Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-29 / 35. szám

Ha visszatekintünk a közelmúlt eredményeire, hogy azoknak tükrében lássuk az előttünk álló feladatokat, elmondhatjuk: az egész 7. ötéves tervidőszak során számos jó eredményt értünk el tervfeladataink teljesítése terén. A ránk váró feladatok szemszögéből nézve nagyon fontos, hogy számos olyan tapasztalatot szereztünk a tömegpolitikai, a szervező és irányító munka területén, amelyek segítségével jó feltételeket teremthettünk pártunk stratégiai irányvonala teljesítéséhez, a gazdaságosság és a termelés minőségének javításához. Vállalatunknál bevezettük a folyamatos öntés korszerű technológiáját; beindult az új kokszoló; javítottuk az általunk gyártott acél minőségét; befejeztük a meleghengerde korszerűsítését; a tűzálló anyagok gyártásához új berendezést szereltünk fel és egész sor további korszerűsítési feladatot oldottunk meg. Az elmúlt esztendőkben jelentősen javult termékeink minősége is.

Ha összehasonlítjuk az elmúlt ötéves tervidőszak első és utolsó évének eredményeit, akkor megállapíthatjuk: amíg a magas műszaki-gazdasági színvonalú termékeink értékének összege 1981-ben 80 millió koronát tett ki, az elmúlt esztendőben már 760 milliót. Az ötéves tervidőszak első évében 1,2 százaléka volt az évi termelésnek az újonnan bevezetett termékek aránya, míg a tervidőszak utolsó évében ez tízszeresére nőtt. Imponáló a vállalati nyereség mértéke, amely nem kevesebb, mint 32 százalékkal nőtt; az üzemanyag-, tüzelő- és energiatakarékosság területén 16 ezer 700 TJ-nyi (terajoule) energia- mennyiséget takarítottunk meg; az acélmegtakaritás pedig 275 ezer tonna volt. Exportunk értéke az elmúlt esztendőben meghaladta az 5 milliárd 760 millió koronát.

Az említett sikereket egyrészt a termelési-műszaki bázis néhány éves folyamatos fejlesztésének köszönhetjük, de méginkább annak, hogy egyre több dolgozónk alkalmazkodik a saját munkaterületén a legkorszerűbb követelményekhez, vagyis mindenekelőtt a gazdaságosságot és a minőség javítását tartja szem előtt. Igyekszik továbbá a hatáskörében a tudományos-műszaki ismereteket a leggyorsabban bevezetni, és a korábban szokásos, kizárólag mennyiségi szempontok helyett minőségi szempontokhoz igazodik. Ez természetesen nem ment a gondolkodásmód és a hozzáállás alapvető megváltozása nélkül. S nemcsak az össztársadalmi „klíma“ segítette elő, hanem a vállalaton belüli tömegpolitikai munka, valamint az anyagi érdekeltség előtérbe helyezése is. Irányítási rendszerünk a vállalaton belül állandósult és sokrétű nyomást fejt ki a minőség javítása érdekében. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a prémiumokat, tehát a bérek mozgó részét elsősorban a termelés gazdaságosabbá tételére használjuk fel. A gondolkodásmód megváltozását tükrözi az a tény is, hogy a benyújtott újítási javaslatok csaknem 50 százaléka a tüzelőanyag-, energia- és fémtakarékosságot szorgalmazta, több mint 38 százaléka pedig a műszaki bázis színvonalának emelését igyekezett elősegíteni. Ma már egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a gazdaságosság, a munka minőségének javítása elsőrendű szempont lett, akárcsak az új műszaki-tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazása. Az említettek valóban jelentős erővé váltak pártunk stratégiai irányvonalának megvalósításában.

Azonban szeretném aláhúzni, hogy mindezt nem tudtuk volna elérni, ha az illetékes pártszervek nem tanúsítottak volna folyamatos gondoskodást vállalatunkkal szemben, és nem segítettek volna akkor, amikor az előrelépéshez nem lett volna elég erőnk.

Sosem rejtettük véka alá, hogy vállalatunkon belüli munkánkban akad még egész sor hiányosság és tartalék is. A termelési-műszaki bázis korszerűsítése nem történt meg a kívánt összetételben, és éppen ezért az egyes üzemek munkájában jelentős különbségek mutatkoznak meg. Például az acélműben egy új, korszerű berendezést adtunk át a folyamatos acélöntés céljaira, azonban nem volt elég pénzünk az előkészítő részleg felépítésére, amit ez a technológia megkövetelt volna. A meleghengerműben a legközelebbi évek folyamán befejezzük a korszerűsítést, ezután világszínvonalú termékéket gyártunk, a hideghengerműben azonban - ahol ezeket a termékeket további feldolgozásnak vetjük alá - a korszerűsítésnek még csak a kezdeténél tartunk. Számos problémánk akad a vízderítés terén, a környezetvédelemben és a hulladék feldolgozásánál. Valamennyi pozitív tényre, amelyet munkánkkal bizonyítottunk, a jövőben építeni fogunk, hogy a lehető legjobban kihasználjuk a munkánk során még fellelhető tartalékokat. A kohászat olyan népgazdasági ágazat, amely rendkívül igényes a tüzelőanyag- és az energiafelhasználás szempontjából, de ugyanez vonatkozik a nyersanyagforrásokra is. Ezért műszaki bázisunk fejlesztése során elsősorban az említettek jobb felhasználására törekszünk, javítanunk kell a minőséget, olyan új termékeket kell gyártanunk, amelyek a fenti szempontoknak mindenképpen megfelelnek. Ennek érdekében fokozzuk együttműködésünket más vállalatokkal, különösen a Szovjetunió élenjáró kohászati kombinátjaival, s az eddiginél sokkal jobb együttműködésre törekszünk a főiskolákkal és a tudományos intézményekkel.

Ha közelebbről vizsgáljuk az 1986-1990-es évekre szóló gazdasági feladatokat, akkor megállapítható, hogy a gazdálkodás intenzívebbé tétele során elsősorban az említett szempontokat tartottuk szem előtt. A 8. ötéves tervidőszak folyamán több mint' 255 ezer tonna fémet akarunk megtakarítani és mintegy 17 ezer TJ-nak megfelelő tüzelőanyag megtakarítását tűztük célul. A jelenlegi műszaki feltételek alapján ehhez minden tartalékunk feltárására is szükség lesz. Jelenleg a folyamatos acélöntést lehetővé tevő műszaki kapacitásunk évi 660 ezer tonna, s ezt legalább egymillió tonnára akarjuk növelni 1989-ig. Legkésőbb két év múlva újabb hasonló beruházás építését kezdjük el, annak kapacitása azonban már évi 1,7 millió tonna lesz. Mindezt azért tesszük, hogy a további korszerűsítésekkel és egyéb beruházásokkal a 90-es évek közepén az acélöntést teljes mértékben ezzel a technológiával végezhessük.

ÖNERŐBŐL, AZ IRÁNYÍTÁS JAVÍTÁSÁVAL

A célkitűzéseink megvalósítására szánt anyagi eszközeink, valamint azok a berendezések, amelyeket szállítóink képesek biztosítani számunkra, korántsem elegendőek valamennyi szükségletünk kielégítésére. Éppen ezért az eddiginél sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk vállalatunk minden munkahelyén, hogy maradéktalanul megvalósíthassuk azokat a műszaki intézkedéseket, amelyekre kollektíváink önerőből is képesek. Ezen a téren sokat várunk attól a kezdeményezéstől, amely vállalatunknál a prágai pártszervezetek és a főváros vállalatainak felhívása nyomán nálunk is kibontakozott. Vannak köztük nagyobb és kisebb jelentőségű vállalások is, de - ahogy azt már korábban említettem - valamennyit egyformán fontosnak tartjuk.

Ami az irányítás kérdéseit illeti, a 7. ötéves tervidőszak során jó feltételeket teremtettünk módszereink korábbi javításához. Eszerint olyan munkafeltételeket alakítottunk ki és olyan igényeket támasztottunk, hogy az anyagi érdekeltség dolgozóink munkájában alapvető ösztönző tényezővé váljon. Feladatunk nemcsak az elért színvonal megtartása, hanem annak további növelése is. Ennek során el akarjuk érni, hogy a dolgozók a jutalmak elosztásánál differenciáltabban és kizárólag érdemük szerint részesüljenek. Ezen a területen nagy jelentőséget tulajdonítunk a brigádrendszerú munkaszervezésnek és javadalmazásnak. Eltökélt szándékunk, hogy ebben a formában dolgozzék az ötéves tervidőszak végén a termelő kollektívák legalább 95 százaléka.

Azzal is az irányítási folyamat tökéletesítését kívánjuk szolgálni, hogy javítjuk annak műszaki feltételeit, mégpedig a számítástechnika fokozottabb felhasználásával

A FEJLESZTÉS IRÁNYAI

Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy a kohászat termelése nemcsak az egész országban, hanem vállalatunknál is csökkenni fog a jövőben. A termelés csökkenése és párhuzamos korszerűsítése dolgozóink számának és a termelési bázisnak a csökkenését vonná maga után. Ezzel szemben további fejlesztésre készülünk, amely fokozatos szerkezeti átépítésben nyilvánul majd

Hulladékvasat szórnak a kemencébe

meg. Azzal számolunk, hogy a jövőben a termelésünkben egyre nagyobb hangsúlyt kap a gépgyártás, az elektronika és a robottechnika.

Megtettük már az első lépéseket, és ennek megfelelően még ebben az esztendőben megerősítjük saját építő kapacitásainkat és növeljük gépgyártásunkat is úgy, hogy legalább száz dolgozót ide irányítsunk át. A fejlődés tervezett ütemének megfelelően 1990-ben már saját erőből kívánjuk fedezni a korszerűsítéshez és bővítéshez szükséges építőipari termelési igényeket. Bővítjük gépgyártásunkat, egyéb kohászati vállalatok részére gyártunk majd az eddiginél jóval nagyobb tételben pótalkatrészeket, és olyan üzem felépítését tervezzük, amelyben már a 9. ötéves tervidőszak igényeinek megfelelő gépipari termékeket gyártanánk.

Mindehhez természetesen a központi szervek támogatása is szükséges. Annak ellenére, hogy az iméntiekben távlatokról is szót ejtettem, alá kell húznom, hogy vállalatunk termelési programja teljes mértékben Csehszlovákia gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányaiból indul ki. Éppen ezért mindent megteszünk, hogy a ránk háruló kötelezettségeket ebben az ötéves tervidőszakban is úgy teljesítsük, ahogy azt tőlünk a társadalom joggal elvárja.

OTTO TOMASÚ, a Kelet-Szlovákiai Vasmű vállalati igazgatója

A meleghengermű számítógépes irányítóközpontja

Kokillákba öntik az acélt

(Vladimír Hák felvételei)

Eredmények és feladatok a Kelet-Szlovákiai Vasműben