Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
zt olvasta az esti hogy égy illetőnek fű papagája, amely it. Szelivanov csak lír olvastán, aztán ének, Másának. f írják, hogy egy It megtanulni ezer em sok újat mond- neg a vállát az item te magad se ott vissza sértődötiudnékl? - mondta helyezte a kristály- : asztal közepére, in nem tudhatom, ülettél - gúnyoló- odahívta a hetediMásánk szókincse m terjed! Halt meg ugyano- ek. - Miért is tudna on tudod, mit tudok ki! - kiáltott fel ten szavadat fölír- ízámoljuk, mennyi i csak irkáid össze ’e oda az asszony. ■ mm mm mm mm u- Ne félj, azt is összeírom - felelt rá vigyorogva Szelivanov. - Jurka, ide az ajtóra mindig húzol egy vonalat. A végén meg majd összeadod.- Ühüm - mondta Jurka, és már rohant is a ceruzáért. fel kissé a fotelból Szelivanov, de Jurka azért csak feljegyzett valamit az ajtóra. A hokimeccs után egy színházi előadásból adtak ízelítőt, így aztán nem volt miről beszélgeni. Az elöSZVETLANA VOZLINSZKAJA Papagájnyi szókincs Egy percig némán ültek, senki sem tudta, mit mondjon.- No, kezd, Mása! - szólalt meg Szelivanov.- Mivel kezdjem? - nézett rá a felesége.- Hát amiről beszélni szoktál. Most is mondd el ugyanazt - állt elő a javaslattal a férj.-No... Kapcsold be a tévét -f nyögte ki nagy kelletlenül Mása, és Jurka máris húzta az ajtóra a vonalakat. Bekapcsolták a televíziót. Nézni kezdték a műsort. Az adás ideje alatt Szelivanov háromszor ráordltott a kapusra, hogy ,,marha", és a gyerek megkérdezte, hogy ez egy szónak számít vagy háromnak.- Majd én mindjárt megmondom neked, hogy hány szó! - emelkedett adást, amelyből a részletet mutatták, Szelivanov nem látta, ezért csak egy szót szólt:- Marhaság! - azzal kikapcsolta a televíziót és ment lefeküdni. Másnap vasárnap volt, tehát Szelivanov sörözni ment a barátjával. A sör mellett ugyanazt a pár szót használta, csak éppen más-más végződéssel. Eszébe is jutott, hogy otthon szólni kell Jutkának, hogy sörözés közben tíz szót is használt. Azért ezen egy kissé el is csodálkozott, hiszen úgy érezte, barátjával tartalmas beszélgetést folytatott. És most mégis úgy néz ki, hogy mindössze tíz szót használt... Igaz ugyan, hogy ezeket minden lehetséges módon elragozta. A sörözés után otthon folytatódott a felmérés. Anya ez alatt az idő alatt - az összegyűjtött adatok alapján - mindössze öt szót ejtett ki a száján: ,,Rakodj össze a szobádban!" - ezt a fiának mondta. Meg hogy:,,Rohadt dög!" - ez meg a macskának szólt. Amikor Szelivanov megjött a kocsmából, megkérdezte őt ,,Akarsz enni?" és hogy,, Lesz holnap prémium ?' ‘ Ezután ismét bekapcsolták a televíziót. A Párduc csütörtökön gyilkol című filmsorozat hetedik részét adták. Szó nélkül nézték a filmet, mert egyikük sem szerette a beszédet film közben. Azután lefeküdtek aludni. A következő hétvégén Jurka kiértékelte a versenyt. Anya egy hét alatt összesen nyolcvan szót mondott, ebből harminc szó - ismétlés. A végeredmény tehát - öfven szó.- Ezt meg honnan szedted? - kérdezte dühösen az anya.- Papíron összeírtam - magyarázta Jurka.- És én? - kérdezte Szelivanov.- Te meg hetven szót mondtál ki. Ebből húsz egyformát.- Szóval az jött ki, hogy anyával ketten csak száz szót tudunk! - állapította meg keserűen Szelivanov.- Bizony, bizony - mondta Jurka és illedelmesen behúzódott a szobájába... CZIBULA ILDIKÓ fordítása íny napra elutazott Én otthon maradiatkozzam, átmen- i, nyugdíjas szom- íoz. >m - szívélyeske- Leültetett egy kébe és kávéval kíndszerint jól esik mondotta. - Ha í rá nyugodtan. Az ségi állapotom már >em a kávét, sem ondtam -, nagyon in él, Karol úr...? jy öreg nyugdíjas? látja... skodik? en Klárát és Eddit érdeztem meglesem volt kellemetlen! Hogyan is mondjam..., Anna egy elbájoló höl- gyecske! Klára pedig rettenetesen féltékeny! Hogy felmérgedt, amikor észrevette együtt Annát és Eddit...! „Te jó ég - gondoltam és szinte megrökönyödve néztem az öregre. - Hiszen még nem régen ez az úriember kellemes, kedves, társalgó volt. Most pedig...! Mit nem művel az idő! Ilyen ocsmány lelkűiét!" Közben Karol folytatta:- Kezdtetben Klára nem rendezett jelenetet, látszólag feltételezte, hogy azok között csak ártatlan flörtről van szó. Egyszer azonban észrevette, hogy Anna és Eddi regénye kezdett kibontakozni és igen messze eljutott. .. Ettől kezdve elkezdte csipkedni, piszkálni Eddit meglehetősen dühösen és konokul, hogy már én is megsokalltám. Most megkérdezhetné: mit szólt ehhez, vagy mit csinált Eddi? (Egyáltalán nem akartam megkérdezni.) - Eddi meglehetősen za- várt lett, szegény, nem tudta, mit tegyen, és hányódott Anna és Klára között. Es amikor nekem már úgy tűnt fel, hogy Klára és Eddi örökre összeálltak, csoda történt: a múlt hétfőn Annát Tedd kezdte érdekelni. Tedd egy temperamentumos teremtés, de még milyen temperamentumos! És most már az 6 kettejük nagyszerű találkozását figyelhetem...- Ez nagyon érdekes lehet - jegyeztem meg fagyosan.- Ó, igen. Mondhatnám, lebilincselő! Végeredményben ön is megnézheti őket... Felállt, mutatójujjával mutogatni kezdett:- íme, ez a szépséges rózsaszínű fátyollal Klára, a fekete zsabós Eddi. A másik két kékesszínű Anna és Tedd...- Valóban lebilincselő... - szóltam megkönnyebbülten és nem minden szimpátia nélkül hajoltam az akvárium fölé. ANTALFY ISTVÁN fordítása e vak volt. De nem csak ezért a többi gyerektől, akik Buddh mnál körülvették az autónkat, arra kért, adjak neki tíz taiszot, ssse Buddha vándorlásainak Ikodás nélkül átnyújtottam neki íjánlotta: „Uram, megmosom az zok egy vödör vizet“, ólintottam. A nyár aszályos volt, a kocsi beporozódott, fényét rongyaikkal a srácok közül íz autómnak. Elkergettem őket. s mossa meg, de alaposan őcre.- kérdeztem, amikor visszatért rácska vagy, mert az apád nagyon-nagyon szeretett engem...“ Elbűvölt ártatlansága, őszintesége és talpraesettsége. Ez a gyerek még sokra viszi! Lehet, hogy én i§ segíthetnék rajta? Lehet, hogy még valaha dicsőséget szerez annak, aki gyámolitja őt. Magammal vigyem és taníttassam? (...) No, kissé elragadtak az érzelmeim. Azt viszont elintézhetném, hogy felvegyék az angol Jeane Beahster jótékonysági intézetbe. Ott mesterséget tanulhatna. Szakács vagy gépkocsivezető lehetne belőle...- Nem akarod kitanulni a szakácsmesterséget? Elvihetlek...- De hiszen én haridzsán vagyok, érinthetetlen, a tisztátalanok kasztjához tartozom. A magasabb Egy rúpiát adtam neki, mert nagyon szimpatikus gyerek volt. A többiek irigykedve néztek rá. Egyik társa, aki nem is dolgozott, pénzt kunyerált.- Azonnal fölváltom, uram - mondta Dzseváki Nandan Pandhei sietve, s a pénzt a markában szorongatta. - Az autómosásért négy anna jár. Útitársnőm rámtekintett és hirtelen azt mondta:- Nem kell fölváltani. Holnap is megmosod a kocsinkat.- Kérd meg az anyádat, engedje meg, hogy eljöhess velünk Mithilbe - mondtam. Osszebarátkoztunk. Dzseváki Nandan Pandhei elvitt bennünket a falujába, a dombok mögé, ahol ft Pandhei - mondta hosszan pó színészt utánozva. lyára nagyon büszke a jóhang- Itó hármas nevére. > tte ingét, belemártotta a vödör 3 mosni kezdte a csomagtartót, atta: kellett zárni, mert a legtöbb im könyöradományt kunyerálni. ondogatja: koldulni emberhez ndenkinek munkával kell megélt. De hamarosan befejezem az ötödik osztályba járok... lolgom, szemügyre vettem őt. lüszke fejtartású gyerek. Haja lésében, mozgásában különös tbarna bőre csillog az izzadságmunka. Akaratlanul szánalmat /en ügyes gyerek és hibás, og egészen eltakarja a jobb I, az egészséges szem, viszont 9:at fogsz mosni, ha befejezed az lérnök leszek. Az anyám megí- a technikumba, apád? i Pandhei elhallgatott. Útitárs- j| megrántotta kabátom ujját: t, mint valamiféle kihallgatáson, i megszólalt: Az anyám azt mondta, hogy sn: egyszemélyben anyám és en vagyok. A falunkban Harám- jlítanak. de az anyám mondo- Ji|tek ezért: sok törvénytelen t mondja: „Te fiacskám, szikkasztbeliek nem engedik meg, hogy ivóvízhez, liszthez érjek... Megkértem útitársnőmet, fényképezze le őt munka közben. Kattant a gép, a fiú észrevette ugyan, de közömbösséget színlelt. Gondosan kicsavarta az inget, s szárazra törölte a feketére festetett karosszériát. Attól féltem, a gombok megkarcolják Fiatom frissen lakkozott felületét, ezért berohantam a vendéglőbe puha rongyot kérni. Rövidesen újra kezdtük a beszélgetést. A fiú megkérdezte: ön minden helyet látott, ahol valamikot Buddha megfordult, miközben prédikált és a tanait terjesztette?- Nem, de átutaztunk Benareszen, ahol párbeszédet folytatott a brahmanokkal, és voltunk Szárnathban, ahol elmondta első jövendölését az embereknek. Azt beszélik, Kászámbiban gyakran megfordult...- És Mithilben, ahol Ahmrápalival, a táncosnővel foglalkozott?...- Nem, Mithilben még nem voltunk. De elmehetünk. Velünk jössz? Dzseváki Nandan Pandhei ismét hallgatásba burkolódzott. Óvatosan dörzsölgette az autót mindaddig, amíg csak nem ragyogott, akár a csillag az égen. a monda szerint - Szudzsáta parasztasszony rizst és egy bögre tejet adott Guatamának a többnapos böjt után. A fiú nagyszerű meséiének bizonyult. Rengeteg legendát tudott Buddháról.- Ha megnövök, buddhista leszek - jelentette ki. Anyám mondta, mi érinthetetlenek, kaszton kívüliek vagyunk. Rosszabbak a leprásoknáll A falusi gyerekek nem is játszanak velem, mert játék közben érintenünk kellene egymást. De Guatama mindenkit magához ölel. Szeretnék úgy élni, mint ő...-Tehát elmegyünk megnézni azt a helyet, ahol Buddha találkozott Ahmrápalival?- Természetesen! - lelkendezett a fiú. Anyám is megengedte. Együtt mentünk bevásárolni a városba. Útitársnőm kijelentette: Dzseváki Nandan Pandheinek inget kell vennünk, ahelyett, amelyet tönkretett az autónk mosásakor. A fiú a javaslatot határozottan visszautasította. Csak hosszas rábeszélésre kegyeskedett elfogadni fél kiló nyalánkságot az édesanyjának. Búcsúzáskor megbeszéltük, hogy másnap napkeltekor találkozunk, és Mithilbe utazunk. DÉNES GYÖRGY A nyár derűjében Minden fény a földre ömlött, morzsolgasd a hús göröngyöt, nézd az erdó-katedréllst, égre tör a satnya ág Is, ülj a mohos sziklaköre, múltra látón nézz előre, milyen régi, mégis új még, áldott nyaram, el ne búj] még, forrj a fűben, lenge ágban, szelíd dombok hajlatában, időzz hosszan a szívemben virágzón és telhetetlen. Otthon jártam Álmomban otthon Jártam, virágzott a hárs, Jószágé szél kerengett, belenéztem az alkonyatba, megízleltem a csendet, mint régesrég, gyermekkoromban, mikor mezítláb szaladtam s az alkony vörös hálójában lihegő szívvel elakadtam, most úgy álltam az úton, földöntúli arany esőben, köröttem karcsú fák suhogtak s felém intettek elmenőben. Tőled búcsúzom Ágtázoltam száz ósködön, én most teérted hösködöm, csillagot, napot rád testálok, amíg a rengő földön állok. Légy te emlék, szebb, mint a nyáréj, rózse lángja sok redves ágért, halálon innen: vágy Is Igézet, csicsljgató szerelmes ének. Tőled búcsúzom évek óta, te vagy a lombos ős-dlófa, ki betakartál hús reménnyel, s eljegyezték zsongással, fénnyel. Voltál jpjféll szép kísértés, harag, szerelem, félreértés, a föld porába neked írom sorsom, és díszítem a sírom. Becsapott bennünket. Ó is, a Nap is. Elbújt az égbolton gyülekező felhők mögé. Sokáig vártunk, nyugtalankodtunk, s végül elindultunk megkeresni őt. A gyerekek, mint mindig, most is a templomnál csoportosultak, de új barátunk nem volt köztük. Megkérdeztem az ellenlábasától, aki annak idején alamizsnáért nyújtotta a kezét:- Hol van Dzseváki Nandan Pandhei?- Kicsoda?! Megismételtem az előkelő nevet. A srác a vállát rángatta: „Egész Buddh Gájában nincs ilyen nevű“- De azt a félszemüt ismered...- Azt egyszemű Kaniának hívják.- Vagy úgy! De hiszen ő azt mondta nekem...- Óh, ő sok mindent mond, csak legyen, aki elhiszi!- Velünk akart utazni Mithilbe. Még az anyjától is engedélyt kért...- Ugyan. Nincs se apja, se anyja.- Hogyhogy?! Teljesen árva?- Igen, uram. És mindig össze-vissza fecseg. Kitalál dolgokat. Álmodozó, ön pedig mindent bevett, és egy rúpiát adott neki! - s fejét rosszallóan csóválta a kis erkölcscsősz.- Vajon hová tűnt? Ésszel föl nem foghatom - nyugtalankodtam. Árva... De honnan van benne annyi elszántság, honnan szedte ismereteit? Az ítéleteket, nézeteket a kasztrendszerről, a buddhizmusról. Nem fért a fejembe! Ezek után még szívesebben magammal vittem volna.- De hol lehet?!- Mit tudom én! Bizonyára valahol félrebújva üldögél és ábrándozik az anyjáról, akiről maguknak regélt... Útitársnőmben felébredt az anyai ösztön, alig hallotta, amit Dzseváki Nandan Pandhei leleplezője elmondott. Követelte, hogy azonnal menjünk abba a távoli faluba, amelyikről kis barátunk beszélt. Jellemzésünk alapján ott mindenki ráismert, de állították, ebben a faluban soha nem lakott és nem is lakik. Néha hozott turistákat, megmutatta nekik a dombot, amelyen Szudzsáta jóllakatta Guatamát. Valaki azt mondta, a templom melletti víztározó partján szokott éjszakázni. Visszatértünk Buddh Gájába, de nem leltük sehol... Nem volt más választásunk, le kellett mondanunk kereséséről. Elkeseredve ültünk be az autóba. A kis irigykedő, aki nem kapott alamizsnát, utánunk kiáltotta:- Nem találták meg? - Akkor már remete lett, s arról álmodozik, hogyan válhatna Guatama Buddhává! Oroszból fordította KODAY BERTA- Nos, képzelje el, milyen érdekes helyzet alakult ki - mondta, szinte felélénkülve. - Eddi hirtelen megtetszett Annának. Anna elkezdett körülötte forgolódni és ez Eddi számára JERZY POHOVJAK Akvárium
