Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
* » I szú 5 Vili. 29. R epülővel alig egyórányi az út Ruzy- né és Okecie között. Nem sok idő, mindössze arra elég, hogy az utas alávesse magát a fedélzeti szokásoknak. Előbb a napi sajtót böngészi át - a sajátját vagy a légikisasszonyok által felkínáltat azután frissítőt kér,majd tízóraizik ... S eközben lepillant a földre, a leírhatatlan formájú felhöalakzatok között belátja az alant húzódó tájat, az utakkal, folyókkal övezett hatalmas ter- möföldtáblákat - majd Lengyelország fölött a megszámlálhatatlanul sok, apró kis parcella tarka szőnyegét, melyet gyakran díszítenek erdőfoltok... Két ország földművelési módjának különbözősége a magasból. Azután feltűnik Wroclaw, valamivel később Lodz, s nemsokára az ország középső részének keleti felében elterülő főváros, Varsó repülőterén landolunk. MESÉL A FŐVÁROS Milyen ma Varsó? Tömören fogalmazva: zöld és tágas. Európa kevés fővárosa büszkélkedhet ennyi parkkal, zöldövezettel, ily megszállottan parkosító városrendezővel. S a fák, bokrok és pázsitszönye- gek között e másfél milliónál nagyobb lélekszámú városban nyoma sincs a túlzsúfoltságnak. Az utcákon tág térben lüktet az élet. A mai városképből ítélve szinte hihetetlen, hogy Varsó poraiból támadt fel a II. világháború után. Mégis ez a valóság... A főváros a Visztula két partján fekszik. A folyó jobb partján a Praga városnegyed húzódik az utóbbi négy évtizedben épült lakótelepeivel. Alvóvárosa ez Varsónak. A központ - a széles főutcák, jelentős intézmények, idegenforgalmi nevezetességek — a Visztula bal partján található. Itt van az óváros, a Staré Miasto is, ahová belépve az ember a középkorban érzi magát. Pedig nem sokon múlott, hogy ilyen alakban maradjon fenn az utókor számára. A háború idején ugyanis annyira tönkrement, hogy felvetődött a kérdés, érdemes-e felújítani, nem lenne-e jobb merőben újat építeni helyette. Végül nagy erőfeszítések árán, a lengyel nép összefogásával, korábbi dokumentumok és festmények alapján eredeti formájában építették újjá. Ma főképp az óvárosi piactér vonzza a turistákat, alig akad olyan látogatója Varsónak, aki ne nézné meg. A romantikát kedvelők konflison járhatják be az óvárost, a városnézésben elfáradtak tarka napernyós kávéházi asztalok mellett üldögélhetnek, nézhetik a javarészt a piactér megörökítésén fáradozó élelmes festők giccses képeinek születését, így találkozik múlt és jelen... Varsó belvásorának legforgalmasabb pontja a Marszalkowska utca és az aleje Jerozolimskie kereszteződése, ahol a nagy forgalom miatt a gyalogosok csak föld alatti átjárókon közlekedhetnek. Valahol itt dobog a főváros szíve, amelyen jelenleg nagy seb tátong - metróépítők dolgoznak errefelé. A kereszteződéstől északra a Felvonulási tér fekszik, mögötte a kultúra és a tudomány palotájának toronyépülete emelkedik a magasba. Velük szemben egy változatosan megépített bevásárlónegyed található. Benne három nagyáruház, a Wars, a Sawa és a Junior, mögöttük a hatalmas Zodiak önkiszolgáló étterem, boltok, mozik, ká- vézók-presszók. Sokszínű, hangos része ez Varsónak, akárcsak a Marszalkowska kereszteződésétől délre húzódó bevásárlóutca. Városszerte több emlékmű idézi Varsó hányatott múltját. Az egykori Szász Palota három boltívből álló maradványa alatt ma az Ismeretlen katona sírját őrzik díszegyenruhás katonák. Századok óta szerepel a lengyel főváros címerében a szirén, ez a félig tündérként, félig halként ábrázolt mondabeli nőalak. A legújabb szirént ábrázoló alkotás a Visztula bal partján álló szobor. Róla nevezték el azt a közeli pontonhidat, melyet a lengyel néphadsereg katonái alig száz nap alatt építettek meg. A jelenleg felújítás alatt álló Poniatowski-hidat helyettesíti. Sokan ellátogatnak a város egykori zsidónegyedébe - a mai Nowotka utca hogy fejet hajtsanak a gettólázadás hőseinek emlékművénél. Az emlékmű anyagát a németek szállították ide még a háború idején, hogy a hitleri győzelem szobrát faragják ki belőle. A sors igazsága, hogy végül is a legtöbbet szenvedettek, a varsói zsidóság emlékét őrzi... Nem messze innen az egykori hatalmas Pawiak fegyház maradmányai láthatók. Börtöneiben a háború idején mintegy százezren sínylődtek. 1944. júliusában a németek kiürítették, majd felrobbantották az épületet. Egy részét a háború után a lengyel állam felújíttatta, ma ez a bör- törffnúzeum. Előterében megrázó látvány: az itt elpusztultak hozzátartozói egy fát szinte „beépítettek“ emlékeztető márványtáblákkal. Intő jelei ezek az értelmetlen pusztításnak... De tegyünk egy látogatást Varsó déli részében is. Az Ursinów nevű városnegyedet okvetlenül meg kell tekinteni. Lakótelepein százötvenezren élnek. Emlékezetessé az urbanisztikai megoldások ötletessége, a lakóházak és a többi épület környezetbe való beilleszkedéséhek a módja teszi ezt a városrészt. A lengyel építészek egyébként is fogékonyak az újszerű megoldások iránt. E lakótelepeken sem található két egyforma ház, valamennyi lépcsőzetesen épített, ötletes, nem egyhangú. Szellemes és egyszerű, s ez elénk táruló képen mit sem ront az épülő metró látványa. PIACON, ÜZLETEKBEN Lengyelország bonyolult időket él. A nyolcvanas évek elején bekövetkezett társadalmi és gazdasági válság még ma is érezteti hatását. Ám aki két-három éve is járt Varsóban, s ma újra körülnéz, sok változást tapasztal. Helyreállt a közrend, javult az ellátás, bővül az üzletek kínálata. A képbe beletartozik a szinte minden utcasarkon ácsorgó üdítőárus is, aki kétkerekű kocsijára szerelt tartályokból csapolja a szódát és a különböző ízű üdítőitalokat a járókelőknek. Az aluljárókban, utcákon sok helyen árulnak virágot. Zöldség, gyümölcs kapható. Június végén, amikor ottjártam, épp az eperszezon tetőzött. Szinte mindenhol árultak epret, aránylag olcsón. De volt elég paprika, paradicsom, cseresznye, meggy és salátauborka is. És az áruházak? A belváros három legnagyobbika zsúfolásig telt vásárlókkal. Főleg - az egy áruházban többször is előforduló - kozmetikai cikkek részlegén várakozott sok ember, ahol a közkedvelt és a határokon túl is jónevű szépítósze- rek mellett külföldi árut is kínáltak. A készruha osztályon aránylag gazdag a választék, az igazán divatos ruhafélékre azonban itt is hosszú sorban álltak javarészt a fiatalok. Szeszes ital csak 13 óra után kapható az arra elkülönített pultoknál. Mögöttük jól látható a felirat: „Az alkohol árt az egészségnek“, ez a vásárlókat azonban szemmelláthatólag nem zavarja... A csokoládé és a hús egyelőre még jegyre kapható. A csoki főleg a gyerekek miatt, a hús és a felvágott a zavartalan ellátás érdekében. Foglalkozás és kor szerint személyenként havonta mintegy 2,5-6 kg jut belőle a lakosságnak. Ehhez a mennyiséghez garantáltan hozzá lehet jutni. A hentesüzletek majdnem üresek, ám aki áruért megy oda, a korábbi megrendelés alapján meg is kapja a kért mennyiséget. A hús egyébként szabadáron is megvásárolható, ám így természetesen drágább. Láttam, amint a piacon egy kofa barátságos csevegés közben épp bontotta a frissen vágott csirkét egy fiatalasszonynak. Akinek futja a jövedelméből igy is pótolhatja húskészletét. Persze a pragai piac - inkább kirakodóvásárnak véltem - nemcsak húst kínál a vásárlóknak. Rozsdás könyökcsövektól kezdve a sztereomagnón keresztül divatos ruházati cikkek, cipők, könyvek, sósperec, gyümölcs és zöldség kapható itt. Déligyümölcs nincs a városban, ám itt láttam narancsot, kilóját 1300 zlotyért. A görögdinnye kilóját ezer zlotyért kínálták. Mindehhez hozzátartozik, hogy a havi átlagkereset Lengyelországban 19 ezer zloty körül mozog. A piac melletti kis presszóban azonban olcsón is jóllakik az ember. Négyszáz zlotyba került egy ebéd, két üdítővel együtt. A Grand és a Solec szállodában, valamint a Szófia étteremben már magasabbak az árak, egy ételé az előbbi duplájára is felszökik. Ám a vendég választhat: disznó-, pulyka-, kacsa- vagy csirkehús közül. Grillcsirkét egyébként a Zodiak étteremben is lehet kapni, s mellette nagy a választék hideg- és melegételekböl, akárcsak a belváros kisebb vendéglőiben. Kissé más a helyzet a sziléziai bányászvárosban, Katowicében. Itt már nincs annyi zöldség és gyümölcs, mint Varsóban, s ami van, az is drágább, bár ez a város jóval délebbre fekszik. Katowice központjában két nagyáruház található. Kínálatuk mintha kiegészítené egymást. A bútorosztályon a falécektől kezdve az ülőgarnitúráig minden kapható. Ruházati cikkekből is aránylag jó a választék, ám vásárló alig akad. A viszonylag kicsi élelmiszerosztályon szembetűnő a szörpök, üdítőitalok soka- - sága, édességet azonban csak elvétve látni. A pultok amúgy itt is tele vannak, csak a választék nem igazán sokrétű. Viszont rengeteg és sokféle tea kapható, aminek egyszerű a magyarázata: a lengyelek ritkán isznak kávét, inkább a teát kedvelik. Mindig és minden alkalomból ezt fogyasztják. Az éttermekben a reggelihez is inkább teát szolgálnak fel, hozzá a minden étkezéshez kijáró vajat és egy deci gyümölcslét. Ehhez a vendég azt rendel, amit akar. No meg amit az étlap kínál... UTAZÁS A SZUPEREXPRESSZEL Varsó utcái forgalmasak. Sok a személygépkocsi ahhoz képest, hogy Lengyelországban havonta meghatározott benzinmennyiséget lehet csak fogyasztani. A városi tömegközlekedést autóbuszok és villamosok bonyolítják le. Sok Ikarust látni errefelé is. A viteldíj hat zloty, s a jegy csak akkor érvényes, ha mindkét végét kilyukasztják. Amikor kollégáimmal Katowicében felszálltunk egy expresszjá- ratra, egyikünk csaknem egy percig lyukasztgatta ötünk számára a jegyeket. • A varsói egyetem egyik épülete Az ilyen gyorsított autóbuszjáratokon azonban magasabb a viteldíj, s hogy mennyibe kerül, az attól is függ, milyen távolságra utazik az ember. Varsóból Katowicébe szuperexpresz- szel jutottunk el. Ez a leggyorsabb tömegközlekedési összeköttetés a két város között - a 260 kilométeres távolságot három óra alatt tette meg a vonat. Néhány éve indították ezt a járatot. Reggel indul, késő délután érkezik visz- sza, s közben egy-két sziléziai várost kivéve sehol nem áll meg. Itt valóban kulturált az utazás, mindenütt tisztaság, rend... Hangosbeszélő tájékoztatja az utasokat az egyes állomásokról, közben halk zene szól, majd Katowicébe érve kellemes ottlétet kíván a hangosbemondón keresztül a vonat személyzete. Jóleső érszés tölt el, mintha a város nyújtana baráti jobbot az idegennek... Visszafelé közönséges gyorssal tesz- szük meg az utat. Ez már öt órát vesz igénybe. Sok az utas, a folyosók is megtelnek emberekkel. De itt is rend van és tisztaság. Ugyanezt tapasztaltuk az állomásokon is. Nem kivétel a Warszawa Centrálna, vagyis a főváros központi pályaudvara sem. Megsüllyedt óriáshajóra hasonlít, amely a belváros forgatagába tévedt, s most onnan irányítja a láthatatlan alagutakon keresztül haladó szerelvényeket J MÉSZÁROS KÁROLY • Itt kezdődik a Staré Miasto (Kopasz Csilla felvételei) • Megsüllyedt óriáshajó a belváros forgatagában
