Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-31 / 44. szám

A

Banská Bystrica melleti Podtavi- cében könnyű megtalálni Ondrej Krnáő eldugott helyen álló kertes házát. A helybeliek valamennyien jól ismerik az odavezető keskeny utcát és magát a most hetvenhat éves érdemes kommunistát, aki már jóval a szlovák nemzeti felkelés kitörését megelőzően vidékükön elsők között lett az ellenállási mozgalom aktív tagja. A legidősebbek főleg a több mint 42 évvel ezelőtti illegális pártmunka, majd a partizánharcok során, a később születettek pedig a helyi iskolában, ifjúsági klubban, különféle munkahelyeken, rendezett előadások, élménybeszámolók vagy ünnepi megemlékezések alkalmával kerültek vele közelebbi kapcsolatba.- Barátkozó természetű ember vagyok, és mivel nyugdíjazásom óta legnagyobb szenvedélyem az ezermesterkedés, ritkán múlik el egy-egy délelőtt vagy délután, hogy barátaim, ismerőseim közül legalább valamilyen reparálás végett valaki ne nyitná rám az ajtót - jellemzi mostani, sokféle hasznos munkával teli napjait Ondrej Krnáő elvtárs. - Különben, amióta az eszemet tudom, soha nem pazaroltam unatkozásra az időt. Anyagi javakban sokat szűkölködött proletárcsaládban születtem. Ezért elég korán meg kellett ismernem a mindennapos nehéz munkát is.

A Banská Bystricához szintén közeli Kremniőkában, ahol a fiatal éveit töltötte, megalapításától kezdve mindig sok tagja volt a kommunista pártnak. A május elsejéken felvonulásokat, máskor munkás- gyűléseket, a munkanélküliség idején és a fasizmus veszélyének erősödésekor tiltakozó tömegtüntetéseket szerveztek a CSKP több környékbeli alapszervezetével együttműködve. A harmincas években Ondrej Krnáő ifjúmunkás már állandó résztvevője volt a kremniőkai kommunisták minden nagyobb megmozdulásának. Hamarosan konkrét feladatokkal is megbízták őt a pártsajtó terjesztésénél.- Alig múltam el húszéves, amikor felvételem kértem a pártba - pergeti több mint félévszázaddal vissza az idő kerekét az emlékek felidézéséhez. - Nagyon nehezen éltünk akkor. Keményen meg kellett dolgozni minden fillérért. Munkánknak azonban helyettünk a kapitalisták látták igazi hasznát. A kizsákmányolás miatt sok-sok nélkülözés jutott osztályrészül a munkásoknak, közülük is elsősorban a kommunistáknak, akiket „néplází- tásért" nem egyszer elbocsátottak az állásukból. Jómagam a villanyszerelő szakmát tanultam ki, ami a felsó-garam- menti helységek és üzemek villamosításának kezdeti időszakában szép jövőt ígérő foglalkozásnak számított. Talán a szakemberek akkori kis száma miatt kommunista párttagságom ellenére is aránylag jó állást kaptam a Banská Bystrica-i villanytelepen, amely a harmincas évek végén a klérofasiszták legnagyobb fészke volt a városban.

A villanytelepen Ondrej Krnáő pontosan teljesítette munkaköri kötelességeit. Motorkerékpárjával mint körzeti villanyszerelő sokat járta a várost és a környék falvait. Közben mindenütt rendszeresen találkozott az ottani kommunistákkal is. Mivel kapcsolatai legtöbb helyen a párt tevékenységének betiltása után sem szakadtak meg, az illegalitásba vonult kremniőkai alapszervezet vezetői őt bízták meg a titkos üzenetek továbbításával, a röplapok, valamint a Hlas l'udu és Jánoáík címmel kiadott kommunista újságok terjesztésével.- Csakis a konspiráció szigorú szabályainak feltétlen betartásával lehetett reményünk sikerre ebben a munkában - mutat néhány korabeli lappéldányt gazdag sajtógyújteményéböl a ház egyik múzeumnak berendezett szobájában. Az

újságoldalak mindegyikén ellenállásra, szabotázsakciókra buzdító vagy a Szovjetuniót éljenző jelszavakat is nyomtattak a szerkesztők. - Ha közülünk valaki netán elhibázott egy-egy lépést az illegális tevékenységben, számolnunk kellett az úgynevezett önálló szlovák állam hatóságainak hamar közismertté vált könyörtelenségével. Különösen azután, hogy amikor már nemcsak tiltott sajtót, sokszoOndrej Krnáő több mint 42 évvel ezelőtt készült fényképét a Banská Bystrica-i SZNF Múzeumban is kiállították

rosított röplapokat de a Tri duby repülőtéren dolgozó elvtársaink útján beszerzett rádióalkatrészeket, „megspórolt" lőszert, sőt kézi fegyvereket is szállítottunk rendeltetési helyükre, a partizánokhoz.

A motoros villanyszerelő kijelölt körzetében elég sokáig feltűnés nélkül hozhat- ta-vihette a fontos küldeményeket és üzeneteket. Szerszámait vagy az útmenti oszlopokon végzett munkáját látva a katonai- és rendőrjárőrök csak elvétve igazoltatták. Végül 1944 tavaszán a Banská Bystrica-i villanytelep Lazovná utcai központjában pártolt el tőle a szerencse.-Valaki „hazafias" buzgóságában beszolgáltatta a gárdistáknak az általam is terjesztett kommunista röplapok egyikét - idézi fel élete legveszélyesebb óráit Ondrej Krnáő. - Ugyanakkor a város több más munkahelyén is hasonló tartalmú nyomtatványokra bukkantak a hatóságok. Ez az eset jókora riadalmat keltett a fasiszták körében, akik alapos vizsgálat végett Bratislavából segítségül hívták az államvédelmi központ nyomozóit is. Erről persze csak akkor szereztem tudomást, amikor letartóztattak. A rendőrségen legelőször is Karói Dolinsky személye és holléte felöl kezdtek faggatni. Természetesen azonnal letagadtam, hogy valamikor valamit is egyáltalán hallottam volna a Banská Stiavnica fölötti Sitno hegy erdeiből akkor már rendszeresen sikeres rajtaütéseket végzett, Jánoáíkról elnevezett I. számú partizáncsoportunk politikai biztosáról. A sok-sok eredménytelen kérdés-felelet ismételgetése után a röplapok ügye következett. Erre sem lehetett más a válaszom, mint a következetes tagadás. Persze megint ütni-verni kezdtek

a fogdmegek, de a brutális kínzásokra már előre felkészültem lelkileg.

A Banská Bystrica-i vizsgálati fogdában megszakítás nélkül harminchat órán át tartott Ondrej Krnáő „kihallgatása". Mivel az államvédelmiek sem ökölcsapásaikkal, sem gumibotjaikkal nem tudták foglyukat kívánt vallomástételre bírni, igazi szadista módszert választottak a „puhí- tás" folytatásához: fokozatosan rövidülő időközökben és a lehető legmélyebbre egyre újabb gombostűket szúrtak a körmei alá...- Fiatal és igen erős fizikumú munkásember voltam akkor - fordítja az asztal lapjára két jókora tenyerét. - így a veréseket még hangtalanul elviseltem. Viszont a „körömpróba“ addig még csak nem is sejtett szörnyűséges kínokat hozott számomra. Amikor órák múltán végre az utolsó ujjamhoz értek a fasiszták, húsz vérző és minden egyes idegszálamban égetően hasító, elviselhetetlenül fájdalmas sebekből álltak kifelé visszájára fordított sündisznótüskeként az acéltük. Nem tudom, összesen hányszor locsoltak fel, de az eszmélések pillanataiban először mindig ugyanaz az elhatározás erősödött bennem: „Akkor sem leszek áruló, ha az életembe fog kerülni ez a némaság!"

Az örökkévalóságnak tűnt 36 óra elmúltával Ondrej Krnáő biztosra vette, hogy nincs olyan csoda, amely öt élve

A most 76 éves kommunista munkásságát számos kitüntetéssel jutalmazták a párt- és állami szervek

(Archív és a szerző felvétele)

kiszabadíthatná a fogdából. Az élniaka- rás ösztöne azonban mégis újabb ötletet ébresztett reménytelen helyzetében.- Váratlanul megszólaltam, és felajánlottam, hogy megmutatom, hová rejtettem el az új röpiratkötegeket. Az államvédelmiek erósködtek: „Elég, ha megmondom a pontos címet, majd ők elmennek értük." Erre azt találtam ki,-hogy csakis magam szedhetem ki a csomagokat a magasfeszültségű transzformátor tekercsei alól. Azt persze még csak sejteni

Öröm vele dolgozni.

Elégedett ember. Ezt már beszélgetésünk legelején elárulja a 49 éves Horváth Józsefi' a Légi (Lehnice) Egységes Földműves-szövetkezet traktorosa. Mivel ezt nem túl sokan szokták magukról mondani, tüstént igyekszem tőle megtudni a titkot, elégedettsége okát.- Nemrég teljesült a vágyam - csillan meg a szeme. - Június óta új traktoron járok. Méghozzá egy korszerű KriStál Zetoron. Ez elsőkerék-meghajtású, mindenféle munkára alkalmas traktor, öröm vele dolgozni. Olyan nagy, hogy nem fór be a rendes garázsba. Csak abba az óriásiba, amelyikben most az őszi árpát tároljuk. Eddig is Kriátált vezettem, de az kisebb volt. Azzal hat évig jártam. Még mindig üzemképes, most más jár vele.- A hat esztendő egy traktor életében hosszú idő?-Van, akinek csak 2-3 évet bír ki a traktora - módja. - Attól függ, hogyan bánunk vele.

Sokat nyom a latban a traktoros tapasztalata is. Horváth József pedig valóban a legtapasztaltabbak közé tartozik, hiszen 1960 óta ül a traktor nyergében. Nem ok nélkül ő tanította vetni két fiatal kollégáját. Mint mondja, nem okoztak neki csalódást. A munkához való viszonyukkal is elégedett. Szerinte fontos, hogy a traktoros a gépet, s azt a munkát, amit rábíznak, egyaránt szeresse. Hogy mindent elvégezzen, amit éppen kell: szántást, vetést. Horváth József a precíz munkát igénylő vetésben minden évben részt vesz. Ezekben a napokban éppen őszi árpát vet. Ma ugyan még nem látta a traktorát, mert délelőtt tíz órától nyilvános pártgyúlésen vett részt. A kommunista pártnak 1956-tól tagja. A légi alapszervezetben dolgozik, s a pártbizottságnak is tagja.

Hogy munkájával mennyire elégedettek, azt könnyű kitalálni, ha eláruljuk: nemrég a kiváló dolgozókat megillető oklevelet vehette át.

Arról, mennyit keresnek a traktorosok, ezt mondja: - Ez a munkától függ. Télen, sajnos, órabérben is dolgozunk, s akkor kevesebbet keresünk. A szocialista munkabrigádnak is tagja vagyok.

Munkahelyére nem kell messziről be-. járnia, hiszen Légen lakik. Két fia közül egyik sem választotta édesapja hivatását. Az idősebbik gépkocsivezető, a fiatalabbik pedig szobafestő.

Ennyit tudtam meg Horváth József „titkáról“. S ha jobban elgondolom, ez nem is olyan kevés.

(fülöp)

sem engedtem nekik, hogy melyik transzformátorról lenne szó. Nehezen, de végül ráálltak arra, hogy én vezessem oda őket. Amíg kiértünk a villanytelepre, végiggondoltam az ötlet'folytatását is: előbb be kell mennünk az irodába a tervrajzokért, hiszen vaktában senki sem nyúlkál- hat a magasfeszültségű drótok között. Két kísérőm logikusnak találta ezt a magyarázatot. Az irodában szerencsére éppen senki sem tartózkodott. A néhány perces várakozás közben mellemen keresztbe raktam a karomat, majd teljes erőmből megfeszítettem az izmaimat, és szétcsapva leütöttem, a jobbról-balról mellettem álló őröket. Ezután kirohantam az irodából, rájuk zártam az ajtót, és életemben először azért kezdtem imádkozni, hogy azonnal beinduljon a villanytelepen maradt motorkerékpárom.

Ondrej Krnáő néhány pillanat múltán már a város főterén száguldott. A radvani kaszárnyák előtti benzinkútnál, ahol egyik elvtársa, Ondrej Madoé kezelte a pumpát, lefékezett egy pillanatra tudatni, hogy nem vallott ki semmit, de mégis máshová rejtsék el a sokszorosító gépet, a rádióadót és a fegyvereket. Aztán megint felbögette a motort.- Otthon a feleségem és öt gyermekem megdöbbenve fogadott. Nekik már csak annyit tudtam elmondani, hogy azonnal a hegyekbe kell mennem. A padlásról előhúztam a géppisztolyomat, néhány karéj kenyeret dugtam a zsebembe, és máris elköszöntem a családtól. Újabb másfél óra múlva már a Sitno alatt voltam Ladislav Exnár partizánjainál.

A „rendkívül veszélyes" kommunista kiszabadulását körülbelül ugyanakkor jelentették feletteseiknek az irodában magukhoz tért őrök. A szökevényt viszont már sem a városban, sem Kremniőkában nem találták meg. Ezért a Banská Bystrica-i ügyészség körözvényt adott ki, melyben kereken 50 000 koronát ígértek annak. aki élve vagy holtan a hatóságok kezére juttatja Ondrej Krnácot.- Otthon maradt elvtrásaim családom megóvása és a fasiszták tévnyomra terelése céljából ügyesen elhíresztelték, hogy szökés közben agyonlőttek engem az államvédelmiek. Mivel akkor már egyre gyakoribb partizánmozgolódások nyugtalanították a hatóságokat, az én ügyemről lassan elterelődött a figyelem.

Ondrej Krnáő 1944 áprilisától kezdve minden idejét legfontosabb feladatának teljesítésére, a szlovák nemzeti felkelés előkészítésére fordította. Közvetlenül munkatársa lett az SZLKP ötödik illegális központi vezetőségének, a felkelés idején pedig aktívan elősegítette a forradalmi nemzeti bizottságok megalakítását. Elvtársai munkássága elismeréséül az 1944. szeptember 17-ke előtti napokban küldöttnek választották meg az SZLKP és a szociáldemokrata párt Banská Bystrica-i egyesülő kongresszusára. Alig egy hónappal később többedmagával az üzemi szakszervezeti bizottságok podbrezo- vái konferenciáját szervezte meg, majd október végétől Nálepka százados partizánbrigádjában folytatta a fegyveres harcot.- Mint sok más bajtársamnak, nekem sem ért véget a felszabadulással a békés építőmunka feltételeinek megteremtéséért folytatott küzdelem - mondja beszélgetésünk végefelé. - 1945 nyarától 1947 késő őszéig tartott, amíg számos ütközetben végleg felszámoltuk a civil lakosságot terrorizáló banderista csoportokat. Csak ezt követően mehettem vissza dolgozni az eredeti szakmámba, ahol szintén rengeteg feladatot jelentett a háborús károk helyreállítása és az új felső-garam- menti távvezeték megépítése.

Ondrej Kmáő negyven évi munka után vonult nyugdíjba a Közép-szlovákiai villanytelepek Banská Bystrica-i üzemétől. A fasiszták fogdájában megcsonkított mindkét kezén most csúnya forradások mutatják a lefeszegetett és többet már ki nem nőtt körmök helyét. Látogatóinak azonban ha ottfelejtődik a pillantásuk, nem kell bizonygatnia, hogy ez a fogyatékosság sem az ezermesterkedésben, sem a másik fontosabb tevékenységében, a szlovák nemzeti felkelésről szóló dokumentumok gyűjtésében egyáltalán nem jelent akadályt számára.

LALO KÁROLY 1986. X. 31