Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
Uj kifejezési lehetőségeket A hatvanéves JEVGENYIJ LEONOV vallomása Jevgenyij Leonov, akinek Áfonya, a vagány című tíz évvel ezelőtti filmjét nemrég láthatták a magyar tévé nézői, most töltötte be hatvanadik életévét. A kitűnő színész először a moszkvai Sztanyiszlav- szkij, majd a Majakovszkij Színház tagja volt; több mint egy évtizede pedig a Komszomol Színház tagja. Itt alakítja az Ivanov című Csehov-dráma címszerepét is. Ez nyilván sokakat meglep, akik csak a komikus Jevgenyij Leonovot ismerik.- Kosztantyin Sztanyisz- lavszkij, a színház nagy újítója szerint a színésznek hét-nyolc évenként ki kell hajítania a széket, amelyen már kényelmesen elhelyezkedett - mondja Jevgenyij Leonov. - Vagyis a színész fordítson hátat minden megszokottnak és keressen új kifejezési, új megnyilatkozási lehetőségeket. Magam tizenkét évvel ezelőtt vettem észre, hogy már igen beleragadtam egy bizonyos repertoárba, szerepkörbe, akkor mentem át a Komszomol Színházba. Úgy éreztem, nem lesz haszontalan fiatalokkal együtt játszanom, új színészeket keresnem és találnom. Hogy ez mennyire sikerült, nem én vagyok hivatva eldönteni. Jevgenyij Leonov nemcsak Ivanovot játssza a Komszomol Színházban, hanem Visnyevszkij Optimista tragédiájának és Mihail Satrov két drámájának, a Forradalmi etűdnek és A lelkiismeret diktatúrájának egy-egy főszerepét is. Meggyőződésem, hogy nincs semmiféle színészi skatulya - folytatta Jevgenyij Leonov. - Davi- dov, a hajdani híres színész komikusnak tartotta magát, és mégis igen sok drámai szerepet is játszott... Ami engem illet, külső adottságaim a vígjátéki szerepek felé tereltek már színiiskolás koromban. Mihail Jansin, aki a Szta- nyiszlavszkij Színházban, első szerződésem idején a főrendező volt, rávezetett minket, fiatal színészeket, hogy ne a könnyű ellenállás irányába haladjunk. Hatoljunk minél mélyebbre önnön lelkűnkbe, és bányásszuk ki onnét mindazt, amire felületesen nem is gondolunk. Lélek kell ahhoz, hogy Bulgakovot és Dosztojevszkijt, Gogolt és Moliére-t játsszunk... Nekem a filmmel is szerencsém volt. Egy harsogóan komikus filmszerep után Vlagyimir Fetyin rendező rám merte bízni a Doni elbeszélésekben Sibalok sokszínű drámai szerepét... (APN) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy producer. Kacsalábon forgó müncheni filmstúdiójában mindenre jutott pénz. Csillogó kalandfilmre és idegtépő horrorra ugyanúgy, mint puskaporos westernre vagy gegszóró komédiára. Igen ám, csakhogy a legfiatalabb nézők már valami egészen másra vágytak. Olyasmire, amivel csak a nagyi tudott szolgálni. Mesét akartak, amelyben a szeretet hópelyhek formájában száll a világra, mesét, amelyben többet ér egy csipetnyi só, mint egy kiló arany, mesét, amelyben akár egy kalocsninak is varázsereje van. Gondolt hát egy nagyot a producer, s magához hívatta legjobb rendezőit. Már vagy huszadszor húzta el az orruk előtt a mézesmadzagot, de ,,a legkisebb fiú“ sem kapott utána. - Szóval egyiklek sem akar mesefilmet rendezni? - toporzékolt ,,az öreg“. - Megbánjátok még! - Azzal fogta a kofferját, felült az esti acélmadárra és másnap már a bratislavai filmgyárban várták. Az üzlet, amelyet aznap kötött, több volt mint kecsegtető. - Pénzt adok és nyersanyagot, a legjobb filmet küldöm nektek - mondta -, a többi a ti dolgotok. Nagy erdőitekben, titokzatos barlangjaitokban és csodás kastélyaitokban a legszebb meséket forgathatják rendezőitek, így aztán nektek is meg lesz a film, meg nekünk is. Egyetlen feltételem van csupán: a főszereplők kiválasztását rám kell hogy bízzátok. Elvégre a legjobb mesében is jól jön egy világsztár! A felvételt elfogadták, „a király“ hazautazott. És azóta is állja a szavát. És egymás után kapja a megrendelt mesefilmeket. Az álherceget, a Sókirályfi menyasszonyát, a Rigócsőr királyfit, a Holle anyót már betéve tudja, de A csodálatos kalocsai még neki is új. A hűséges Jánost, Miloslav Luther alkotását pedig majcfcsak most teszik az asztalára.- Ez egy csodás Grimm-mese - mondja Vlado Hajdú, a színművészeti főiskola végzős hallgatója, A hűséges János címszereplője. - Annyira szép és tanulságos, hogy szerintem nemcsak a gyerekeket - a felnőtteket is elbűvöli majd. Igaz, van benne néhány mesterien megkomponált naturalista képsor, de ettől csak izgalmasabb, életízűbb lett a mese. S ha nem a király varázserejű koronájáról szólna, amely titoktartásra, tisztességre és a végén önfeláldozásra készteti a hűséges szolgát, akkor megkockáztatnám a kijelentést: ez nem is mese-, hanem kalandfilm. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, nem is sejtettem, mi vár rám. Hogy olyan magas sziklákon fogok járni, akár a hegymászók. Hogy derékig merülök majd a mocsárban. Hogy akkor kell „fuldokolnom“ a Dunában, amikor a víz már rég nem lesz meleg. Hát nem érdekes? Most, hogy erről beszélek, kiráz a hideg, akkor viszont eszembe sem jutott, hogy milyen veszélyes dolgokra vállalkozom. Tudta is jól a rendező: tőlem bármit kérhet, én mindenben benne vagyok. Egyébként nem ez az első filmem Miloslav Lutherral. A szeretnivaló fiút is vele forgattam; az is egy becsületes, tiszta lelkű srác volt, aki csak a szépre, az emberire éhezett. Luther nagyszerű rendező. Az én rendezőm! Ó nem azt mondja, hogy így játszd el, ezt csináld, ón így tenném - ő csak a helyzetet vázolja fel. A megvalósítást, az érzelmi hangsúlyokat rám bízza. A hűséges Jánosnál furcsa helyzetbe kerültünk. Ez a film nyugat- német-spanyol-francia-szlovák koprodukció, amelyben rajtam kívül csupa külföldi színész játszik. Mondta is Luther nem egyszer: benned bízom a legjobban. A partneremről ugyanis csak annyit tudtam: ki miben játszott korábban. A francia Remi Martin Costa Gav- rasszal forgatott. A spanyol Maru Valdivielso a madridiak új üdvöskéje. A nyugatnémet Lara Naschinski az olaszokkal dolgozott legutóbb. Angolok nem játszottak velünk, a film ennek ellenére angol nyelven készült, fgy kérte a megrendelő. No, én éppen ettől féltem a legjobban. Nem-a veszélytől, amely a forgatás során leselkedett rám, hanem attól, hogy fogom bemagolni a szöveget. Londonból kaptunk egy nyelvtanárnőt - ó foglalkozott velünk, szinte reggeltől estig. Nem mondom: nehéz napok voltak. Nehéz napok, de csodálatosak. Két lehetőség közül választhattam tavasszal: egy közepes szerep a Nemzetiben, vagy a hűséges szolga ebben a mesében. Örülök, hogy a film mellett döntöttem. SZABÓ G. LÁSZLÓ 9 A 1/j mf9 kívánja írni Jugoszlávia filmtörténetét, MM előbb az egyes tagköztársaságok filmtörténetével kell megismerkednie. Ahány köztársaság, any- nyi külön fejezet, sőt külön filmtörténelem. Nézzük például Bosznia-Hercegovina filmgyártásának históriáját. A rendszeres rövidfilmgyártás 1947-ben kezdődött egy dokumentum-riportfilmmel, mely Július 27-e címmel az országrész felszabadulásának ünnepét, az ünnep eseményeit örökítette meg. A rendező Salem Resoluviő volt. Ugyanabban az évben még egy dokumentumfilm készült, s a következő évektől rendszeressé vált a riport- és egyéb rövidfilmgyártás. Az első játékfilm azonban csak jóval később, 1954 nyarának elején jelent meg. Fedor Hanzekovió Svetozar Óorovió regényéből készítette el Stojan Mutikasa című játékfilmjét, amelynek témája egy falusi ember felkerülése és beilleszkedése a városba, a nagyváros társadalmába. Ugyancsak a Bosna Film készítette a hamburgi J. A. Filmmel közösen, Bosko Kosanovió rendezésében, a Ház a partont, mely szerény nemzetközi sikert is aratott. Érdekes, hogy a hazai földön mindenképpen sikeresnek mondható bemutatkozás kezdetben nem nagyon ösztönözte újabb alkotásokra a szarajevói játék- filmgyártást. Az évi produkciós teljesítmények - néhány kiugrástól eltekintve - nem növekedtek, s 1955-ben, 1956-ban mindössze egy-egy szarajevói film készült. Az 1986 derekáig készült hatvankilenc szarajevói játékfilm statisztikája lényegében jelzi a bosznia-herce- govinai játékfilmgyártás tipikus gondjait. A hatvankilenc filmet például negyvenegy rendező rendezte. Azaz rendkívül kevés az állandóan Szarajevóban dolgozó alkotók száma, és a névsorból kitűnik, hogy többségben vannak a más köztársaságokból érkezett rendezők. A szarajevói film első igazán nagy nemzetközi sikerét tizennegyedik filmjével, az 1962-ben készített Koza- rával aratta, mely rendezőjének, Veljko Bulajiónak is nagy személyes sikert jelentett. A szarajevói film Érdekes, hogy miközben a rövidfilmgyártásban egymás után tűntek fel a helyi rendezők, az első úgynevezett omnibusz-film (több történetből álló alkotás) csak 1964-ben készült el. Ez azért feltűnő, mert a fiatal rendezők bemutatkozásának egyik legkedveltebb módszere volt az ötvenes évek második felében és a hatvanas években az omnibusz film, melyben a még nem elég tapasztalt ifjú alkotók egymást „tudták megmenteni“, mert egy-egy gyengébben sikerült rész mellé még legalább két vagy három sikeresebb filmnovella csatlakozhatott. A szarajevóiak harmadik koprodukciós alkotása (első egy szocialista országgal) a Gyilkosok szabadságon című, a DEFA-val közös alkotás volt, 1965-ben. Ennek tapasztalatai igen kedvezőek voltak, úgyhogy a DEFA később is visszatért a szarajevói műtermekbe (például Fehér farkasok, 1969). Bosznia-Hercegovina filmgyártása 1969-ben a jugoszláv filmgyártás élvonalába küzdötte fel magát. Ebben az évben hat filmet készítettek (ezt a rekordot csak 1971-ben sikerült megismételni), olyanokat, mint a Horoszkóp, a Híd, melyek kiugró nemzeti és nemzetközi sikert arattak. 1973-ban a Sutjeska című nagyszabású történelmi filmmel hívta fel magára a figyelmet a szarajevói játikfilmgyártás. 1980-ban pedig bemutatkozott az első szarajevói filmrendezónó, méghozzá egy ragyogó filmmel, a Dacos deltával. Vesna Ljubic, azóta még egy érdekes, de kevésbé jó filmet készített, melyet 1986- ban a pulai fesztiválon mutattak be. 1981 történelmi fordulatot hozott Szarajevó filmgyártásában. Egy „saját nevelésű“ fiatalember - Emir Kusturica - elkészítette az Emlékszel Dolly Belire? című alkotását, s egy csapásra kiderült, hogy színre lépett az első nemzetközi formátumú és jelentőségű szarajevói filmrendező. Miközben a jugoszláv filmgyártás egészére érvényes, hogy az első film elkészítése után csak nagyon kevesen (és nagyon sokára) tudnak második filmet készíteni, addig Kusturica 1985-ben bemutatott második filmjével már bizonyított: az Apa üzleti úton van nagy világsiker lett, és a jugoszláv filmtörténet eddigi legnagyobb devizabevételét hozta külföldi forgalmazásban. A szarajevói film tartalmi elemzése, művészi jellemzése külön tanulmányt érdemel, erre e rövid információban nem vállalkozhatunk, de a kiemelt filmcímek (jórészük nálunk is látható volt) önmagukért beszélnek FENYVES GYÖRGY ÚJ SZÓ 14 1986. X. 17. Maru Valdlvlelso és Vlado Hajdú A hűséges Jánosban ÍVárHflv Polák foluátala\ A hűséges János: Vlado Hajdú
