Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-04 / 27. szám
7l IJ SZÚ 5 W6. VII. 4. A nemzetiségi kapcsolatok a társadalmi kapcsolatoknak azt a részét képezik, melyben különösen élesen és szembetűnőn nyilvánulnak meg a szocialista társadalmi rend előnyei és a kapitalizmus történelmi tarthatatlansága. A burzsoázia által uralt világot a lassú és antagonisztikusan ellentétes nemzetiségi fejlődés, a nemzetek egyenjogúságának hiánya, elmyomásuk, elkülönülésük és ellenségeskedésük jellemzi. Ezzel szemben a szocializmus jellemzője a gyors és hatékony nemzeti fejlődés, a nemzetek egyenjogúsága és önkéntes kölcsönös kapcsolataik, a különböző nemzetiségekhez tartozó dolgozók testvérisége és internacionalista egysége. Az SZKP új szerkesztésű programja leszögezi: ,,A nemzetiségi kérdés megoldása a szocializmus kiemelkedő vívmánya. Október győzelme örökre véget vetett a nemzetiségi elnyomásnak és a nemzetek egyenlőtlenségének. Hatalmas szerepet játszott a szabad és egyenjogú nemzetek önkéntes egyesülése az egységes soknemzetiségű államban: a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében. A szocialista építés folyamán biztosították a volt nemzetiségi peremvidékek gyors gazdasági, szociális és kulturális haladását. A múlté lett a nemzetiségi széthúzás, s az élet normájává vált a Szovjetunió valamennyi népének testvéri barátsága, szoros együttműködése és kölcsönös segítsége.“ A nagy jelentőségű nyilatkozat Oroszország népeinek jogairól, melyet közvetlenül a szovjethatalom győzelme után fogadott el a Népbiztosok Tanácsa, megalapozta a nemzetiségi kérdés alkotmányos megoldását, a volt cári Oroszország számos nemzete egyenjogú fejlődésének biztosítását. Ez a nyilatkozat határozta meg a nemzetiségi rendezés lenini irányvonalának politikai bázisát, melynek lényege Oroszország nemzetiségei egyenjogúságának és szuverenitásának biztosítása, a szabad önrendelkezésre való jog egészen az elszakadásig és az önálló állam alapításáig, mindennemű nemzetiségi és nemzetiségi-vallási privilégiumok és korlátozások megszüntetése, a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok szabad fejlődése. Az Oroszország népeinek jogairól szóló nyilatkozat elfogadása jelentette az állam következetes demokratizálásának kezdetét a nemzetiségi kapcsolatok terén. A szocialista termelési viszonyoknak a kapitalista termelési viszonyok felett aratott győzelme következtében nyílt lehetőség a nemzeti elnyomás felszámolására, amit ez a demokratizálás valósággá változtatott. A nyilatkozatban foglaltak megvalósításával elkezdődött a nemzetiségek közti konfliktusok, az ellenségeskedés és bizalmatlanság leküzdésének és önkéntes egyesülésüknek a folyamata. A nyilatkozat alapvető megállapításai alkotórészévé váltak a Szovjetunió valamennyi, így ma is érvényes alkotmányának. ,,Az SZSZKSZ különféle nemzetiségű és fajú állampolgárainak azonos jogaik vannak - szögezi le a Szovjetunió alkotmányának 36. cikkelye. - Ezeknek a jogoknak a megvalósítását szavatolja az SZSZKSZ valamennyi nemzete és nemzetisége sokoldalú fejlődésének és közeledésének politikája, az állampolgárok nevelése a szovjet hazafiságra és a szocialista internacionalizmusra, az anyanyelv és az SZSZKSZ más nemzetei nyelve használatának lehetősége.“ Ugyanez a cikkely leszögezi, hogy az állampolgárok jogainak bármilyen közvetlen vagy közvetett korlátozása, közvetlen vagy közvetett módon előnyben való részesítése fajuk vagy nemzetiségük alapján, ugyancsak mindennemű faji vagy nemzetiségi kiváltság, az ellenségeskedés és a felsőbbrendűség hirdetése a törvények alapján büntetendő. A nemzetiségek egyenjogúságának megalapozása - fontos, szükséges, de nem a legnehezebb lépés a nemzetiségi kérdés megoldásában. Sokkal nehezebb elérni a nemzetek tényleges egyenlőségét, vagyis az egyenlőséget a nemzetek, nemzetiségek, etnikai csoportok gazdasági, szociális, politikai, kulturális életében. Más szóval, a nemzetiségi kérdés megoldása nemcsak a nemzetek közti jogi egyenlőség elérését feltételezi, nemcsak a nemzetiségi elnyomás legkülönbözőbb formáinak felszámolását, hanem valóban gigászi munkát is a különböző nemzetiségek közti történelmi ellentétek felszámolására a társadalmi élet valamennyi területén. A proletárhatalom első percétől kezdve az SZKP lenini nemzetiségi politikájának lényege éppen ezért a nemzetek közti egyenlőtlenség - politikai, gazdasági, szociális, kulturális - minden fajtájának felszámolása, s ezt követően a köztük levő lényeges különbségek teljes megszüntetése a társadalmi élet valamennyi A Szovjetunió alkotmányának értelmében minden állampolgár fajra, nemztiségre való tekintet nélkül teljesen egyenlő. Az egyetlen „kiváltságos osztály“ - a gyermekek. felsorolt területén. ,,A történelem nem ismer államot, amely rövidebb idő alatt annyit tett volna a nemzetek és nemzetiségek sokoldalú fejlesztéséért, mint a Szovjetunió - valamennyi nemzetünk szocialista hazája“ - hangsúlyozza az SZKP KB határozata a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulójáról. Ennek a politikának az eredményeként a Szovjetunióban mostanra kialakultak az új, szocialista nemzetek és nemzetiségek, új típusú kapcsolatok jöttek létre köztük - az egyenjogúság, a barátság, az együttműködés kapcsolatai, realizálódik az új törvényszerűség - a nemzetek sokoldalú felvirágzása és közeledése, kialakult az új történelmi szociális és internacionalista közösség - a szovjet nép, amely megtestesíti az osztályok és szociális csoportok, nemzetek és nemzetiségek morális-politikai egységét. A szocializmus fennállásának évei alatt nemcsak a Szovjetunió népei gazdasági fejlettsége közti óriási különbségeket sikerült áthidalni, hanem kialakult az egységes népgazdasági komplexum is, amely magában foglalja valamennyi szövetségi és autonóm köztársaság, más nemzetiségi alakulatok népgazdaságát, ossz-szövetségi állami terv alapján fejlődik az ország és minden egyes nemzet érdekeit figyelembe véve. A Szovjetunió, egységes népgazdasági komplexumára támaszkodva az ország minden nemzetének gazdasági fejlődése új, erős ösztönzést kap a további előrehaladáshoz, s ezzel egyidőben kialakulnak a feltételek a szovjet nemzetek gazdasági élete egységének még nagyobb mértékű megszilárdítására. Ennek eredményeként napjainkban a szovjet szövetségi köztársaságok megközelítőleg azonos szinten állnak az egy főre eső nemzeti jövedelem termelésében, a népgazdaság műszaki ellátottságában és a munka termelékenységében. A Szovjetunióban nincsenek többé elmaradott nemzetiségi peremkerületek. A különböző nemzetek gazdasági fejlettsége közti egykori lényeges különbségek maradványainak felszámolása sikeresen folytatódik a szocialista építés folyamatában. A mai napig folytatódik az ország nemzeti jövedelmének az egyes olyan köztársaságok javára való részleges újraelosztása, melyek a múltban jelentős mértékben elmaradtak másoktól, vagy jelentős természeti és emberi forrásokkal rendelkeznek, s ezeket gyorsabb ütemben kell bevonni a gazdasági körforgásba az egész szovjet soknemzetiségű nép javára. Ezért egészen napjainkig az egyes köztársaságokban a nemzeti jövedelem gyorsabban növekszik, mint az ország egészében. Ugyanez mondható el az ipari termelés növekedésének üteméről is. Például az 1970-1984-es időszakban az ipari termelés volumene a Szovjetunió egészében a 2,06-szere- sére növekedett, míg Belorussziában, Azerbajdzsánban, Moldáviában, Örményországban a növekedés 2,83-, 2,73-, 2,59-, 2,64-szeres volt. A szocializmus sikerei a különböző szovjet nemzetek gazdasági fejlettsége színvonalának kiegyenlítésében alapul szolgáltak a szociális szférában a múltból örökölt tényleges egyenlőtlenségek maradványainak felszámolásához. Ezzel összefüggésben elsősorban meg kell jegyezni, hogy valamennyi nemzetiségi terület gyors ütemű gazdasági fejlődésének eredményeként alapvetően megváltozott a Szovjetunió népeinek szociális és osztálystruktúrája. Nemcsak a kizsákmányoló osztályok felszámolásáról van szó valamennyi nemzetiségi közegben, ami már magában a szocializmus egyik legfontosabb vívmánya, hanem azokról a valóban szembetűnő átalakulásokról is, amelyek a szocialista építés folyamatáAz egykori nemzetiségi peremvidékeken ma a legkorszerűbb technikát alkalmazzák az iparban, mezőgazdaságban, az élet minden területén. Tbilisziben, a Grúz SZSZK fővárosában például a legforgalmasabb utakon felszerelt 20 televíziós kamera segíti a forgalom biztonságát, -zavartalanságát. (ÖSTK felvételek) ban a társadalom egészének, a dolgozók egyes osztályainak és rétegeinek szociális struktúrájára hatottak. Míg az októberi forradalom előtt a Szovjetunió számos nemzetiségének nem voltak saját káderei nemcsak az értelmiség, de még a munkásosztály soraiban sem, addig a szovjet társadalomnak a fejlett szocializmus szakaszába való belépésekor az ország minden nemzetében és nemzetiségében kialakult az egytípusú szociális struktúrája, amely magában foglalja a munkás- osztályt, a kolhozparasztokat és a dolgozó értelmiséget. Emellett viszonyukat változatlanul a barátság, az együttműködés, a kölcsönös segítségnyújtás jellemzi. A gazdasági és szociális fejlődés szintjének kiegyenlítése feltételezi a dolgozók anyagi és szociális jólétének kiegyenlítését is. A párt és a szocialista állam szociális politikájának alapvető eleme, hogy biztosítsa a szovjet köztársaságok lakossága életszínvonalának közelítését. Ebből a célból szabályozzák a szovjet állampolgárok jövedelmeit, a dolgozók béreit. Ennek következtében a különböző szovjet köztársaságokban, például, az átlagos fizetések közti eltérések nem haladják meg a 10 százalékot. S hogy ez az eltérés ne fokozódjék az egyes köztársaságokra jellemző sok- gyermekes családok következtében, össz-szövetségi forrásokból a társadalmi fogyasztási alapok által állami juttatásokat folyósítanak. Különösen szembetűnő a lenini nemzetiségi politika hatása a népek szellemi élete terén. Az országnak a fejlett szocializmusba való belépése idejére kialakultak a szükséges feltételek minden nemzet, nemzetiség, etnikai csoport aktív tevékenységéhez a tudomány, a technika, a kultúra terén. A szovjet nemzetek szellemi fejlődésének alapvető törvényszerűségévé vált a különböző nemzetiségek kultúrájának felvirágzása, közeledése, kölcsönös gazdagodása. Ennek következtében a Szovjetunióban kialakult a szovjet nép egységes internacionalista kultúrája, amely magában foglalja minden szovjet nemzet szellemi fejlődésének legjobb eredményeit. A szovjet kultúra azonban nem egyszerűen a nemzetiségi kultúrák számtani összege, hanem új szellemi érték, melyet a célok egysége, humánus elvek jellemeznek. A szocialista társadalomban a nemzetiségi kapcsolatok fejlődésére meghatározóan hat a szovjet politikai rendszer megszilárdítása és fejlesztése, egészében és elemeiben is. A szocialista demokrácia további tökéletesítése, a szovjet állam megszilárdítása, a társadalmi szervezetek befolyási szférájának bővítése, a dolgozókollektívák szerepének növekedése a szocialista önigazgatásban végső soron a tömegek társadalmi aktivitásának fokozódásában nyilvánul meg, így a nemzetiségi kapcsolatok terén is. Elősegíti a szovjet nemzetiségi államiság tökéletesí :ését, a szocialista társadalmi rendszer internacionalista jellegének mind teljesebb megnyilvánulását, a társadalmi-politikai kapcsolatok egész skálájában a nemzetiségi és az internacionalista egyégek megszilárdítását. Mindez arról tanúskodik, hogy a nemzetiségi politika lenini elvei sikeresen megvalósultak a szovjet emberek életének minden területén, az egész szocialista társadalom szervezési elveinek meghatározó alkotóelemévé váltak. A különböző nemzetekhez, nemzetiségekhez, etnikai csoportokhoz tartozó emberek közti baráti kapcsolatok, együttműködésük, kölcsönös segítségnyújtásuk a szovjet életforma alkotóelemévé vált. A szovjet nemzeteknek a társadalmi élet különböző területein elért, fent említett vívmányai kizárólag az SZKP-nak, a szovjet társadalom politikai rendszere magvának céltudatos, internacionalista tevékenysége eredményeként valósulhattak meg. A legközelebbi időszakban a szocialista nemzetek közeledésére és felvirágzására azoknak a feladatoknak a teljesítése fog döntő hatást gyakorolni, melyeket az SZKP új szerkesztésű programja és a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai foglalnak magukban az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra. Ezek a dokumentumok nemcsak a nemzetiségi kapcsolatok fejlesztésére és tökéletesítésére irányuló speciális intézkedésekre térnek ki, hanem olyan lépésekre is, melyek célja a szocialista társadalom egészének tökéletesítése. Ilyenek a társadalom anyagi-műszaki bázisa fejlesztésének meggyorsítása, a szocialista társadalmi kapcsolatok, ezeken belül elsősorban a szociális és osztályviszonyok tökéletesítse, az új ember nevelése, ami végső soron a legfontosabb, az alapvető a szocialista nemzetek és nemzetiségi kapcsolatok további fejlesztésének sikere szempontjából. K. Sz. LUZIK egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora
