Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
/ □ Egymillió a kosárban címmel szovjet filmet forgattak a Kaviár és lencse című Scamacci- Tarabusi-vígjátékból. + □ Midas avagy a második élet a címe Maximilian Schell új filmjének, amelyet rendezőként jegyez. + □ Emir Kustorica délszláv rendező filmet forgat a Nobel-dijas Ivó Andriő Híd a Drinán című regényéből. + □ Ivanka Grabcseva rendezte A herceg tizenharmadik menyasz- szonya című bolgár történelmi filmvígjátékot. + □ Levél a túloldalról a címe Andrej Szmirnov szovjet rendező új filmjének, amelynek cselekménye a nagy honvédő háború első hónapjaiban játszódik. ♦ □ Miou-Miou és Gérard Depardieu játssza Az estélyiruha című Bertrand Blier-film főszerepeit. ♦ □ A Königswaldi kastély című Peter Schamoni-film főszerepét Camilla Horn alakítja. ♦ □ Florin Piersic és Ion Dichi- seanu játssza a Behálózás című új román film főszerepeit. ♦ □ 1966-ban Claude Lelouch nyerte el a cannes-i Aranypálma- díjat az Egy férfi és egy nő című filmjével. A francia rendező az idén a Vingst ans déjá! című filmmel, díjnyertes alkotásának folytatásával jelentkezett, amelynek főszerepét ismét Anouk Aimée és Jean-Louis Trintignant alakítja. • Azt, hogy igazi intellektuális művész, már a hatvanas években is leírták a neve mellé, de azzal a jelzővel, hogy európai rangú bolgár színész, 1980-ban, a Csontváry bemutatója után illették először. Pörgessük hát vissza az éveket és kezdjük a beszélgetést pályája máig is legizgalmasabb és legnehezebb szerepével a Huszárik Zoltántól kapott Csontváryval. Több mint hat évvel a forgatás után hogyan látja a filmet, milyen emlékeket őriz Huszárik- ról, s a szerepével viaskodó Iszhak Finciről?- Én hiszem és vallom: ez a film mindig többet és többet fog jelenteni: ahogy múlik az idő, úgy lesz egyre több és több barátja. Ha nem tévedek: eddig háromszor láttam, de minden alkalommal több értelmet találtam benne és egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítok neki. Ez a film ugyanis megelőzte a korát. „Lehagyta“ az időt. • Forgatás közben is érzett valami hasonlót? Hogy a múlt században élt festő, s az itt és most alkotó zseni szellemi világát olyan idősíkokkal és annyira szokatlan (jel)képekkel Találkozás Iszhak Fincivel választja el és köti össze a rendező, hogy alkotása, költői szimbólumrendszere teljes megértését igazából csak a holnaptól kaphatjuk meg.- Nem. Ezt még csak sejteni sem sejtettem forgatás közben. Én csak azt éreztem, hogy mindaz, amit e kettős szerepben csinálok a filmben, az emberi, tehát természetes. Hogy a film végül is jóval többet adott, mint amennyit vártam és vártunk tőle, arra csak az első vetítés után jöttem rá. És itt árulom el, hogy Huszárikot is a kész film láttán szerettem meg igazán. Azt, hogy költővel dolgoztam, az első perctől fogva tudtam. Csak a filmmel kapcsolatban voltak felemás érzéseim - sok mindent nem értettem, idegen volt számomra a kavargó idősíkok világa, s mindezek mellett az is zavart, hogy láttam: mennyi szenvedést okozok neki a magatartásommal. • Miért? Olyan nehéz eset?- Nézze: én akkor dolgoztam először külföldön, idegen volt a környezet, nehéz a szerep, tele voltam furcsa érzéssel - ne csodálkozzon hát, ha azt mondom: valósággal kínzott a nyugtalanságom. Hiába próbáltam visszafogni magam, voltak percek, amikor úgy éreztem: nem bírom tovább. Mint egy aszkéta - csak a szerepnek éltem; féltem, nehogy kicsússzon az ujjaim közül, ettől aztán egyre nagyobb lánggal lobogott a nyugtalanságom. A stáb tagjai minderről persze nem sokat tudtak. Én hallgattam. Hallgattam és szenvedtem. Még Huszáriknak sem mondtam el, mitől vagyok olyan, amilyen. • Pedig biztosan megértette volna.- Igen, csakhogy kétélű volt a dolog. Ha elárulom neki, hogy mitől vagyok annyira zaklatott, megnyugszom. Márpedig a nyugtalanságomra, az örökös vibrálásra szükség volt a filmben. Bár emlékszem, idegességemet látva Huszárik többször is megkérdezte, hogy mondd csak, ki vagy te? Milyen ember vagy valójában? • És mit felelt neki?- Azt, hogy: honnan tudjam? Keresztrejtvény vagyok, fejts meg! • Arról biztosan tudott, hogy eredetileg Latinovits Zoltáné volt a szerep.-Tudtam, de nem érdekelt. Egy csöppet sem zavart. Én azt akartam belevinni a filmbe, amit én éltem át az alkotó munka kínjaiból. Meg az emlékeimet, a kétségeimet, a konfliktusaimat. • A forgatás utolsó napjaiban olyasmit hallottam, hogy két kimerült ember vergődik egymás mellett, ön és Huszárik Zoltán.- Nem is nagyon emlékszem az utolsó napokra. Csak azt tudom: fáradt voltam és szétszórt. Depressziók gyötörtek, de annyira, hogy a fürdőbeli jelenet után Huszárik elvitt az orvosához. Aztán úgy váltunk el, hogy szinte észre sem vettem - egyszercsak Szófiában voltam. Pár hónap múlva meghívót kaptam a pécsi filmszemlére. Ott láttam először a Csontváryt, még mindig betegen. Utána Pesten, majd nem sokkal később Szófiában, s akkor Huszárik is eljött néhány napra. Kedves volt, finom és érzékeny, amolyan igazi lélekember. 1980. április elsején - ezt a napot jól megjegyeztem azt mondtam neki: egyszer megkérdezted tőlem, ki vagyok. Ha még mindig érdekel, gyere el este a Szala Bulgáriába - ott talán megtudsz rólam egyet s mást. És eljött. Ott ült a hangversenyen, amelyet három színésztársammal és a filharmónia hetventagú zenekarával adtunk. Az egyik kollégám énekelt és zongorázott, a másik szimfóniát vezényelt, a harmadik operát, én meg hegedültem. Mind a négyen fekete frakkban voltunk, mint a zenészek. Eredetileg két koncertet terveztünk, aztán kerek harminc lett belőle, akkora sikerünk volt. Az ötlet Huszáriknak is nagyon tetszett. Azt mondta; ennél szebb ajándékot nem is adhattam volna neki. Meg azt, hogy az elején elszomorodott, a közepén nem tudta, sírjon vagy nevessen, a végén meg nagyokat kacagott. Hát igen... egyszer vidám, máskor lehangoló volt a zene, de az is megtörtént, hogy dúdolni kezdett a közönség. Tudja, milyen megható volt ez? • A Csontváry után két filmben láttam még: Böszörményi Géza Szívzűrjében és Eduard Zaharjev felejthetetlen Elégiájában. Most hogy él? Min dolgozik?- Elégedett most sem vagyok, de hogy nyugodtabb, mint a Csontváry forgatása idején, az biztos. Két szerep boldogít mostanában, mindkettőt a szófiai Szatíra Színházban játszom. A Brechtiadában mindenki bohóc. Én gyenge, védtelen, de pocakos, nagy orrú bohóc vagyok, aki mindenben a rövidebbet húzza. Akit ütni, rúgni lehet, mert sosem üt vissza. A másik darabban konferansziéként lépek fel egy varietében. De olyan konferansziéként, aki két músorszám között verseket mond és harmonikázik. Szóval egyfolytában játszik és játszik. • Hány évesen is?- ötvenhárom vagyok.Tele vágyakkal és illúziókkal. • Illúziókkal?- Igen. Úgy, ahogy mondom. Furcsának találja? Én nem. Én mostanában ugyanazt érzem, mint fiatal koromban: repülök. S még mielőtt földet érnék, újra elrugaszkodom. SZABÓ G. LÁSZLÓ H elyén a násznép, a tanúk, a menyasszony, a vőlegény és az anyakönyvvezető is — az esküvő mégis elmarad. Hogy miért, azt majd megtudják, ha megtekintik a most készülő Banánhéjkerin- gó címú filmet, melynek történetéről egyszerűen nem volna ildomos többet elárulni. Persze a cim sok mindent sejtet, és nem téved, aki hallatán a régi sláger szövegére asszociál: „Jaj, de csúszik ez a banánhéj...“ Hát erről van itt szó. Hogy egy aprócska, szinte jelentéktelennek mondható véletlen, egy egyébként természetes emberi gesztus befolyásol döntő módon sorsokat, s miként lesz egy sikeres, mindenki által kedvelt, támogatott, tehetséges orvosból, aki mellesleg olimpiai érmes sportoló is, összetört, életét összeomlani látó ember. Bacsó Péter új, színes magyar filmje, a Banánhéjkeringő, a társadalmi és emberi kapcsolatok törékenységéről szól. Ha az ember a készülő film műfajáról kérdezi a rendezőt, nem kap egyenes válaszokat. Vígjáték? Dráma? Szatíra? Komédia? Egyik sem és mind együtt - valami kevert műfaj, melyen nevetni, bosszankodni, talán izgulni, de bizonyára sími is lehet. Keleti Márton annak idején „Truffaut-buffo“-nak nevezte az ilyen történeteket és Bacsó Péter azt javasolja: maradjunk mi is ennél. Jó, maradjunk ennél. De próbáljuk kideríteni, hogy születik a Truffaut-buffó? Hamarosan kiderül, nincs benne semmi titok. A Banánhéjkeringő pontosan úgy születik, mint az eddigi Bacsó-filmek. Napi tizennégy-tizenhat órai munkával, a rendező állandó munkatársainak közreműködésével és segítségével. Bacsó Péter ugyanis „állandó társulattal" dolgozik. Munkatársainak, színészeinek zöme évek óta azonos, bár minden filmjében felfelbukkannak új arcok is. Hogy miért van szüksége Bacsónak állandó társulatra? Mert úgy véli, bármit mondjon is el egy rendező éppen készülő filmjében, közvetve vagy közvetlenül az mindig előző alkotásainak folytatása. Ha pedig a színészek és általában a felvétel munkatársai tudják, hogy mi az, amit folytatnak, sokkal köny- nyebb, egyszerűbb velük a munka. filmjeinek egy-egy szerepére nem hivatásos színészeket? Mert — rendszerint maga írta forgató- könyveiben - alakokat és típusokat lát maga előtt, és nem nyugszik, míg e típusokat az életben is meg nem találja. A Banánhéjkeringő esetében is ez történt. Hetekig Hogy születik a Truffaut-buffo? Bacsó Péter semmihez sem ragaszkodik jobban, mint ahhoz, hogy mellette, körötte profi módon bonyolódjon minden. De ha ennyire ragaszkodik a profizmushoz, akkor miért választ olyan gyakran keresett férfi főszereplőt, próbafelvételt készített szinte minden fiatal magyar színésszel, sorra járta a budapesti és vidéki színházakat, míg végülis egy társaságban bemutattak neki valakit, akire ránézett és Halász László, Csurka László, Básti Juli és Benkó Gyula a készülő film egyik jelenetében (Kende Tamás felvétele) úgy érezte, ez az igazi. így lett Dés Mihályból, a spanyol szakos tanárból a Banánhéjkeringő férfi főszereplője. Hogy nem jelent-e több munkát a nem hivatásos színészekkel való együttműködés? Bacsó nem tudja, mert nem ebből a szempontból figyeli a dolgokat. Úgy véli, ha az illető külsejében, egyéniségében, esetleg mentalitásában is megfelel a forgatókönyvben elképzelt figurának, akkor a munka során nagyon könnyű vele dolgozni, hiszen tulajdonképpen azt várják tőle, és azt kell adnia - ami. Bacsó büszkén állítja: Dés Mihály alakításán nem látszik, hogy színészi előzmények nélkül alakítja élete első filmfőszerepét. A Banánhéjkeringő rendezője olyan filmalkotó, aki hisz a természetesség színészi játékot segítő erejében. Ezért igyekszik minél több valós helyzetet, összefüggést átültetni filmjébe. A film egyik főszerepét, a végülis el nem vett menyasz- szonyét Básti Juli alakítja. Filmbeli édesanyjának szerepében Zolnay Zsuzsa látható, aki az életben is az édesanyja. Bacsó újra kamerák elé állítja egyik legutóbbi „felfedezettjét“, az operaénekes Melis Györgyöt is, aki Hány az óra, Vekker úr? címú filmjében drámai színészként is kitűnő alakítást nyújtott, s aki e film révén nagyon megszerette a kamerák előtti nem énekes munkát. Ha mind a hetven szerepet alakító művészt nincs is lehetőségünk felsorolni, feltétlenül meg kell említenünk még Udvaros Dorottyát, Garas Dezsőt, Benkó Gyulát és Tordai Terit. A Banánhéjkeringő (a címadó dal slágert ígérő melódiája többször is felcsendül a filmben) operatőre Andor Tamás. És ha sikerült is megközelítenünk a Truffaut-buffo születését, pontos receptjét nem tudják megadni. Ezzel talán a film megtekintésekor találkozhatnak. FENYVES GYÖRGY ÚJ SZÚ 14 Jitka Fabianová felvétele lllllllllllllllllllllllllllllll
