A csehszlová­kiai munkanélküliek sztrájkmozgalmáról és harcáról“. Gottwald a kommunisták tömegmun­kájának a lenini tételeken alapuló elveit szem előtt tartva, a bolsevik párt és a többi kommunista párt tapasztalataira támaszkodva, a CSKP-nak a sztrájkhar­cok szervezésében, főként a nagy mos- ti sztrájk során elért eredményeit ele­mezve kiegészítő beszámolójában felis­merés erejű okfejtéssel világította meg a kommunista tömegmunka taktikájának, módszereinek alapvető elveit, a gazda­sági harcok sikeres kibontakoztatásának előfeltételeit. A kommunisták cselekvőkészsége és kezdeményező ereje, a helyes taktika alkalmazása, a tömegkapcsolatok szaka­datlan elmélyítése lehetővé tesz- a p^rt vezető szerepének g'^megek politikai érettségének magasabb szintre jutását, elősegíti a reformista illúziók és a reformista vezetők befolyásának leküz­dését, hangsúlyozta Klement Gottwald. Rámutatott a tömegek megnyeréséhez nélkülözhetetlen rugalmasság fontossá­gára, a proletár demokrácia betartásának jelentőségére. Most szükséges - mon­dotta Gottwald - „hogy mindig és minde­nütt valamennyi szakszervezetben bát­ran és merészen hirdessük a mun­kásegység kérdését. Ugyanakkor azon­ban a legnagyobb bolseviki rugalmassá­got tanúsítsunk, hogy elkerüljünk bármi­lyen dogmatizmust, bármilyen megcson­tosodást, a tömegeket olyanoknak ve­gyük, amilyenek és nem olyanoknak, amilyeneknek lenniük kellene. Tudnunk kell, hogy feladatunk a tömegek átalakí­tása, a kommunizmus oldalára való állí­tása. A tömegeket ne kommandírozzuk, hanem vezessük, ne tévesszük össze az üzemet és a szakszervezetet a kaszár­nyával,!• legyünk bolsevikok, ne porosz őrmesterek. A tömegek nem az erős szavainkért ismerik el vezetésünket és követnek bennünket, hanem helyes poli­tikánk miatt, amely elősegíti, hogy saját tapasztalatukból győződjenek meg iga­zunkról. Más út nincs. Ez az egyetlen út, melden az elmaradott tömegeket, a hát­védet az élcsapat állására vezethetjük. “ A BALKÁNI KOMMUNISTA PÁRTOKNAK NYÚJTOTT SEGÍTSÉG Ismeretes, hogy Klement Gottwald te­vékenyen részt vett a Komintern történel­mi jelentőségű VII. kongresszusának elő­készítésében. 1934 augusztusában a közvetlen börtönveszély átmeneti emigrációba kényszerítette, s Moszkvába utazott. Itt Gottwald közvetlenül bekap­csolódott a Komintern VB vezető testüle­téinek munkájába. 1934. október 11-én beválasztották a VB Politikai Titkárságá­nak politikai bizottságába, majd novem­ber 29-én megbízatást kapott a Komin­tern VB balkáni titkárságának vezetésé­re. Gottwald még a kényszerű emigrációt megelőzően arra a felismerésre jutott, hogy elengedhetetlen az egységfront alapjainak kiszélesítése, s hogy a cseh­szlovákiai belpolitikai helyzetben válto­zás csak a kommunisták és a szocialisták harci közösségének létrehozása útján ér­hető el, a kisparasztszövetségekkel is összefogva kell harcba lendülni a dolgo­zók sürgető követeléseinek teljesítéséért, s így kell szembeszállni a fasiszta ve­széllyel. Klement Gottwald, Wilhelm Pieck-kel, Palmiro Togliattival, Otto Kuu­sinennel és Dmitrij Manuilszkijjal egye­temben, Georgi Dimitrov vezetésével a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának Politikai Bizottságával szorosan együttműködve, hozzájárulásával előmozdította a kom­munista mozgalom stratégiájának, a fa­sizmus előretörése elleni harcot és az új világháború kirobbantása megakadályo­zását szolgáló irányvételének kidolgozá­sát. A balkáni titkárság élén részt vett a Bulgária, Görögország, Románia és Jugoszlávia kommunista pártjának politi­kájával kapcsolatos kérdések megvitatá­sában. A Komintern VB ezeknek a test­vérpártoknak a munkásegységfront és fasisztaellenes népfront létrehozásának szorgalmazását, a balkáni népek nemzeti érdekeinek védelmezését tanácsolta. Gottwald tevékeny részt vállalt az Ernst Thälmann és a hitleristák több más bör­tönfoglyának kiszabadítására irányuló nemzetközi akcióból, szoros kapcsolatot tartott a Thälmann szabadon bocsátásá­ért folyó harc szervezésének Párizsban székelő nemzetközi bizottságával. A FASIZMUS ELLENI HARCNAK ÉS A SZOVJETUNIÓ KÖRÉ TÖMÖRÜLŐ BÉKEFRONT LÉTREHOZÁSÁNAK ÉLVONALÁBAN A Kommunista Internacíonálénak a fa­sizmus elleni harc irányvonalát megsza­bó VII. kongresszusa Klement Gottwaldot ismét beválasztotta a Végrehajtó Bizott­ságba. Tagja lett a VB Elnökségének és Titkárságának is. Megbízást kapott a Komintern VB propaganda és tömeg­szervezeti osztályának vezetésére s reá hárult a Kommunyisztyicseszkij Internaci- onal című folyóirat politikai szerkesztésé­vel járó felelősség is. Ezen a poszton Klement Gottwald a Komintern VB titká­raként sokat tett a nemzetközi méretű, a fasiszta agresszióval szembeszálló né­pekkel vállalt szolidaritás megszervezé­séért, tömegkampányok kibontakoztatá­sáért, közvetlenül részt vett a kommu­nista pártok agitációs és propaganda- munkáját szolgáló segítségnyújtásban, a szocializmus szovjetunióbeli építése során elért eredményeknek a kapitalista országokban történő népszerűsítésében, hogy a legszélesebb körben váljék nyil­vánvalóvá e vívmányoknak a béke és a nemzeti függetlenség bástyáját be­töltő szerepe és jelentősége. ,,A Szovjet­unió békepolitikája nem véletlen és nem konjunkturális politika, nem az adott nemzetközi helyzet következménye." - Irta Gottwald az 1937 novemberében közzétett cikkében. „A Szovjetuniónak, mint szocialista államnak a legnagyobb érdeke fűződik a béke megőrzéséhez. És e tekintetben a Szovjetunió érdekei telje­sen azonosak valamennyi kapitalista ál­lam dolgozó tömegeinek érdekeivel. A Szovjetunió érdekei teljesen azonosak azoknak a gyönge és kis nemzeteknek és államoknak érdekeivel, melyeknek lé­tét a fasiszta hatalmak agresszivitása veszélyezteti. Ebben nyilvánul meg a Szovjetunió érdekközössége még azokkal a nagy burzsoá demokratikus államokkal is, amelyeknek e pillanatba” szintén érdeke a béke mepőr~^se gs éppen ezért a Szovjet^ Mkepolitlkájá- 'hAkf- (aslsrt-a háborús támadók elleni ^"Z^rók világtömbjének legfontosabb tényezője“. Ezekben az években Klement Gott- wald tevékenysége minden tisztségben, valamennyi poszton, a Komintern VB vezetésével és a CSKP élén elválasztha­tatlanul összefonódott a Csehszlovákia munkásosztályának és népének alapvető érdekeiért folyó harc irányításával, a bé­ke megóvását, a fasiszta veszély elhárí­tását, a Szovjetunió körüli széles béke­front létrehozását szolgáló küzdelemmel. A proletár egységront megteremtésé­nek, a valamennyi antifasiszta demokrati­kus erő összefogásának szenvedélyes híve,, Klement Gottwald szüntelenül ér­tésre adta, hogy a fasiszta agresszióval szembeszegülő népek leghűségesebb szövetségese a Szovjetunió. A burzsoá­zia és a szociálreformisták szovjetelle- nessége összefonódik Csehszlováka né­pei nemzeti érdekeinek elárulásával, hangoztatta nemegyszer, mert hisz a Szovjetunió valamennyi, fasizmus- és háborúellenes, a szabadságért, békéért és nemzeti függetlenségért síkra szálló erőt maga köré tömörítő vonzásközpont. Maró szarkazmussal ostorozta Gottwald azokat, akik a szocializmus híveinek sze­repében tetszelegtek, de nem voltak ké­pesek elismerni a Szovjetuniónak az em­beriség felszabadításában játszott szere­pét. A „felsóségesen gondolkodók" és a „kritikusan gondolkodó személyisé­gek“ pózába helyezkednek, és így szó­nokolnak: „Igaz, hogy mi a szocializmu­sért vagyunk, hanem a Szovjetunióban van-e igazi szocializmus? Óh, ti bölcs emberek! Létrehoztatok-e valahol ezen a földtekén mást, jobb szocializmust? Nem, nem hoztatok létre, a kommunisták létrehozták a Szovjetunióban, és más szocializmus nem létezik!“. A Dmitrov bírálóinak gondolatmenet^ ;e|epiezve ki­mutatta, hogy az elégedetlenkedőknek nem tetsz-^ a legfőbb állítás, hogy nZ7íicsak valamilyen absztrakt szocializ­musért, a „szocializmusért általában“ fontos kiáltani, hanem határozottabban és világosan ki kell fejezni a már létező szovjet hatalomhoz, a már létező Szov­jetunióhoz való viszonyt." Gottwaldnak ezek a sorai ma is időszerűek és teljes mértékben vonatkoztathatók azokra, akik (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents