Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A mikor az elmúlt év ószén a CONECO '85 nemzetközi építőipari kiállítás eredmény- hirdetése után a nagydíjjal jutalmazott termékek felöl érdeklődtem, hazai szakembereink egy olyan termékre hívták fel a figyelmemet, amely környezetvédő hatású, s alkalmazása jelentős gazdasági haszonnal jár. Ez a Magyarországon gyártott berendezés biztosítja az egyébként nem kívánatos hulladékanyagok értékes anyagként történő újrafelhasználását. Ami azért sem mellékes, mivel a hulladék felhalmozódása mindenütt nagy gondot okoz, különösen a műanyagok esetében, hiszen azok a szeméttelepeken évtizedek múltán is szinte változatlanul megmaradnának. EMESE VÁLOGAT Amikor megláttam az EMESE elnevezésű készüléket, ugyancsak meglepődtem, mert első látásra nagyon egyszerűnek tűnt, s méreteivel sem nyűgözi le az embert. Először is néhány szó az elnevezésről. Ha egymás mellé írjuk angol nevét, akkor a betűszót a következőképpen kapjuk meg: Electronic MEtal SEparator - vagyis összeolvassuk a nagybetűket. Ez az egyszerű készülék nem kevesebb mint tíz olyan jellemzőt ,.mondhatna el" magáról, amelyek indokolják bevezetését. Mindenekelőtt automatikus üzemelésű és aránylag nagy átömlő- kapacitású. Magas érzékenysége mellett könnyű a kezelhetősége, bármilyen technológiai láncba könnyen illeszthető, és így - azt mintegy gazdagítva - a hulladékanyag tárolását sem kell külön megoldani. Kicsi a súlya, akárcsak a mérete, nem kevésbé a fogyasztása. Sokoldalú alkalmazási lehetősége mellett hosszú élettartamú. Ha egy mondatban akarnánk jellemezni az EMESE-t, azt kellene mondanunk: automatikus üzemű fémszennyezés-érzékelő és -elválasztó berendezés, amely szemcsés műanyagok - esetenként egyéb anyagok - mágnesezhető és nem mágnesezhető fémszennyeződéseinek eltávolítására szolgál. Különben alkalmas felhalmozódott, fémszennyezett, ömAz EMESE működési elve ◄-------------------------------------les zthető, szemcsés hulladékanyagok megtisztítására. (Az indoklást azzal is kibővíthetnónk, hogy ismert tény a hőre lágyuló műanyagok felhasználásának egyre növekvő irányzata. Eközben nagy mennyiségű anyag halmozódik fel hulladékként, és ez egész sor „járulékos” problémát vet fel, pl. a tárolás kérdését, nem beszélve a hulladékok környezetszeny- nyező hatásáról, és a hulladék keletkezésének gazdasági veszteségéről.) Csökkenti a környezetvédelmi problémákat, ha a gyártás közben képződő hulladékot az EMESE segítségével újra felhasználhatóvá tesszük. Ha nem így van, a termelés költségei növekednek. Éppen ezért a hulladék megsemmisítése helyett - amely egyébként energiaigényes is - ily módon újra felhasználhatóvá válik. Az EMESE üzemelése - az ábra szerint is látható - nagyon egyszerű. A felső nyíláson keresztül áthaladó szennyezett, szemcsés műanyag egy mágneses hatásra kibillenő tölcsérszerú szerkezeten is áthalad, s ha ott fémszennyeződés van, a mágnes ezt a kisméretű szerkezetet kitéríti, és a fémszennyeződés ily módon a „szennyezett“ kiömlő csatornán egy másik tartályba hull. S ami korántsem mellékes: a fémelválasztó berendezés beszerzési költsége igen hamar megtérül, mivel a berendezés ára csaknem azonos egy tonna polipropilén-hulladék hasznosításából nyerhető megtakarítással. Természetes hát, ha minél drágább anyagok hulladékát válogatjuk, hiszen a megtérülés értéke ez esetben azonos néhány száz kilogramm megtisztított műanyaghulladék értékével. M. J. Új szeizmológiai központ A Szovjetunió nyugati részének nagy kiterjedésű területe - a Balti-tengertől egészen a Fekete-tengerig- a szeizmológusok ellenőrzése alá került. A föld alatti viharok tanulmányozására és megjósolására irányuló munkát, amelyet Moldávia, Ukrajna, Belorusszia, Litvánia, Lettország és Észtország tudósai végeznek, egy új regionális szeizmológiai központ fogja össze. Ez nemrég kezdte meg működését Kisinyovban, Moldávia fővárosában. „A földrengések megjósolása nem lehetséges akkor, ha nincsenek pontos értesülések sok adatról- magyarázza Anatolij Drum ja, a Moldáviai Tudományos Akadémia Geofizikai és Geológiai Intézetének igazgatója. - Ezeknek elemzése és összehasonlítása létesült a Szovjetunióban azelőtt hónapokig tartott. Jelenleg bármilyen információ szerzése, a legbonyolultabb térképek összeállítása csupán néhány másodpercet igényel. A Moldávia és más köztársaságok valamennyi járásában elhelyezett adókészülékek éjjel-nappal új információkat továbbítanak a központ elektronikus memóriaegységéhez. Ezáltal lehetségessé válik az, hogy operatív módon, előzetesen figyelmeztessenek a szeizmikus veszélyre. “ Az ilyen központ létrehozása Moldáviában - Európa egyik szeizmológiai szempontból aktív körzetében - segítséget nyújt majd a tudósoknak ahhoz is, hogy teljesítsék az UNESCO-nak azt a megrendelését, amely szerint össze kell állítani a Balkán félsziget szeizmikus aktivitásának térképeit. Gyulladásgátló a kerozinba ^ Sokkal több utas élhetné túl ^ a repülőbaleseteket, ha sike- ^ rülne a repülőgép becsapódá- ^ sakor keletkező tüzet megaka- ^ dályozni. Az üzemanyag ^ ugyanis a földhöz való erótel- i jes ütközéskor általában felrá- ^ zódik a tartályokban és gyúlé- ^ kony cseppecskékből álló kö- ^ döt alkot. Elég egy szikra, hogy ^ az üzemanyag lángra lobban- ^ jón. Ilyen gyújtószikrákat bósé- ^ gesen ad a padlón arrébb csú- ^ szó bármilyen fémtest. ^ Az „Avgrad“ FM-9 gyulla- ^ dásgátló polimer a kerozinhoz $ keverve nagy valószínűséggel ^ meggátolja a lezuhant repülő- 5 ÍV A DAR | gép kigyulladását, ugyanis a po- $ limer a becsapódáskor fellépő ^ ütés nyomán rácsos struktúrát ^ vesz fel, körülzárja a kerozin ^ szénhidrogén-molekuláit, meg- ^ akadályozza ezzel a köd- ^ vagy gózképzódést. Korábbi ^ amerikai javaslat szerint ^ ugyanezen eredmény elérésé- ^ hez a kerozint gélesíteni kelle- ^ ne; a kocsonyásított üzema- ^ nyagot azonban csak nehéz- ^ késén lehet a vezetékeken át- ^ szivattyúzni. Az új adalék al- ^ kalmazásával ilyen probléma ^ nem merül fel: az üzemanyag 4 könnyenfolyó marad. Az ada- | lékot kifejlesztő ICI cég szerint ^ az „Avgard” - nagyüzemi elő- ^ állítása esetén - az üzema- ^ nyagköltségeket csupán 3-6 $ százalékkal növelné. $ Hőlégpisztoly Főként műanyagok meg- ^ munkálására alkalmas hólég- ^ pisztolyt szerkesztettek ^ a szovjet EKTI autóipari inté- ^ zetben. Az eszköz alkalmaz- ^ ható műanyagok hegesztésére ^ és hajlítására, valamint a külön- ^ féle termékek hőre zsugorodó | fóliába való csomagolására. ^ Gépkocsiszervizekben például az autókarosszériák javított $ lakkozásának szárítására és ^ a kocsi aljára folhordott korró- $ ziógátló bevonatok megszilár- $ dítására használják. A 0,8 kilogramm tömegű ké- ^ szülék csövét egy 400-600 W $ teljesítményű porszívó nyomó- ^ oldalára kell illeszteni. A pisz- ^ tolytestben kvarccsövekből kó- § szült légvezetékek vannak, ^ egy-egy fűtőelemmel. Hegyek a Bajkál-tó alatt A Szovjet Tudományos ^ Akadémia szibériai tagozatá- ^ nak kutatói arra a következte- ^ tésre jutottak, hogy a világ leg- ^ mélyebb tavának mélyén hét- ^ ezer méternél magasabb he- gyek rejtőznek. A kutatók kuta5 tófúrást mélyítettek a Bajkál- $ tóba torkolló egyik legnagyobb S folyó, a Szelenga torkolatában, annak megállapítására, hogy milyen vastag a tóban az üledékréteg. A fúrás nem ütközött sziklaalapba. Nagy teljesítményű visszhangos berendezéssel és víz alatti robbantásokkal sikerült megállapítani, hogy a középső mélyedésben csaknem hat kilométer vastagságú az iszaptalaj, az üledékréteg. Mély földrengések Már vagy fél évszázada tudják a szeizmológusok, hogy egyes földrengések mélyen a Föld kérge alól indulnak ki. A legtöbb ilyen mélyfészkű földrengés a réteglemezek összeütközésének térségében pattan'ki, és úgy tartják, hogy az alábukó kéreglemezek okozta feszültségek következménye. Az 1930-as évek óta több száz földrengésről állapították meg, hogy 650 kilométernél nagyobb mélységből, egyikük, másikuk 800 kilométeres mélységből indul ki. Legújabban két amerikai geofizikus átvizsgálta a régebbi adatokat, és azt állítja: nincs meggyőző bizonyíték rá, hogy a földrengések 670-680 kilométernél nagyobb mélységből származnának. A texasi egyetem kutatóinak elemzése szerint a mélyfekvésú földrengések száma 650 kilométeres mélység alatt gyorsan csökken. Szerintük a szeizmikus tevékenység 680 kilométernél mélyebben teljesen megszűnik, de ha mégis sor kerülne rá, hevessége sokkal kisebb. A földrengések legnagyobb mélységének megállapítása hozzásegíthet a földköpeny szerkezetének jobb megítésé- hez. A földrengések megszűnése bizonyos mélységben összefügghet a köpeny bizonyos tulajdonságával - talán az összetétele változik meg itt. Az amerikai kutatók arra gondolnak, hogy a szeizmikusság megváltozása 670 kilométeres mélységben a fázisváltozás vagy kristályszerkezet átrendeződésének követelménye lehet. Kövületkincs Ausztrál óslénykutatók rendkívüli jelentőségű leletre bukkantak Queenslandben, mintegy 200 kilométernyire északra az ISA hegységtől. A körülbelül 15 millió éves üledékréteg 60 új ausztrál állat maradványait tartalmazza, közöttük húsevő kenguruk, történelem előtti csőrös emlősök, kihalt denevérek, erszényes oroszlánok, borzok és más kihalt erszényesek megkövült csontjait. Az egyik csőrös emlős agya olyan kitűnően konzerválódott, hogy még a kicsiny vérereket is tanulmányozhatják benne. A lelőhely mintegy 15 kilométer hosszúságú, és öt kilométer széles. Egyike azoknak a lelőhelyeknek, amelyeknek leletanyaga nagy időszakot, több millió évet fog át. ÚJ SZÚ 17 Az Antarktisz jeges földjén sorra megépült számos nemzet különálló, de egymással jól együttműködő kutatóállomása. Új feladatuk a föld felsó légkörében lezajló bonyolult plazmafizikai jelenségek összehangolt tanulmányozása. Alig harminc évvel ezelőtt még ijesztően keveset tudtunk az Antarktisz fagyos világáról. Csak a Nemzetközi Geofizikai Év (1958) összefogása teremtette meg annak feltételeit, hogy a tudósok hozzákezdjenek a Délisarkvidék titkainak feltárásához. A mostoha körülmények ellenére is kitartó kutatás eredményeként ma már nem is az ismeretlenség vonzza a tudósokat az Antarktisz felé. Maga a terület földrajzi helyzete a vonzerő, mert eszményi körülményeket kínál a tudományos vizsgálatokhoz. A Föld felső légkörének számos elektromágneses jelenségét csak a sarki tartományokban lehet tanulmányozni. Az Antarktisznak az az előnye az Északi-sarkvidékkel szemben, hogy szárazföld, ezért tartósan működő kutatóbázisokat és önműködő megfigyelőállomásokat is felépíthetnek rajta. Az egyes kutatóhelyek azonos földrajzi, de eltérő geomágneses helyzete (vagy fordítva) nagy segítséget nyújt a kutatóknak a vizsgált jelenség összefüggésrendszerének a megfejtéséhez. A nemzetközi kutatóhelyek munkáját az Antarktisz Kutató Tudományos Társaság hangolja össze. A japán Syowa-állomás ideális helyen épült, hogy a káprázatos déli sarki fény (az aurora australis) megjelenését tanulmányozza. A más mágneses szélességi körön elhelyezkedő angol Halley- és amerikai Siple-állomások inkább a sarki fény aktivitásának változását rögzíthetik. Természetesen együttműködnek az északi sarki fényt folyamatosan megfigyelő új Európai Radarrendszerrel is („Ra- darpillantás az ionoszférába", Delta, 1986/7.). (gy két „oldalról" gyűlnek az adatok a sarki fény keltéséért felelős napszél átlagos sebességéről és időnkénti örvényléséről - ezek okozzák a sarki fényaktivitás változásait. Az ionoszféra különböző rétegeiben bekövetkező változásokat az ionoszondák vizsgálják. Ezek a radarberenlonoszféra-kutatás jégországból dezések különböző frekvenciájú rádióhullámokat sugároznak az ionoszférába és felfogják a visszaverődő hullámokat. A hullámok abból a rétegből verődnek visz- sza, amelyben a „plazma-frekvencia” azonos a rádió- frekvenciával. így az ismart frekvenciából kiszámítható a visszaverődő réteg elektronsűrűsége, a jel kibocsátása és visszaérkezése között eltelt időből pedig a visszaverődő réteg magasságára következtetnek a kutatók. A Hal- ley-állomáson 1981 óta már számítógéppel vezérelt ionos2onda is működik. Az adóantenna két, egymástól 134 méterre álló 45 méteres rúdja mintegy „függönyt“ feszít ki. A visszaverődő jeleket négy rövid dipól-antenna veszi. Hasonló szonda működik a Siple-állomáson is. A két rendszer mérési eredményeit az ionoszférát kutató amerikai űrszondák adataival együtt dolgozzák fel. Régóta használják a kutatók a rádióadások zavarait a magnetoszférában lejátszódó változások vizsgálatára. Újabban észrevették, hogy az északi féltekén az ipari tevékenység is „beleszól" ezekbe a jelenségekbe. Szerencsére az Antarktisz kutatóállomásai még „csendesek", vagyis alkalmasak ilyen közvetlen mérésekre is. A déli féltekén a mágneses pólus kétszer olyan messze van a földrajzi pólustól, mint az északi féltekén. A déli sark két, átlósan ellentétes oldalán, hasonló földrajzi szélességen létesített kutatóállomáson (Faraday- és Dumont D' Urville-állomáson) a mágneses tér erővonalai egészen más területek felé vezetnek, egyedülálló természetes laboratóriumot létrehozva az ionoszféra és magnetoszféra tanulmányozására. Az antarktiszi kutatóállomások hosszú évek óta mérik a földmágnesség változását. Az éves átlagértékből naprakész navigációs térképeket készítenek. A földmágnesesség hosszútávú változatait a Föld mélyében lezajló folyamatok okozzák, míg a rövidebb periódusú változások (percnyi pulzálás) a magnetoszférában lezajló eseményekről adnak felvilágosítást. Az antarktiszi kutatóállomások fontos feladatokat vállalnak az 1990-es indítással tervezett nemzetközi nap- és földfizikai programban. A magnetoszféra kutatásokra épülő hatalmas program a teljes Nap-Föld rendszer plazma kölcsönhatásainak feltérképezését tűzte ki céljául. L. A. 1986.X. 31. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/S/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*
