Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-29 / 35. szám

* » I szú 5 Vili. 29. R epülővel alig egyórányi az út Ruzy- né és Okecie között. Nem sok idő, mindössze arra elég, hogy az utas alávesse magát a fedélzeti szokásoknak. Előbb a napi sajtót böngészi át - a saját­ját vagy a légikisasszonyok által felkínál­tat azután frissítőt kér,majd tízórai­zik ... S eközben lepillant a földre, a leírhatatlan formájú felhöalakzatok kö­zött belátja az alant húzódó tájat, az utakkal, folyókkal övezett hatalmas ter- möföldtáblákat - majd Lengyelország fölött a megszámlálhatatlanul sok, apró kis parcella tarka szőnyegét, melyet gyakran díszítenek erdőfoltok... Két or­szág földművelési módjának különböző­sége a magasból. Azután feltűnik Wroc­law, valamivel később Lodz, s nemsoká­ra az ország középső részének keleti felében elterülő főváros, Varsó repülőte­rén landolunk. MESÉL A FŐVÁROS Milyen ma Varsó? Tömören fogalmaz­va: zöld és tágas. Európa kevés fővárosa büszkélkedhet ennyi parkkal, zöldövezet­tel, ily megszállottan parkosító városren­dezővel. S a fák, bokrok és pázsitszönye- gek között e másfél milliónál nagyobb lélekszámú városban nyoma sincs a túl­zsúfoltságnak. Az utcákon tág térben lüktet az élet. A mai városképből ítélve szinte hihetetlen, hogy Varsó poraiból támadt fel a II. világháború után. Mégis ez a valóság... A főváros a Visztula két partján fekszik. A folyó jobb partján a Praga városnegyed húzódik az utóbbi négy évtizedben épült lakótelepeivel. Alvóvá­rosa ez Varsónak. A központ - a széles főutcák, jelentős intézmények, idegenfor­galmi nevezetességek — a Visztula bal partján található. Itt van az óváros, a Staré Miasto is, ahová belépve az ember a középkorban érzi magát. Pedig nem sokon múlott, hogy ilyen alakban maradjon fenn az utókor számára. A há­ború idején ugyanis annyira tönkrement, hogy felvetődött a kérdés, érdemes-e felújítani, nem lenne-e jobb merőben újat építeni helyette. Végül nagy erőfeszíté­sek árán, a lengyel nép összefogásával, korábbi dokumentumok és festmények alapján eredeti formájában építették újjá. Ma főképp az óvárosi piactér vonzza a turistákat, alig akad olyan látogatója Varsónak, aki ne nézné meg. A romanti­kát kedvelők konflison járhatják be az óvárost, a városnézésben elfáradtak tar­ka napernyós kávéházi asztalok mellett üldögélhetnek, nézhetik a javarészt a piactér megörökítésén fáradozó élel­mes festők giccses képeinek születését, így találkozik múlt és jelen... Varsó belvásorának legforgalmasabb pontja a Marszalkowska utca és az aleje Jerozolimskie kereszteződése, ahol a nagy forgalom miatt a gyalogosok csak föld alatti átjárókon közlekedhetnek. Va­lahol itt dobog a főváros szíve, amelyen jelenleg nagy seb tátong - metróépítők dolgoznak errefelé. A kereszteződéstől északra a Felvonulási tér fekszik, mögöt­te a kultúra és a tudomány palotájának toronyépülete emelkedik a magasba. Velük szemben egy változatosan megé­pített bevásárlónegyed található. Benne három nagyáruház, a Wars, a Sawa és a Junior, mögöttük a hatalmas Zodiak önkiszolgáló étterem, boltok, mozik, ká- vézók-presszók. Sokszínű, hangos része ez Varsónak, akárcsak a Marszalkowska kereszteződésétől délre húzódó bevá­sárlóutca. Városszerte több emlékmű idézi Varsó hányatott múltját. Az egykori Szász Palota három boltívből álló maradványa alatt ma az Ismeretlen katona sírját őrzik díszegyenruhás katonák. Századok óta szerepel a lengyel főváros címerében a szirén, ez a félig tündérként, félig halként ábrázolt mondabeli nőalak. A leg­újabb szirént ábrázoló alkotás a Visztula bal partján álló szobor. Róla nevezték el azt a közeli pontonhidat, melyet a lengyel néphadsereg katonái alig száz nap alatt építettek meg. A jelenleg felújítás alatt álló Poniatowski-hidat helyettesíti. Sokan ellátogatnak a város egykori zsidónegyedébe - a mai Nowotka utca hogy fejet hajtsanak a gettólázadás hőseinek emlékművénél. Az emlékmű anyagát a németek szállították ide még a háború idején, hogy a hitleri győzelem szobrát faragják ki belőle. A sors igaz­sága, hogy végül is a legtöbbet szenve­dettek, a varsói zsidóság emlékét őrzi... Nem messze innen az egykori hatalmas Pawiak fegyház maradmányai láthatók. Börtöneiben a háború idején mintegy százezren sínylődtek. 1944. júliusában a németek kiürítették, majd felrobbantot­ták az épületet. Egy részét a háború után a lengyel állam felújíttatta, ma ez a bör- törffnúzeum. Előterében megrázó lát­vány: az itt elpusztultak hozzátartozói egy fát szinte „beépítettek“ emlékeztető már­ványtáblákkal. Intő jelei ezek az értelmet­len pusztításnak... De tegyünk egy látogatást Varsó déli részében is. Az Ursinów nevű városne­gyedet okvetlenül meg kell tekinteni. Lakótelepein százötvenezren élnek. Em­lékezetessé az urbanisztikai megoldások ötletessége, a lakóházak és a többi épület környezetbe való beilleszkedésé­hek a módja teszi ezt a városrészt. A lengyel építészek egyébként is fogéko­nyak az újszerű megoldások iránt. E la­kótelepeken sem található két egyforma ház, valamennyi lépcsőzetesen épített, ötletes, nem egyhangú. Szellemes és egyszerű, s ez elénk táruló képen mit sem ront az épülő metró látványa. PIACON, ÜZLETEKBEN Lengyelország bonyolult időket él. A nyolcvanas évek elején bekövetkezett társadalmi és gazdasági válság még ma is érezteti hatását. Ám aki két-három éve is járt Varsóban, s ma újra körülnéz, sok változást tapasztal. Helyreállt a közrend, javult az ellátás, bővül az üzletek kínála­ta. A képbe beletartozik a szinte minden utcasarkon ácsorgó üdítőárus is, aki kétkerekű kocsijára szerelt tartályokból csapolja a szódát és a különböző ízű üdítőitalokat a járókelőknek. Az aluljárók­ban, utcákon sok helyen árulnak virágot. Zöldség, gyümölcs kapható. Június vé­gén, amikor ottjártam, épp az eperszezon tetőzött. Szinte mindenhol árultak epret, aránylag olcsón. De volt elég paprika, paradicsom, cseresznye, meggy és salá­tauborka is. És az áruházak? A belváros három legnagyobbika zsúfolásig telt vásárlók­kal. Főleg - az egy áruházban többször is előforduló - kozmetikai cikkek részlegén várakozott sok ember, ahol a közkedvelt és a határokon túl is jónevű szépítósze- rek mellett külföldi árut is kínáltak. A készruha osztályon aránylag gazdag a választék, az igazán divatos ruhafélék­re azonban itt is hosszú sorban álltak javarészt a fiatalok. Szeszes ital csak 13 óra után kapható az arra elkülönített pultoknál. Mögöttük jól látható a felirat: „Az alkohol árt az egészségnek“, ez a vásárlókat azonban szemmelláthatólag nem zavarja... A csokoládé és a hús egyelőre még jegyre kapható. A csoki főleg a gyerekek miatt, a hús és a felvágott a zavartalan ellátás érdekében. Foglalkozás és kor szerint személyenként havonta mintegy 2,5-6 kg jut belőle a lakosságnak. Ehhez a mennyiséghez garantáltan hozzá lehet jutni. A hentesüzletek majdnem üresek, ám aki áruért megy oda, a korábbi megrendelés alapján meg is kapja a kért mennyiséget. A hús egyébként szabad­áron is megvásárolható, ám így termé­szetesen drágább. Láttam, amint a pia­con egy kofa barátságos csevegés köz­ben épp bontotta a frissen vágott csirkét egy fiatalasszonynak. Akinek futja a jöve­delméből igy is pótolhatja húskészletét. Persze a pragai piac - inkább kirako­dóvásárnak véltem - nemcsak húst kínál a vásárlóknak. Rozsdás könyökcsövektól kezdve a sztereomagnón keresztül diva­tos ruházati cikkek, cipők, könyvek, sósperec, gyümölcs és zöldség kapható itt. Déligyümölcs nincs a városban, ám itt láttam narancsot, kilóját 1300 zlotyért. A görögdinnye kilóját ezer zlotyért kínál­ták. Mindehhez hozzátartozik, hogy a ha­vi átlagkereset Lengyelországban 19 ezer zloty körül mozog. A piac melletti kis presszóban azonban olcsón is jóllakik az ember. Négyszáz zlotyba került egy ebéd, két üdítővel együtt. A Grand és a Solec szállodában, valamint a Szófia étteremben már maga­sabbak az árak, egy ételé az előbbi duplájára is felszökik. Ám a vendég választhat: disznó-, pulyka-, kacsa- vagy csirkehús közül. Grillcsirkét egyébként a Zodiak étteremben is lehet kapni, s mellette nagy a választék hideg- és melegételekböl, akárcsak a belváros kisebb vendéglőiben. Kissé más a helyzet a sziléziai bá­nyászvárosban, Katowicében. Itt már nincs annyi zöldség és gyümölcs, mint Varsóban, s ami van, az is drágább, bár ez a város jóval délebbre fekszik. Katowi­ce központjában két nagyáruház találha­tó. Kínálatuk mintha kiegészítené egy­mást. A bútorosztályon a falécektől kezdve az ülőgarnitúráig minden kapha­tó. Ruházati cikkekből is aránylag jó a választék, ám vásárló alig akad. A viszonylag kicsi élelmiszerosztályon szembetűnő a szörpök, üdítőitalok soka- - sága, édességet azonban csak elvétve látni. A pultok amúgy itt is tele vannak, csak a választék nem igazán sokrétű. Viszont rengeteg és sokféle tea kapható, aminek egyszerű a magyarázata: a len­gyelek ritkán isznak kávét, inkább a teát kedvelik. Mindig és minden alkalomból ezt fogyasztják. Az éttermekben a regge­lihez is inkább teát szolgálnak fel, hozzá a minden étkezéshez kijáró vajat és egy deci gyümölcslét. Ehhez a vendég azt rendel, amit akar. No meg amit az étlap kínál... UTAZÁS A SZUPEREXPRESSZEL Varsó utcái forgalmasak. Sok a sze­mélygépkocsi ahhoz képest, hogy Len­gyelországban havonta meghatározott benzinmennyiséget lehet csak fogyaszta­ni. A városi tömegközlekedést autóbu­szok és villamosok bonyolítják le. Sok Ikarust látni errefelé is. A viteldíj hat zloty, s a jegy csak akkor érvényes, ha mindkét végét kilyukasztják. Amikor kollégáimmal Katowicében felszálltunk egy expresszjá- ratra, egyikünk csaknem egy percig lyukasztgatta ötünk számára a jegyeket. • A varsói egyetem egyik épülete Az ilyen gyorsított autóbuszjáratokon azonban magasabb a viteldíj, s hogy mennyibe kerül, az attól is függ, milyen távolságra utazik az ember. Varsóból Katowicébe szuperexpresz- szel jutottunk el. Ez a leggyorsabb tömegközlekedési összeköttetés a két város között - a 260 kilométeres távolsá­got három óra alatt tette meg a vonat. Néhány éve indították ezt a járatot. Reggel indul, késő délután érkezik visz- sza, s közben egy-két sziléziai várost kivéve sehol nem áll meg. Itt valóban kulturált az utazás, mindenütt tisztaság, rend... Hangosbeszélő tájékoztatja az utasokat az egyes állomásokról, közben halk zene szól, majd Katowicébe érve kellemes ottlétet kíván a hangosbemon­dón keresztül a vonat személyzete. Jól­eső érszés tölt el, mintha a város nyújtana baráti jobbot az idegennek... Visszafelé közönséges gyorssal tesz- szük meg az utat. Ez már öt órát vesz igénybe. Sok az utas, a folyosók is megtelnek emberekkel. De itt is rend van és tisztaság. Ugyanezt tapasztaltuk az állomásokon is. Nem kivétel a Warszawa Centrálna, vagyis a főváros központi pályaudvara sem. Megsüllyedt óriáshajó­ra hasonlít, amely a belváros forgatagába tévedt, s most onnan irányítja a láthatat­lan alagutakon keresztül haladó szerel­vényeket J MÉSZÁROS KÁROLY • Itt kezdődik a Staré Miasto (Kopasz Csilla felvételei) • Megsüllyedt óriáshajó a belváros forgatagában

Next

/
Thumbnails
Contents