Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-03 / 40. szám
Az érsekújván (^é JámkyHái hjhetet)en esemény (Bardonovo) egyház ^feledett ma már avíttnak tűnő következtében ^ ^ a heiybeli temetőben efSdSteiirokr6l? fa«“8^sSüSÍtVktaSgbőíérke™ml is V!"ÓI“ba"' elvezetett minket a faluba. kell tölteni, mert balesetveszélyesek a gyermekek számára.- A lényeg mégiscsak az, hogy emberi csontok hevertek faluszer- te, és a gyerekek emberi maradványokkal játszottak!- Én ebben nem hiszek, nem láttam - válaszolja emelt hangon a közbevetésemre. - De még ha igaz is lenne, talán a titkár elvtársnak kellett volna álldogálnia a munkások mellett és figyelnie, mit visznek ki a temetőből? BiztoÓVATOS TANÚK Kérdezősködésünkre, hogy mi történt a temetőben, néhányan ,.tanúskodjon, aki a bajt keresi“ -féle megjegyzésekkel fordítanak sietve hátat. Vannak azonban, akik mérlegelve szavaik súlyát, bátortalanul akadozva, egymást kiegészítve mondják el a történteket. - Két családi sírbolt építését engedélyezte a hnb oda, ahol még álltak a többé-kevésbé gondozott sírok. A sírköveket széttörték, a kotrógép kiemelte a földet a koporsókkal együtt, a teherautó pedig széthordta a faluban levő gödrökbe és az úsztatóba. Csontok, haj-, ruha- és koporsómaradványok hevertek szanaszét. Ha tovább mennek a hnb felé, a patak mellett megnézhetik a temető földjével félig betemetett úsztatót- bátorodik neki egy asszony.- A gyerekek játszottak a csontokkal, egymást ijesztgették a koponyákkal. De hát tudja, milyenek a gyerekek, még a szemétdombról is bármit összeszednek játék gyanánt. Éjszaka aztán felriadoztak álmukból, féltek a szellemektől- korholja a gyermeki meggondolatlanságot egy másik asszony.- Veszekedés is lett ebből a faluban, pedig nem a sírboltot építtetők a hibásak - ad hangot a véleményének valaki más. - Nem tanúsíthatom ugyan, mert nem voltam ott, de úgy mondják, a titkár utasította a munkásokat, hová hordják a csontokat. A munkásoknak, bár nem tetszett, hogy a csontokat a falu közepén szórják le, végül mégis meg kellett ezt tenniük.-Menjen a Puskásékhoz, ha többet akar tudni, itt laknak szemben - hallom a kéretlen tanácsot, majd a mentegetödzó magyarázatot: - Ók jobban tudják, mi történt. Ók gondozták az egyik feldúlt sírt... Mindenkit más érdekel Mi azonban inkább a titkártól szeretnénk hallani, hogyan és miért történt az, hogy a temetőből emberi maradványok kerültek a faluba. Útközben megállunk a falut kettészelő völgyben rohanó pataknál. Az országúitól valóban csak néhány lépésnyire barnállik a frissen odahordott föld. Csontokat, netalán koponyákat azonban a legtüzetesebb szemlélődés után sem találunk. Igaz, ásó híján vizsgálódásunk talán nem elég elmélyült, dehát nem elásott, hanem „szétszórt csontokról“ esett szó. A titkár, Tóth István irodájába a nemzeti bizottság önálló előadójának, Mária Klobucníkovanak hivatali helyiségén keresztül vezet az út. Itt meg is akadunk. A titkár a „járáson“ van, nem tudni mikor ér vissza. Az előadónö jó hivatalnok módjára érdeklődik, milyen ügyben keressük.- Csak egy ember írhatta a panaszt. Tudjuk is kiről van szó síthatom róla, ha tudta volna, hogy ott csontok lesznek, nem történik semmi baj. Persze, akadnak emberek a faluban, akik a titkárt, ha nem tesz kedvükre, elmondják mindennek. Puskásnál is be kellett idézni férjével együtt a köz- rendvédelmi bizottság elé, mert a faluban mindenfélét összehordott a titkár elvtársra.- csattan fel, amikor megtudja jövetelünk célját. - A múltkor is kellemetlenségünk volt miatta. A járási nemzeti bizottságról hívtak ugyanebben az ügyben, mert még oda is elment.- Csakhogy a levelet többen írták alá! Eszerint ez nem csupán egy ember magánügye, mások is méltatlannak tartják a történteket- jegyzem meg. Az előadónö szemmel láthatólag nem nagyon hisz nekem. Egyébként is kijelenti, hogy semmiről se tud, nem is falubeli. Azért mégiscsak elmond egyet-mást.- A falunak valamikor két temetője volt. Az egyikbe, rossz fekvése miatt, nem temetkezünk már. A másik temetőben hat-hét éve, mielőtt az új ravatalozó építésébe belekezdtünk volna, számos régi sírt megszüntettünk, s a temetkezés most ezeknek a helyén a ravatalozó mögött folyik. Nem akartuk azonban, hogy a sírboltok a sírok közt legyenek. Ezért született a határozat, hogy azok mind a ravatalozó mellett kapjanak helyet. Igaz, ott vannak még azok a sírok, amelyeket már korábban fel kellett volna számolnunk. Arról, hogy ezeket megszüntetjük, nem tudtuk értesíteni a hozzátartozókat, mert nem ismertük őket. Elhanyagolt, gondozatlan sírok voltak, fűvel benőtt halmocskák. Valaki ugyan megneszelte az előkészületben levő sírboltépítést, mert gyorsan gyertyákat és virágot kezdett hordani a felesége sírjára. De ha azokat a sírokat rendesen gondozták volna, a titkár elvtárs nem rendeli el a megszüntetésüket. Nem úgy volt az egészen, ahogy azt az emberek állítják. A földet valóban az ö utasítására hordták szét, többek között az úsztató betemetésére. A nemzeti bizottság plénuma ugyanis határozatot hozott, miszerint az úsztatót, meg a faluszerte található gödröket fel „Hová vigyem a virágot?“ Puskásék iránti érdeklődésemet alaposan felkeltette az előző beszélgetés. Bezárt kapujuk előtt álldogálok, miközben egy idős asszony idegenkedve méreget az udvarról. Kelletlenül, habozva hív beljebb, amikor megtudja, miért jöttem. Rákérdezek, miért is hívták be a közrendvédelmi bizottság elé, miért sértegette a titkárt. Őszintén meglepődik. Még, hogy ö a titkárt? Nekik a titkárral semmi bajuk, hisz nem nekik kell a sírbolt. Őket azért idézték be, mert állítólag az egyik építtetőt sértegette, de a tárgyaláson még ez a vád sem igazolódott be. Puskás Árpád álmosan fogad, hellyel kínál ugyan, de maga nem ül le. Hagyjak neki békét, elég bajuk van nélkülem is - szűri meg óvatosan a szót. Igaz, hogy összetörték a nagyapja sírkövét, és szégyenszemre kidobták a te(A szerző felvétele) metöböl, de ezt már nem tehetjük meg nem történtté. - Azt azért megmondhatná - morfondírozik hová vigyem halottak napján a virágot? A titkár nyilatkozik Tóth Istvánnal, a hnb titkárával a járási nemzeti bizottság elnök- helyettesének irodájában találkozunk. Nem igen magyarázkodik, kertelés nélkül megmondja, hibásnak érzi magát, bár az eset idején szabadságon volt. - Ha tudtam volna, mit csinálnak a járási építő- vállalat emberei, kikergettem volna őket a faluból- háborog. Hogy hová kerültek a szétszórt emberi maradványok, azt viszont ö is tudni szeretné, kutatta is - igaz, eredménytelenül -, hogy tisztességgel elhantoltathassa őket. Lehangol- tan beszél arról, mennyi baj volt már a két családi sírbolt miatt. A hozzátartozók kifogásolták, hogy nem értesítette őket a tervezett építkezésről, holott ó már 1981-ben kihirdette a hangosan- beszélön, hogy azokat a sírokat megszüntetik. Vitáznia kellett a sírbolt építtetőivel is, mert azok más helyet szemeltek ki, mint amelyet a temető rendezési terve alapján engedélyezhettek. A hozzátartozók panaszt tettek ellene a felettes hatóságnál. Az építtetők csak azután voltak hajlandók kifizetni a sírhely használati díját, hogy az építkezés leállításával fenyegette őket. A falu is a nyelvére vette, képtelen dolgokat híresztel- nek róla. Búcsúzáskor még Puskásék szabálysértési ügye iránt érdeklődünk. Meglepődve jegyezzük fel, hogy nem a közrendvédelmi bizottság,J hanem a hnb tanácsa elé hívatták őket és nem szabály- sértés (szitkozódás) ügyében, hanem mert magyarázatot, tájékoztatást akartak adni a történtekről. Ami történt, azon már valóban nem változtathatunk. Ebben igaza volt Puskás Árpádnak. Mégsem lehet közömbös sem az, hová kerülnek az emberi maradványok, ha néhány sírt meg kell szüntetni, sem pedig a szocialista törvényesség megsértése. A temetkezési rendelet, ha nem is tiltja, hogy a temetőből földet vigyenek ki, elrendeli, hogy földmunkák - a sírok megszüntetésére - csak húsz évvel az utolsó temetés után engedélyezhető^ A munkálatok során felszínre került maradványokat pedig a kijelölt helyen kell eltemetni vagy elhamvasztatni. Tóth István magára vállalta a felelősséget. Az ügy egyértelműnek tűnik. Csakhogy a temető igazgatását ellátó nemzeti bizottságnak valóban számolnia kellett volna azzal, hogy a felszámolandó sírokban még lesznek emberi maradványok és figyelmeztetnie kellett volna az építővállalatot teendőire. A nemzeti bizottság azonban nem azonos Tóth Istvánnal, aki mellesleg a szabadságát töltötte azokban a napokban. Valóban csak ö - és csak ó - a hibás? A járási építövállalatot nem kötelezi a jogszabály? FEKETE MARIAN Pizsamában, papucsban, tankönyvekkel a hónuk alatt vidám gyerekcsapat várakozik a tanterem előtt. Amikor észreveszik tanítónőjük közeledtét, öröm ül az arcukra, előre tudják, jól, kellemesen telik majd a délelőtt. Az érsekújvári (Nővé Zámky) kórház gyerekosztályának iskolájába szívesen mennek a kis betegek.- A múlt év folyamán 1114 iskoláskorú gyerek töltött hosszabb -rövidebb időt iskolánkban. De az ágyhoz kötött gyerekeket sem hagyjuk ki az oktatásból. Pedagógusok mennek hozzájuk, s veszik át az anyagot - avatott be a témába Valéria éabíková, a kórházi iskola igazgatónője, miközben az osztályba kísért. - A tanítási órák 20 percesek, s a gyerekek egészségi állapotát figyelembe véve naponta csak három órát tartunk. Négy szakképzett tanítónő és három napközis tanítónő foglalkozik a gyerekekkel, szinte reggeltől estig. • Az egyik játszóteremben néhány gyerek elmélyülten rajzolt, sokan játszottak, beszélgettek. Ők miért nincsenek az osztályban, kérdeztük volna, de kísérőnk mintha kitalálta volna gondolatunkat, elmondta, hogy az iskolában mind szlovák, mind magyar nyelvű oktatás folyik, s jelenleg a magyar anyanyelvű gyerekek tanulnak. Az osztályban Juhász Ilona tanítónő intette csendre a tanulókat. - Az összevont osztályban nagyon megterhelő a tanítás. Minden cso■■■■■■■■■■■■■ porttal másképp kell foglalkozni. Többnyire egyénileg is tanulunk velük. Természetesen úgy, hogy a tanulást ne érezzék tehernek. Ezért a pedagógusi oklevél mellé gyógypedagógusi is szükséges. Szeptemberben, a tanév kezdetén könnyebb a munkánk, differenciálás nélkül haladhatunk a tananyag átvételével. Ám, ha év közben más iskolákból kerülnek ide a gyerekek - és ez a gyakori - szinte valamennyien máshol tartanak. Érdekes, hogy a beteg gyerekek többsége élvezi a tanulást és szeret a kórházi iskolába járni. Kovács Katalin ötödikes tanuló jelentkezése vetett véget a beszélgetésnek, s a tanítónő kedves mosollyal hajlott a szorgalmasan számoló kislány fölé. A gyerekek a nap javarészét a napköziben töltik. Itt nem csak tanulnak, hanem sokat játszanak is, zenét hallgatnak, tévét néznek, jó időben pedig a kórház udvarán tölthetik a délutánokat. Rédey Sarolta, a napközi tanítónője, annak ellenére, hogy sok gyerek van a • Az összevont kórházi osztály
