Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-03 / 40. szám

Vasárnap 1986. október 5. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.41, nyugszik 17.09 Közép-Szlovákia: 05.48, nyugszik 17.16 Nyugat-Szlovákia: 05.54, nyugszik 17.22 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 07.37, nyugszik 17.48 Közép-Szlovákia: 07.44, nyugszik 17.55 Nyugat-Szlovákia: 07.50, nyugszik 18.01 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük Aurél - Viera nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAP! SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL TÖRTÉNELMÜNK MÉRFÖLDKÖVEI Viliam Plevza A CSKP nemzetiségi politikája című könyvét Fónod Zoltán ismerteti HA AZ ELMÉLET A GYAKORLATTAL PÁROSUL Hacsi Attila írása MÁSODSZOR „HAZAI PÁLYÁN“ Gágyor Alica riportja ÁLLJA A SZAVÁT Somogyi Mátyás írása A NÉPET SZOLGÁLJÁK Németh János riportja a Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémiáról PÁLYÁJUKRA KÉSZÜLNEK Deák Teréz riportja TALÁLKOZÁS NYIKOLAJ ALEKSZANDROVICS GUZOVSZKIJJAL, A DUKLAI HARCOK RÉSZTVEVŐJÉVEL Ladislav Takáő riportja SZERVUSZ, BURATINO! Lj'jdmila Szuljzsenko novellája Gustáv Husák beszédei és cikkei angol nyelven (ŐSTK) - Lon­donban - amint már napi kiadásunkban hírt adtunk róla - a múlt héten hiva­talosan is bemutat­ták a nyilvánosság­nak Gustáv Husák angol nyelven meg­jelent könyvét. A kö­tetet a Pergamon Press vállalat adta ki. Ebből az alka­lomból Londonban fogadást rendeztek, amelyen részt vettek az angol politikai és közélet személyisé­gei, valamint a diplo­máciai testület tagjai. Az ünnepi aktu­son Jan Fidler, ha­zánk londoni nagykövete és Robert Maxvell kiadó mondott beszédet. Gustáv Husák elvtárs könyve azokat a legfontosabb beszédeket és cikkeket tartalmazza, amelyeket a CSKP KB főtitkáraként mondott, illetve írt. A szerkesztők főleg a párt XIV., XVI. és XVII. kongresszusán elhangzott beszámolókat sorolták a kötetbe, amelyek a szocialista építés eredményeit értékelik az egyes szakaszokban. A kötetet Gustáv Husák elvtárs rövid életrajza és számos fénykép egészíti ki. A könyv ugyancsak tartalmazza azt az interjút, amelyet idén tavasszal adott Gustáv Husák elvtárs Robert Maxvellnek, a Pergamon Press kiadó igazgatójának. A kötethez írt előszavában Gustáv Husák többek között annak a reményének ad hangot, hogy a könyv elolvasása után az angol olvasó számára is érthetőbbek lesznek azok az okok, amelyek a csehszlovák népet elvezették a fejlődés útjára. A Spiéská Nová Ves-i Tatrasvit Üzem számos újdonság gyártását kezdte meg a kötöttáru termelésben. Ezek alapanyaga pamut és mintegy 30 százalékban polipropilén. Ezzel a műanyaggal jelentős mértékben helyettesítik a természetes pamutot,. Elsősorban sportolók és fizikai munkát végzők számára gyártanak belőle kötöttárut. Az üzem termékeinek 70 százalékát innoválja évente, és az üzletekbe mintegy ezer újfajta terméket szállít. Felvételünkön Jana Gurecká munka közben. (Jozef Vesely felvétele - ÖSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A lakosság életszínvonalának további emelését és létbiztonságának megszilárdítá­sát következetesen össze kell kapcsolni azokkal az eredményekkel, amelyeket a nép­gazdaság fejlesztésével érünk el. Meg kell szilárdítanunk azt a biztonságérzetet, hogy egyedül a becsületes munka jelenti az érté­kek megteremtésének forrását, minden dol­gozó életszínvonalának alapját. Megkülön­böztetett figyelmet kell szentelni az emberek mindennapjaival kapcsolatos gondok meg­oldásának. Az életszínvonal fejlesztésének fő irányait és módjait az olyan intézkedések előnyben részesítésére kell orientálni, ame­lyek eredményeként szorosabb kapcsolat alakul ki a társadalom egyes tagjainak érde­kei és az egész társadalom érdekei között. A személyes fogyasztás növekedését össze kell kapcsolni a munkaeredmények­kel, a lakosság bevételeinek növekedését függővé kell tenni a munkatermelékenység növekedésétől. A javadalmazásban jobban differenciálni kell az elvégzett munka szerint úgy, hogy a bér összege megfeleljen a telje­sítménynek. Ezen a téren tökéletesíteni kell a bérezés gyakorlatát, növelni a bérrendszer gazdasági hatékonyságát. Megfelelő mérték­ben kell emelni az olyan személyek életszín­vonalát, akik nem kapcsolódhatnak be a munkafolyamatba; jobban kell érvényesíte­ni az érdemek elvét a lakosság szociális ellátásának rendszerében. Arányosan kell fejleszteni a béreket a ter­melési és a nem termelési szférában. Meg kell határozni a javadalmazáshoz szükséges eszközök képzésének igényes feltételeit, és ezeket következetesen össze kell kapcsolni a gazdálkodó szervezetek gazdálkodásának színvonalával és hatékonyságával. A nem termelési ágazatokban a bérrendszer tökéle­tesítését össze kell kapcsolni a teljesítmé­nyek növelésével szemben támasztott igé­nyekkel. Határozottabban kell alkalmazni a tudományos munkaszervezést, ésszerűen kihasználni a munkaidőt, minden munkahe­lyen szigorítani a rendet és a fegyelmet. Fokozott anyagi felelősséget kell vállalni a rossz minőségű munkáért, a feladatok nem teljesítéséért, a fegyelemmel kapcsolatos fo­gyatékosságokért. A javadalmazásban meg kell szüntetni az egyenlösdit. Nem szabad megtűrni a munka nélkül szerzett bevéte­leket. (Gazdasági és szociális fejlődésünk fő irányaiból)- A péntek nem jó - mond­ja Valacsay Franciska Ko­ra délután a városházára me­gyek a kulturális bizottság ülé­sére, onnan meg rohanok a művelődési házba, a Kis Csalival próbálok, ötvenhárom gyerkőccel foglalkozom, ott nem tudunk beszélgetni. Végül megegyezünk, hogy hétfőn ötkor ráér.- De csak fél nyolcig - vágja rá. - Mert utána énekkari pró­bára kell mennem. Leülök a takaros lakótelepi lakásban, és számba veszem, mi mindent csinál. Óvónő, szeptember elsejétől az új óvo­da igazgatónője, a városi nem­zeti bizottság képviselője, a kulturális és oktatási szakbi­zottság tagja, a Kis Csali gyer- mektánccsoport vezetője, a Csemadok helyi szervezete és a városi művelődési köz­pont Híd vegyeskarában énekel.- Kihagytam valamit?- Hát persze, a legfontosab­bat. Elsősorban feleség va­gyok. És két fiú édesanyja. Aztán mesélni kezd:-A népdalt, a karéneklést szülőfalumban, Magyarbélen (Verky BieO szerettem meg. Aztán megismerkedtem a fér­jemmel, aki a féli (Tomááov) Kis-Duna népitáncegyüttes szólótáncosa volt, fokozatosan ráéreztem a népitánc szépsé­geire. Aztán Somorjára (Sa- morín) kerültünk, s itt több tisztségviselő támogatásával sikerült megszerveznünk két gyermektánccsoportot, a Kis és a Nagy Csalit. Az előbbit azóta én vezetem, a tizenéves gyermekeket pedig a férjem.- Nem fárasztó dolog mun­kaidőben, s azután is gyerme­kekkel foglalkozni?- Egyáltalán nem. Tudja, én nagyon szeretem a gyermeke­ket, s legfőbb célom az, hogy ezek a jóeszű, virgonc nebulók érzelmekben is gazdagodva kerüljenek ki a kezem alól. Az óvodában bizony eléggé zsú­foltak az osztályok, sok min­denre nem jut idő. Ezért örülök a délutáni foglalkozásoknak, ahol a gyerkőcök egy része jókedvűen, mind inkább össze­kovácsolódó közösségben tölt­heti el szabad ideje egy részét. A gyermektánccsoport már nagy sikerrel szerepelt többek között Zselizen (2eliezovce) az országos népművészeti feszti­válon, és néhány hete Budaka­lásziban is hosszan tartó vas- táps fogadta fellépésüket.- Természetesen a gyerme­kekkel együtt én is örülök a si­kereknek, de még ennél is fon­tosabbnak tartom, hogy itt több mint nyolcvan tanuló bizonyos mozgáskultúrát tanul, népda­lokkal, népitáncokkal ismerke­dik, s ezáltal egyre szorosabb érzelmi szállal kötődik szülő­földjéhez, a Csallóköz és más tájegység kultúrájához. S nem mellékes az sem, hogy felnőtt táncegyüttesünkben, a Csalió­ban évek óta nem okoz na­gyobb megrázkódtatást a nemzedékváltás. Halk sóhaj után folytatja:- Azért ne higgye, hogy tel­jesen felhőtlen az életünk. Más hazai magyar együttesekhez képest nem panaszkodhatunk az anyagi támogatásra, de ha valamivel többet kapnánk, ak­kor is lenne mire elkölteni. Az­tán gond az is, hogy egyszerű­en nincs időm, lehetőségem gyűjteni, s bizony a szakmai továbbképzésünk sincs telje­sen megoldva. Olyan előadókat kellene hívni, akik újat is tud­nak mondani, akik hozzásegí­tenek ahhoz, hogy előbbre lép­jünk. Férje, aki a Csalló egyik mű­vészeti vezetője is, elgondol­kozva bólogat. Aztán perceken át azt vitat­ják, hogyan lehetne színvona­lasabb továbbképző tanfolya­mokat szervezni. Amikor befejezik, meg­kérdem:- Gyakran fordul elő, hogy így együtt van a család? A feleség válaszol:- Mi a próbák nagy részén is együtt vagyunk. Én a kicsik­kel foglalkozom, a férjem ez­alatt a nagyobb tanulókkal gya­korol. A két fiam most az én csoportomban táncol. Kis hatásszúnet után teszi hozzá:- Persze, az sem mellékes, hogy a férjem is kiválóan főz, sokat segít a háztartásban. Be tudjuk úgy osztani, hogy gyer­mekeink ne maradjanak rövid időre sem szülő nélkül. A férje jegyzi meg tréfásan:- Azért néha előfordul, hogy napokon át együtt van a csa­lád. Mint például néhány hete, amikor a Csalló Népművészeti Együttessel együtt vettünk részt a hollókői vendégszerep­lésen. Amikor arról kérdem, hon­nan az az energia, ez a közéleti elkötelezettség, Valacsay Franciska elgondolkodva feleli:- Sem a férjem, sem én nem szeretünk begubózni, egyikünket sem elégíti ki a té­vé. Szeretjük a közösségi munkát, s örülünk annak, hogy ebben a kisvárosban egyre több gyermek ismerkedik meg a népművészet értékeivel. Bi­zony néha elfáradck, s úgy érzem, belefásulok, de aztán belépek a terembe, megkezd­jük a próbát, belenézek a gyer­kőcök örömtől ragyogó szemé­be, s akkor hirtelen elszáll min­den gondom, fáradtságom, mert nincs szebb látvány és nincs felemelöbb érzés annál, mint amikor örülnek a gyere­kek, önfeledten játszanak és boldogok... Sz.J. Ha a gyermekek örülnek ÚJ! 1986.X

Next

/
Thumbnails
Contents