Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
Stratégiai irányvonalunk - a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítása A CSKP XVII. kongresszusán célul tűzött feladatok nem kis mértékben növelik a párt-, az állami, a gazdasági, valamint a társadalmi szervek és szervezetek munkájával szemben támasztott követelményeket. Az egész 8. ötéves tervidőszakban a sikeres haladás nélkülözhetetlen feltétele, hogy a gyakorlati tevékenységben kihasználjuk mindazt, ami bebizonyította életképességét, ami bevált, s az egész társadalom hasznára válik. Ezzel szemben fel kell számolni mindent, ami rontja a munka eredményességét, s amire a társadalom jogos bírálata irányul. Egyre sürgetőbb követelmény az is, hogy új gondolkodásmód és hozzáállás érvényesüljön a párt gazdaságpolitikájának megvalósításában. A túlhaladott elképzelések és munka- módszerek leküzdése azonban semmi esetre sem jelentheti társadalmi fejlődésünk folytonosságának a tagadását. A szocializmus alapelvei beváltak, érvényesek, s a jövőben is érvényesek maradnak. Jelenleg elsősorban arról van szó, hogy az extenziv fejlődés viszonyai között alkalmazott irányítási mechanizmust fokozatosan olyannal helyettesítsük, amely összhangban van a népgazdaság intenzifikálásával. Sajnos, eddig még nem sikerült minden minisztériumot, termelési-gazdasági egységet, vállalatot és üzemet teljes mértékben olyan tevékenységre vezetni, amely biztosítaná a munkaiehető legjobb minőségét és hatékonyságát, minimális ráfordítási költségek mellett, s a társadalmi érdekek és szükségletek teljes figyelembe vételével. Az év eddigi kilenc hónapjában elért eredményekből világosan kitűnik, hogy egyes helyeken ellentétekkel terhelt és nagyon bonyolult ez a folyamat. Az egyes ágazatok, termelési-gazdasági egységek és vállalatok nagyon eltérő eredményeket érnek el az állami terv alapvető céljainak teljesítésében. A vállalatok egy részénél lemaradás tapasztalható a terv időarányos teljesítésében, de egyes vezető dolgozók ebből nem csinálnak problémát, s ha bírálat éri őket, megígérik, hogy a hiányt az év végéig pótolni fogják. A feladatok egyenlőtlen teljesítéséből arra lehet következtetni, hogy az ilyen vállalatoknál valami nincs rendjén a termelés előkészítésében. Sehol és semmi esetben sem engedhető meg a terv módosítására, a feladatok csökkentésére irányuló spekuláció. A terv teljesítésére vonatkozó követelményekből azért sem engedhetünk, mert ä CSKP XVII. kongresszusán kitűzött irányvonal megvalósításáról, s állampolgáraink életszínvonalának további emelkedéséről van szó. A felmerülő problémák megoldására nincs semmiféle receptünk, ezeket menet közben kell a legmegfelelőbb módon megoldani. Ebben nincs helye sem a kapkodásnak, sem a halogatásnak, a bürokratikus hozzáállásnak. Helytelenül járnak el például az olyan vezető dolgozók, akik a hatáskörükbe tartozó ügyek intézését a felsőbb szervekre hárítják át. így próbálnak kiutat keresni a felelősség viselése alól, miközben a felsőbb szervek figyelmét olyan feladatok kötik le, amelyekhez nem is rendelkeznek elegendő információval. Ugyanakkor nem marad idejük a valóban rájuk tartozó alapvető, perspek- tív kérdések megoldására, amit az alájuk tartozó szervezetek jogosan kérnek tőlük. A kívánt eredményeket csak úgy érhetjük el, ha ezt mindenki áldozatkész munkával segíti elő. A végrehajtott ellenőrzések adataiból egyértelműen kitűnik, hogy a rendelkezésünkre álló termelőerőkkel lényegesen többet és jobbat lehetne termelni. Ha egyik-másik ágazatban jobban halad a munka, fel kellene számolni a többinél mutatkozó akadályokat is, hogy ez általános legyen. Ha jó eredményeket tudnak elérni a poceradyi Februári Győzelem Erőmű, a píseki Jitex vállalat, a Chemlo Strázske, az Aero Vodochody, az északcsehországi és az ostrava-karvinái bányák, s más üzemek dolgozói, az akadályok felszámolásával lehetővé kell ezt tenni a Mladá Boleslav-i Autógyárban, a ruzom- beroki V. I. Lenin Pamutipari Műveknél, a prágai Elektromont vállalatnál, a gottwal- dovi Svit vállalatnál és máshol is. Napjainkban ezért arra van szükség, hogy a párt-, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervezetek felderítsék a fogyatékosságok okait, s a termelésben előforduló nehézségek megoldásában a dolgozók alkotó kezdeményezésére támaszkodjanak. Ehhez jó alkalmat nyújtanak a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom évzáró taggyűlései és konferenciái is. A pártnak a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítására irányuló politikája a szocialista társadalom objektív érdekeit fejezi ki. Ezzel ellentétben van azonban az a megszokott gondolkozás és viselkedés, amely különböző irányítási szinteken egyes vezető dolgozókra jellemző. Elsősorban rájuk vonatkoztatva hangsúlyozta Gustáv Husák elvtárs, hogy ...,,Határozottabban kell leküzdenünk a szokványosságot, a műszaki konzervativizmust, a népgazdaság extenziv fejlődési időszakára jellemző viselkedést, s a kor követelményeivel összhangban meg kell változtatnunk az emberek gondolkodását és tevékenységi módszereit. “ A régi leküzdése nélkül nincs előrehaladás A minőségileg -új feladatok teljesítése törvényszerűen megköveteli az új hozzáállást. Megértjük, hogy az emberek nem mindig lelkesednek, amikor el kell búcsúzniuk a megszokott munkastílustól és módszerektől. A régi leküzdése nélkül azonban nem lehet a termelőerőket magasabb minőségi szintre emelni, ahogy azt a kongresszus megköveteli. Ez a rendkívül bonyolult harc sehol sem tudja elkerülni a konfliktusokat a közömbösség, a felelőtlenség, a hanyagság és a gazdaságtalanság megnyilvánulásaival, azokkal, (bárhol is dolgozzanak), akik nem tudnak, vagy nem akarnak lépést tartani a fejlődéssel, sót megsértik a párt alapszabályait, vagy a szocialista állam törvényeit. Csak olyan emberek tudják teljesíteni a kötelességeiket, akik megértették a minőségi változások szükségességét a gazdasági mechanizmusban, akik hajlandók és képesek felelősséget viselni a szocialista társadalom sokoldalú tökéletesítéséért folytatott nem könnyű harcban. Egyes személyek sok mindent javítani szeretnének a gazdaságban és annak irányításában, de csak úgy, hogy ne kerüljön sor lényeges változásokra. Egyszerűen azon a szinten akarnak maradni, amit elértek, ami leginkább kedvező a számukra. Tulajdonképpen a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit tagadják, amikor minden áron azt bizonygatják, hogy amit csinálnak, az nem is olyan rossz, minek tehát új dolgokkal előállni. Mihail Gorbacsov elvtárs az ilyen viszonyulásról a következőket mondotta: ,,Természetesen minden káderünknek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy megértsék napjaink követelményeit, s alkalmazkodni tudjanak ezekhez. Annak azonban, akinek nincs kedve az alkalmazkodásra, sőt fékezi az új feladatok megoldását, annak félre kell állnia az útból. Az egyének érdekeit nem helyezhetjük az egész társadalom érdekei fölé." A párt politikájának stratégiai céljai kötelezőek és szilárdak. Szükségszerűen változnak azonban azok az eszközök, amelyek e célok gyorsabb, jobb minőségű és ésszerűbb eléréséhez vezetnek. Amennyiben a párt központi bizottsága felhívást tett a helyzet bíráló elemzésére, az önmagunkkal és másokkal szembeni magas fokú igényességre, ez elsősorban ésszerű és objektív szemléletre, valamint alkotó tettekre ösztönöz minket. Egyúttal felhívást jelent a káros önelégültséggel szembeni harcra is, amely fékezi a haladást. A kölcsönös összefüggésekkel és viszonyokkal átszőtt irányítás és szervezés nem könnyű és nem eszményi folyamat, hiszen különböző súrlódások és konfliktusos helyzetek kísérik. Ezen a területen kétszeresen is érvényes a marxista dialektikának az a tétele, hogy minden mindennel összefügg. Ha például valamely ágazatban vagy vállalatnál magas szervezési színvonalat érnek el, ez másokra is kedvezően, serkentően hat, és megfordítva. A tervezési hibák, a rossz munkaszervezés, a tökéletlen irányítás és a gyenge ellenőrzés egyes szervezetekben és vállalatoknál másokra is negatív hatást fejt ki. A gyakorlatban ez főleg abban nyilvánul meg, hogy elmélyülnek a ellentétek a szállítói-megrendelői kapcsolatokban, aminek az egész népgazdaság látja a kárát. A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága például felmérést készített arról, hogy az Elektrotechnikai Minisztérium kommunista vezető dolgozói hogyan gondoskodnak a CSKP KB 8. és 10. ülésén elfogadott határozatok teljesítéséről, főleg a tudományos-műszaki fejlesztés és a beruházások szempontjából. A CSKP KB Elnöksége az erre vonatkozó jelentés megtárgyalása során elismerte a minisztérium hatáskörébe tartozó feladatok és feltételek bonyolultságát, s bizonyos mértékű haladást is nyugtázott. Egyúttal azonban azt is hangsúlyozta, hogy az elektronizálás eddigi üteme nem felel meg az adott lehetőségeknek, s még kevésbé a népgazdaság távlati szükségleteinek. Az elektrotechnikai ipar ugyanis a gépiparral együtt alapvetően fontos szerepet játszik a csehszlovák gazdaság intenzifiká- lásában. Színvonala döntő mértékben kihat más ágazatok színvonalára is. Az elektrotechnikai ipar gyenge pontjait a többi ágazatban is megérzik. Ha itt bármit elhanyagolnak vagy elrontanak, annak következményei az egész népgazdaságban visszatükröződnek. Ezért nagyon nyílt bírálatot kapott a minisztérium vezetősége, egyes vezérigazgatóságok, valamint a minisztériumban működő pártalapszervezet az ellenőrzés folyamán észlelt szubjektív jellegű fogyatékosságokért. Azonban az a tény is nyugtalanító, hogy a többi ágazat sem teljesíti a kötelességeit az elektrotechnikai iparral szemben. Ez a nyers- és az alapanyagok, a gépek és berendezések mennyiségében és minőségében egyaránt megmutatkozik. Mindez kedvezőtlenül hat az elektrotechnikai ipar végtermékeinek a színvonalára, bel- és külkereskedelmi szereplésére. A feltárt fogyatékosságok okai elsősorban az irányítás és az ellenőrzés alacsony színvonalában, a vezető dolgozók hozzáállásában, munkamódszereiben rejlenek. Mindez a minisztériumban folyó pártmunka színvonalára és hatékonyságára is kedvezőtlenül hat. Hiányzik a gyenge pontok következetesebb politikai elemzése, valamint az igényesség a pártalapszervezetek és az üzemi pártbizottság ellenőrző föladatának végrehajtásában. Bizonyára javítani fognak a helyzeten azok az intézkedések, amelyeket a minisztériumban végrehajtott ellenőrzés után a pártszervezet hozott. Az ellenőrzések hasonló fogyatékosságokat tártak fel a cseh és a szlovák belkereskedelmi minisztérium esetében is. Konkrét tettekre van szükség A kötelességek teljesítésének értékelésénél abból kell kiindulni, hogy ki hogyan járul hozzá a gazdaság hatékonyságának növeléséhez, a termelési alap korszerűsítéséhez. A munka minőségéről és hatékonyságáról, valamint a személyes felelősségről azonban már nem elég csupán beszélni. A feladatokkal, a párt politikájával való egyetértésnek konkrét tettekben kell megnyilvánulnia, ami a legfőbb érték az egyes személyek minősítésénél. Egyesek azonban úgy gondolkoznak (s úgy is cselekednek), hogy amit ma megtehetnek, azt holnap vagy egy év múlva is elvégezhetik. Azokat a vezető dolgozókat, akik kényelmes, megszokott módszereikkel az átlagosság szintjén tartják a termelést, nem teljesítik az állami terv feladatait, sem a kereskedelmi partnereikkel szembeni kötelezettségeiket, s ezzel nagy nehézségeket okoznak másoknak, határozottan rá kell ébreszteni, hogy ez így nem mehet tovább. Számos esetet említhetnénk, amikor egyes vállalatok hanyag munkája társadalmi méretű károkat okoz. A nem teljesített szállítási kötelezettségek bonyolult helyzeteket okoznak az egész népgazdaságban, s óriási károkhoz vezetnek. Erre mindenkinek gondolnia kell. Ha például a minisztériumokat csak a mennyiségi mutatók szerint értékelnénk, s mellőznénk a minőségi mutatókat, ez könnyen arra vezetne, hogy a feladatok csökkentésére, a terv módosítására törekednének, s nem fordítanának figyelmet a tartalékok feltárására. Az ilyen hozzáállás az alárendelt gazdasági szervezetekkel szembeni igényességet is csökkentené. Ilyen viszonyok között könnyen kialakulhatnak olyan kompromisszumok, amelyek háttérbe szorítják a jó teljesítményeket, a társadalmi hatékonyságot, az áldozatkészen végzett munkát. A minisztérium így az alárendelt szervezetek védelmezőjeként léphet elő, még olyan esetekben is, ha ezek nem teljesítik a feladataikat, ami szükségszerűen legyengíti a központi irányítási szervként betöltött szerepét. A CSKP XVII. kongresszusának dokumentumai arra köteleznek minket, hogy áldozatkész munkával tovább folytassuk a nagy mű építését. Az idén is a 7. ötéves tevidőszakban elért pozitív eredményekre építünk, s dinamikusan növeljük az anyagi források termelését. Tudjuk, hogy hol vannak gyenge pontjaink, s azt is ismerjük, hogy miként kell felszámolni a fogyatékosságokat. Semmi okunk sincs arra, hogy felnagyítsuk azokat a nehézségeket, amelyekkel ebben az évben találkozunk. Ám az is helytelen lenne, ha ezeket lebecsülnénk, igazolnánk, s eltűrnénk a létezésüket. A párt központi bizottsága nyíltan szól a több mint másfél millió kommunistához, a CSKP csaknem 50 ezer alapszervezetéhez, minden állampolgárhoz, minden irányítási szervhez és szervezethez, a minisztériumokat is beleértve: Azonnal mozgósítani kell minden emberi és anyagi a forrást az idei terv teljesítésére, arra, hogy optimális feltételek alakuljanak ki a 8. ötéves tervidőszak második évébe való belépéshez. Nem vesztegethetjük az időt az olyan feladatok teljesítésénél, amelyeknek döntő szerepük van szocialista társadalmunk további dinamikus fejlődésében. A fennálló problémákat nyíltan és teljes felelősséggel kell megoldani. Sok mindent helyre lehet hozni jó szóval, szervezési intézkedésekkel, megküiönbözetett jutalmazással, jobb irányítással, s elsősorban következetes munkafegyelemmel. Főleg arról kel gondoskodni, hogy összhangban legyenek a szavak és a tettek, az elmélet és a gyakolat, a teljesítmény és a jutalom. Az irányítási munka állandd javításával Az irányítási és szervező munkában leginkább félrevezető az az elképzelés, hogy elegendő kiadni az utasítást, a rendelkezést, elfogadni a határozatot, jóváhagyni a normákat a törvényeket, s minden automatikusan megy a maga útján. A jó, átgondolt törvényeket, határozatokat természetesen nem nélkülözhetjük, ezek első lépésként, fontos eszközként érvényesülnek a népgazdaság intenzifikálásában. Sehol és soha sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a társadalom gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsításáért folytatott harc nem lehet csupán a központi irányítási szervek által hozott döntések ügye. Minden határozatot az emberek céltudatos tevékenysége által kell valóra váltani. Ez olyan kollektívák ügye, amelyek ismerik a feladataikat, s megvannak az alapvető feltételeik ahhoz, hogy teljesítsék !a társadalommal szembeni kötelességeiket. Minden munkának konkrét jellege van, mert azt konkrét emberek végzik. Ezért a személyi felelősség is konkrét. Az erők és eszközök egységes mozgósításában pótolhatatlan küldetésük van a pártszervezeteknek. Most főleg arról van szó, hogy sokoldalú tevékenységük keretében objektiven értékeljék a párt gazdaságpolitikájához való személyes hozzájárulást, a felelősségvállalást és az elért eredményeket. A pártalapszervezet a társadalmi érdekek és szükségletek képviselője, védelmezője, ezért mindent, ami fékezi a fejlődésünket, többek között a tudományos-műszaki ismeretek gyorsabb gyakorlói hasznosítását, részrehajlás nélkül bírálnia kell. Ehhez arra van szükség, hogy a kommunisták elegendő ismeretanyaggal rendelkezzenek a helyzet objektív, bíráló elemzéséhez. Ez alapvető feltétele annak, hogy pártos szempontból mérhessék fel az ügyek állását, s szükség esetén levonhassák a következtetéseket. NEM ENGEDHETÜNK A SZEMÉLYI FELELŐSSÉGBŐL 9 \ írta: JAROSLAV HAJN, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós» Bizottságának elnöke
