Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-24 / 43. szám

Még inkább azonban arra a fényképre, melyet az alatta álló tárlóban őriznek, mert a fali képet annak alapján készítet­ték. A felvétel pedig a mongol forradalmi sereg egykori magyar egészségügyi felü­gyelőjének, fíadnóti-Rot Andornak a műve. xxx Könnyű szót érteni a mongolokkal a POKOP kombinát nagytermében, a ter­vezett körutazás érdekében összehívott dolgoznak itt Szlovákiából jött mérnökök, mesterek. Három-három évre kötött szer­ződés alapján tizenheten. Természete­sen a kombinát vezető gárdája, mintegy ötven dolgozó, ugyancsak Szlovákiában tanult. Egy műszakban üzemel a kombinát, mely Szlovákiában is a legmodernebbek közé tartozna, hiszen a Mongol Népköz- társaság illetékesei nem sajnálták a pénzt a beruházásra: az épület, a gépi berendezés, a felszerelés a lehető leg­korszerűbb. Dicsekednek is mongol barátaink: a Szovjetunión kívül már Hollandiába is exportálnak papucsot, cipőt. Jelenleg a dánokkal tárgyalnak. A legfqntosabb nyersanyag, a bőr, tetszés szerinti meny- nyiségben a rendelkezésükre áll, hiszen Mongóliában egy lakosra átlagosan 27 ló, teve, szarvasmarha, juh vagy kecske jut, a másféle állatokat nem is számítva. A papucs- és cipőkészítéshez szükséges egyéb apróságokat pedig megkapják Csehszlovákiából. Megkérdezzük, ha ennyire kedvező a helyzetük, miért csak egy műszakban üzemeltetik a kombinátot? Mongol bará­taink egymásra néznek. Tétova tekinte­tükben kérdés lappang: Mondjuk-e, vagy hallgassunk? Ám megelőzi őket a gott- waldovi cipőgyárból ideszerzódött Ján Sevcík mester, aki megmagyarázza: még csak 2500 dolgozót foglalkoztatnak a 3000 fős kapacitásra épített kombinát­ban. Zömük most tanulja a szakmát. A cipőfelsőrész varrásánál dolgozó gott- waldovi munkásnő napi telejsítménye 1200. Ha itt valaki naponta kilencszázat megvarr, felkerül a neve a dicsöségtáb- lára. A hagyományos, kunkori orrú, halha csizma és cipő ára 250-300 tugrik, a mo­dem cipőt, amit a kombinátban gyártanak, 40-50 tugrikért bárki megvásárolhatja. tanácskozáson, mert Bianba Dordzs, a pártelnök ugyanolyan jól beszél szlová­kul, mint a kombinátban működő ifjúsági szervezet elnöke, Bold Batar vagy mi. Partizánskéban tanulták meg a nyelvet a szakmai képzettség megszerzésével egyidejűleg. A POKOP ugyanis két éve működő cipőipari kombinát, melyet cseh­szlovák-mongol közös vállalkozásként építettek és üzemeltetnek. Jelenleg is Bold Batar, az ifjúsági szervezet elnöke büszkén magyarázza: Érted ugye, hogy én, az ifjú mongol most azzal szoktatom le az embereket a fámák parancsa sze­rinti, kunkori orrú csizma viseléséről, hogy olcsó és modem cipőt gyártok... Hadd járják a mongol földet olcsó, diva­tos cipőben a mongolok! (Folytatjuk) HAJDÚ ANDRÁS JÁTÉKFEGYVERMENTES ÖVEZET A jövő év elejétől Finnország a já­tékok terén „fegyvermentes övezet­té“ válik, az illetékes kormányszerv ugyanis a hónap elején a játékkészí- tókkel megállapodott abban, hogy az országban nem gyártanak és nem is árusítanak játékfegyvert. Egyidejűleg leállítják a „katonás játékok“ import­ját is, különösen azokét, amelyek a modern hadieszközök gyermekek­nek szánt utánzatai. Svédországban egyébként ezeket a rendelkezéseket már 10 éwel ezelőtt meghozták... KORRUPCIÓ JUGOSZLÁVIÁBAN A jugoszláv parlament október ele­jén foglalkozott a korrupció kérdésé­vel. Megállapította, hogy 1984 és 1985 között 1089 személyt helyeztek vád alá amiatt, mert csúszópénzt fo­gadtak el. A Politika című belgrádi lap ezt a negatív jelenséget a bonyolult gazdasági helyzet következményé­nek tartja. EGY KUBAI „LEG“ A kubai Fermin Cabrera több nem- - zeti rekordot is magáénak tudhat. Nyáron volt 109 éves és életében öt felesége 51 gyermeket szült neki. Legidősebb gyermeke 79 éves, aki nyugodtan a legkisebb, 11 éves test­vére dédapja lehetne. Cabrera már a spanyolok elleni 1898-as felszaba­dító háborúban is részt vett, nem tudja, mi az a fejfájás, sosem használt szemüveget, s orvosnál is csak idén januárban volt először. A róla szóló hírek arról is beszámolnak, hogy sze­ret a szabad ég alatt aludni... GYEREK A MOSÓGÉPBEN Nem mindennapi - csodálatos mó­don szerencsés kimenetelű - baleset történt egy kaliforniai kisvárosban. Egy hároméves kislány hétéves test­vérével és nyolcéves unokatestvéré­vel egy önkiszolgáló mosószalonban játszott, s amikor édesanyjuk egy idő­re magára hagyta a gyerekeket, be­másztak egy nyitva hagyott ajtajú mo­sógépbe. Utólag derült ki, hogy a ma­sinába előzőleg egy háziasszony már mosószert öntött, s bedobta a szük­séges pénzt is, de a gépet nem sike­rült beindítani, hát otthagyta azt. Ami­kor a hároméves kislányra társai rá­csukták az ajtót a gép mégis beindult. Egy közelben álló férfi szerencsére észrevette az esetet, egy kalapáccsal betörte az üvegablakot és kiszabadí­totta a kislányt. EGYEDÜLÁLLÓ TRANSZPLANTÁCIÓ A londoni Harefield kórház vezető sebésze, Magdi Yacoub egyedülálló műtétet hajtott végre egy két és fél hónapos kisfiún: egyszerre ültette át szívét és tüdejét. A párját ritkító műtét hat órán át tartott. Rácsodálkozom a hőerőműre is. Nem­csak azért, mert több mint 200 millió kWó az évi teljesítménye, hanem azért is, mert a múzeumban őrzött dokumentációk és korabeli fényképek alapján pontosan megmutatják: melyik részén, hol állt az a 20 kW-os villamos erőmű és 50 vonalú távbeszélő központ, melyet a mongol önkormányzat újjászületése idején, 1920-ban, a mátyusföldi származású volt hadifogoly, Geleta József mérnök terve­zett. A Forradalmi Múzeumban is rácsodál­kozom a csarnok falán látható, túfestés- sel készített óriási fali képre, melyen Szuhe Bátor, Csojbalszan és internacio­nalista forradalmi társuk, Huva látható. A mongol főváros egyik modern ne­gyede Moszkvából este hétkor indu­lunk, a repülőút Ulánbátorba körülbelül tiz óra, mégis más­nap délre érkezünk meg. Kelet felé repülünk, elénk szalad a reggel, meg a naptár szerinti nap. Elénk szalad az igazi Nap is: a gép ugyan koromfekete éjben halad, de a látóhatár alján már ott az égővörös csík, mely­ből előbb színes sugarak törnek elő, majd kibukkan a sárgásán pompázó, felkelő Nap. A leszállás után, amikor feltű­nik az ulánbátori repülőtér épü­lete, mely kívülről és belülről is a legmodernebbek egyike lenne Európában, ezek az ajkbigy- gyesztve kimondott otthoni megjegyzések jutnak eszembe: Ott akarsz nyaralni? Abban az ázsiai országban? Mi lehet ott érdekes vagy szép? Eszembe jut az is, hogy gyalog három­száz napig tartott volna az út. Annak idején Egedei kán gyorsfutára lóháton tíz nap alatt vitte meg innen a nagy kán halálhírét Batu kánnak a Duna melletti táborba. És a jeleríleg érvényes vasúti menetrend szerint Moszkvából idáig 5 nap 16 óra és 20 perc az utazás ideje. Nagyot lélegeztem hát... és abban a pillanatban meg is lepődök, mert meg­érzem a szellő illatát: kakukkfüves, de sokkal erősebb, töményebb, mint ami­lyben az otthoni erdőben érezhető. És persze a levegő is üdébb, tisztább, mert magaslati. Akárcsak az Alacsony-Tátra csúcsain. Ez azonban nem hasonlat, ha­nem tény: Ulánbátor tengerszint feletti magassága ugyanannyi. Kíváncsisággal nézek szét. Eleve cso­dálatos például az, hogy az alacsonyan tündöklő felhők alatt közelinek látszik a város, Ulánbátor, pedig oly távoli. Mi­csoda térségek és távlatok! A Mongol Népköztársaságnak a területe legalább hússzor akkora, mint a mi hazánké, de a lakosok száma alig 2 millió. A sivatagot, a kopár területeket nem számítva, egy emberre 1,6 négyzetkilométer haszon­föld jut. Nekünk, akik a telkeket ma már négyzetméterekre, a termőföldet árakra osztva mérjük, ez a terület óriási. Ez a tény azonban azt is megmagyarázza nekünk, hogy miért természetes az itt élők számára: saját földterülete senkinek sohasem volt és nincs is, a föld minden mongol tulajdona, vagyis az államé, ezen a földön csak legeltetési joga lehet vala­kinek, akinek marhája van. Egyszerű ez a birtok- és tulajdonrendszer, de a múlt­ban is jól szolgálta, ma is jól szolgálja a mongolok érdekeit. xxx Ulánbátor - magyar nevén: a Vörös Hős Városa - nemcsak a távolból, közel­ről és lakva is szép, modern város. A lá­mák három nagy kolostorát leszámítva 1924-ben kezdték építeni, de a városépí­tést megszakította a második világháború. Csak az ötvenes években folytatták. Az épületek 70 százalékát legrégebben 30 éve építették. így tehát az egykori pásztorbirodalom közigazgatási központjának a helyére épített Ulánbátor ma ifjú, közel félmillió lakosú főváros, ahol fiatalok a lakosok is, mert álagos életkoruk 28 év. Láttam a külvárost is. Nemcsak kívül­ről. Elmentem az utcasorba állított jurták közé, a kerítéssel körülhatárolt város­részbe. A jurta - mongolul: ger - két oszlopra, farácsozatra épített, kör alakú sátor. Tetejét, oldalát nemezlapokkal bo­rítják be, teveszőrből font kötéllel kötözik a rácsozathoz. Kívülről ponyvával, ca- gannal fedik be. Alája fapadlót építenek. A közepén álló két oszlopra tetőkarikát szerelnek, melynek nyílásán át kivezet­hető a kályha csöve, de szabadon is maradhat a tetönyílás. Nemezborítóját teljesen vagy félig kötéllel lehet ráhúzni. Ajtaja mindig délre néz. Lebontására fél óra elegendő, felállítá­sa sem tart tovább egy óránál. Olyan nagy az alapterülete, hogy húsz ember kényelmesen elfér benne. Nyáron tiszta, jó levegőjű, télen meleg. És mivel Ulán­bátorban a jurtával beépíthető utcasort villanyoszlopok jelzik, élnek is a lehető­séggel, bevezetik a jurtába a villanyára­mot. A díszláda tetejére pedig a jurtatu­lajdonosok többsége elhelyezi a tv-ké- szüléket - oda, ahol elődei a házioltárt, a Buddha-szobrot tartották. Egyébként nemcsak azok laknak jur­tákban, akik még nem kaptak lakást. Ha lehet, azok is fenntartják maguknak, akik már kaptak. Jó benne élni, lakni, legalább hétvégeken, szabadság idején, mongol módra, bár az évszázadokon át kialakult ősi szabályok pontosan meghatározzák melyik fele a férfiaké, melyik a nőké, milyen testtartással kell benne ülni, mo­zogni, miként kell és lehet benne élni. xxx Sehogy se értem, hogy a már város­ban élő mongolok miért szégyellik a no­mád élet velejáróit, miért vélik elmara­dottságuk bizonyítékai gyűjtésének, ha az európai le akarja fényképezni a jurtát, a körülötte megfigyelhető életjelensége­ket. Nem értem ezt, de mert kedvelem, szeretem mongol barátaimat, nagyon odafigyelek mindenre, amire büszkék. Túl a Gandan-dombon és túl az ott álló, páratlan nagyságú buddhista ko­lostoron a világos színekben csillogó, szinte nap mint nap növekvő új városrész húzódik. Mongol módra, balról jobbra, az égi óramutató, a Nap járása szerint járjuk körül az egyik teret, majd az üzletsor kirakatait nézegetjük, míg észre nem veszem, hogy az elektrotechnikai készü­lékeket árusító üzletek kirakataiban főleg TESLA védjegyű árukat kínálnak meg­vételre. Fürdik a tevecsorda (Hajdú Endre felvételei) Az UlánbátorI repülőtér bejárata

Next

/
Thumbnails
Contents