Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
/- Bocsásson meg, egy kérésem volna. Nem jönne el velem egy presszóba? A kislány megállt zavarában:- Nem értem...- Nagyon szépen kérem. Aztán majd megmagyarázok mindent, s megérti maga is.- De hát így szokás valakit presszóba hívni?- Majd megmagyarázom. Különben én sem így szoktam.- Magam sem tudom. Különös kérdés. Egymás mellett mennek: Elmo s az ismeretlen lány. A fiú megkérdezi:- Melyik presszót szereti?- Sosem gondolkodtam rajta. Hát maga?- Én se. Menjünk a Toomasba? Itt van közel.- Hát ha közel van... Bemennek a Toomasba. Elmo lesegiti a lány kabátját. )- Megfésülködik? Míg a lány rendbehozza magát, Elmo csak áll és mosolyog. Kínlódva töpreng, mit mondjon neki, mikor bemennek a terembe.- Megfésülködött? - kérdi.- Meg. Leülnek egy szabad asztalhoz, a lány megszólal:- Furcsa. Becsületszavamra, furcsa... Egy perc is eltelik, míg Elmo megkérdezi:- Mire gondolt, mikor azt mondta, hogy furcsa?- Arra, hogy teljesen váratlanul csöppentem ebbe a kávéházba. Ráadásul, hm... egy vadidegen fiatalemberrel. Elmo óvatosan:- Esetleg ha bemutatkoznánk...- Gondolom... %- A vezetéknevem Raun, de maga csak Elmonak szólítson. Egyébként lakatos vagyok, nemrég kaptam fizetésemelést.- Silvia Loot dk.- Nagyszerű, Silvinek fogom hívni.- Nekem a Silvia jobban tetszik. Igaz, a kollégák mind Silvit mondanak, de a Silvia jobb.- Legyen magának igaza. Bár a Silvi mégiscsak szebb. Bizonyára került volna még beszédtémájuk, de az asztalhoz odalépett a fel- szolgálónó, s Elmo megkérdezi Silviát:- Iszik konyakot?- Nem tudom. Általában semmi ilyesmit sem szoktam inni, nem tudom.- Úgy hallottam, hogy a konyakhoz homár illik, de itt homár biztos nincs.- Persze, miért is lenne.- Hát koktélt?- A koktél jobb a konyaknál?- Homárjuk nincs; a koktél sem jobb a konyaknál. Kérjünk bort?- Igen, jó lesz. Mikor kihozzák a kávét meg a bort, Elmo megszólal:- Most pedig elmesélem, miért így hívtam meg magát ide.- Igen, igen, mondja.- Ma van a születésnapom, s azt akartam, hogy kellemes emlékeim maradjanak erről a napról - Akkor most gratulálnom kell magának.- Valóban, mintha ez volna a szokás. Silvia kezet nyújt. Elmo sután feláll.- Nagyon-nagyon sok boldogságot kívánok magának. Remélem, egy idegen jókívánságai megsegítik az életben.- Hogyne, segítenek - mondja Elmo hálásan. - Jó dolog, ha az ember olyanra akad, aki boldogságot kíván neki.- Nincsenek barátai?- Vannak, de messze. Tudja, időnként elfogja az embert egy érzés, hogy valahol messze vannak jóbarátai.- Én is így szoktam lenni.- Miért, magának sincsenek barátai?- De vannak... Ugyanolyanok, mint a magáéi. Bort isznak, (zlik nekik. Elmo megszólal:- Franciaországban minden nap isznak bort az emberek.- Szegény franciákl Akkor nekik egy ilyen ücsörgés egy presszóban semmilyen örömet nem gkoz. Elmo nevet. Megfogja és megszorítja Silvia kezét. A kislány elrántja.- Nem illik... (gy nem szabad.- Bocsásson meg. Silvia hallgat. Elmo szomorú boldog tekintettel nézi. Aztán különböző tószto- kat kezd kieszelni.- Igyunk arra, hogy itt vagyunk, kettesben. Hogy nincsenek velünk mások.- Ihatunk. Csak... Gondoljunk a távoli barátainkra is, s úgy igyunk arra, hogy kettesben vagyunk.- De miért? Néhanapján az embernek arra is kedve támadhat, hogy kettesben legyen. S erre ihat is. Nem...?- Mondja, miért éppen engem hívott meg? - kérdezi a lány. Elmo elgondolkozik.- Senki sem tudja megmagyarázni, hogy miért választ ki valakit. Senki. Ha megmagyarázza, az akkor is kieszelt magyarázat lesz, önámítás.- De én csúnya lány vagyok. S eszébe s'e jusson olyanokat mondani, hogy valami különleges van bennem...- Miért, én talán a mesebeli herceg vagy Gérard Philipe vagyok?- Ez lényegtelen.- Maga egyáltalán nem csúnya- mondja Elmo. -Sa csúnya lányok sem rosszabbak a többinél. Ezt csak általánosságban mondom, de maga egyáltalán nem csúnya.- Udvariaskodik. Elmo tüzetesen, meggyőzően beszél:- Maga nem csúnya. Soha nem ültem együtt presszóban ilyen kellemes emberrel.- Gyakran jár presszóba lányokkal?- Nem. Nem gyakran. Ószintén szólva, még sosem voltam lánnyal presszóban, de nem is akarok lenni soha mással magán kívül. Silvia:- Nem jöttem volna el magával, ha tudom, hogy ilyeneket fog mondani.- A terítő szélét gyúrögeti. - És különben is, ha nem velem találkozik, elhív mást. Ugye?- Bárkit persze nem hívtam volna. Nem olyan vagyok, hogy bárkit elhívjak.- De ha nem jövök ki sétálni? Hiszen eredetileg nem is akartam. Tanulnom kellett volna. S akkor más lányt hívott volna el. Nem?- Viszont mégiscsak kijött sétálni.- Igen, "de ha nem jöttem volna?- Hát meg lehet azt mondani, mi történt volna akkor?- De magának nem minden nap van születésnapja. Nyomós érv! Elmo kénytelen beismerni, hogy akkor (esetleg!) valaki máshoz fordult volna. S így szól:- De nagyon örülök, hogy éppen magával találkoztam.- Megígérte, hogy nem fog ilyeneket mondani.-Nem ígértem meg, de... De ebben nincs semmi rossz.- Nem akarom. Értse meg, nem akarom.- De miért?- Nem akarom. Mert aztán jön a kiábrándulás.- Történt már magával ilyesmi!- Nem, de tudom, hogy így szokott lenni.- Ha előre félünk a kiábrándulástól, akkor bele se fogjunk semmibe?- Igen, így van. Silvia kérdez:- Magának nincsenek rokonai, hogy így kell ünnepelnie a születésnapját? ■ - De vannak. S mondjak valami komikus dolgot?- Mondjon.- Otthon most a születésnapomat ünnepük. összegyűltek a rokonok, s az én egészségemre isznak. Én viszont itt vagyok, s ezért van jó kedvem. Silvia csodálkozik:- Otthon ott vannak a rokonai, maga meg egy ismeretlen lánnyal ül a presszóban. Ez nem normális dolog.- A rokonaim is azt mondják, hogy különc vagyok, de ők nélkülem is kitűnően érzik magukat. Egész biztos vagyok benne. Silvia:- Mulatságos, hogy megszökött hazulról.- Én is mondtam, hogy mulatságos... Eljöttem, azt mondtam nekik, hogy rögtön jövök, csak kiszellöztetem egy kicsit a fejemet. Osztozzanak a tortákon maguk közt... Gondolom, nem unatkoznak, nem szenvednek különösebben a távollétem miatt. Apám töltöget, anyám meg étellel kínálja őket.- Beszéljen valamit a rokonairól. Az biztos jó, ha sok rokona van az embernek.- Kész gyönyör. Utóvégre mindenki rokon, akivel érintkezik az ember. Ha például maga nem ismeri a nővérét, akkor az magának nem is rokona.- Hogyhogy?- Hát miféle rokon az, akit nem ismer az ember! Ha maga nem jár hozzá születésnapra, ha az nem jár születésnapra magához... Minden rokonnal pletykálni kell egy másik rokonról. Különben azt hiszik, közömbös irántuk... A rokonság szent dolog! Csakhogy én különc vagyok. Saját születésnapomon egy idegen lánynyal megyek presszóba. Silvia ábrándos hangon válaszolt:- Ha nekem volnának rokonaim...- Magának egy sincs?- Nincs.- Hát a szülei?- Nem tudom. Biztos vannak, de nem ismerem őket. Elvesztek a háború alatt. Akkor még olyan kicsi voltam, hogy nem tudtam beszélni sem. Hát nem nevetséges?- Micsoda?- Hol keressem őket, ha még az igazi nevemet sem tudom? Nem tudom, hol laktam, milyen volt a családom. Semmit sem tudok. A nevemet a gyermekotthonban kaptam... Jöttek oda örökbe fogadni gyerekeket, de valamiért engem senki sem vett magához.- Lettem volna én akkor öregebb, feltétlenül lányommá fogadtam volna magát. ARVO VÁLTON SZÜLETÉSNAP- Maga talán igen... De nem volt öregebb... A gyermekotthon lakói is mind szétszéledtek már... Új gyerekek vannak ott. Még a nevelők is újak... Elmo megszólal:-Tudja, Silvia, az egyik nagybátyám nekem is eltűnt. Úgy rémlik, egy maga korabeli lánya volt. Gyakran emlegetjük őket.- És ha én volnék az a lány? - Silvia mosolyog. - Lehet, hogy én a maga rokona vagyok. Mi történne, ha így lenne?- Az rémes volna. Az ember megszökik hazulról a rokonai elől, bemegy a presszóba - s megint csak rokonnal ül ' egy asztalainál.- Elmo, és nagyon boldog lennék, ha kiderülne, hogy én a maga rokona vagyok.- El tudom képzelni, mi lenne, ha most hazamennénk, s mikor beléptünk, azt mondanám: „Tessék még egy rokon!“ Most már vígan vannak, Milda és a bátyám, akik többnyire haragban vannak, átölelik egymást és békülnek. Minden születésnapon így szokták. Rein bácsi azt mondaná: „Ha rokon, igyon egy büntetőpohárral!" Aztán helyet szorítanak nekünk az asztalnál, és se vége, se hossza a csodálkozásnak. Lisa néni szentimentális asszony, 6 sírni fog. Tiit bácsi természetesen csókolózni akar magával, a felesége alig fogja tudni visszatartani. Az anyám tapsikolni fog, s azt hajtogatja: „Nahát, nahátl“ Mindnyájan szorosan körülfogják az új rokont, s ha maga nem lesz ott a következő születésnapon, elkezdik megtárgyalni a tulajdonságait. ..- Szeretném, ha a rokonaim lennének. Csak hadd pletykáljanak rólam. Biztos az is érdekes lehet...- Hát van egy módja, hogy rokonai legyenek. Csak másképp, mint ahogy maga gondolja.- Hogy másképp? - csodálkozik Silvia.- Ez attól függ, maga is akarja-e. No meg egyéb körülményeken is múlik. Silvia nem érti. Egyszerűen nem érti, ennyi az egész. Zárják a presszót, Silvia és Elmo kiisz- szák a kihűlt kávét. Az utcán a lány megszólal:- Fura, nem?- De, nagyon fura... de nagyon jó is! Egy kis idő múlva Silvia megkérdezi:- Mire gondolt, mikor azt mondta, hogy fura?- Én arra, hogy jó dolog kellemes társaságban megülni a születésnapomat. Hát maga?- Én meg arra, hogy lehetséges, mi mégis valóban rokonok vagyunk... Az volna csak igazán jó, ugye?- Amikor az embernek túl sok a rokona, az nem örvendezteti meg túlságosan.- No igen, de amikor egy sincs, az se nagyon vidám dolog.- Lehet. Nem tudom. Hallgatva mennek. Egészen Silvia házáig. A kapunál Elmo megszólal:- Hát eltelt a születésnapom:- Igen, de egy év múlva megint lesz. Elmo elkeseredett képet vág. Bizonyára azt sajnálja, hogy nem mer randevút kérni. Csak köszönetét mond Silviának. Hazafelé menet Elmo azon elmélkedik, hogy ezek szerint olyan emberek is léteznek, akiknek nicsenek rokonaik. S hogy ez nekik szomorú. Silvia sokáig nyitott szemmel fekszik. Áttetsző kékpettyes hálóing van rajta. ZAHEMSZKYNÉ VÁNDOR ANNA fordítása Gyökeres György felvétele H atalmas lábaikat az alacsony kerítésre rakták, busa fejüket előrenyújtották, úgy bámultak végig az utcán jobbra-balra. Közöttük egy tízévesforma gyerek álldogált. Fazekast meglepte, megdöbbentette ez a kép.- Álljon meg - szólt a sofőrnek. Gyorsan elővette fényképezőgépét, lecsavarta az ablakot, s már kattog- tatta is a gépet, öt vagy hat felvételt csinált. Hogy minek? Maga sem tudta. Kiszállt a kocsiból, közeledett a gyerekhez.- De szép komondorok! A tieid? Nem harapnak? A fiú hangosan nevetett.- Ezek? Szelídebbek, mint a kisbárányok. Átölelte a kutyák nyakát, és magához húzta őket. / - Nekem is megengednék? - kérdezte Fazekas.- Nem hiszem. Az agronómus járt itt egyszer, s hiába mondtam neki, hogy ne simogassa meg őket. Nem hallgatott rám. Fickót megsimogatta, Bogár meg megszabta a nadrágját. Azóta nem jön be, csak innen kiabál be Józsi papának.- Kinek?-Józsi papának. Maga is csodálkozik, hogy így hívom. De ő mondta, hogy ő nekem csak nevelőapám, hát úgy hívjam, a mamát meg Piroska mamának.- Szeretnék beszélni velük. Kihívnád őket?- Nincsenek itthon. Józsi papa kint van a téeszben, Piroska mama meg a piacon. De ő hamarosan jön. Tessék bejönni az udvarra, itt megvárhatja. Ne féljen, nem bántják. Intett a kutyáknak, Fickót a tornácra küldte, Bogárt meg maga mögé parancsolta. Csak akkor küldte a kis- töpren kapuhoz, amikor Fazekas leült a diófa alatti lócára. hogy s- (gy szoktam, ha idegen jön: az egyik arra vigyáz, Iákon, hogy a házba ne menjen az idegen, a másik meg, hogy - P( ki ne menjen, ha én nem akarom. híres í- És szót fogadnak? papáéi- Jobban, mint a gyerek az édes szülőjének. ő nevű BÁBA MIHÁLY Fazekas térdére tette noteszét, elővette a tollát, és - So feljegyzett néhány szót. A fiú árgus szemekkel figyelte. A fiú- A gyámhatóságtól jött a bácsi? - Ne- Nem, nem - nevetett Fazekas. - De küldök majd tatta: a fényképekből. Remélem egy-kettő sikerült. Mióta élsz államn; itt? írjanak- Már hatodik éve. Hároméves voltam, amikor Józsi tudom, papáék örökbe fogadtak. Mert nekik nincs gyerekük, - Sz azért. Azt mondják, így az enyém lesz a ház. és nem - Sz a hálátlan rokonságé. És akkor ón gazdagOeszek tem, ar A fiú legyintett, kutyáit nézte, szomorú volt, mintha tyárvilá nem örülne annak, hogy gazdag lesz. Fazekas azon meséin
