Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-03 / 40. szám

// FELELŐSSÉG ES ALKOTOKEPESSEG • Örülünk, hogy szép a kukoricánk - mondja Szarvas Károly A Munka Érdemrenddel kitüntetett rimaszécsi Új Világ Egységes Földműves-szövetkezet dolgozóinak sok volt a tennivalója az utóbbi hetekben. A nem éppen kedvező időjárás „jóvoltá­ból“ torlódtak a munkálatok. Különösen sok a kertészetben, ahol szinte napok alatt, s egyszerre érett meg a paradi­csom, pedig tavasszal fajták szerint, sza­kaszosan végezték el a palántakiültetést. Meggyorsult a többi növényfajta érése is, s begyűjtésük mellett nem kevés elfog­laltsággal jár a jövő évi termelés megala­pozása sem. Szarvas Károly elvtárssal, a pártalap- szérvezet elnökével - aki a szövetkezet alelnöki tisztségét is beltölti - beszélget­tem az időszerű tennivalókról. Első kér­désem az volt, hogyan osztja be idejét, hogy a tisztségeiből eredő feladatokat pontosan és időben elvégezhesse?- Mindenképpen igényes feladat mind a kettő. Éppen ma számoltam össze, hogy csak az elmúlt hónapban 22 gyűlé­sen, értekezleten vettem részt. Olykor bizony szükség van kompromisszumokra is, ezt már így hozza magával az élet. Egyébként a pártmunka is szorosan kap­csolódik a gazdasági tennivalókhoz, s így jól jön a gazdálkodás terén való jártasság és tapasztalat. Szövetkezetünkben az a gyakorlat érvényesül, hogy a párttago­kat a termelés kulcsterületén bízzuk meg fontos feladatokkal. Abban, hogy gazda­ságunk kerületi viszonylatban is az élen­járók közé tartozik, s hogy fejlődésünk az utóbbi évek kedvezőtlen időjárása elle­nére sem torpant meg, nagy szerepe van a jó pártmunkának, s természetesen a 130 párttag és a párton kívüli dolgozók cselekvő összefogásának. Az idén például a gabonatermesztés­ben ismét hat tonnán felüli hozamokat értünk el. Növeli teljesítményünk értékét, hogy egyetlen hektárt sem „írtunk le“ a bevetett nyolcszázhúszból -, noha ta­vasszal a mi gabonaföldjeinket is érte belvízkár. A háromnegyedévi eredmény a tej és hústermelés terén is jobb a terve­zettnél. Kedvezőek a kilátások az őszi érésű növények termését illetően is. Ja­vaslom, tegyünk egy rövid határszemlét. Egy terepjáró gépkocsival indultunk a harmaci (Chrámec) határ felé. Miköz­ben a meredek dombok között araszo­lunk, kísérőmnek egy régi történet jut az eszébe:- Egyszer, az illetékes minisztérium két munkatársa látogatott meg bennün­ket annak megállapítására, vajon megil- let-e bennünket a különbözeti pótlék. Az elnök elvtárs meg én gépkocsiba ültettük őket, s itt a templom melletti földúton felkapaszkodtunk a hegy tetejére. Miután kikászálódtak a járműből, s homlokukról letörölték a verejtékcseppeket, letekintet­tek a völgybe, s arra kértek bennünket, hogy a visszafelé vezető utat már gyalog tehessék meg. Mondanom sem kell, hogy az irodában, már nem kellett őket különösen győzködnünk, minden további nélkül megkaptuk a kedvezményt. Mindezt csak azért mesélem el, mert a köztudatban mi úgy élünk, mint egy kiváló adottságokkal rendelkező gazda­ság, pedig ez a terület is - mutat a kopár, szinte végelláthatatlan legelők irányába - a szécsi szövetkezet birtoka. Nos, ennek a valóban kopár völgynek a közelében elterülő hatalmas kukorica- tábla mellett álltunk meg először. A sár­guló, ám még mindig egyenes szárakon vaskos csövek sorjáznak. Jó termés ígér­kezik - mondom kísérőmnek.- Ezt reméljük mi is - reagál megjegy­zésemre Szarvas elvtárs, majd így foly­tatja. Bizony csalódnánk, ha csak a ko­rábbi esztendő hat tonnás átlagát érnénk el. Most ennél többre, lényegesen többre számítunk. Egyébként az idén ötszáz hektár kukoricát vetettünk. Ezután a kétszáz hektáros cukorrépa­föld mellett haladtunk el. A nagy szá­razság miatt szemmel láthatóan szenved a növényzet, ám a szakemberek vélemé­nye szerint, most már egy kiadós eső sem segítene. A terméshozam talán na­gyobb lesz, de a cukortartalom kisebb.- Évek óta a cukorrépa az, amelyből nem tudjuk teljesíteni a tervet - mondja kissé kesernyésen kísérőm. A legutóbbi évzáró közgyűlésen úgy fogalmazott az elnökünk, hogy ez a növény a mi szégye­nünk. Mi már mindent megpróbáltunk, de az eredmények mindig elmaradnak. Az idén segítséget kértünk és kaptunk e szakterület legjobbjaitól. Ennek és a kutatóintézettel való szoros együttmű­ködésnek köszönhetően az ősszel jobb termést takarítunk be. Az előzetes becs­lések szerint szinte biztos, hogy teljesíte­ni tudjuk a tervet, ami a jelenlegi körülmé­nyek között nagy dolognak számít. Miközben a kedvező fordulat összete­vőiről beszélgetünk, megérkeztünk a szövetkezet 130 hektáros kertésze­tébe. A földeken nagy erővel folyt a paradi­csom és a paprika szedése. Segít a sze­désben a Rimaszombati (Rimavská So- bota) Mezőgazdasági Szakközépiskola közel száz tanulója is. A lányok keze mintha szaporábban járna - állapítom meg. Vladimír Antal, a másodikosok osz­tályfőnöke megerősíti észrevételemet.- Akad olyan kislány, aki 20 ládát is megtölt a hat órás műszak alatt - mondja.- Kertészetünk tulajdonképpen már teljesítette eladási tervét, hiszen a mai napig 26 vagon paradicsomot értékesí­tettünk, egy vagonnal többet a tervezett­nél - tájékoztat Perjési József fökertész. Paprikából is hasonló a helyzet, melynek begyűjtésére most nagy erőfeszítéseket teszünk. Kedvező ugyanis a felvásárlási ár, ez tovább javíthatja a pénzügyi mérle­get. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a pa­radicsomot illetően, hiszen a Zelenina csak a szerződéses menyiséget vette át tőlünk. Most már napok óta a konzerv­gyárnak szállítunk, s nem mondhatnám, hogy az 1 korona 40 filléres felvásárlási ár kedvező lenne számunkra. Persze becsületbeli kötelességünknek tartjuk begyűjteni, hasznosítani mindazt, ami megtermett. Határszemlénk utolsó állomásán a si­lózást végző munkacsoportot látogattuk meg:- Az idén nagyon jó termés volt silóku­koricából, s már túlteljesítettük az 1150 vagon előirányzatot - mondotta Ján Fe- kiaő traktoros, aki a hatalmas silótároló­ban lánctalpas traktorral nyomtatta, lég­telenítette a felszecskázott kukoricát. Ez a fontos művelet egyben a jó minőséget • Juhász István, az Efsz elnöke is garantálja. A begyűjtés kedvező idő­ben történik, s hamarosan megtelik a ha­talmas silógödör. A látottakat, tapasztaltakat a szövetke­zet központjában Juhász István mérnök­nek, az efsz elnökének jelenlétében összegezzük:- Jó ütemben folynak az őszi munkák - mondja a tapasztalt szakember, - s ha­csak valamilyen egészen váratlan ese­mény nem jön közbe, az idén ismét eredményes évet zárhatunk. Jelenleg a szántás és a vetés okoz némi gondot, rendkívül száraz a föld. Szerencse, hogy tavasszal beszüntettünk minden felesle­ges fuvarozást, így gázolajkészletünk elegendőnek mutatkozik a munkálatok elvégzéséhez. Újra bebizonyosodott ta­karékos gazdaszemléletünk helyessége. S hadd tegyem még hozzá: a jó politikai munka is - melyet pártszervezetünkkel együttműködve folytatunk - meghozza gyümölcsét. HACSI ATTILA • Gazdag a paprikatermés is (Borzi László felvételei) Az Acélszerkezet-gyártó Vállalat 01-es számú Zilinai üzeme kazánokat, vízmelegítőket, nyomásedényeket és hasonló termékeket állít elő. Alkalmazottainak száma 380 körül van. Ján Trulíkkal, az üzem pártalapszervezetének elnökhelyettesével, régi párttisztségviselóvel arról beszél­gettünk, hogyan valósulnak meg a CSKP XVII. kongresz- szusának határozatai gyárukban.- Hogyan tükröződnek a kongresszusi határozatok alapszervezetüknek és az üzem dolgozóinak munká­jában?- A pártmunkában egyértelműen megnyilvánulnak: egész sor fontos, konkrét feladatot jelöltünk ki. A dolgozó­kollektívákban keltett visszhang is jelentős. Mindenekelőtt az emberek nyomatékosan felhívták a figyelmet arra, hogy bár az üzemben régóta beszélnek a korszerűsítésről, a termelési program átalakításáról, lényegében semmi sem változik. Márpedig ez ellentétes azokkal a feladatok­kal, amelyeket a kongresszus kitűzött. A gyár dolgozói többnyire nehéz munkát végeznek. Sok az elöregedett berendezés, és tizenegy munkahelyet minősítettek veszélyesnak. Csak mi gyártunk nyomásedé­nyeket, és a megrendelők igényei egyre nőnek. Évente mintegy tizenkétezer darabot állítunk elő belőlük. A terme­lésnövekedést azonban - újítónk és a többi szakemberünk minden igyekezete ellenére - mindeddig nem tudtuk a termelékenységnövekedéssel fedezni. A helyzeten vál­toztatnunk kell, a munkaerő-elvándorlás is erre késztet.- Mi lehet a megoldás?- Az alapvető feltételek, azt hiszem, megvannak hozzá. Személyi változásokra került sor mind a vállalat, mind az üzem vezetőségében, s készen áll a termelőalap fejleszté­sének és a gyártási program korszerűsítésének a terve a következő öt évre. Vázoltuk benne az 1995-ig terjedő időszakra várható termelésalakulást is. A tervet megvitat­tuk a dolgozókkal, és felterjesztettük a felsőbb szervekhez jóváhagyás végett. Kidolgozása óta eltelt néhány hónap. Nem sok, de azalatt is történt változás. Például gyártási programunkba beiktattunk egy energiatakarékos hőcseré­lőt, és megjelentek üzemünkben az első számítógépes irányítású szerszámgépek. Ez azonban még csak a kezdet.- Tehát új gépeket kapnak és korszerűbb termelésre fognak átállni. Meg tudják-e azonban nyerni az embereket is a bonyolultabb, nagyobb felelősséggel járó, pontosabb munkára?- Ebben nem látok problémát, még ha nem sikerül is mindenkinél azonnali sikert elérni. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy mindenki jobb körülmények között, nagyobb hatékonysággal szeretne dolgozni. Maguk a dolgozók szorgalmazzák ezt, siettetik az említett terv megvalósítá­sát. Nem okozott gondot az emberek meggyőzése, hogy tanulják meg az új marógépek kezelését. Szó nélkül utaznak el országunk bármelyik sarkába, és szerelik fel az általunk gyártott hőcserélőket. Ezenkívül szakembereink nemcsak gyáron belül munkahelyek robotizálásán dolgoz­nak, hanem építőanyag-ipari üzemek számára is készí­tünk manipulátorokat. Egyszóval beköszöntött az elektro­nika korszaka. Megkezdtük az átképzést és a dolgozók megnyerését. Tapasztalt szakembereinket arra ösztönöz­zük, hogy a felmerülő problémák megoldása során a leg­korszerűbb módszereket alkalmazzák. Az átállás a párt-, szakszervezeti és SZISZ-alapszervezetek számára nem kevés munkát jelent.- Gondolja, hogy lesz elég erejük mindennek a megva­lósításához?- Optimista vagyok. Pártszervezetünk erős, tagjai ké­szek arra, hogy eleget tegyenek a munkakörükből eredő­kön túli feladatoknak is. Ez nemcsak az én véleményem, ugyanezt állapították meg az egyes pártcsoportok összejö­vetelein, valamint a rendes és nyilvános pártgyűléseken, ahol más dolgozók is a korszerűsítés mellett foglaltak állást, s vállaltak vele kapcsolatban külön feladatokat.- Miben látja az üzemek modernizálására készült terv megvalósításának a legnagyobb nehézségét?- A terv elbírálásának a folyamata nagyon elhúzódik - bár megértem, hogy a felsőbb szerveknek időre van szükségük a vállalat lehetőségeinek a felméréséhez, és egyeztetniük kell igényeinket testvérvállalataink igényeivel.- Végül pedig: mit kell tenniük a pártalapszervezetek­nek és az üzemvezetőségeknek, hogy a korszerűsítés ÚJ terén tett első lépések sikeresek legyenek?- Fel kell használni az emberek találékonyságát, szak- ismeretét, aktivitását. Neki kell gyűrközni, és fel kell készülni arra, hogy az út nem lesz akadálytalan. MIROSLAV ZEMAN 1986 Ősz a rimaszécsi (Rimavská Sec) határban

Next

/
Thumbnails
Contents