Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-24 / 43. szám
• Bednárik Béla elektronikus vlzórafej beállítását • Morvay Lajos az esztergagépnél végzi (Benyák Mária felvételei) DJ NEGOLDUDK rrnmur Az elektronikát a vízügy sem nélkülözheti A fiatal újítók és feltalálók 1986-os szemléjén, a Zeniten, melyet Prágában rendeztek meg, ezüstérmet nyert, s az erdő- és vízgazdálkodási minisztérium oklevelével tüntették ki egy létszámra kicsi, de lelkes kollektíva három műszerét. A díjat a csoport vezetője, Agárdy Gábor vette át. Kíváncsian kerestem fel a kollektívát munkahelyén, a Nyugat-szlovákiai Vízművek és Csatornázási Vállalat távvezetékek és speciális tevékenységek üzemének szenei (Senec) fejlesztési műhelyében. A speciális tevékenység ez esetben nem más, mint a klórozás, a műszer- javítás, valamint a fejlesztés. Mindezt külön-külön munka- csoport végzi. A fejlesztési műhely főnöke Agárdy Gábor, önálló fejlesztési mérnök. További tagjai: Zborka István önálló fejlesztési mérnök, Bednárik Béla és Svaszta Gyula, a mérő- és szabályozó műszerek mechanizmusai, Morvay Lajos géplakatos, Morvay Tibor szerszámkészítő, valamint Bednárik Beáta raktáros. A fejlesztési műhely 1985. január 1-én létesült. Olyan mérő- és automatizációs műszereket, automatizációs berendezéseket fejlesztenek itt ki, amelyek á technológiákhoz szükségesek és másképp nem szerezhetők be: elektronikus áramlásmérőket, nyomásmérőket, szintmérőket, vezeték nélküli átvételtechnikai berendezéseket. Vagyis - ezt beszélgetőpartnereim többször hangsúlyozták - mindig csapatmunkáról van szó, jóllehet szüntelen töprengés, merész gondolatok, alkotó fantázia nélkül itt semmire sem mennének. Az ötletesség, a kreativitás, a megoldások keresése itt olyan követelmény, amely nemcsak a mérnökökre vonatkozik, hanem a csoport valamennyi tagjára. Mint ahogy a szüntelen tanulás, a sokoldalúság igénye is. Ez azonban az itt dolgozókat egyáltalán nem bosszantja. Sőt, kimondottan szerencsésnek tartják magukat azért, hogy így van.- De vajon miből tanulnak? - kérdem Agárdy Gábortól. - Az irodalmat saját magunk szerezzük be. Elsősorban magyarországi és NDK-beli irodalmat. Magyarországon a vízügy magas színvonalon áll. A Csehszlovák Tudományos Társaság keretében magyarországi szakembereket hívunk meg előadások megtartására. A tudományos társaságnak mindannyian tagjai vagyunk. Én üzemünkben a társaság elnökségének is tagja vagyok. Tanulmány- utakra is járunk Magyarországra. Nemrég a soproni vízműnél töltöttem egy napot. A fejlesztési műhely csak tavaly jött létre, de az itt dolgozó kollektíva már egész sor figyelemre méltó eredményt ért el. Ezekről Agárdy mérnök egyebek közt ezt mondja:- A szenei víztározót a boldogfai (Boldog) szivattyútelepről látjuk el vízzel. A tározót telíteni és kiüríteni kell ahhoz, hogy a város vizet kapjon. A tározó és a szivattyú- telep között nincs vezeték, amely vezérelné a szivattyúállomást. Ezért készítettünk egy elektronikus berendezést, amely a vízszintet egy elektronikus jelsorozattá alakítja át, s ezt egy rádióadó segítségével sugározzuk az éterbe, majd a szivattyútelepen felfogjuk, feldolgozzuk, s a feldolgozott jellel vezéreljük az egész szivattyútelepet. AZ ELEKTRONIKUS ÁRAMLÁSMÉRŐ KIFEJLESZTÉSE Ennek történetét a műhely vezetője így mondja el:- A somorjai (Samorín) víztermelő telepen gondot okozott, hogy azok a berendezések, amelyek magyar-angol licencben készültek, bizonyos idő után tönkrementek. Ezeket pótolni nem tudtuk, mivel devizaigényesek és a pótalkatrész-ellátás akadozott. Voltak berendezések, amelyek már három-négy éve nem működtek. Ezért mi kifejlesztettük ezt az elektronikus áramlásmérőt, amely legalább olyan pontos. A mérésügyi hivatal szerint pontossága 0,3 százalékos, ez teljesen megfelelő. Ezeket a berendezéseket telepítettük most Somorján. A gépészek a kutak vízhozamát és az egész termelést ezeknek a műszerekek az adatai alapján állítják be. ISMÉT MŰKÖDNEK Trnava vízellátását egy nagyteljesítményű NSZK-beli szivattyú biztosítja. Ára félmillió devizakorona. Régebben behozatallal biztosították a javításhoz szükséges pótalkatrészt. A szivatyú tönkrement, és a javításhoz speciális, körülbelül egy század milliméter megmunkálásé alkatrészek kellenek. A javítást az országban senki sem vállalta. Azaz a lehetetlent nem ismerő kis munkaközösség gépészei igen. Természetesen hazai alapanyagból. A megtakarítás félmillió devizakorona. A fejlesztők tulajdonképpen úttörő munkát végeznek, szüntelenül az új megoldásokat keresik. Munkájuk egy része tematikus feladat megoldása, így újításnak minősül, s ennek megfelelően jutalmazzák. Ám nem minden megoldás tematikus feladat, ezért elbírálása és jutalmazása olykor vitás. Agárdy elvtárs ezzel kapcsolatban megjegyzi:- Ezerkilencszáznyolcvanötben tizenkét újítási javaslatot adtunk be. Ebből kettő volt tematikus feladat. Újításaink felét elfogadták, a többivel kapcsolatban még nem született döntés. Vita van arról, hogy ezek munkaköri feladatok-e vagy újítások. Alkalmazni alkalmazták őket. Mi ugyanis mindig csak úgy adunk be újítást, ha az ötlet már meg is valósult. Másutt ez általában fordítva történik: előbb beadják a javaslatot, majd realizálják. Újításaink egy részéért már megkaptuk a jutalmat, lesz, amit csak később fizetnek ki. Zborka István ehhez magyarázatként hozzáfűzi, hogy a jutalom meghatározásához előbb az újítás társadalmigazdasági hasznosságát kell megállapítani. DE VIZÁM EGT AKARÍT ÁS Jelentős devizakiváltást tesz lehetővé az elektronikus áramlásmérőnek az átdolgozása épitőszekrényelvú modullá. Ez azt jelenti, hogy az egész áramlásmérő egy kis Európa-kártya nagyságú múszerecske, melyet modulárisan lehet illeszteni a többi műszerhez anélkül, hogy konstrukciót kellene változtani. Ezt újítási javaslatként adták be, de a vállalat nem fogadta el. Am mivel meggyőződésük, hogy az, fellebeztek a felsőbb szervnél, azaz a kerületi nemzeti bizottságnál. A választ kíváncsian várják. / Jelenleg is rendkívül igényes feladat megoldásán fáradoznak: a senicai regionális diszpécserrendszer kifejlesztésén.- Két állomás fog drót nélkül adatokat szolgáltatni egy •központi állomásnak - magyarázza Zborka elvtárs.- Rádióadók és vevők segítségével fogjuk vezérelni az egész rendszert - folytatja Agárdy Gábor. - Ezért fejlesztettük ki hozzá a rádióadókat és vevőket. Hazánkban ugyanis ilyeneket senki sem gyárt. Az állomások emberi kéz beavatkozása nélkül hajtják végre a központi parancsot. Mintegy hét számítógépes rendszer fog egymással kommunikálni vezeték nélkül, s kiszolgálni a vízszolgáltató berendezéseket. KÁBEL NÉLKÜL Elmondják, hogy korábban a Senica környékén levő két állomás között kábelt akartak lefektetni. Csupán a kábel ára kb. 700 ezer korona lett volna, de nem tudták beszerezni, s nehézségekbe ütközött volna a lefektetése is az egész városon keresztül. Az összköltség 1,5-2 millió koronát is elért volna.- Ezért kerestek meg bennünket, hogy ezt a rendszert készítsük el - magyarázza tovább Agárdy Gábor. - Ha viszont egyszer már valamit csinálunk, akkor nemcsak két állomást kötünk össze, hanem elkészítjük az egész regionális rendszert, méghozzá lényegesen olcsóbban. Mindössze a kábel költségéért. Talán még annál is kevesebbért.- Ha ezt a rendszert egyszer kifejlesztjük, akkor más esetben is fogjuk tudni használni - veti közben Zborka István. Mindenképpen említést érdemel az a megoldásuk is, amelyet a szenei vízrendszer és a bernolákovói szivattyú- állomás összekapcsolásával kapcsolatban fejlesztettek ki.- A bernolákovói szivattyúállomás a mi távvezetékünkből kapja a vizet. Ezt vezetéken keresztül kellene vezérelni, hogy a bernolákovói pumpa kikapcsoljon, amikor a szenei víztároló megtelik. Ennek a vezetéknek a költsége 1 millió 300 ezer korona. Mi ezt meg tudtuk drót nélkül oldani 22 ezer koronáért. Mégpedig körülbelül három hónap alatt. Ennyi idő a kábelnek nem a lefektetéséhez, de még a beszerzéséhez sem lett volna elegendő. Ezek a példák nyilván meggyőzően szemléltetik, miért van szükség a fejlesztésre. Azt is tanúsítják az eddig elmondottak, hogy a vízügyi szakma a mai napig túlnyomórészt építész-szakma. Az elektronika ezen a területen csak most kezd betörni, s a hasznát az építészek nem tudják eléggé felmérni. Mi több, még félnek az elektronikától. Erről a fejlesztők munkacsoportjának vezetője így vélekedik:- Az építész huszonöt esztendeje ugyanazt a víztározót betonozza, ugyanazt a csövet fekteti, s csaknem ugyanazzal a szivattyútípussal dolgozik. A gázszolgáltatásban már lényegesen nagyobb az elektronika kihasználása. Sikereik természetesen újabb és újabb, egyre merészebb megoldások keresésére ösztönzik a kollektív tagjait.- Számunkra a feladat adva van, s ennek mindig több megoldása létezik. Nekünk kell megtalálnunk az optimálisát - vall az alkotás nehéz, de szép gyötrelmeiről Zborka István. - Megvitatjuk egymással, mi a legmegfelelőbb megoldás. Ez tehát közös munka. Itt van például ez a vevő - mutat a már elkészített darabra. - Egyik részét Gábor csinálta, a másikat én, a harmadikat meg Béla. Nevét hallva a nem éppen bőbeszédű Bednárik Béla egy pillanatra felkapja a fejét, aztán folytatja egy bonyolult nyomtatott áramkör rajzolását, melybe úgy belemélyedt, hogy beszélgetésünket egy ideje talán már nem is hallja. - Egy számítógép csatlakozó részét tervezi. Ha kell, külső kollégákkal is megbeszélik az előttük álló feladatot. Amíg egy-egy berendezés elkészül, eredeti elképzelésük gyakran módosulhat. Munka közben nem ritkán nyúlnak a zsebszámológéphez. Itt az elméletet és a gyakorlatot egyaránt alkalmazzák. A két mérnök korábbi munkahelyén szerzett ismereteinek a kutatótevékenységben hasznát veszi. Agárdy Gábor kilenc évig a bratislavai Tesla elektroakusztikai kutatórészlegének a főkonstruktőre volt, Zborka István pedig öt esztendeig a vasútnál mérőlaborban dolgozott. Főiskolára Agárdy Gábor elektrotechnikai szakközépiskolából, Zborka István pedig a Szenei Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumból jutott el. A műhely vezetője már több cikket közölt szaklapokban. Zborka elvtárs egy külön épületbe kalauzol. Itt látható a sokat emlegetett műszerek egy része.- Ez a műszer a kutakban levő vízszintet figyeli - magyarázza. - Ez meg az áramlást méri. Most például másodpercenként 150 liter vizet nyom fel a szivattyú a víztárolóba. Megtekintjük hazai és külföldi gépekkel jól felszerelt műhelyüket, ahol Morvay Lajos éppen marógépen dolgozik. A rádió hútőblokkját készíti.- Ha kell, mechanikus, ha kell esztergályos munkát végzek, vagy mint most, marógépen dolgozom. Szeretem a sokoldalúságot. Itt sosem unalmas a munka, hisz nem végzünk sorozatgyártást. Kissé odább Morvay Tibor éppen beindított egy fúrógépet. Nemrég tesztelöt készített. Az ügyes kezű, gazdag fantáziájú fiatal szakember gépipari szakközépiskolát végzett, de a kémia is nagyon érdekli. A műhelyt a közösség tagjai saját maguk alakították át és szerelték fel. Talán ezzel is magyarázható, hogy ez számunkra valamivel több, mint a megszokott értelemben vett munkahely. A kollektíva versenyben áll a szocialista munkabrigád címért. Tagjai közül ketten az üzem Bratisla- vában levő pártalapszervezetének is tagjai. A brigád egyéb rendezvényei közül említést érdemel a tábortűzzel végződő gyermeknap szervezése. Ezen az alkalmazottak gyermekei, hozzátartozói is jelen voltak. A műhely vezetője nemcsak szakmai értelemben elégedett a kollektívával, mely nagy odaadással és bátran végzi sok-sok ügyességet, leleményességet, kitartást igénylő munkáját. FÜLÖP IMRE ÚJ SZÚ 1986. X. 24.
