Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-24 / 43. szám
ÚJ szú 1986. X. 24. Illlllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllll em először fordul elő velem, hogy ha igazán kiváncsi vagyok a dolgok természetére, odacsatlakozom egy gyerekhez, és visszahallgatózom a magam gyerekkorába. Nem azért, mintha mindent elfelejtettem volna, ami akkoriban megesett velem. Dehogyis! Nagyon jól emlékszem. Csak mintha a dolgok nem emlékeznének rám. Ritkábban állnak szóba velem. És mintha kevesebb lenne a mondanivalójuk is. Alighanem bennem van a hiba, mert Zsuzsinak a fésű megharapja a haját, ráadásul úgy, hogy ne fájjon. Én csak fésülködöm. Neki gyón emberi mozdulatokkal fogja kézen, hívja játékba a gyerekkort, és emberi érzelmekkel öleli egybe a gyerek körül a költészetet és a valóságot. Hát még ha leoltják a villanyt. ..! Akkor történnek igazán csodadolgok. A sötétben mindig van valami titok. Igaz, hogy ettől a titoktól félni is lehet, de mert ,,titoklátni" csak gyerekkorában képes az ember, érdemes felvállalni. Különösen olyankor, ha az ajtó rése alatt átszivárog egy kis fény a szomszéd szobából. Mert az azért nem árt - biztonságul. Ez a villanyoltási csend a furcsasáa tárgyak sem emlékeznek önmagukra. A fotel fotel, és Bornemisz- sza Gergőnek is nyoma veszett. Pedig olyan jó, hogy voltak... És higgyem el, hogy minden pontosan így történt. Sajnos csak a golyóstoll bizonyítható, de az megvan, tessék! A takarításnál előkerült. És én miért ne hinném el? Az én nagyanyám szobájában a birsalma, a szekrény tetején, illattal gondolt a nyárra. És jól tette, mert ha nem így lett volna, most nem hozná elém azt a szobát minden birsalmaillat. És higgyék el, hogy az a nagy, sörénydíszes kályha, amelynek mancsai voltak, csakugyan oroszlán volt, és lángot fújt meg parazsat vicsorított esténként. S én ma is azt a meleget érzem vissza a radiátor semmihez sem hasonlítható, fantáziátlan teste mellett, amikor leesik az első hó. Azok az emlékező birsalmák láttak engem. Az a kályha is emlékezhet rám. Mert én tudom, hogy a tárgyaknak is vannak emlékei. Annál makacsabbak és beszédesebbek, minél távolabb kerültek azoktól, akikhez tartoztak. S annál emberformájúbbak, minél inkább magukra hagyták őket. És annál gazdagabb életet mesélnek, minél több mozdulat emlékezik bennük. Az emlékek is örökölhetök. A tárgyak emlékei. Csak legyen mire emlékezniök. hogy a tárgyak emberarca nem a gyerekképzelet kitalálása, hogy az az elemi összetartozás, amely gyerekkorban lehetséges, megmarad, arra éppen a tárgyak - nem irodalmi Gyökeres György felvétele hajlandók paradicsomcsákót tenni a fejükre a kenyérdarabkákra ültetett szalonnakatonák, és egymásután bemasírozni a szájába,. ami tulajdonképpen nem is száj, hanem kapu. Én egyszerűen csak bekapom a reggelimet. Arról már nem is beszélek, hogy Zsuzsinak azt is elárulta a cirkuszporond, hogy van neki egy másik neve is: a Nemtudkimenni. Ha nem így lenne, akkor ugyan miért mennének a lovak folyton körbe-kör- be?... Nekem bezzeg nem súgta meg! A fűrészpor is képes volt a szemembe vágódni, de az ö arcára ráhavazott. Hát ki érti ezt?... Pedig hát nem is olyan érthetetlen. Ha a tárgyak nem lennének ilyen barátkozó hajlamúak, beszédes kedvűek, hogy tanulna meg az ember cipót fűzni, kezet mosni és törpét rajzolni a kerítésre?... Az is egészen magától értetődő, hogy a tárgyak mindig játékos kedvükben vannak, ha gyerek kerül a közelükbe. A szél lekapja a fejéről a sapkát és elfut vele... A hópehely úgy belebújik a tenyérbe, hogy meg sem lehet találni többet. .. És még az a kerítésre rajzolt törpe is hajlandó lejönni a kerítésről, ha egy gyerek úgy akarja... Igaz, hogy egy gyerek nem jön dühbe, ha valahonnan a bokrok mögül előjön a szél, és sapka- lekapósat van kedve játszani. Ha esni kezd a hó, nem a hólapátolás és a betemetett autó jut az eszébe. És a kerítésre rajzolt törpét sem mosóporral meg súrolókefével csalogatja. így aztán ne lepődjünk meg, ha az a törpe csak- azértis maradni akar, ha megpillantja a felmosó vödröt a kezünkben. De hát nemcsak a megtapasztalást és a játékot jelentik a tárgyak. Azt is a gyerekektől lehet megtudni: hogy szeretnek is. Hogy tudnak örülni és szomorúak lenni. Hogy fájnak némelykor, és nagyon egyedül vannak, ha elfelejtik őket. Zsuzsira ráöleli a kiságy a takarót, amikor lefekszik... Nevet a tükör, amikor megáll előtte, mert örül neki... És szomorú a csészéje, amikor kiissza belőle a kakaóját. Ne vágják el késsel az almát, mert az fáj neki, inkább harapni kell. És vigyék magukkal Manócskát az állatkertbe is, mert nem szeret egyedül maradni. Hogy nem Zsuzsi öleli-e magára a takaró szere- tetét, mert szüksége van rá, és nem Zsuzsi fél-e, amikor arról van szó, hogy Manócska egyedül marad, azon el lehet gondolkodni. Egy bizonyos: a tárgyi világ nagok ideje. Ilyenkor nyikorogva kinyílik a szekrényajtó, és egy kalap átbólint a faliórának. A falióra visz- szainteget azzal az aranyozott koronggal, amelynek himbálózó fénye megsimogatja a játékmackót, és kétszer akkorára növeli a Nagyitól kapott nyúl két első fogát, mint délután volt. De lehet, hogy nem a kalap bólint ki a szekrényajtón, amelyiknek á Csudálatos Mary-re hasonlít az arca, hanem az az arany róka dugja ki az orrhegyét, amely már hetek óta ott lakik, csak senki nem akarja elhinni. Ilyenkor vesz lábfürdót a sarokban szuszogó fotel, a Nagypapa házikabátját és bütykeit viseli. Az iró- asztallámpa ropogtatva kiegyenesíti rugalmas csigolyákból levő nyakát, és meglesi, melyik zokni kóricált el a párja mellől, ott a fűtőtest alatt. A virágváza arra a margarétacsokorra gondol, amelyiket tegnap dobtak szemétbe, a szőnyeg meg azt a golyóstollat rejtegeti, amelyiket már három napja keres Zoli. Biztos benne, hogy a táskájába tette. De ilyenkor alszik ott a sarokban, egy kosárban az a kiskutya is, amelyiket olyan jó lenne megkapni, és Bornemissza Gergő is ezidőtájt érkezik meg, hogy átadja a kapitányságot... Persze reggel ezt is hiába mesélné el az ember... Reggelre már tanúságtevése a bizonyíték. Tessék megnézni Csehov szemüvegét... Tímár József tweedkabátját... Szönyi István ecsetjeit... Mennyivel jelenvalóbbá teszi tulajdonosaikat a tárgyak árvasága. Mennyivel erősebb a hiány a valóságnál. Egy közlekedési baleset tragikumát nem a hordágy mondja ki igazán, hanem a szétgurult és magukra maradt tárgyak kiáltják az úttest kövén. Egy öreg szövőszéken kezek melegére emlékezik a szál. Egy szerszám nyelén félbemaradt mozdulatok szomorodnak. Egy padlásra száműzött porcelántál húsleveses vasárnapokra gondol... Ha nem így lenne, aligha hinnénk el Mándy Ivánnak, hogy a liftben, egy öreg bérházban, arcok laknak, a telefonkagylóban hangok élnek, a mozipáholyok régvolt szerelmekre emlékeznek. És ki akarna belenézni Szabó Magda Ókútjába, ahol egy valóságos és megálmodott gyerekkor várja, hogy visszaidézzék? D e én nem is róluk, hanem a Zsuzsikról és Zolikról akartam beszélni. Higgyük el nekik, hogy minden pontosan úgy van, ahogy ók látják. Ha leoltják a villanyt. SZABÓ ÉVA IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH Szülők a padokban Nyitott iskolák a szovjet oktatási reform jegyében A szovjet iskola fokozatosan szakít elavult hagyományaival, megnyitja kapuit a mindennapok realitása előtt. Ez az új típusú szocialista iskola úgy tesz eleget feladatának, hogy diákjai gyakorlati és elméleti oktatását a valóság és a fejlődés követelményeinek megfelelően alakítja, szilárd elvi alapokon nyugvó világnézeti és erkölcsi nevelés mellett. Ebben a munkában nem kevés szerep jut a szülőknek: beavatja őket a nevelés gondjaiba. Közelebb hozza egymáshoz a szülőt és a pedagógust, a szülőt és gyermekét. Ez a célja a szülők szabadegyetemeinek, amelyből jelenleg csak Moszkvában mintegy kétszázat tartanak számon. AZ ELSŐ FECSKE A szülők részére szervezett első szabadegyetemet hét évvel ezelőtt hozták létre a 650. számú moszkvai iskola tanárai a körzet legkülönfélébb társadalmi és kulturális intézményeinek támogatásával és aktív együttműködésével. Az iskola igazgatónője, Alexandra Purtova szerint kezdetben sokan ellenérzéssel, kétellyel fogadták a kísérletet. Egy-egy előadásra alig 10-15 szülőt lehetett összetoborozni. Ám bíztak abban, ha a rendezvények színesek, izgalmasak és érdekfeszítők lesznek, a szülők egymásnak továbbítva a hírt, mind nagyobb számban jönnek el a beszélgetésekre. így is történt. Az első érdeklődő hallgatók, miután rádöbbentek, milyen keveset is tudnak gyermekeikről és azok napi gondjairól, szívesen fogadták a tájékoztatást, s másokat is megnyertek az ügynek. Később a szabadegyetemi foglalkozásokhoz a körzet filmszínházát kellett igénybe venni, hogy az érdeklődők mind elférjenek. NEVELÉSLÉLEKTAN SZÜLŐKNEK - TANÁCSOK TANÁROKNAK Az előadások jelentős része a pedagógia és a pszichológia általános kérdéseivel foglalkozik. Ezek a foglalkozások mintegy bevezetik a szülőket a lélektan, elsősorban a neveléslélektan rejtelmeibe. Sok szó esik az időbeosztás kérdéséről, arról, hogyan kell segíteni már alsótagozatos korban a gyermek idejének ésszerű beosztását, miként lehet megtanítani házi feladatának gyors és önálló elvégzésére. Az alsótagozatos gyermekek problémáinak különben is igen nagy figyelmet szentelnek. Nem mindegy ugyanis, hogy a gyermekeket milyen hatások érik az iskoláskor kezdetén, milyen ösztönzést, útravalót kapnak a jövőre. A pszichológus előadók nyomatékosan utalnak arra, hogy mennyire fontos az első időkben a kisiskolás számára a közös tanulás a szülővel és a rendszeres szülői ellenőrzés. Receptet is adnak az együtt-tanulás mikéntjére és hogyanjára. Elmondják: mennyi időt lehet szánni az intenzív tanulásra, hogyan ajánlatos alakítani a tanulás és a pihenés váltakozó ritmusát. Meghívott filozófusok a jellemnevelés kérdéseiről beszélgetnek a szülőkkel. A hallgatók tőlük is gyakran kapnak tanácsot és útmutatást arra nézve, miként lehet kijavítani a gyermekek jellemhibáit, hogyan kell sok türelemmel és tapintattal akaraterejüket fejleszteni. A körzeti könyvtár megbízott munkatársa valamennyi szabad- egyetemi napon jelen van, s a neveléstudománnyal foglalkozó könyvek széles skáláját ajánlja kölcsönzésre a hallgatóknak. Ebből a témakörből évente mintegy 30 ezer kötet jut el a szülőkhöz. Ám, nemcsak a szülők tanulnak és kapnak jól hasznosítható tanácsokat az előadóktól és a pedagógusoktól, hanem ők maguk is gyakran hívják fel a figyelmet fontos dolgokra. Például a nehezen kezelhető kamaszokkal kapcsolatban jónéhány szülői ötletet is megvalósított az iskola. Nem egy érdekes szakkör létrehozásának lehetőségét a szülők vetették fel, mondván, ez nyilván leköti a kamaszok felesleges energiáját. A 650. számú moszkvai iskolában például egész szakköri hálózat működik. Van itt nyelvművelő, ének-zenei-, hangszeres, fotó-, rádió-, modellező, tánc-, népművészeti, készségfejlesztési, sót motor- és autóvezetői szakkör is. Talán mondani sem kell, ez utóbbi igen nagy népszerűségnek örvend a kamaszok között! HOGYAN MONDJAM EL NEKI? Téved, aki úgy véli, hogy ezek a tanórák egyhangúan peregnek, az előadók csak előadnak, a hallgatók meg hallgatják őket. Az előadók idővel a hallgatók személyes ismerőseivé válnak, akikhez bizalommal fordulhatnak a szülök akár intim gyermeknevelési problémáikkal is. Sok szülő - főleg az anyák - rendkívül hasznosnak tartja az orvosi tematikájú sorozatokat. Van, aki bevallja: zavarba ejtik gyermeke szexuális problémái, szerelemmel kapcsolatos kérdései és konfliktusai. Nem képes erről nyíltan, restelkedés nélkül beszélni vele. Az orvosokkal folytatott beszélgetések éppen ezt a zavart segítik levetkőzni. APÁK KONFERENCIÁI Mint ahogy a nők az orvosi témákat, a férfiak a sporttematikát részesítik előnyben. Nem egy apa ezeknek az agitatív erejű előadásoknak a hatására kezdett gyermekével együtt sportolni, s közben még káros szenvedélyéről, a dohányzásról is lemondott, belátva, hogy a kettő együtt nem megy! Szigorúan férfiak részére hirdetik az apák konferenciáit. Az oktatás a Szovjetunióban is jobban elnőiesedett a kívántnál és az egészségesnél. Ezért nem véletlen, hogy az apákat igen nagy nyomatékkai kérik arra, hogy vegyék ki részüket az otthoni nevelésből, mert nélkülük nem lehet a fiúkból igazi férfiakat nevelni! A konferenciákon a férfiak szülői, nevelői felelősségére hívják fel a figyelmet, s a 650. számú moszkvai iskola pedagógusainak véleménye szerint ennek van is foganatja. Egyre több apa látogatja a konferenciákat, s egyre több apában ébred föl és tudatosul a vágy, hogy formálja gyermeke jellemét, s példaadó, minta legyen a számára. Az év végi záró foglalkozásokat rendszerint júliusban tartják. Ilyenkor értékelik az elmúlt tanévet és ugyancsak közösen döntenek a következő év témáiról. Van olyan szülő, aki már hét éve látogatja a szabadegyetemet. A pedagógusok szerint ezek a kitartó szülök érik el a legjobb eredményeket az otthoni nevelésben. (A Lityeraturnaja Gazeta alapján)
