Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
Ada Melicharová Langyos a koraeste. Oly különös a hangulat. Mintha valami megszólítaná őt."°Valami ismeretlen és meghatározhatatlan. Nem érti jól. Nos, ez nem hang, melyet hallgatna, de nem is kép, melyet látni lehet. Melyik élményére vezethet vissza ez a határozatlan utalás? Pontos választ nem talál. Mintha kérdés lenne. Lehet, hogy a körülötte lévő dolgok kérdezősködnek. Az átélt eseménytöredékek, amelyek megbújtak benne? Vagy talán a jelenségek kérdeznek? Netán a jelentések éppen a jelentésről érdeklődnek? A járda burkolatának repedései közül zöld fűcsomók bújnak elő. Különös látvány. Mintha a kemény felületet áttörve, követnék a nap sugarait. Mintha az élet győzedelmeskedne a nemlétező felett. Úgy tűnik, a burkolat alatt mindenütt növények bújnak meg. Körös-körül fű és virágok. Igen, valóban ott vannak. A talpa alatt, szabadon és erősen. S küszködnek a tudatlan betonnal. Úgy érzi, most a növények igazi barátja. Ismeretlen utcákat jár, amelyeknek közelieknek kellene lenniük számára. Valamikor itt a közelben lakott. Nagyon megváltoztak az utcák azóta. Teljesen elidegenedett ezektől a helyektől. Úgyszólván rájuk sem ismer. De csupán addig, amíg nem ér a kis főtérre. Ott hirtelen eszébe jut a gyermekkor. Valamennyien ott voltak. Az idős tejárus néni mosolygott. Az öregasszony is eljött barna kutyájával. Sót, a hatalmas, erős, hentes is, aki véres köpenyt viselt. Ott volt az újságárus bódéja, s a macska, amely megzavarodott. Amelyiknek kilőtték a fél szemét. Ott látta meg első szerelmét, s az állandóan pletykáló nőt, aki oly különös halállal távozotf ez élők sorából. Ott volt a nap is, s a fű a betonkockák között. A kis főtér változatlan, a főtér a régi. Egy biztos pont. A túloldali járdán anyja ballagott. Rákiáltott. Nem hallotta. Gyakran megkérdezte az anyját: Hogy zavarodhat meg egy macska? Az anyja azonban mindig másra terelte a szót. De most már igazán megmondhatná. Újból kiált. Anya! Nem csupán azt szeretném megkérdezni! Hirtelen troli robog végig az úton. S közben anya eltűnt. De végigment ugyanazon az úton a húga is. Piros szoknyában, haja két copfba összefonva. A lány haja világos volt. Idővel megsötétült. Az apja szintén végigment az utcán. És később mások is végigmentek. Sokan vannak. Egyszerre el sem férnének. Mindenki csak végigmegy. De nem marad senki. Csak a tejárus néni maradt hosszú időn át széles reggeli mosolyával. Háta mögött az iskola. A régi iskola, amelyből elköltözött a mozi, az üzlet és az orvosi rendelő is. Megkerüli az épületet, s a kis kávéház bejárata felé indul. A napfényben úszó teraszon fehérlenek az asztalterítők. Felmegy a lépcsőn, bizonytalanul széttekint. Ha abba a sarokba ül, ma fog érettségizni? Barátja eJszavalja neki az egyik verset: 6 nem emlékszik semmire. Valami történt vele, valamiféle szilárd tér nem engedi áthatolni az utóbbi hetekben tanultakat. Mindent az emlékezet aljára szorít, ahonnan, úgy érzi, nincs visszatérés. Csakis a barátja szavait képes figyelni. A vers az egyetlen támaszpontja. Tényleg ott ül a barátja? A pohár fölé görnyedve issza a málnát, s olyan képet vág, mintha őt nem látná? De nincs egyedül. Mások is vannak itt. A két összetolt asztalhoz ül. Úgyszólván mindig akad hely. Akárhányan jönnek is. Egy széket mindig találni. Hangosan és magabiztosan szövegelnek. Ott van a fekete Juro, akiről kevesen tudják, hogy éppen miből él. Mellette ül Irena is. Komoly, túlápolt. A fiú még nem tud semmiről, de a lánynak előre megfontolt tervei vannak Juróval. Szemközt Darina ül. Nem tud bekapcsolódni a beszélgetésbe. Mint legtöbbször. És a többiek! Váratlanul részeseivé válnak a szórakozásnak. Valahogy mindenből oly sok van itt. De ő valóban hozzájuk tartozik? Oly sokszor kételkedett már ebben. Elfordul balra. A hárs hatalmas ágai alatt egy szakállas férfi üldögél a kutyájával. Éveken keresztül így üldögélnek. Érdekelte is ót valaha, kik ezek? A szomszédos asztalnál három idős asszony folytat nagyon fontosnak tűnő beszélgetést. Testtartásuk egyenes, büszkén isszák kávéjukat. A hamut óvatosan rázzák le, a földre parányi sem kerül. Valódi hölgyek. És ott van Iveta. Meg Mária, akit oly szívesen a hatalmába kerítene. A lányok szeretnének magukra maradni! Kellemetlenül érzi magát, ahogy ott álldogál, oly bizonytalanul. Helyet foglal tehát. Közvetlenül a bejáratnál. Figyeli a kis világot. De talán Máriához kellett volna ülnöd. Lehet, hogy éppen rád vár. Talán árt valakinek a jelenléte? Nem, úgy tűnik, 6 senkit sem zavar. Sosem tudta, hogy hol a helye. Most sem tudja. Nincs helye annál az asztalnál sem, ahova most éppen Jakub indul. Észrevette őt Jakub. Köszöntötték egymást. Az asztalterítő vakítóan fehér. Nagyon kellemes dolog itt nézelődni. Az arcokat, a mozdulatokat, a történeteket. Bárhol ülne is. De mily hosszú ideig tartózkodott itt?! Lassan valamennyien elmennek. Besötétedett. A terasz így elhagyottan is oly csodálatos. Ma is sok mindent átélt. Több dolog eszébe jutott, mint hitte volna. Állandóan eszébe jutott egy- egy régi történet, illetve ismerőseinek néhány története. Úgy tűnt neki, hogy emberemlékezet óta itt üldögél. Üldögél és emlékezik. SUSLA BÉLA fordítása Nagy László felvétele- Miért csengetne? Ott a postaláda a földszinten, rajta a nevem. Majd bolond lenne az a szegény postás minden nap két emeletet föl- meg lekutyagolni az én szép leveleim miatt! Na, persze, leveleket azért nem mindig kapok, de levelezőlapot olykor naponta többet is. , , Hallottak már önök a levele- zó sakkról? Ez egy príma dolog Nem kell órák hosszat az asztal mellett ülni, szívni a mások büdös cigarettafüstjét, és bőven van idő egy-egy lépés alapos átgondolására. És ez a legfontosabb. Az élet közben zajlik, munka, család, szórakozás, pihenés - nonstop. A partikat meg- átlagosan hatot egyszerre- a legtökéletesebb nyugalomban elemezheti az ember... Ma december 29-edike van, éste, és megkérdezte a sze- kundánsom: — Az a pasi, akit mondtál, még mindig nem küldött választ?- Nem hát, meg van az őrülve - mondom tárgyilagosan- a többiekkel már a negyedik lépésnél tartunk! Hivatalosan csak január 1-én indul a verseny, de mindig van lehetőség 2-3 héttel előbb elkezdeni, így jónéhány nap gondolkodási időt meg lehet spórolni. Eddig még soha nem tapasztaltam, hogy valaki ne élt volna ezzel a lehetőséggel, erre most itt van! Január 1. Ez, ugye, ünnep- a postásnak is. Azon töröm a fejem, hátha ez a manusz beteg, vagy meghalt. Ez nem jó, mert akkor az összes többi megkapja tőle a győztes pontot; a gyöngébbek is, akik mondjuk kikaptak volna tőle. Minél több az ellenfél, annál nagyobb az esély magasabb százalék elérésére. Január 3. Megjött a pofa első lépése; a szokásos kezdés Én viszont mindig törekszem eltérni a szokásostól. Kapásból válaszolok, dühít, hogy ez az alak, vagy tizenkét nap gondolkodási időtől megfosztott. Igaz, hogy saját magát is, de az az ő baja. Január 10. Semmi! Szépen haladunk a többiekkel, ez meg alszik. Január 17. Fantasztikus: meglépte a másodikat; és milyen faramuci lépés - a vezérgyaloggal védi az é4-et, ahelyett, hogy a tisztjeit igyekezne kifejleszteni. Fokozom a támadást. , . . Január 24. A postás ma három lépésközló-lapot is hozott, de ezé a kunmezófalvaié nincs köztük. Egyébként először fordul elő, hogy egyszerre két pesti is van az ellenfeleim között. .-Január 28. Elképesztő: meglépte a harmadikat. Tizenöt napot használt el két lépésre. Két gyöngécske kis lépésre. Ráadásul még szemétkedik is: négy nappal érkeztette az én lépésemet, mikor a postai szállítási idő két nap. Hozzáteszem, hogy 50-60 százalékban egy nap alatt megérkeznek a lapok. Hát ez egy sportszerűtlen ürge lehet. Folytatom a rohamot, nem engedem lélegzethez jutni. Február 10. Itt az ötödik lépés két - bevallott - gondolkodási nappal. Az előzőre nem használt fel semmit, így tart most tizenhét napnál. A tizedik lépésnél időellenőrzés, és, ha kicsúszik a harminc napból, kámpec! Én ma nem érek rá, csak holnap válaszolok. Ez az első nap, amit gondolkodási időre felhasználok. Február 15. Megint küldött lépést. Gyalogot áldoz. Provokál! A gyalogot ajánlatos ütni, különben ő kezdi az ütést, és akkor nagyon szellössé válhat a király-állásom. Igaz, hogy így is, de az esetleges ellentámadást könnyen védem. Február 20. Egy egészen jelentéktelen lépést küldött. Médl Sándor Nekem két tisztem van tüzelőállásban, és a gyalogokkal tovább zúdulnak előre. Február 26. Megindult a huszárral, ahogy vártam, és megint négy napot akar a postára kenni. Ezt már nem hagyom, írok a versenyvezetönek! Előveszem a szabálykönyvet. Nna, erre is rég volt már szükségem. A szabályt pontosan kell idézni a szabálypont számával együtt. Közben nézzük, mi a legjobb folytatás? Nyilván a vezérrel akar sakkot adni, vagy legalábbis azzal támadni. Erre nincs gond - ezt könnyen védem. Hanem, ha a másik huszárral is elindul, akkor kénytelen leszek komolyan védekezni. Na, nem kisapám, a huszárod marad! Kiugróm a vezérrel, lezárom az átlót. Úgy döntöttem, nem a versenyvezetőnek írok, hanem a vétkest figyelmeztetem. így sokkal gyorsabb a dolog; különösebb szankció ezért még úgysem jár, csak egy figyelmeztetés. Március 3. A kilencedik válaszlépés. A király-huszárral jön tovább. Mit tud csinálni? Ha ezután támad a vezérrel, a hárítás változatlanul egyszerű. Csak már jönne vele, van egy jó kis csapdám; becsalogatom, aztán úgy vágok vissza kettős támadással, hogy amíg menti a vezérét, a huszárját leütöm. Sajnos, van egy kis probléma— ez a nyakan is támad, a- hatnám, de u rélni a le gurámat, ; a gyalog elzárom a ját, de rr- huszár, í szajövök. hadd üsr nyerek t tésemre szolt. E; Márci“- huszár! vártam, a-vezérer vagyok t hely sincí ahol biz '• Oldalt és figuráim zí a tábla s, négy me, a két sőt gyönyörű! Mi lenn; zért, és & próbálnárr ját. Ha er visszajönr maradna t nos, ehhez ne szüksé egy tempt — nézem, e nekem ct tíz lépés t Márcii'i egyszer , valami me kell adni. Mondor, nak a szó; zottan meg lem van: — nyerheted, a versenyve; lyen sportszf - javasolja. - annak már se neki azért a gyönyörű et lyekkel lapom zetöhf Má az ár Vajor as gain amib. azért ffií a v ?ív jut a- de Lw_ járatom Ir Hosszt a szekuni be: - Gy. kék réger Márciu laszomat T. Sak 10.-H gratulálok Szenyei Sándor A gyümölcs illata Játszottak. Kártyát. A színes lapokon állatok voltak: oroszlán, tehén, kecske, tigris, bika - tizenhat állat és annak párja. Kilenc csomag kártyájuk volt, gyermekjátékokat, kerti szerszámokat, madarakat, konyhafelszerelést ábrázolók, és nem hiányzott a gyűjteményből a Fekete Péter sem. Mindennap játszottak, pontosabban minden este, hattól kilencig, kilenc órakor a férfi a kártyacsomagot a többi mellé tette, fadobozba, az asszony az asztal sarkából maga elé emelte az előkészített olvasnivalót és szemüvegét, megvárta, amíg a férfi a helyére - kredenc fiókjába - teszi a fadobozt, megköszörülte a torkát, orrára tette a szemüveget, s miután a férfi újra elfoglalta helyét az asztal másik oldalán, olvasni kezdett. „Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon is túl egy hetvenhét köblös fateknő, abban egy kicsi falu. Élt ott egy szegény ember a feleségével. Harmatos hajnaltól napestig serén ykedtek, mégsem volt látszatja az igyekezetüknek, mert furtonfurt veszekedtek, s esztelen haragjukban kárt kárral tetéztek. Az asszony mérgében földhöz vágta a cserépedényeket, mire az ember fogta a baltát, széjjelverte a fűtőt. Odalett a tűzhely is, a fazék is, aztán száraz ételen tengődtek a oktalanok“ — olvasta az asszony szépen, hangsúlyosan, a férfi lehunyt szemmel hallgatta. A férfi ötvenéves múlt, az asszony belépett az ötvenbe. A ház tágas, több szobás, kerttel, a kertben gyümölcsfák voltak, sok-sok barackfa, az asz- szony és a férfi is a legszebb virágnak a barackfa virágát tar- totta-vallotta-hitte. A fák gyümölcse minden évben a kert füvébe hullva rothadt el, az asszony mondta volt egyszer, régen: „Az érett gyümölcs illata ott a kertben, még rothadva, rothadtan is kellemesebb, mint az ize“, amire a férfi egyetértőén bólogatott. A nagy-nagy csend és nagy-nagy nyugalom ködként ülte meg a kertet, házat. Bent a házban a szobák patyolat-tiszták voltak, ízléssel berendezettek, a nagyszoba falait kitömött pávák díszítették, csőrük rikoltásra tárva, gondosan, tisztán tartott tollazatuk ezer színben tündökölt. Egyszer - olvasott tovább az asszony - éktelen dobogást, dörömbölést hallottak a kamrából. Megijedtek, hogy valami kóbor macska surrant be, és elgazolja a szál kolbászt, ami a disznóöléstől megmaradt. Szaladtak gyorsan a kamrába. Az üres lisztesládából hallatszott a zakatolás. Hátrahőköltek, mikor meglátták, miféle teremtmény pislog rájuk a ládából: egy kormos ördögöcske volt, alig nagyobb egy kecskegidónál. Farka bojtja belészorult a deszka hasítékába, azért toporzékolt, öklözte szarvával a ládát. Az asz- szony elsikította magát, de még az ember sem mert hozzáütni a seprűvel. S szólt az ördögfióka: „Segítsetek rajtam, nem bánjátok meg! Meg- tanítlak titeket egy igére, amit az ábécéből magoltam, avval megcsinálhatjátok a szerencséteket. Ha fogytán van a házban valami, olvassátok rá: Ami itt a legszűkebb, az legyen a legbővebb!“ A férfi lehunyt szemmel hallgatta asszonyát, s mosolygott, maga előtt látta a holnapra kész, meglepetésnek szánt, maga tervezte új kártyacsomagot tizenhat lány és tizenhat fiú, egyévestől tizenhat évesig, kacagó lányok és kacagó fiúk arcképei... Jó fél órája lefeküdtek már, a férfi asszonya suttogó hangját hallottta: „Ami itt a legszűkebb, az legyen a legbővebb!" Mosolygott a sötétben a férfi: a másnapi meglepetésre gondolt.
