Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-11 / 28. szám
A Kelet-szlovákiai kerület kulcsfontosságú beruházásai egyikeként szerepel a STARINA vízmű építése a Humennéi járás északkeleti részében, Snina, Stakéín és Starina községektől északra, a Cirocha folyó felső részén. Az egész komplexum hat alapvető részből áll s befejezése után, - mint egyik legnagyobb vízmüvünk - a terv szerint másodpercenként 1500 liter ivóvizet szolgáltat Snina, Humenné, Vranov, majd Preáov és Kassa (Koáice) lakosságának. Ez azt is jelenti, hogy 2020- ig rendeződnek ennek az országrésznek ivóvízellátási problémái. Több mint félmilló ember várja innen az ivóvizet. Már korábban beszámoltunk olvasóinknak arról, hogy az 1981 áprilisában megkezdett építkezés befejezésének eredeti határideje 1987 júniusa volt, amit egy évvel későbbre módosítottak. Ennek több oka van. Mindenekelőtt az, hogy nagyon igényes, bonyolult építkezésről van szó, amelyhez hasonlót még nem végzett sem a közben már megszüntetett kassai Hydrostav, sem a kivitelezés feladatait átvevő mélyépítő vállalat sem. A legnagyobb gondot kezdettől fogva a 60 millió köbméter víz befogadására tervezett víztározó, s ezen belül a 300 méter hosszú és 51 méter magas gát kiépítése okozza, ami megközelítőleg 1,5 millió köbméter föld és 100 ezer köbméter beton bedolgozását követeli. Ezenkívül több mint száz kilométer hosszú vízvezetékhálózat s az ehhez szükséges berendezések, épületek felépítését is igényli a komplex feladatok teljesítése. Természetesen a munkaszervezés terén jelentkező fogyatékosságok is előidézték, hogy a víztározó elárasztása a tervezett határidőben, ez év októberében nem kezdődhet el, hanem talán csak 1987 júliusában. Legutóbb egy ellenőrző nap alkalmából látogattunk erre az építkezésre, ahol találkoztunk Július Cigánek mérnökkel, Szlovákia erdő-, és vízgazdálkodási miniszterének helyettesével, Milan Bialek mérnökkel, a Mélyépítő Vállalatok vezérigazgatójával, Ján Zuétiak mérnökkel, a kivitelező Kassai Mélyépítő Vállalat igazgatójával, Peter Se ve, Ondrej Gecerovsky mérnökkel, és az építkezés más vezetőivel, dolgozóival, valamint a partnervállalatok, szállítók képviselőivel. Jártunk a mellékelt képeken is érzékelhető, * távolból nézve embereket, gépeket „törpítő“, hatalmas építkezésen, meghallgattuk a tervezők, beruházók, kivitelezők szakembereinek véleményeit. A látottak, hallottak alapján elmondhatjuk, hogy bizakodó hangulatban, légkörben, a korábbinál sokkal szervezettebben folyik a STARINA víztározó építése, bár naponta jelentkeznek olyan problémák, melyekkel az építők kezdetben nem számoltak. Ez nem csoda, hiszen - mint azt Peter Sevc, az építkezés igazgatója is hangsúlyozta - hasonló építkezést még nem is láttak a STARINA építői, ennél tanulnak, növelik szakmai felkészültségüket. Van ennek az építkezésnek egy speciális problémája, amely éppen a legnehezebb szakaszon, a víztározó gátépítésénél objektív módon jelentke,,Bélelik“ a víztározó alját (A szerző felvételei) A gát mögötti térség nagyrészt rövidesen víz alá kerül 9* zik. Ennek jobb megértése érdekében el kell mondanunk, hogy egy ilyen hatalmas vízmű gátjának az építéséhez megfelelő időjárás és földanyag szükséges. A gátba bedolgozandó föld nem lehet a megengedettnél sem nedvesebb, sem szárazabb, sem pedig más összetételű. Tehát, például ha csapadékos' az időjárás, le kell állni a gátépítéssel. Nem véletlen, hogy az építkezési terv is évente csupán 134 alkalmas, a gátépítés követelményeinek megfelelő nappal számol. Amint megtudtuk, az 1984-es 1985-ös években csupán 90-94 nap volt alkalmas arra, hogy a gátépítők dolgozhassanak. Az idén talán valamivel kedvezőbb a helyzet ezen a téren. Ennek, valamint a jobb munkaszervezésnek is köszönhető, hogy a gátépítők áprilisban 70 ezer köbméter, májusban pedig rekordmennyiségnek minősíthető 103 ezer köbméter földanyagot dolgoztak be a gátba. Tavaly egy félév alatt sem építettek be ilyen mennyiségű földanyagot. Az építkezés igazgatója elmondta, hogy még csaknem 387 ezer köbméter földanyagot kell beépíteniük a gátba, s ha kedvez az időjárás, a következő évre ebből kevés marad. Természetesen csak akkor, ha lesz elegendő és megfelelő földanyag. Ugyanis, egyre nagyobb gondot okozó jelenség ezen az építkezésen a megfelelő minőségű földanyag és kavics időbeni szállításának akadozása. Az építkezés környékén kimerültek a helyi források, így máshonnan, elég távolról - még a Duna medréből is szállítják a szükséges földanyagot, homokot, kavicsot stb. Nem igényel különösebb magyarázatot, milyen szállítási, költségvetési gondokat jelent ez. Ján Zuátiak vállalati igazgató, kérdésemre válaszolva örömmel újságolta, hogy a Csehszlovák Államvasutak kerületi kirendeltségénél megértésre találtak, így feltehetően nem lesz különösebb probléma a gátépítéshez szükséges anyagellátásban. Kívánjuk, hogy így legyen. Bizakodóan összegezte észrevételeit Július Cigánek miniszterelnökhelyettes is: „Túl vagyunk a kezdeti nehézségeken, a kivitelező vállalatnál végrehajtott személyi és szerkezeti változtatások meghozták a feltételezett eredményeket, jelentősen javult a munkaszervezés. A kooperáló vállalatok dolgozóinak együttműködése, ezek közös igyekezete arra irányul, hogy a jövő év júliusában megkezdhessük a víztározó elárasztását. Én bízom abban, hogy erre valóban sor kerül a megállapított időben.“ Végezetül szeretnénk arról is beszámolni, hogy a Stakőín község feletti egyik domboldalon felépült és működik egy vízmű, melyen keresztül már eljut a Cirocha folyó vize, a kiépített csoportos vízvezetékhálózaton át Snina, Humenné és Vranov városok lakóházaiba. Tovább épül a vízvezetékhálózat Preáov, majd Kassa felé is. K. G. A CSKP XVII. kongresszusa többek között a hatékonyság növelését és a minőség javítását tűzte ki a társadalmi-gazdasági fejlődés fő céljaként. Mindehhez természetesen jelentős mértékben hozzá kell járulnia gazdaságirányítási és tervezési rendszerünk további tökéletesítésének, amelynek keretén belül a bérfejlesztésnek is fontos szerep jut. Bérrendszerünk rugalmasabbá tétele nemcsak napjaink, vagy ha úgy tetszik,. a 8. ötéves tervidőszak alapvető követelménye, hiszen ilyen törekvéseknek már a korábbi években is tanúi lehettünk. A legutóbbi - a bérrendszer gazdasági hatékonysága növélésének a programja - még a nyolcvanas évek' elején látott napvilágot azzal a céllal, hogy az anyagi ösztönzés fokozását, a termelés hatékonyságának növelését, az ellenőrzés elmélyítését, a bevált munkamódszerek széles körű alkalmazását, valamint a tudományos-műszaki fejlesztés gyorsítását a bérezés is elősegítse. A célkitűzés valóra váltása érdekében a vállalatok a program megvalósításának első szakaszában objektivizálták a normákat és az új képzettségi katalógusoknak megfelelően rendezték a béreket. Azok a gazdasági szervezetek, amelyek a szóban forgó feladatokat sikeresen teljesítették, s azon túl kialakították a megszabott feltételeket (például elegendő saját pénzeszközt hoztak létre, tavaly megkezdték a program második szakaszának végrehajtását. Ennek keretén belül elsősorban a normák további objektivizálása és a dolgozók javadalmazásának az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti differenciálása volt a cél. Jóllehet a második szakasz megvalósításával kapcsolatban még túl korai lenne levonni a végleges következtetéseket, az azonban a jövőre vonatkozólag minden vállalatnak hasznára válhat, ha összegezi az eddigi tapasztalatokat. Ebből a meggondolásból kiindulva az SZSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériumának dolgozói a legfontosabb termelési ágazatokban elemezték a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelését célzó program második szakaszának eredményeit. v Mennyiben sikerült valóra váltani a kitűzött célokat? Az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy a program alapjában véve beváltotta»a hozzá fűzött reményeket. Népgazdasági szempontból vizsgálva az eredményeket, növekedett a termelés hatékonysága, javult a minőség és a tudományos-műszaki fejlesztésben is komoly sikereket lehet elkönyvelni. Ha azonban az eredményeket vállalatonként, vagy akár termelési-gazdasági egységenként vesszük nagyító alá, akkor az előbbivel ellentétben kissé más kép tárul elénk. Amint arra az említett elemzés is rámutat, a program megvalósításában egész sor szubjektív okokra visszavezethető fogyatékosság tapasztalható. Hol és miben hibáztak a vállalatok? A bérrendszer gazdasági hatékonyságának növelését célzó program esetében, hasonlóan minden új irányítási és szervezési módszer bevezetéséhez, rendkívül fontos szerepe van az alapos előkészítésnek. Ez többek között azt jelenti, hogy a program lényegét még annak végrehajtása előtt meg kell magyarázni a gazdasági vezetőknek, a dolgozóknak, a párt- és szakszervezeti funkcionáriusoknak. Sok vállalatnál azonban az előkészítésre - nagyon helytelenül - nem fordítottak különösebb figyelmet, ami természetesen kedvezőtlenül befolyásolta a program megvalósításának eredményességét. Az elemzés az esetenkénti kevésbé megfelelő előkészítés mellett a végrehajtás fogyatékosságaira is rámutat. Kiemeli, hogy néhány gazdasági szervezetben a termelési, műszaki és irányítási részlegek nem helyeztek kellő súlyt a tartalékok feltárására. Ez nemcsak azt eredményezte, hogy az élő munka megtakarításában kitűzött célokat nem sikerült maradéktalanul elérni, hanem azt is, hogy a munkanormák még mindig jelentős időtartalékokat foglalnak magukban. Ennek következtében ezeknél a vállalatoknál meglehetősen csökkent a termelés hatékonysága és természetesen a munkatermelékenység is. (Az SZSZK Ipari Minisztériumának 107 vállalata vezette be a bérrendszer gazdasági hatékonyságát növelő programot, s közülük éppen az említett okoknál fogva 17 nem teljesítette a munkatermelékenység mutatóját.) A program megvalósításának esetenként ugyancsak gyenge pontja a dolgozók személyi értékelése. Azoknál a vállalatoknál, amelyeknél az értékelés alapelveit nemcsak magukévá tették, hanem a gyakorlatban alkalmazták is, a bérek hűen tükrözik a dolgozók munkájának színvonalát. Másutt viszont, ahol a teljesítményeket jobbára formálisan bírálták el, az egyenlósdit nem sikerült kiküszöbölni. Hasonló a helyzet a tudományos- műszaki fejlesztés terén is. A vállalatok 1985-ben összesen egymillió korona prémiumot és jutalmat fizettek ki, míg az egy dolgozóra eső összeg átlagosan csak 700 korona volt. Néhány esetben ugyan ötezer korona jutalmat kapott egy- egy dolgozó, ám az 50 ezer koronás rendkívüli jutalmat senkinek sem ítélték oda. Az egyéni értékelés és a tudományos-műszaki fejlesztésben dolgozók bérezésének eddigi gyakorlata arra utal, hogy a gazdasági vezetők sok esetben nem vállalják a dolgozók differenciálásával járó konfliktusokat. Kétségtelen, a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelését célzó program második szakasza eddig nem mindenütt váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Annak érdekében, hogy az eredmények a jövőben jobbak legyenek, a fentebb említett fogyatékosságokat maradéktalanul ki kell küszöbölni. Mindenekelőtt azonban azt kell elérni, hogy a vállalatok gazdasági vezetői önmagukkal szemben is igényesek legyenek. KOVÁCS EDIT Még mindig egyenlősdi? A bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésének programjáról 1 ÚJ SZÚ 6 1986. VII. 11. i Szervezettebben épül a STARINA víztározó i
