Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-22 / 34. szám
r n ifii nn w TT i m TI JL U UHUM iii Jj_ üuLÍJu Látogatás Hermann Rauh lipcsei műhelyében Anniik idején, 1900 kora tavaszán, Lipcsében senki sem csodálkozott azon, hogy Hermann Rauh könyvkötömester egyszer csak hangoztatni kezdte: ,.Műhelyt kell keresnem meg segédet, mert a kamrában már megfordulni is képtelenség, magam pedig nem győzöm a munkát.“ Senki sem csodálkozott, hiszen a derék és szorgalmas mester üzletében mindig nagy volt a forgalom. Az üzletbe látogatók egy része ugyan a munkások tomaegylete ügyében kereste fel: a mestert érdekelték a tomaver- senyek, meg a szervezkedés is. Másik részük azonban igazi üzletfél, megrendelő volt. Ők tanácsolták: csak óvatosan, körültekintéssel kezdjen hozzá üzlete bővítéséhez. Ne a városban béreljen drága pénzért műhelynek, raktárnak való lakást, hanem nézzen szét a környező falvakban. Ott olcsón vásárolhat házat, ami a sajátja lesz, amit azután a tetszése szerint berendezhet. Segéd helyett pedig inkább kezdőt fogadjon fel, akit azután betaníthat a nehezebb, ám szakmailag igénytelenebb munkákra. A mester megfogadta a tanácsot. Kerékpáron bejárta a környező falvakat, több házra is alkudott. Végül a neki leginkább megfelelőt megvásárolta: alig 4-5 kilométernyire a várostól, Probstheida községben a Fő utca 48-as számú házat. Kőműveseket fogadott, mert bizonyos átalakítási munkálatokra szükség volt, hogy a parasztházból műhely, raktár FOCClflCKAJI COUIAjlfc- 4EM0KPATHHECKAH PAEOHAfl IlAPTIfl MCKPA M t A t K A 6 Pb 1900 Toll. M L mint nyomdász, a lengyel menekült. J. S. Blumenfeld pedig mint szedő. A nyomtatáshoz szükséges cirillbetúket is ó hozta magával. Lenin már az előző évben, 1899-ben részletesen kidolgozta egy külföldön kiadandó országos illegális marxista lap tervét. Münchenben találkozott az ott élő Julian Marchlewski (fedőneve: Karszki) lengyel forradalmárral, aki tanácsokkal, közreműködéssel segítette az Iszkra kiadásának megszervezését. Nem volt véletlen, hogy könyvkötő- műhelynek álcázva, illegálisan működött legyen. Azután odaszállíttatta gépeinek döntő részét, meg az újabbakat is. Attól kezdve idejének nagyob részét ott, a probstheidai műhelyben töltötte. Városi üzletében a felesége, a családja vette át a megrendeléseket. Triciklin a fia vagy ó maga hordta a súlyos csomagokat. Oda a bekötésre szánt, vissza a bekötött újságokat, folyóiratokat, könyveket. Nöttön nőtt üzletének a forgalma, egyre több megrendelést kapott, más városokból is. Alig győzte a munkát. Szeptemberben fel is fogadott kisegítő munkásnak egy szegény, lengyel menekültet, aki kellő műveltsége alapján ügyes és szorgalmas tanítványnak bizonyult. Olyannyira, hogy néhány hét múlva már önállóan dolgozott, a mester rábízhatta a műhelyt. Rá is bízta, hiszen a műhely valójában az orosz szociáldemokraták nyomdája volt, ahol akkor éppen a lenini Iszkra első számának az elkészítésével foglalkoztak. Hermann Rauh, a mester, a nyomda. Lenin elképzelése szerint, az ö határozott kívánságára szervezték meg így a nyomtatást, bár akkor Lipcsében a német szociáldemokraták legálisan jelentették meg saját lapjukat, saját kiadványaikat. Lenin a cári titkosrendőrség, a hírhedt Ohrana és a német császári rendőrség ügynökeinek megfigyelésétől is meg akarta kímélni a nyomdát. Óvatosságának köszönhetően az Ohrana C-ügyosztálya egy év elteltével is csak azt tudta megállapítani, hogy az Iszkra szerkesztőségének élén Lenin áll. Javasolta a minszki fókormányzónak, hogy „tartsa megfigyelés alatt a lap terjesztését, mert a határon át csempészik be“. Valóban így volt: a szeptemberben nyomtatott, külön röplapként megjelent kiadvány, „Az Iszkra szerkesztőségének nyilatkozata“' című is, amelyet Lenin írt, külföldről, ebből a nyomdából került Oroszországba. A kiadványok illegális útját Lenin kérésére a Nürnbergben élő szociáldemokrata, Adolf Braun és a Münchenben élő Lehmann orvos-házaspár szervezte meg. A szállítmányok a probstheidai műhelyből, zömmel a lipcsei postára kerültek, ahol a csomagokat különféle német városokba címezve adta fel Hermann Rauh mester. Ott a szervezők megbízásából Max Purschwitz német szociáldemokrata, a postahivatal alkalmazottja átcímezte a küldeményeket, másfelé irányította azokat, leginkább svájci és belgiumi címekre. Illegális közvetítéssel onnan kerültek Oroszországba. Lenin októberben Münchenben irta meg ,,Mozgalmunk legfontosabb feladatai" címmel az Iszkra első számának vezércikkét. Bizonyos, hogy'ekkor már nyilvánvaló volt: nyolc, 30 x 44,5 cm-es nagyságú oldalon fog megjelenni a lap. A nyomtatásra való felkészülést - több mint valószínű - Lenin személyesen is ellenőrizte, hiszen december elején Münchenből Lipcsébe utazott. Ott ugyan a városnak a túlsó, Probstheidától távoli felén, az Elisenstrasse 45-ös számú házban szállt meg, de Münchenbe visz- szatérve Akszelrodhoz intézett, december 11-én kelt levelében megírta, hogy az Iszkra meg fog jelenni, első számát már kiszedték. Ez december végén meg is jelent. 1901. február elején pedig a második, s áprilisban a harmadik szám is. Még két szám nyomtatására került sor: a lap első öt számát, valamint Lenin két brosúráját nyomtatták itt ki. 1902 júliusától Londonban, 1903 tavaszától pedig Genfben jelent meg az Iszkra. Ekkor terjedt el Lipcsében, hogy a derék és szorgalmas könyvkötömester műhelyének bővítése után újabb vállalkozásba kezd: nyomdát létesít, lapot alapít, kiadja a Munkás Tornászok Szövetsége (Arbeiter-Turnberbundes) lapját... * * * Ma emlékmúzeum az egykori falusi műhely. Probstheida pedig már nem falu, hanem a város délkeleti elővárosa: közigazgatásilag 1910-ben csatolták Lipcséhez. Az egykori Fő utca pedig 1912 óta az Orosz utca (Russenstrasso) nevet viseli. A volt nyomda hosszan elnyúló épületének a két első, utca felöli szobájában állt és áll ma is a szedöszekrény, illetve a nyomdagép. Ennek a két szobának a berendezése korabeli. Olyannak látják a látogatók, mintha a szedőszekrény mellől az előbb lépett volna odébb valaki, Herman Rauh könyvkötömester mintha érkezésükre figyelve állították volna le a nyomdagép működését. A többi szobában megszokott múzeumi kép: a tárlók sora. Itt helyezték el az Iszkra öt első számának és az itt nyomtatott brosúráknak a példányait, valamint mindazokat az okmányokat (szerződéseket, elszámolásokat, fuvarleveleket stb.), melyek a nyomda működésével vagy azokkal a személyekkel kapcsolatosak, akik részt vettek az itteni munkában. Az emlékmúzeum fogadószobája nem a szokványos. Egyik falát jelvényekből kirakott ötágú csillag díszíti. A felügyeleti szolgálatot vállaló középiskolás lányok egyike kezdte néhány évvel ezelőtt az ötágú csillag kirakását. Más országokból, távoli tájakról érkezett látogatókkal olyan jelvényeket cserélt, melyek rajzolata vagy felirata Lenin személyével volt kapcsolatos, és azokból kezdte kirakni az ötágú csillagot. Több mint negyedszázada, 1960-ban nyitották meg a látogatók előtt az egykori műhely ajtaját. Ezt az eseményt természetesen hosszas kutatás előzte meg, amelyben a moszkvai, a kijevi, a varsói, a krakkói és a prágai Lenin-múzeum tudományos dolgozóival együttműködve a lipcsei történészek, muzeológusok, s nem utolsósorban a veterán pártharcosok is részt vettek.JHárom évvel ezelőtt fogadták az ötmilliomodik látogatót. A derék és szorgalmas könyvkötömester egykori műhelyét - okkal és joggal - ma Lipcsében csak így ismerik: az Iszkra nyomdája, a legelső. HAJDÚ ANDRÁS Jelvényekből kirakott díszítés A szerző felvételei Mongólia SZAKSZERVEZETEK A KÖZMŰVELŐDÉSÉRT A szakszervezeti mozgalom mintegy ötvenéves múltra néz vissza Mongóliában, s tagsága ma megközelíti a 400 ezret. A Mongol Szakszervezetek Központi Tanácsa a legfontosabb feladatai között tartja nyilván az országos közművelődési program teljesítését, a lakosság szakmai és műveltségi szintjének érdemleges emelését, kulturális színvonalának növelését. Az országban a szakszervezetek üzemeltetik a művelődési otthonok 70 és a klubok 40 százalékát. A szakszervezetek által kínált szakismereti, művelődési és kulturális programok valamennyi korosztályhoz utat találnak a változatosságukkal, sokoldalúságukkal a legkülönbözőbb rétegek számára is vonzóak. Sok ezer mongol állampolgár vált a könyvek barátjává az olvasómozgalom segítségével. Rendeznek a szakszervezetek képzőművészeti kiállításokat, ízlésformáló művészeti bemutatókat, tájékoztató jellegű filmvetítéseket. Mindez az általános ideológiai nevelést teszi elmélyültebbé. A fejlődés követelményeinek megfelelően a szakszervezetek a korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak a dolgozók közgazdasági ismereteinek gyarapítására és folyamatos korszerűsítésére. Az oktatás, nevelés e formájának kialakult hagyományai vannak a munkások közgazdasági iskoláiban. A szakszervezetek által fenntartott iskolákban a hallgatók műveltségi és tudásszintjének megfelelően alap-, közép- és felsőfokon folyik a tanítás, illetve a továbbképzés. A tananyagot a szó legjobb értelmében az élet diktálja. A hallgatók elemzik a párt gazdaságpolitikájának kérdéseit, elemi ismereteket szereznek a gazdaságirányításról, illetve megismerkednek új gazdaságirányítási mechanizmusok elméletével. Tanulmányoznak munkaügyi és munkajogi problémákat, s természetesen elengedhetetlen tennivalóik közé tartozik a Munka Törvénykönyvének alapos ismerete. Az utóbbi három évben 120 ezren fejezték be tanulmányaikat ezeken az iskolákon. Jelenleg a foglalkoztatottaknak mintegy a negyede látogatja a tanfolyamokat. Az iskola elvégzése sokféle haszonnal jár mind a munkahely, mind a dolgozó számára. Munkahelyi vezetők és felmérések szerint azok, akik részt vettek a közgazdasági képzésben kreatívabbak, aktívabbak társaiknál, ahol csak lehet, alkotó szellemben igyekeznek ellátni munkakörüket. A számok is őket igazolják. A 7. ötéves tervben, 1980 és 1985 között a közgazdasági iskolákba járó munkások és mérnökök a hatékonyságot és a munkamegtakarítást szem előtt tartó ötleteikkel, eljárásaikkal több mint 174 millió tugrik értékű hasznot hoztak a népgazdaságnak. A mongol szakszervezetek költségvetésüknek 30 százalékát minden évben kulturális és oktatási célokra fordítják. A közművelődési tervek valóra váltását az állam az előző öt évben 10 milliárd tugrikkal támogatta. (MONGOLPRESS)
