Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-22 / 34. szám
6. Vili. 22. A Szovjetunióban 1984. április 12-én kezdődött meg az iskolareform, s most a harmadik évébe lép. Természetes tehát a kérdés, mi változott “meg e két nem éppen könnyű esztendő alatt. Köztudomású, hogy az iskolareformot pártunk nem azért kezdeményezte, hogy pusztán megjavítsunk valamit, hanem azért, mert iskolarendszerünket új minőségi szintre kívánta emelni. Gyökeres átszervezésről van szó. E kifejezéshez elég hamar hozzászoktunk, annál kevésbé sikerült tudatosítani, hogy a reformok szerves részei a társadalmi és a gazdasági fejlődés meggyorsítására a párt által kidolgozott stratégiának. Ez a folyamat még csak most kezdődött el, mégis ennek eredményeit kell megjelölnünk az utóbbi két év legfontosabb eseményei között. Tudjuk, csak akkor oldhatjuk meg a reform fő feladatát, ha mindannyian megértjük, hogy nekünk magunknak kell - mégpedig most - alapvetően megváltoztatnunk országunkban a középfokú oktatást:- nem a részismeretek tömkelegét kell a gyerekek fejébe tölteni, hanem a haladó eszmék és a törvényszerűségek alapján ki kell alakítani az alkotó gondolkodást;- nem kényszeríteni kell a tanulásra, hanem érdeklődést kell kelteni iránta, vonzalmat ébreszteni a folyamatos, az egész életet végigkísérő önképzéshez;-nem szófogadó végrehajtókra van szüksége ügyünknek, hanem tudatos, kezdeményező gazdákra, akik készek az alkotó munkára és a társadalmi tevékenységre az új társadalmi, termelői és technológiai körülmények közepette - ez az; amit mindannyiunknak meg kell tanulnunk. Mostantól az új gondolkodáshoz és cselekvéshez hatalmas hajtómű szolgáltatja a megújulás energiáját: a párt XXVII. kongresszusának nagy elvi-elméleti programtervezete és az SZKP Központi Bizottságának jelentése. Érthető, hogy az iskolareform valóra váltása nem megy könnyen. Nem véletlenül programozták két ötéves tervre. Mit sikerült elérni az eddigi két év alatt? Nyilván az ötlik elsősorban a szemünkbe, hogy a reform kezdete óta társadalmunk nagyobb érdeklődéssel figyel az iskolaügyre. Törekednünk kell arra, hogy ezt a figyelmet a jövőben is megőrizzük: A pedagógiai munka társadalmi presztízse is jelentősen megnövekedett a párt és az állam gondoskodásának köszönhetően. 1984-tól évente három és félmil- liárd rubelt fordítanak nálunk a tanárok és /a közoktatás egyéb dolgozóinak fizetés- emelésére. Ez mintegy hatmillió embert érint. Nem kerülheti el a figyelmünket az sem, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa fontos társadalmi lépéseket tett: a Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok közoktatására vonatkozó törvényeit újra megfogalmazták, kiegészítették [ tT2 nn \ü Ugyanúgy, mint hazánkban, a többi szocialista országban is nagy figyelmet szentelnek az ifjú nemzedék nevelésének, az oktatás állandó korszerűsítésének. Az alábbi cikkeinkben szovjet és NDK-beli szakember számol be az ottani oktatásfejlesztési törekvésekről. HARSONÁK NÉLKÜL a lakástörvényt, s ennek következtében a pedagógusok előnyben részesülnek a lakáskiutalásoknál. Az új iskolák, óvodák és bölcsődék építési, létesítési terveit az utóbbi években sikerrel teljesítjük, sót helyenként túlteljesítjük. Csaknem egymillió szakképzési helyet teremtettek a gyerekek számára a bázisintézmények tanműhelyeiben, a vállalatok termelő részlegeiben és a körzeti tanműhelyekben. Jelentős munkát végeztek a középiskolai oktatás tartalmának korszerűsítése, valamint az oktatási tervezetek és a fantervek átdolgozása érdekében. Sikeresen befejeződött a hatéves gyerekek oktatásáról folytatott kísérlet. J obban mennek a dolgok mostanában az iskolában is. Az eddig oly magabiztos bürokrácia érezhetően visz- szafogottabb lett, s a legutóbbi időkig mindenhatónak vélt százalék is szerényebb ruhába öltözött, levetette parádés uniformisát. örvendezhetünk tehát? Megfújhatjuk a győzelmi harsonákat? Ennek nincs itt az ideje. Ma a szigorú, igazságos vizsgálódás ideje járja. Egyáltalán, úgy fest a dolog, hogy á harsonákat később is félre kell tennünk. ,,Meg kell jegyeznünk - olvasható az SZKP Központi Bizottsága kongresszusi jelentésében -, hogy a reform előirányozta intézkedések üteme és mélysége még nem elégíthet ki bennünket." Aki szívügyének tekinti az iskolaügyet, egyetértéssel fogadja ezt a megállapítást, hiszen ezek a szavak munkát, teendőket jelentenek, nem pedig egykedvű önelégültséget. Mindanniyan látjuk, halad az iskolahálózat fejlesztése, de üteme nem felel meg a reform követelményeinek. Épülnek az új iskolák, de nem készülnek el a kellő időre, július elsejére, sót gyakran még szeptember elsejére sem, s átadásuk után is sok-sok kiegészítő munkát kell elvégezni rajtuk. A szakmai oktatás segítésére az iskoláknak az egész országban megvannak a bázisintézményei. Megvannak, de itt nehezen mennek a dolgok. Nem figyelnek ezekre kellőképpen azok a minisztériumok és főhatóságok, amelyek a tevékenységüket irányítják. Ebben lényeges változás még nem történt. Tavaly ősszel a nemzetközi ifjúsági év alkalmából a Szovjetunióban megvizsgálták hogyan gondoskodik a Tehergépkocsi- és Közlekedésieszköz-gyártó Minisztérium az iskolások termelőmunkájának anyagi-technikai bázisáról. Kiderült, hogy túl lassan növekszik a tanműhelyeknek és azoknak a termelési részlegeknek a száma, ahol a fiatalokat oktatják, nem történt szerkezeti átcsoportosítás az oktatás hatékonyabbá tételéért az intézményekben. A 7-10., illetve a 11. osztályosok több mint 15 százalékának nem jutott munkahely. A változásokat nem ismertem, de szeretnék abban reménykedni, hogy a vizsgálatot követő fél évben javult a helyzet. Mégpedig nemcsak itt, hanem mindenütt. Ma minden harmadik végzős a termelésbe megy, de csak tizennégy százalékuk helyezkedik el a tanult szakmai profiljáIsmerkedés a számítógéppel ban. íme, ilyen a szakmai orientációjú képzésünk hatékonysága. Most kezdjük meg az átállást a hatévesek tömeges oktatására. Felelősségteljes időszak következik. Mindazonáltal bevalljuk: ebben eddig több a gond, a megoldatlan probléma, mint a siker. Némely helyen túlságosan erőltetik a hatévesek oktatására való átállást, s nem veszik figyelembe a reális körülményeket, nem készítik fel kellőképpen a pedagógusokat. A tanárképzés és továbbképzés gyengesége jócskán árt az iskolai számitógépes oktatásnak és a másik új tantárgy, „a családi élet erkölcse és pszichológiája1 ‘ bevezetésének. Napirenden van az oktatás egységes rendszerének kidolgozása az egész országban. Szükségesnek tartják az általánosan képző és szakmai iskolák fokozatos közelítését egymáshoz, távlatokban pedig az egyesítésüket, áttérve az általános szakmai oktatásra. Mindez számottevő átalakításokat kíván az oktatás és a nevelés tartalmában, módszerében és szervezetében. V annak-e jó példák a pedagógusi gyakorlatban? Vannak, azoknál a pedagógusonál, akiket fenntartások nélkül újítóknak szokás nevezni. Azoknál, akik nem félnek az újtól, s bátran fáradoznak az elmeszesedett hagyományok felszámolásán. De az ó példájuk roppant lassan terjed, időnként még nyílt ellenállásba is ütközik. Az új módszerek elítélését az idejétmúlt módszertani útmutatások és irányelvek is táplálják. A maradi gondolkodás nem segíti elő a reform ügyét, sót fékezi azt, különösen, ha a vezetők részéről nyilvánul meg a konzervatív szemlélet, hiszen az ö magatartásuk százszorosán visszatükröződik a mindennel kibékülő tanárok munkájában. Valamennyi iskolai ügyünk között a legfontosabb a vezetők figyelmes, állhatatos és okos meggyőződése a korszerűsödés szükségességéről. Minden pedagógust meg kell tanítani az újszerű gondolkodásra, meg kell értetni velük, hogy erre van szükség a gyerekek oktatásában, és nevelésében is. Ki kell alakítani bennük is a felelősséget, a szorgalmat, a kezdeményezőkészséget. Ez a legfontosabb feladat a reform megvalósításának harmadik évében. VIKTOR MATVEJEV (Gyökeres György felvétele) i ■ ■ i MINDEN SIKER A MUNKA GYÜMÖLCSE A Német Szocialista Egységpárt áprilisi XI. kongresszusa egybeesett a két munkáspárt, a Németországi Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének negyvenedik évfordulójával. Wilhelm Pieck és Otto Grotewohl akkori kézfogása szimbólummá vált, a párt jelvénye ezt ábrázolja. Jelenti a munkásosztály egységét, egy következetesen marxista-leninista párt vezetésével. A kongresszus megállapította, hogy az NSZEP tagjai és tagjelöltjei az NDK valamennyi polgárával együtt aktívan munkálkodtak a X. kongresszus határozatainak végrehajátásán. Erich Honecker főtitkár leszögezte: „ Pártunk állta a szavát, teljesítettük a X. kongresszus határozatait, mégpedig olyan időszakban, amely nagy követelményeket rótt ránk, pártunkra, népünkre." Sokatmondó, hogy a beszámolóban az oktatásügy eredményeiről és feladatairól a következő alcím alatt esett szó: A tudomány feladatai és a szellemikulturális élet továbbfejlesztése. Néhány jellemző mondat a fejezetből:,,Fontos az előretörés a mikroelektronika és az optikai elektronika területén, beleértve a száltechnikát és a lézertechnikát." „Teret kell adni annak a szemléletnek, hogy a természettudományos, műszaki és technológiai megoldások összefüggnek a sokrétű társadalmi követelményekkel és hatásokkal." „Minden tudományos siker elsősorban a kemény és kvalifikált munka gyümölcse." „Az igazi csúcsteljesítmények maximális erőfeszítést igényelnek, és csak olyan szellemi atmoszférában születhetnek meg, melyet a becsületesség és a szerénység, az új utak gondos vizsgálata és megnyitása jellemez, az, hogy mindenki tisztában van saját munkája politikai és gazdasági súlyával." Létrehoztuk az életközeli, tízosztályos általánosan képző politechnikai iskolát, amelyben a tanulás összekapcsolódik a termelőmunkával, és amely minden gyermeknek magas színvonalú általános képzést nyújt. Széles alapképzésre épített kötelező oktatás folyik itt, amelyet elmélyít a fakultatív oktatás. Ez megteremti a lehetőséget, hogy az iskola idejében reagáljon a társadalom dinamikus fejlődéséből adódó követelményekre, eleget tegyen a ráépülő szakképzés, illetve a főiskolai oktatás igényeinek. A X. kongresszus óta új tanterveket és tankönyveket vezettek be az iskolákba. Az elv az volt, hogy megtartsanak mindent, ami bevált, és egyúttal figyeljenek a belátható perspektívákra és a kiszámítható követelményekre. Amikor kidolgozták az oktatás és a nevelés feladatait, a követelmények összességéből indultak ki, úgy, ahogyan azok a termelés, a tudomány, a szocialista demokrácia, a szellemi-kulturális élet fejlődéséből adódnak. D öntő fontosságú, hogy a fiatalság olyan szilárd és megbízható tudást kapjon, amelyre építeni lehet a további ismeretszerzésben, s kialakuljon benne az önálló ismeretszerzés és a gyakorlati alkalmazás képessége, az önálló továbbtanulás szükséglete. Ebben az összefüggésben az iskolai munka javításának lényeges kérdése, hogy miként lehet még jobban kifejleszteni a tanulók szellemi aktivitását, az elemi tudományos gondolkodási és munkamódszereket, hogyan tudjuk a fiatalságot a tudomány szeretetére, a technika és a termelés iránti érdeklődésre nevelni. A matematika, a fizika, a kémia, a biológia és a politechnika tanmeneteit úgy alakították, illetve alakítják ki, hogy a tanulók megismerjék a tudomány, a termelés és a társadalom összefüggéseit, alaposabban megértsék a tudományos-technikai haladás és a gazdasági stratégia alapvető fejlődésvonalait. A politechnikai képzésben az általános képzésre való tekintettel is helyet kaptak az elektronikai, a mikroelektronikai, az informatikai, az automatizálási ismeretek. Ezáltal a tanulóifjúságot olyan technikai, technológiai és gazdasági ismeret birtokába juttatjuk, amely egyben előfeltétele a szakképzés tartalmi továbbfejlődésének is. Elsőrangú feladat volt és marad a társadalomtudományi oktatás továbbformá- lása. Az új tananyag valamint az állam- polgári ismeretek oktatása során szerzett tapasztalatokra építve úgy kell továbbfejleszteni a munkát, hogy a társadalomelméleti ismeretek átadása konkrétabb és meggyőzőbb legyen, s növekedjen az oktatás hatékonysága a tanulók osztályszemléletének alakításában, a politikai- ideológiai nevelésben. Ebből a szempontból különös jelentősége van a történelemoktatásnak. Feladat, hogy elmélyítsék-a diákok ismeretét a lényeges történelmi tényekről és folyamatokról, a törvényszerű összefüggésekről, s hogy tudományosan megalapozott történelemképet nyújtsanak a diákoknak - különösen az NDK történetéről. Olyan történelemképet, amelynek révén ifjúságunk jobban megérti társadalmi fejlődésünk jelenét és jövőjét. A fakultatív oktatás keretében felkészülünk a marxista-leninista filozófia alapjainak oktatására a középiskolákban. N agy figyelmet szentelünk az anyanyelvi oktatás és az idegennyelvoktatás továbbfejlesztésének, különösen az orosztanítás színvonala emelésének. Fontos feladat az egészséges életmódra nevelés, a fizikai teljesítőképesség növelése. Ezért növeljük a testnevelés és az iskolán kívüli sporttevékenység hatékonyságát. A tízosztályos iskolákban további lépések történnek a fakultatív oktatás fejlesztésére is. Ezáltal lehetőség nyílik a kötelező oktatáson túli differenciálásra, az általános képzés elmélyítésére. Az új tantermek és tankönyvek kidolgozása folytatódik, s 1990-re a tízosztályos általánosan képző politechnikai iskola egész tanterve megújul. Ez szavatolni fogja a hosszabb időre érvényes, magas színvonalú, továbbfejlesztő általános képzést. Az általános képzés tartalmi továbbfejlesztésének e folyamata pedagógusainktól nagy munkát követel. A politechnikai-erkölcsi nevelés középponti kérdése: hogyan lehet az ifjúságot, a társadalmi egészért és az önmagukért érzett felelősséggel élő és cselekvő emberekké nevelni. Országunkban az ipari, az építőipari és a mezőgazdasági üzemek mindinkább a tanulók oktatásának, nevelésének színhelyeivé válnak, hiszen a tanulók' is termelő munkát végeznek. És ezáltal, hogy részt vesznek a munkásosztálynak a magasabb termelési eredményekért vívott harcában, átélik, mi minden függ a becsületes, lelkiismeretes és áldozatkész munkától. Felbecsülhetetlen értéke van ennek OTO PFEIFFER
