Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-04 / 27. szám
A nyugdíjba vonuló Zolczer János először közvetlen munkatársától, Molnár Gyulánétól búcsúzott el Foltyn Dánielné munkatársával irodabútort csomagol A kerek arcú, zömök asztalosmester nehéz szívvel búcsúzik munkahelyétől. Hamarosan véget ér a műszak, sorra kezet ráz kollégáival. Először Molnár Gyulánétól köszön el, aki tizenöt esztendeje a Smreőina nemzeti vállalat pukaneci üzeme ipolysági (Sahy) asztalosműhelyének az alkalmazottja, s két évig a távozó Zolczer Jánossal közös munkapadnál dolgozott.- Az egyik rokonom, Jámbor Ilonka hivő szavára jöttem az üzembe - magyarázza a fiatalasszony, s mindjárt az első perctől fogva nagyszerűen éreztem magam munkatársaim között. Megbecsült mindenki, jól is kerestem, otthonosan mozogtam az öreg falak között. Amikor^ azonban a keresetem megcsappant, egyszerre nehéznek tűnt a fa, fárasztónak találtam a cipekedést. Ezért úgy gondoltam, nem asszonynak való dolog ez, s búcsút akartam mondani a részlegnek. Jani bácsi azonban szelíden megpi- rongatott. „Ejnye, Bözsike - korholt az egyik tízórai szünetben - most laposabb ugyan a fizetési boríték, de nem kell azért mindjárt megfutamodni. Elvégre üzem- hűség is van a világon! Én már sokszor itt hagyhattam volna csapot-papot, hiszen kimondani is sok, de harmincnyolc esztendeje dolgozom ebben az üzemben.“... Maga mellé vett, egy gépen dolgoztunk. Tanított, oktatgatott... Most már két szocialista brigádunk egyikének a vezetője vagyok. Zolczer János ezután régi munkatársához, Teknős Jánoshoz lép.- Druszám - paroláznak holnaptól nyugdíjas leszek. Nem kell már hajnalban kelnem, vége az emberpróbáló ingázásoknak. De azért - fátyolosodik el a hangja -, nehéz lesz megszokni a tétlenséget. Odahaza, Ipolybalogon (Balog nad Iprom) a műhelyemben majd tovább barkácsolgatok. Egyébként igazán rám fér már a pihenés.- Úgy, úgy — bólogat Teknős János -, nekem szintén sajog már a lábam, s a derekam is megérez minden időváltozást. Nekem csak leánygyermekeim vannak, így nem igen lesz, aki a nyomdokaimba lép. Három évem van a nyugdíjig. A távozó asztalosmester utoljára még a munkagépéhez lép. Végigsimítja a régi masinát, zavartan gyürögeti barettsapkáját.- Remélem - töri meg a csendet - ügyeskezű fiatal ferül a padomhoz. Juraj Hlinka művezető .aggodalmasan jegyzi meg:- Egyelőre azt sem tudom még, sikerül-e bárkit is a helyére állítanom... Gondban vagyunk, akadozik a tervteljesítés, nehéz körülmények között dolgozunk, nagy a munkaeróvándorlás, a fiatal szakemberek messze elkerülnek minket.- Üzemegységünk - tájékoztat a mindössze 37 esztendős, faipari szakközép- iskolát végzett műhelyvezető - néhány kisebb asztalosmúhely összevonásával jött létre, s 1949 óta működik. Rövid idő alatt tizenkétszer cserélt gazdát. Eleinte, pontosabban 1962-ig, ajtókat, ablakokat készítettek a dolgozók, egyszóval épület- asztalosi munkákat végeztek. Ezután szebbnél-szebb szobabútorok készültek itt, később irodabútorokat gyártottunk. Tizenhárom esztendeje, 1973. április elsejétől a Smrecina igazgatása és a pukaneci üzem közvetlen irányítása alá tartozik a részleg.- Most - folytatja a felsorolást Juraj Hlinka - kizárólagosan irodabútor, mégpedig ötféle, fémlábakon álló fiókos íróasztalok gyártásával foglalkozunk. Jelenleg 60 munkásunk van, ennek a fele nő. Ok főleg a csiszoló és a csomagoló részlegen dolgoznak. A múlt ötéves tervidőszakban 56 560 000 korona értékű árut állítottunk elő. Délelőtt kiadós zápor söpört végig a városon. Most, hogy üzemlátogatásra indulunk a még mindig szitáló esőben, az udvaron bokáig érő sarat dagasztunk.- Tizenegy évvel ezelőtt - jegyzem menet közben az üzemvezető szavait - nagy fába vágtuk a fejszénket: hozzáláttunk a részleg teljes átépítéséhez. Hamarosan tető alá is került az új csarnok, a szükséges gépek úgyszintén megérkeztek, ám ekkor kiderült: elapadtak a pénzforrások, le kell állni a munkával. Azóta a hatalmas helyiségeket többnyire készáruraktárnak használjuk, a beszerelésre váró porelszívó szűrőberendezések vagy öt éve a szabad ég alatt várják „sorsuk jobbra fordulását". Juraj Hlinka 1975 óta irányítja a részleg munkáját.- Fúrni, faragni mindig is szerettem- vallja önmagáról örültem, ha egy darabka fából bármilyen, szemnek is tetszetős tárgyat készíthettem. A fiam még csak négy esztendős, de már barátkozik a szerszámokkal. Az udvaron, az épületek tövében garmadában fémcsökötegek hevernek. Némelyik csomagon viaszos ponyvát emelget a szél, több kupac viszont fedetlen, takaratlan. Az egyik távolabbi szögletben értékes, még használatlan, de már rozsdásodó gépek terpeszkednek a derékig érő gazban. Vállalja egyáltalán mindezért valaki a felelősséget? Átellenben szeméthalmok éktelenkednek.- A forgácsot, s az egyéb fahulladékot mintegy tíz kilométernyire, Ipolyviskre (Vyskovce nad Ipl'om) kellene szállítani- magyarázza bizonyítványát Juraj Hlinka -, ott van ugyanis a városi szeméttelep. Hiába várjuk azonban a szolgáltató vállalat kocsijait, embereit, a fúrészpor viszont napról napra egyre nagyobb területet foglal el az amúgy is szűkös udvar területéből. Végigmegyünk az új csarnokon. Két helyiségben fiatal nők, idősebb asszonyok falemezeket csiszolnak. A nagy falak csupaszak, a mennyezeten salétromvirágok nyílnak: beázik a tető, holott jószerint még el sem készült az épület Távolabb még lehangolóbb kép fogad. Egymásra halmozott bútorhegyek tornyosulnak mindenütt, közlekedni aliq lehet.- A feldolgozandó anyagokat csak kint, az elkészült termékeket pedig ebben a teremben, vagy a nyitott szérű alatt tudjuk tárolni — panaszolja kísérőm. - Nincsenek raktárhelyiségeink, a kész termékek a Drevona központi raktáraiba kerülnek. Azonban az áruszállítás is akadozik, kényszerhelyzetben két saját autónk is besegít. Áprilisi munkatervünket csak 67 százalékra teljesítettük. Áruink keresettek, alig kapunk reklamáló panaszos levelet. Mindez elsősorban a szocialista brigádok és az idősebb mesterek áldozatkész munkájának köszönhető. Az asztalosmúhely régi, gyér megvilágítású épületben működik. Mária Fekia- cová mester nem repes az örömtől.- Vagon nincs, autó nem jön, két hete csak zsúfoljuk egymásra a bútorokat.- Még néhány nap - kontráz bele kollégája, Vetebny Géza - és fogvájó lesz a sok ide-oda tologatás, rakosgatás következtében megsérülő asztalokból... Vajon a vállalati igazgatóságon tudnak-e ezekről a hiányosságokról, gondokról? A bútorcsomagoló helyiségben dolgozik az 51 éves Zuzana Fiafa jóvá. Párttag, a legrégibb női munkások egyike.- Remélem - szól bizakodóan -, sikerül hamarosan kilábalnunk ebből a cseppet sem rózsás helyzetből, s újfent örömmel jönnek hozzánk a környékbeliek dolgozni. Jó lenne elhinni. Foltyn Dánielné, a 22 esztendős fiatal- asszony mindenesetre élete első munkanapján így nyilatkozott:- Nagytúron (Veiké Túrovce) lakom, igyekszem majd becsülettel helytállni és hosszú eredményes éveket eltölteni az üzemben. ZOLCZER JÁNOS tT *1 t 1986. VII. 4. fii HMMKIIK? — ■! MÁSODIK OTTHONUNK í Juraj Hlinka műhelyvezető (köpenyben) megbeszélést tart Keresett termékek kerülnek ki a mesterek keze alól Az üzemegység dolgozóinak a fele nö (A szerző felvételei)
