Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-07 / 45. szám
Vasárnap 1986. november 9. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.33, nyugszik 16.07 Közép-Szlovákia: 06.40, nyugszik 16.14, Nyugat- Szlovákia: 06.46, nyugszik 16.20 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 13.40, nyugszik 23.31, Közép-Szlovákia: 14.37, nyugszik 23.38, Nyugat-Szlovákia: 13.53, nyugszik 23.44 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük TIVADAR - TEODOR nevű kedves olvasóinkat • 1861-ben született TÓTH István magyar szobrászművész (f 1934) AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA TOVÁBBI FEJLESZTÉSÉÉRT Peter Ku ladiknak, az S2LKP KB lektorának cikke PEKING: VÁLTOZÓ HANGSÚLYOK Malinák István Írása LÉPÉST TARTANI A KORRAL Gazdag József riportja AZ ALACSONY-TÁTRA DÉLI KAPUJÁNAK FEJLESZTÉSE Lalo Károly írása KÖZELEBB AZ ÉLETHEZ A KÖLTÉSZETET Pavol Plutko tanulmánya NÁSZTYA, A CSIPKEVERŐLÁNY Konsztantyin Pausztovszkij novellája A SIKEREKET, A KUDARCOKAT EGYÜTT ÉLJÜK ÁT Péterfi Szonya riportja Mintegy 46,1 millió korona értéket hoztak létre az év első kilenc hónapjában Kassa (Koéice) lakosai a Z-akció beruházási részében. összesen 354 ezer társadalmi munkaórát dolgoztak, s nagy figyelmet fordítottak az új választási programban kitűzött feladatok teljesítésére. A fenti képen: a Smeral utcai gimnázium diákjai az állatkert építésén dolgoznak. A középső képen: Stefan Prusák (előtérben) és Milan Burza, a stropkovi On- dava Földműves-szövetkezet dolgozói egy épületet rekonstruálnak. (Jozef Vesely felvételei — ÖSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Csak politikailag naiv emberek gondolhatják azt, hogy megsemmisítjük az amerikai agresszió feltartóztatására alkalmas atomfegyverzetet, s ezért cserébe elfogadjuk, hogy a világűrből fenyegessenek bennünket. Ilyen naiv emberek a szovjet vezetésben nincsenek. Nehéz megbékélni azzal, hogy emiatt páratlan alkalmat szalasztottunk el, nevezetesen, hogy megszabadítsuk az emberiséget a nukleáris fenyegetéstől. Kifejezetten erre gondoltam, amikor a reykjavíki sajtóértekezletemen azt mondtam: mi nem tekintjük lezártnak a párbeszédet, s reméljük, hogy hazatérve Reagan elnök konzultál majd a kongresszussal, az amerikai néppel, és olyan döntéseket hoz, amelyek szükségszerűsége logikusan következik a Reykjavikban elért eredményekből. Mégis egészen más történt. Amellett, hogy eltorzították a reykjavíki tárgyalások egész képét - erről a továbbiakban még szólok-az utóbbi napokban olyan lépéseket tettek, amelyek normális emberi ésszel kifejezetten vadnak tűnnek, főleg a két ország legfelsőbb szintű vezetőinek ilyen fontos találkozója után. Itt arra gondolok, hogy az Egyesült Államokból a szovjet nagykövetség és konzulátus további 55 munkatársát utasították ki. Mi természetesen válaszintézkedéseket teszünk. Nagyon kemény intézkedéseket, hogy úgy mondjam, viszonossági alapon. Nem fogunk elnézni efféle otrombaságokat. Most viszont másról akarok beszélni. Miféle kormány ez, mit lehet tőle várni más ügyekben, nemzetközi színtéren? Milyen határokig terjed cselekedeteinek kiszámíthatatlansága? A jelek szerint nem csupán arról van szó, hogy nincsenek építő jellegű javaslatai a leszerelés kulcskérdéseiben, hanem arról is, hogy nem kívánja megőrizni a párbeszéd folytatásához szükséges légkört. Kiderül, hogy Washington erre se, arra se hajlandó. Mindebből önkéntelenül adódik a következtetés, amelyet számos tapasztalat tesz megalapozottá. Valahányszor felcsillan annak reménye, hogy a szovjet-amerikai viszony nagy horderejű kérdéseiben és az egész emberiség érdekeit érintő kérdések megoldásában előrehaladásra kerülhet sor, rögtön provokáció történik, amelynek célja a kedvező megoldás meghiúsítása, a helyzet elmérgesítése. Melyik is tehát az amerikai kormány valódi arca? A kibontakozást keresi-e, avagy végérvényesen szét akar rombolni mindent, ami az előrelépés alapjául szolgálhat, tudatosan ki akarja zárni a normalizálás bármilyen eshetőségét? Meglehetősen kedvezőtlen kép alakul ki e nagy ország romboló cselekedetekre hamar kész kormányáról. (Mihail Gorbacsov elvtársnak a szovjet televízióban mondott beszédéből) Lacza Jenő tanítványaival (Archív felvétel) Mindent a gyerekekért Következetes, szigorú, diákjai érvényesüléséért fáradhatatlanul küzdő pedagógusnak ismerik kollégái, volt és mai diákjai Lacza Jenőt, a Hurba- novói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatóhelyettesét. A nyolcadikosokkal érkezik a városból. Séta közben a továbbtanulás lehetőségeiről beszélget a kíváncsiskodó lányokkal és fiúkkal. Igaz, két éve fiatalabb kollégája lett az iskola pályaválasztási tanácsadója, de mert évekig jól végezte ezt a munkát, s mert tudják róla, olyan pedagógus, aki mindig mindenben szívesen segít, ma is bizalommal fordulnak hozzá diákjai pálya- választási tanácsért.- Hosszan tartó és nagy odafigyelést igénylő munka ez - mondja Lacza Jenő. - Már az alsó osztályokban figyeltem a gyerekeket, lestem hajlamukat, ki-kibontakozó tehetségüket, hogy a nyolcadik osztályban a tanuló képességeinek a legjobban megfelelő, kedvére való iskolát tudjak ajánlani. Gyakran előfordult, hogy szülő és gyerek mást akartak. Ilyen esetben mindig a szülőt igyekeztem meggyőzni arról, hogy gyermeke választott helyesen, de az is megtörtént, hogy egy harmadik pályát javasoltam. Örömmel mondja, hogy még minden évben volt legalább egy olyan diákja az iskolának, aki katonai pályára jelentkezett. Aztán mosolyogva hozzáteszi.- Persze, az én gyermekkoromban egyszerűbb volt a pályaválasztás is. Apáról fiúra maradt a mesterség. Édesapja vasutas volt, ót is erre a pályára irányította. Bár elvégezte a közlekedési szak- középiskolát, és forgalmista lett, ez a munka nem elégítette ki. A tanítás érdekelte. Ezért a kétéves katonai szolgálat után vizsgát tett pedagógiából és 1950-ben Izsára (Iza) került tanítani. Két hónap után felkérték a bagotai (ma Hurbanovo része) iskola újjászervezésére, ahol tanárhiány miatt a gyerekek akkor már hetekig nem jártak iskolába. Negyvenöt diákja volt, évekig egyetlen helyiségben tanította a négy osztályt. Szervezője lett a falu kulturális életének is. Színdarabokat rendezett, amelyeket a környező falvakban mutattak be. Közben Nyitrán (Nitra) képesítést szerzett a felső tagozatra. Ezután került mai iskolájába, egy új épületbe.- Ki ne örült volna az új épületnek - mondja. - Csak a beköltözés után derült ki, sok még a tennivaló. Díszcserjéket, rózsabokrokat ültettünk, gyümölcsöst létesítettünk. Aztán, hogy az elméletet a gyakorlattal össze tudjuk kötni, lassan-lassan szaktantermeket szereltünk fel. Pár év múlva iskolánk a járás egyik legkorszerűbb iskolája lett. Ma is az. Lacza Jenő mégsem elégedett. Aggasztja, hogy tíz évvel ezelőtt az iskolának 600 diákja volt, ma viszont csak 344.- Mindig az vezérelt, hogy diákjainknak megadjunk mindent, hogy többre vihessék mint mi. Tanulóinknak szilárd alapokat kell adnunk a továbbtanuláshoz, ugyanakkor mi tehetünk a legtöbbel emberré válásukért is. Polgári nevelést tanítok, a gyerekeket a szocialista humanizmusra, hazaszeretetre és internacionalizmusra nevelem. A jó pedagógus erényeit kell példával átadni: a szakképzettséget, a példa- mutatást, a becsületességet, az emberiességet. Pedagógusaink közül sokan nálunk tanultak, s később visszajöttek hozzánk tanítani, örülök nekik, örülök a fiataloknak nem szégyenek tőlük tanulni, hiszen ma a felsőoktatási intézményekben többet megtanulhatnak, mint mi annak idején. De, hogy oda eljussanak, s ott helytálljanak, a mi munkánkra nagy szükség van. Jó érzés, hogy diákjaim becsülettel megállják a helyüket. Nemcsak az iskoláért tesz, ugyanúgy szívén viseli a városka sorsát. A vnb tanácsának tagjaként mindig a gyerekek, a fiatalok igényeinek kielégítéséért fáradozott. 1956- tól párttag. Politikai nevelő- munkájával pártunk politikájának közvetítője. Lacza Jenő hatvanéves. A köztársasági elnök A Szocializmusért Végzett Áldozatos Munkáért kitüntetést adományozta az idős pedagógusnak születésnapja alkalmából TALLÓSI BÉLA 1986.XI.7
