Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
Ma már történelem: felszíni nukleáris robbantás a nevadai lőtéren 1951-ben. Ma ugyanez a föld felszíne alatt folyik. V annak olyan politikai döntések, melyek radikális szerepet játszanak, új tendenciákat szülnek, mivel elvi szempontból teljesen új utakat nyitnak meg a nemzetközi helyzet alakulásának. Vitathatatlanul az ilyenekhez tartozik a szovjet vezetés döntése is arról, hogy 1987. január elsejéig meghosszabbította a nukleáris robbantásokra elrendelt moratóriumot. A Szovjetunió egyedül döntött e kísérletek beszüntetése mellett olyan feltételek között, amikor az Egyesült Államok a nevadai lőtéren folytatja a nukleáris robbantásokat. A szovjet fél számára ez nem volt könnyű elöntés, mégis megtette. Mégpedig átgondoltan, nem ösztönösen és nem ilyen vagy olyan konjunkturális elképzelések hatására. A Szovjetunió által a nukleáris kísérletek egyoldalú beszüntetése gyakorlatilag annak a külpolitikai irányvonalnak a megnyilvánulását jelenti, melyet az SZKP KB 1985. áprilisi plénuma vázolt fel, s amely végső formáját a párt XXVII. kongresszusának dokumentumaiban nyerte el. Az SZKP leszögezte: az emberi civilizációt halálos robbanással fenyegető kemény nukleáris szembenállásból a kiutat ^ egyedül az államközi kapcsolatokhoz való új hozzáállások jelenthetik, ezek pedig új politikai gondolkodásmódot követelnek meg. Az ilyen gondolkodásmód egyik fő eleme a szembenálló fél feletti katonai fölény megszerzésének elutasítása olyan intézkedés által, amely garantálja a saját biztonságot. Más szóval, levontak egy nagyon fontos következtetést, miszerint a katonai ügyek jelenlegi szintjén és az ezen a téren való tudományos-műszaki haladás reális távlatai mellett teljesen ésszerűtlen lenne a biztonság garantálásánál IliiTI 11MI 111111TI ■MHZJIUTIIIA ÚJ szú 5 1986. X. 31. Elmélkedés a nukleáris kísérletek beszüntetésének politikai és katonai hatásáról csak a katonai módszerekhez ragaszkodni. Ehhez elsősorban politikai eszközökre van szükség. A pozitív eszmék csak akkor lesznek valóban értékesek, ha meg is valósulnak. A megvalósítás legjobb módszere a példamutatás - a képesség, hogy a felvetett eszmétől eljussanak a valódi tettekig. A Szovjetunió bizonyította ezt a képességét. A nukleáris kísérletek beszüntetése ügyében az Egyesült Államokkal való megállapodás elérésére létrehozott nagy lehetőség a szovjet értékelés szerint messze meghaladja azokat a fenntartásokat, melyekkel a Szovjetunió tudatosan számolt, amikor negyedszer is a moratórium meghosszabbítása mellett döntött. Külön ki kell emelni, hogy olyan megállapodásról van szó, melynél tekintetbe kell venni a megbízható ellenőrzés szükségességét. Senki sem javasolja, hogy egyszerűen szüntessük be a kísérleteket, ahogy ezt megpróbálják állítani Nyugaton a moratórium egyes ellenzői. Beszüntetésük célja a feltételek biztosítása a tárgyalások megkezdéséhez és egy olyan megállapodás eléréséhez, amely magában foglalná a nukleáris robbantások ellenőrizhető betiltását. A Szovjetunió döntése a nukleáris kísérletek másfél éves egyoldalú moratóriumáról az Egyesült Államokhoz intézett javaslat, hogy tegyenek döntő lépést az új politikai gondolkodásmód felé a legfontosabb katonai területen. A nukleáris kísérletek beszüntetése korunk legveszélyesebb folyamatának — a nukleáris fegyverzet minőségi tökéletesítésének - visszafordítására irányul. Sőt, ez olyan univerzális leszerelési intézkedés, amellyel egy csapásra korlátozható minden nukleáris rendszer - a hadászati, a közepes hatótávolságú és a hadászati-hadműveleti nukleáris rendszerek - fejlesztése. Emellett a kísérletek betiltása a leggyorsabb és a legradikálisabb intézkedés a ma reálisan megvalósítható fegyverzetellenőrzési lépések közül, mivel lehetővé teszi több, műszaki, hadászati, földrajzi-stratégiai, politikai jellegű probléma megkerülését. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az atomrobbantások beszüntetése képes fontos szerepet játszani az atomfegyverek terjedésének megakadályozásában, s ez a probléma egyre időszerűbb. Továbbá, a nukleáris kísérletek beszüntetése minden más lépésnél hatékonyabban képes változást előidézni a világ társadalmi-politikai légkörében. Bátran megjósolhatom, hogy egy ilyen szovjet-amerikai egyezmény megszületése esetében nagymértékben növekedne a két ország közti bizalom és ez valóban nagy, sőt döntő jelentőségű lenne a kedvező légkör kialakítására az olyan veszélyes regionális konfliktusok megoldásához, mint a közel-keleti válság, a nyugat- és dél-ázsiai, a középamerikai és az afrikai helyzet. Az új politikai gondolkodásmód következtében született szovjet döntés a nukleáris kísérletek moratóriumának meghosszabbításáról maximális mértékben figyelembe vette a politikusok, tudósok, szakemberek, a széles néptömegek véleményét a különböző országokban. Márpedig az új politikai gondolkodásmódra való áttérésnél nem szabad figyelmen kívül hagyni a világ különböző részein a közvélemény növekvő szerepét. A kapitalista világ vezetői - miközben védelmezik specifikus érdekeiket - sem hagyhatják figyelmen kívül a közvélemény jelentőségét politikai döntéseik kidolgozásánál. Éppen ezért próbálják manipulálni a közvéleményt. A nemzetközi ügyekhez való szovjet hozzáállás elválaszthatatlan részévé vált a közvélemény tekintetbe vétele, mivel ez a legfontosabb tényező, mely képes hatást gyakorolni a politikára, s ez a hozzáállás ugyancsak törekszik arra, hogy megakadályozza a közvélemény rossz irányba való manipulálását. Az amerikai vezetés a közvélemény egyre növekvő nyomása alá kerül tekintet nélkül arra, elébe megy-e a Szovjetunió javaslatának minden nukleáris robbantás betiltására vagy vállalja a tárgyalásokat ezek küszöbének csökkentéséről: imitálja-e a haladást vagy végképp egy helyben marad. Az amerikai kormányzat azonban már ma is sokkal korlátozottabb manőverezési területtel rendelkezik, mint korábban. Mindent figyelembe véve, ez bizonyos mértékben meg kell hogy mutatkozzék a következő elnök- választás körülményeiben is. A Fiúdé právo kérdéseire adott válaszában Mihail Gorbacsov rámutatott azoknak a törekvéseknek a komplexumára, melyek előidézték a nukleáris kísérletek betiltásával szembeni elkeseredett erőfeszítéseket, és a legmeggyőzőbb módon leleplezték a nukleáris versengés hívei által hangoztatott álokokat. Washington már megpróbálkozott a szovjet moratóriumhoz való csatlakozást elutasító „érvek“ egész sorozatával. Először az ellenőrzés valótlan problémáival kísérletezett - majd amikor a Szovjetunió egyértelműen bebizonyította, hogy ilyenek gyakorlatilag nem léteznek - kénytelen volt áttérni az eszmefuttatásokra a nukleáris kísérletek folytatása, valamint az Egyesült Államok és szövetségesei biztonsága közti összefüggésekről. Az amerikai katonai vezetők emellett azzal a tézissel álltak elő, miszerint a kísérletekre nemcsak a nukleáris fegyverzet minőségi fejlesztéséhez, az új rendszerekre való áttérésre van szükség, - részben a „csillagháborús“ program (SDI) megvalósításához -, hanem mint a meglévő nukleáris fegyverek megbízhatóságának ellenőrzéséhez is. Ha a nukleáris fegyverek minőségi tökéletesítéséhez valóban szükség van a kísérletekre, úgy a meglévő nukleáris robbanófejek ellenőrzéséhez - számos vezető amerikai és más nyugati tudós, valamint a szovjet tudósok mérvadó véleménye szerint is - erre nincs szükség. Ebből az következik, hogy a nukleáris kísérletekhez ragaszkodva az amerikai politikusok és katonai szakértők gyakorlatilag nem a Szovjetunióval fennálló katonai-hadászati egyensúly megőrzésén alapuló biztonságról beszélnek, h^nem az ennek megbontására irányuló próbálkozásokról, a Szovjetunióval szembeni katonai fölény megszerzéséről. Le kell szögezni, hogy az Egyesült Államok által a nukleáris robbantások beszüntetésének elutasítása mindennél meggyőzőbben cáfolja Washington hivatalos katonai politikájának tézisét, miszerint az USA arra törekszik, hogy az emberiséget megszabadítsa a nukleáris fegyverektől. Nukleáris ürkorszakban élünk, egy kölcsönösen összekapcsolódó, bár ellentmondásoktól terhelt világban. Ilyen feltételek között a döntések elfogadására nagyon rövid az idő. Ha ezt a tényt nemcsak a Szovjetunió tudatosítja, hanem az Egyesült Államok és minden más ország is, akkor megnyílik az út az új politikai gondolkodásmód felé, amely nélkül az emberiség arra kárhoztatná magát, hogy elinduljon a lejtőn lefelé. JEVGENYIJ PRIMAKOV akadémikus Szeptemberben tartották meg az észtországi Jurmalában a szovjet és az amerikai közvélemény képviselőinek konferenciáját a két ország közti kapcsolatok kérdéséről. Amerikai részről a fórum munkájában részt vett Susan Eisenhower, a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó Ei- senhower-intézet végrehajtó igazgatója, a néhai amerikai elnök unokája. A Komszomolszkaja Pravda című szovjet napilapnak nyilatkozott az intézettel, a jurmalai tanácskozással, a szovjet -ameiikai viszonnyal kapcsolatosan. • Beszéljen, kérem, az Eisenhower-intézet történetéről, feladatairól és tevékenységéről.- Az intézetet néhány évvel ezelőtt alapították nagyapám kollégái és barátai. Én is az alapítók közé tartozom. Ez nemrégen, három évvel ezelőtt volt. Úgy vélekedtünk, ilyen módon sok hasznosat tehetünk. Mivel foglalkozunk konkrétan? Intézetünk olyan programokat valósít meg, amelyek elősegítik az eltérő nézeteket valló emberek találkozását és véleménycseréjüket a bélés külpolitika különböző vonatkozásairól. Ez a mi fő célunk, miközben úgy tartjuk, ennek a véleménycserének a nyíltság és a kölcsönös tisztelet légkörében kell megvalósulnia. Ugyanis kizárólag ilyen módon érhető el haladás bármely kérdés megoldásában. • Milyen kapcsolatok fűzik intézetüket a szövetségi kormányhoz?- Minket semmi sem köt egymáshoz. Az Eisenhower- intézet tevékenységét teljes mértékben magánszemélyek adományaiból finanszírozzuk. Az intézetet az igazgatótanács irányítja, ez dönt a pénz felhasználásáról. Tömören szólva, mi csak azt tesszük meg, amit mi magunk tartunk fontosnak. Például különböző tudósokat bízunk meg a minket érdeklő akadémikus vagy politikai témák kidolgozásával; ezen témák többsége bel- és külpolitikai kérdésekkel függ össze. • Milyen jelentőséget tulajdonít az önök intézete a szovjet-amerikai kapcsolatok tanulmányozásának?- Csak most láttunk hozzá e témakör tanulmányozásához, de már azt latolgatjuk, hogyan lehetne ez átfogóbb és mélyrehatóbb. A nemzetközi politikának ez a területe óriási mértékben érdekel minket. A jurmalai konferencia is bizonyította, hogy itt sok mindent lehet tenni. • Ha már szóba került a konferencia, ön hogyan értékeli a munkáját?- Nagyon fontos rendezvénynek tartom és véleményem szerint megszervezése helyes lépés volt. Hiszen korábban ilyen konferenciák - főleg ha figyelembe vesszük társadalmi visszhangját - nem voltak. Az első napon meglehetősen feszült volt a légkör. Ez érthető is: az emberek nem szoktak hozzá az éles problémák ilyen nyílt megvitatásához. Azután a feszültség feloldódott, a szovjetek és az amerikaiak egyaránt fesztelenebbek lettek, ugyanazokon a tréfákon nevettek... És ez jó jel. Végeredményben a vita sokkal konstruktívabb lett. • Az ön véleménye szerint mi a jurmalai konferencia fő eredménye?- Véleményem szerint legnagyobb értéke, hogy a közvélemény képviselői szabadon vitázhattak olyan emberekkel, akiktől a politikai döntések függenek. Hozzávetőleg mindannyian el tudtuk képzelni, mit hallunk majd erről a szószékről. Ám nem ez a lényeg. A fontos az, hogy a történelemben először az amerikai polgárok felállítanak és egyenesen a jelenlévő felelős szovjet személyiségekhez intézhették kérdéseiket. És fordítva. A konferencia legnagyobb eredménye maga az a tény, hogy létrejött. Természetesen nem oldottunk meg minden világméretű problémát, de már tudjuk, hogy számos kérdésről vitatkozva és egymással egyet nem értve is barátságban lehetünk és folytathatjuk a párbeszédet. Személy szerint ón optimista vagyok a jövőt illetően és úgy vélem, minél szélesebbek lesznek a kontaktusok az USA és a Szovjetunió állampolgárai között, annál több az esély a két ország közti bizalom kiépítésére. • Hogyan vélekedik ön, helyes lenne-e azt mondani, hogy az amerikaiak körében erős, a szovjetellenes hangulat?- Az egyszerű amerikaiak körében ez nincs igy. Sokkal inkább helyénvaló lenne az aggodalomról beszélni, nyugtalanságukról amiatt, hogyan alakulnak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai állami szinten. Itt ismét vissza akarok térni a jurmalai konferenciához. Azért is jelentős volt, mivel segítette a kölcsönös bizalom kialakulását és az egyszerű emberek közti kapcsolatok javítását. Ugyanezt mondhatom el az amerikai ifjúságról is. Az antiszovjetizmus távolról sem uralja gondolkodásmódját; más kérdés viszont, hogy talán nem ért egyet a szovjet külpolitika egyes vonatkozásaival. Már említettem azt a szót, hogy nyugtalanság. Megismételhetem, hogy éppen ez az érzés az uralkodó az amerikaiak többségénél, ezen belül a fiatalok soraiban is. • Az ön véleménye szerint milyen módon lehetne megszilárdítani a kölcsönös bizalmat éppen a két ország ifjúsága között?- A legfontosabb eszköz a kapcsolatok bővítése, ezek által ugyanis a fiatalok fokozottabban tájékozódnak egymás életéről. Éppen a kis lépésekből áll össze a hosszú út a nagy cél-felé. Nem szabad lebecsülni az akár csak centiméternyi előrehaladás legkisebb lehetőségét sem. Együtt kell tevékenykednünk e cél érdekében: keresnünk kell az érintkezési pontokat, meg kell szüntetni az , ellentétek forrásait. Ennek nincs semmi akadálya, s ezt mielőbb csinálni kell - ma, holnap. Más út nincs.
