Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-19 / 38. szám
valaki manapság az immár 750 éves Csölle - mai nevén Ro- vinka - község nevét hallja, s feltételezzük róla, hogy ismerős az építőipar háza- táján, akkor azonnal eszébe jut a mélyépítészeti és közművesítési előregyártott elemeket készítő üzem. Nem csoda, hiszen itt évente már mintegy 100 ezer köbméter építőanyag-ipari terméket készítenek, leginkább nagy átmérőjű csatornacsöveket. Ez utóbbiakat több mint másfél évtizede, így talán nincs Szlovákiának egyetlen települése sem, melynek közművesítési munkálatainál ne használtak volna fel az itt készült csövekből. Ismerik tehát az üzemet országszerte, s hogy egyik brigádját az építőipar berkeiben különösen nagyra értékelik, azt az elmúlt esztendő sikereiért odaítélt kormány- és szakszervezeti kitüntetés is bizonyítja. A Lubomir Strougal és Karel Hoffmann kézjegyével hitelesített kitüntetést a Jozef Ulehla vezette tíztagú brigád kapta, amelynek vezetőjét hiába kerestük a csöllei üzemben, azt a választ kaptuk, hogy a koéariskái üzemrészlegen dolgozik jelenleg. Ott aztán Ladislav Jakaboviő részlegvezető irodájában ülhettünk le beszélgetni.- Jelenleg több helyen is dolgozunk, mert amikor ezen a részlegen elkezdődött a termelés, akkor szükség volt a tapasztalt öreg „rókák“ tudására. Itt ugyan más technológia szerint gyártottak, de a mi szocialista munkabrigádunkban sosem fordult elő olyan, hogy valaki valamit ne vállalt volna el. Most az egész brigádra volt szükség, jött is mindenki, igaz, közben a „csapat“ nagyobbik része már visszatért, mert ott kellett újra felfuttatni a termelést, így eltelik még egy kis idő, mire újra együtt folytatjuk, ahogy immár vagy másfél évtizede...-Tartsunk egy „névsorolvasást“ a kitüntetett brigádban...-Mindenekelőtt Sárközi Dénesi említeném, de vele együtt két falubelijét, Rigó Istvánt és Rigó Jenőt is, hiszen mindhárman Nagylégról (Lehnice) vannak. Varga Béla Nagyabonyból (Vel'ké Blahovo) sajnos nincs közöttünk hosszú betegsége miatt, és - ha lehet - ezúton kívánunk neki jobbulást. Geschwantner Pál, Jozef Cajko, Miloé Bielicky ugyancsak kivették részüket a munkából, akárcsak a brigád egyetlen nőtagja, Anna Pytlová, aki négy iskoláskorú gyermek anyja, de ezt a munkáján sosem vettük észre. Külön kell szólnunk e brigád vietnami tagjáról, Tran Van Minhről, aki kiválóan beilleszkedett kollektívánkba, és sajnáljuk, hogy elkerült tőlünk, de új munkahelyén is bizonyára ugyanúgy helytáll.- Kiemelkedő eredményeket említett, amelyek végső soron indokolttá tették a kitüntetést. Néhány jellemző adattal szolgálhatna illusztrációként...!- Először is talán azt említeném, hogy a brigád a tavalyi tervét 118 százalékra teljesítette, miközben ugyan a csatornacsövek mennyiségét az előző esztendőhöz viszonyítva nem növeltük, de megkétszereztük az IZM típusú keretes áteresztők gyártását. Legalább 15 szombatot is ledolgoztunk, hiszen nőtt a kereslet termékeink iránt, és a jelenlegi létszámmal másként nem tudtuk a feladatokat teljesíteni. Ezenkívül mindenképpen kiemelkedő, hogy termékeinket - azaz a 60, 100, illetve 120 centiméter átmérőjű betoncsöveket évek óta az első minőségi osztályba sorolják. S nem csak úgy „hagyománytiszteletből ...“ Közben megérkezik a részlegvezető is, akinek az irodájában mindeddig tartózkodtunk, s tekintve, hogy közvetlen tapasztalatai vannak a brigáddal, ő is véleményt mond:- Itt voltak nálunk, amikor elkezdtük a munkát, egy hasonló gépsoron dolgoztak, amely azonban egészen más technológiával gyártja a nagy átmérőjű - 2200 és 1600 milliméteres - csatornacsöveket. Azt reméltem titokban, hogy itt maradnak, de ők már nagyon megszokták a korábban végzett munkájukat, szinte csukott szemmel is tudják végezni, így fokozatosan visszamentek. A részlegvezető elmondta, hogy az új üzemrészleg teljes létszáma mintegy 80 fő, az évi termelési feladat 40 ezer köbméter betontermék, 25 ezer köbméter nagy átmérőjű csatornacső, 15 ezer köbméter egyéb építőipari vasbetonelem. Mindez összesen 72 millió koronás évi árutermelést jelent. Jelenleg már megközelítik a kívánt mennyiségi paramétereket az egyes gépsorokon. A csöveket a dán PEDERSHAAB-cég VIHY-MODUL- SIMPLEX nevű gépsorán gyártják, ami jelenleg a csúcsszínvonalat jelenti. Az elnevezés első tagja, vagyis a VIHY a vibrációs technológiára, a második a hidraulikus módszerre utal. Ezeknek a nagyméretű csőelemeknek- hosszuk egyébként 2 méter - már acélvázuk is van, amelyet egy „ördögkeréken“ készítenek, 6 és 10 milliméter átmérőjű acélhuzalból. A kisebb átmérőjűből készül a hosszanti kötőelem, s azokat a klarinét alsó végéhez hasonló nyílásokon helyezik a kerékbe. Erre aztán a 10 milliméteres huzalból folyamatosan- mint az orsóra - rácsévélik a körmenti merevítést szolgáló „vázat“. Mindez a jelzett „ördögkeréken“ folyamatos „csillagszórás“ közepette történik, miközben a kétféle - kétirányú - huzal érintkezési pontjait forgás közben össze- hegeszti a gép. Mire az acélvázat- amely olyan, mint egy hengeralakú kosár - betonba ágyazzák, 10 ezer 300 kilogramm tömegű csatornázási csodarab lesz belőle. Mellette a LOHJA nevű finn gépsoron Közép-Európában a legkorszerűbb módon készülnek a feszített betontartóelemek. Miközben kocsiba ülünk, hogy elbeszélgessünk a brigád tagjaival, megkérdezem a brigádvezetőt, vajon hol érdekesebb a munka, tekintve, hogy a brigád eredeti munkahelyén egy olasz gépsor működik.- Az újban mindig van valami érdekes - az új technológiai eljárás fokozatos megismerésével annak tartalékai is föltárhatók.- Osszejön-e még a sikeres brigád teljes létszámában?- Hiányzunk egymásnak. Persze, lehet hogy néhány év múlva legalább ilyen elismerésben részesülünk az új üzemrészlegen. Egyelőre a brigád nagyobbik része azonban itt van Csöllén az üzemben. Nagyjából idáig jutottunk a beszélgetésben, miközben már be is léphettünk az üzem kapuján, ahol Pavol Kochan igazgató elmondta, hogy ilyen brigádot kívánna látni alighanem minden igazgató valamennyi munkahelyen. Nekik is nagy részük van abban, hogy az üzem termékeit a Balti-tengertől az Adriáig minden országban ismerik. A csarnokban a katonás sorokban száradó - még láthatóan friss - betoncsövek jelzik a brigád aznapi munkáját, pedig még a tízórai ideje sem érkezett el. Sárközi Dénes a jobb kezében levő Másfél évtized jutalma 4 CSOCMftTÓ „TfTiK/ft” „Ismerjük egymás gondolatát...“ • Előtérben a szociális gondoskodás • Közép-Európában a 'legkorszerűbben Pavol Kochan igazgató (Gyökeres György felvételei) „irányítódoboz“ gombjait ránézés nélkül nyomkodja, s irányítja vele a fölötte függő kis darut, amellyel a helyére teszi a formát, a mintegy 3 méter átmérőjű korongon, aztán továbbítja a kész csövet formástól kissé arrébb, ahonnan egy tíztonnás bakdaru szállítja tovább, ahol a „többiek" is sorakoznak. Az előre elkészített alsó peremgyúrún 16 órát maradnak, majd vízszintesen tárolják őket 28 napig, aztán innen kerülnek rendeltetési helyükre. Persze, még a gyártást illetően ott tartunk, hogy Sárközi Dénes helyére illeszti a formát... Egy emeletnyivel fölötte Rigó István kezeli az adagolót, arrébb Rigó Jenő a betont keveri, abból lesz a cső, amelynek minősége évek óta kiváló minősítésű.- Van ennek valami titka? - kérdem Sárközi Dénest, aki hármuk közül a legrégebben, immár 21 éve van a vállalatnál.- Van is meg nincs is. Tulajdonképpen egy dolog alapvetően fontos: mindig úgy állunjt a gép mellé, hogy a legjobbat akarjuk nyújtani, s nem lazítunk munka közben, ebben benne van az is, hogy csak a munkánkra figyelünk, nem pedig arra, vajon harapnak-e majd a halak estére; milyen lehet a kiskert, kell-e már öntözni; vagy hogy az asszony már megint zsörtölődni fog, mert esetleg tovább tart a műszak - ha az üzem érdekei úgy kívánják...- Általában az üzem érdekei egybeesnek a dolgozókéval...- Éppen erről van szó. A minap láttam valahol egy kimutatásban, hogy az átlag- fizetés nálunk háromezren jóval túl van. Ehhez azonban az kell, hogy legyenek olyanok, akik megfogják a munka végét! Megemlítem, hogy az üzem igazgatója a szociális ellátás fontosságát emelte ki. A két Rigó is közbeszól:- Mondják, vállalati hozzájárulással lehet majd lakáshoz jutni, üdülési lehetőségek meg eddig is voltak. Idehaza, sőt a tenger mellett Jugoszláviában is, Dénes Szocsiban volt jutalomüdülésen.- Nemcsak ilyen szempontok vannak. Sokan naponta 50 kilométernél is többet utaznak munkahelyükre, mi meg itf lakunk néhány kilométerre, ráadásul a műszak végén a kapuban vár a vállalati busz, hogy hazaszállítson. Minimális az időveszteség. Ilyen dolgok is hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember szeresse a munkáját meg a munkahelyét. Olyan vélemények, amelyekkel nehéz lenne vitába szállni. Ráadásul szavaikat igazoló „papírjuk“ - a kitüntetés - is van róla... MÉSZÁROS JÁNOS Munka közben. Rigó István a csóöntést szabályozza, háttérben Rigó Jenő Készül a nagyátmérőjű csatornacsövek acélváza Megbeszélés. Balról: Sárközi Dénes, vele szemben Jozef Ulehla
