Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-03 / 40. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1986. október 3. XIX. évfolyam 40. szám Ára 1 korona M elegség árad fényes szeméből, szeretet sugárzik lényéből. Mint egy mesebeli jóságos tündér, emberséges szóval, tettekkel segít az időseken, a magányosokon, a bajba jutottakon. Tizenkét évig az érsekújvári (Nővé Zámky) nyugdíjasházat vezette. Szinte az lett az otthona. Jöttét reggel hatkor az ablakból leste a ház húsz idős lakója. Pedig esőben, hóban gyakran neki sem volt kedve kibújni a meleg ágyból, elindulni kellemes lakásából. Mégis ment, mert tudta, az időseknek szükségük van rá. Várják. Perlaki Júlia, a sokak által ismert, szeretett Juci néni, 74 évesen nyugalomba vonult, de öregeit mégsem hagyta el.- Június elsejével átadtam a nyugdíjasház vezetését, én is nyugdíjas lettem. Persze ez nem jelentette azt, hogy ezután már nem érdekelnek azok, akik az évek során ,,családtagjaimmá“ váltak. Továbbra is naponta idejárok, a ház két ágyhoz kötött lakójának gondozását vállaltam.- Hetvennégy évesen a magatehetetleneket? - kérdezzük csodálattal, és Juci néni csak mosolyog.- Igen, s ebben nincs semmi különös. Tizennyolc éves koromban a Vöröskeresztben lettem önkéntes nővér. Később elvégeztem a műtősnői tanfolyamot, majd a ,.kioszkban“ - a régi kórház belgyógyászatát neveztük Így - a legsúlyosabb állapotban lévő betegek ápolása volt a feladatom. Kitanultam, kitapasztaltam ! a mesterfogásokat, s így könnyebb öltöztetni-vetkőz- tetni, fürdőkádba emelni a betegeket. Persze, szeretni kell őket határtalanul - talán ez a legfontosabb. Mert akiben nincs meg ez az érzés, nem képes ápolni őket. S hogy ez néha nem egyszerű feladat? így igaz, de tudom, a betegségtől, a magánytól keserűek. Fáj nekik, hogy hiába van hozzátartozójuk, kénytelenek egyedül élni. A nap nap utáni várakozás teszi őket bússá, kedvetlenné. Persze, aki erővel bírja, az időt másképp is múlathatja. Olvasással, kézimunkázássat... - meséli Juci néni főzés közben.- Nővérke - halljuk a hívást, s ö máris pattan. - Megyek Rózsikám, kész az ebéd, de előbb kezet mosunk. Jó lesz? - szól kedvesen a 78 éves Foltán Rozáliához, aki hét éve fekvő beteg. S hiába néz gyengülő szemével a hang irányába, Juci néci jóságos arcát már nem látja. Amíg Rozi néni jó étvággyal ebédel, a nappaliban beszélgetünk. - Férjemet négy éve temettem el, lányom családostul Kassán (Koéice) él. Mondja is minduntalan, ne vállaljak már gondozást, hisz elég volt mostanáig! De ha egyszer nem érzem tehernek, ha szívesen csinálom - hiába magyarázom, lehet, hogy nem érti. A két idős ember ápolásra szorul. Rozika ugyan még segítséggel felkel, de a 88 éves Mária néni már tizenkét éve képtelen erre. (Ugye nem kell mondanom, hogy ez mi mindennel jár!) De nincs gyerekük, unokájuk, s ha én nem vállalnám őket, nyugdíjas otthonba kellene menniük. Tudom, ezt már nem élnék túl. Saját otthonuk - ez minden, amijük megmaradt. Nem csoda, hogy ehhez ragaszkodnak - mondja csendesen, megértéssel. S hogy néz ki Juci néni egy napja?- Reggel idejövet elvégzem a bevásárlást. Benézek gondozottjaimhoz, hol az egyikhez, hol a másikhoz. A sorrendre nagyon is ügyelni kell - neveti el magát. - Ezután következik a mosdatás, az ágyneműcsere, a reggeli elkészítése. Előbb az egyiknél, majd a másiknál. Amikor ezt elvégeztem, kitakarítok, mosok, majd megfőzöm az ebédet. Mindkettőnél, mindig mást és mást. Rozi néni például azért fekszik a konyhában, hogy amíg főzök, legalább hallja a zajokat. Mária nénivel pedig mindig beszélgetni szoktam. Ebéd után vasalok, délután az ágyuk mellé készítem a vacsorát, miközben megbeszéljük a másnapi menüt. Rozikánál holnap rétest sütök, Mari néni csirkét enne. Észre sem veszem, vége a napnak. Mindent még egyszer ellenőrzők - hiszen már én is felejtek, a korom is megvan hozzá -, nyugodt lelkiismerettel csak így tudok elindulni tőlük. Másnap kezdődik minden élőiről... tárja szét a karját lenyűgöző egyszerűséggel. - Szeretem őket. Akkor is, ha rossz napjuk van, ha hirtelen nagynak találják a galuskát, sótlannak, vagy tán túl sósnak a pörköltet. Akkor is, amikor nem akarják bevenni a gyógyszert, tiltakoznak a tornáztatás, a masszázs ellen. Szeretem őket, ezért türelemmel kivárom kedélyállapotuk javulását. Hozzámnőttek az évek során, ezért nem esik nehezemre az ápolásuk. Melegség árad fényes szeméből, szeretet sugárzik lényéből. Naponta ápolja öregjeit s nemcsak gondozza, hanem szereti is őket. Ennél többet nem adhat. PÉTERFI SZONYA „Holnap rétest süthetne. Rozália mondja Foltán A sokak által ismert és szeretett Perlaki Júlia Készül az ízletes ebéd (Gyökeres György felvételei) » *