Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-08 / 32. szám
<s M anapság nem szokás, hogy a könyvkiadók méreteiben, tömegében is hatalmas könyvet kínáljanak az olvasóknak. A Korok és kulisz- szák cimú drámaantológia közel kilencszáz lapján az elmúlt tizenöt esztendő huszonnégy magyar drámáját olvashatja az, aki nem riad vissza a vásárláskor a kötet méretei láttán. Nem mindennapi olvasmányhoz jut az elszánt olvasó, aki talán, szerencsés színház- látogató lévén, sok drámát színpadról is ismer. Egy ilyen rendhagyó vállalkozás esetében, amely ráadásul az ünnepi kiadványok külső jegyeit is hordozza, feltétlenül szólni kell arról a folyamatról, amely a Magyar Népköztársaság felszabadulásának 40. évfordulóján egy ilyen drámaantológia megszületését eredményezte. Színháztörténeti tény: Örkény István Tófék című drámáját az 1966—67-es évadban mutatta be a budapesti Thália Színház. Ezt tartják a kortárs magyar dráma fellendülése Huszonnégy dráma Jegyzetek a Korok és kulisszák című kötetről kezdetének. Ezt az állítást az is igazolja, hogy lényegében Örkény István Tótékja és a később megírt Macskajáték volt a faltörő kos, amelynek nyomában az eddig igencsak konzervatív színházi hagyományokra épülő magyar dráma kikerült a világirodalomba és a világszínház pódiumaira. Örkény drámáinak kimutatható vagy közvetve érzékelhető hatása ebben a drámaantológiában, mint irodalomesztétikai minőséget képviselő válogatásban is ott van. Az azóta íródott jelentős magyar drámák többsége, ha témaválasztásában nem is, de közlendőjében, törté nelemszemléletében, gondolatiságában szélesebb tereket jár be, mint a magyar történelem. Bereményi Géza, Csurka István, Fejes Endre, Görgey Gábor, Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula, Hubay Miklós, Illés Endre, Illyés Gyula, Karinthy Ferenc, Kertész Ákos, Kocsis István, Komis Mihály, Nádas Péter, Örkény István, Páskándi Géza, Spiró György, Sütő András, Szabó Magda, Szakonyi Károly, Száraz György, Székely János, Vészi Endre és Weöres Sándor egy-egy drámája különböző formanyelven íródott. A kötetet ajánló Vinkó József dramaturg és kritikus személyében az antológia összeállítóját is sejtjük, bár jogi oldalról ezt maga a Magvető Kiadó vállalja. A lényegen ez mit sem változtat. A huszonnégy dráma jellegzetessége - Vinkó József közlése szerint - hogy, a ,,színházi előadás jótékony hatást gyakorolt“ rájuk. Bár ez kissé körmönfont fogalmazás, tény azonban, hogy az irodalmi értékrend mellett végre figyelembe vették a színházi értékrendet is. Vagyis: a dráma minden verbális, gondolati, történelemfilozófiai és irodalmi értékei ellenére sem jó, ha a színpadon nem kell új életre, nem válik minden időben fontos közlendők tárházává. A dráma színház nélkül olyan, mint a nő férfi nélkül: az emberiség hal ki, ha bármelyikük hiányzik. DUSZA ISTVÁN ol is láthatjuk őket? Természetesen a színházban — a színpadon. Kiket is? A Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulatának és kassai (Kosice) Thália Színpadának azon tagjait, kik életük újabb mezsgyéjéhez érkeztek: több évtizedes alkotómunka után most már elsősorban pihenni vágynak. Ami azt jelenti, hogy nyugdíjba vonulnak ugyan, de továbbra is látjuk még őket a színpadon. Bemutatjuk azt a két fiatalt is, akik a Bratislavaí Színművészeti Főiskola diákjaiként már szerepelnek a következő évad folyamán a Matesz komáromi társulatában- természetesen színészként, és nem is egy darabban -, továbbá szót ejtünk arról a két fiatalról, akik eddig színházunk tagjai voltak, szeptembertől viszont a színművészeti főiskola szinésznövendékei lesznek. A színház vezetése mindannyiukban megbízik, s reméljük, hogy őket is látjuk még a Matesz két társulatának színpadán. xxx Konrád József érdemes művész, a színház alapító tagja színészként kezdte pályafutását. („Az volt ám a gyöngyélet!“) Ambícióit azonban nem elégítette ki a színészi hivatás: rendező lett. („A rendező minden színész szerepét végigjátssza, de nem csak a színészét. Én erre vágytam.“) Huszonöt éven át volt a színház művészeti vezetője. (..Soha sem szerettem a funkciót. Azt hiszem, a művészeti vezetés a rendezői posztommal járt együtt.“) Munkáját nagyra értékelték a párt- és állami szervek: előbb Kiváló Munkáért kitüntetést kapott, majd Érdemes Művész lett. („Soha sem szerettem az ünneplést. Mindig zavarban vagyok, ha a munkámat értékelik... Az elismerés jólesik, de inkább afféle ráadásként, miután önmagámban már helyükre raktam a dolgokat.“) Két és fél évadon át megbízott igazgatója volt a Matesznak. („Van teve egy púpú, van kétpúpú - sőt több...“) Egy sajátos rendezői stílus megteremtése és sikeres művelése fűződik a nevéhez. („Én voltam a magyar klasszikusok és a vásári komédia ügyeletese a színházban - évtizedekén át.“) A következő évadban is két rendezése lesz, igaz: már nyugdíjasként. („Hacsak a próba helyett - tévedésből - nem megyek ki pecázni...“) Fazekas Imre érdemes művész szintén azok közé tartozik, akik ott bábáskodtak a színház bölcsőjénél. („Egy műhiba miatt engem nem sorolnak a színház alapitó tagjai közé, bár én annak tartom magamat.") Annak ellenére, hogy a karakterszínészek között tartjuk számon, testalkatánál fogva egy olyan típust képviselt, amelyért joggal irigykedtek a Mateszra a környező színházak. („Én Döbröginek és Falstaffnak születtem. A mai napig Dagi a becenevem. Csak a fiatalok hívnak Dagi bácsinak.“) Éveken át volt a színház pártalapszervezetének elnöke. („Én mindig hittel csináltam azt, amit felvállaltam.“) Tárdadalmi-politikai és művészeti munkája elismeréseképpen előbb a Kiváló Munkáért kitüntetés birtokosa lett, majd - a színház tagjai közül elsőként - megkapta az Érdemes Művész címet. („Sokan meglepődtek azon, hogy én lettem a színház első érdemes művésze, de kevesen tudják, hogy nekem ezt a címet már 1969-ben odaítélték, csak az akkori zűrzavaros időszakban nem lehettem ott az ünnepi aktuson...“) Jelenleg Shakespeare Coriolanusában látható a színpadon („...amelytől olyan nehéz megválni...“). Udvardy Anna - szép magyar neve ellenére - görög származású... („Kevesen tudják rólam, hogy a szivem-lelkem ma is csak Hellász kék egében tud igazán gyönyörködni.“) Budapesten végzett színiiskolát, („... amit a színház a mai napig nem méltányolt kellőképpen.“). A sors szeszélye folytán ezután Csehországba került. („Itt ért a hír, hogy Komáromban megalakul a Magyar Területi Színház. Nosza, fogtam magam és felcsaptam vándorkomédiásnak, mert úgy éreztem: minden munka közt ezt tudom csinálni a legjobban. “) Az évek során volt naiva és tragika, játszott szüzet és kurtizánt, azonosult nem egy mai asszony jellemével, és megelevenítette letűnt korok sok-sok drámájának személyiségét. („Én sohasem válogattam a szerepek között- pedig álmaim nekem is voltak. Úgy látszik, sorsommal megbékéltem — pedig a mai napig lázadok ellene.“) Munkásságáért — a többi között — elnyerte a kulturális minisztérium legmagasabb kitüntetését. („Én szeretem az ünnepeket... Bár lennének hosszabbak és gyakoribbak!“) Jelenleg Móricz Nem élhetek muzsikaszó nélkül című zenés játékában látható a színpadon (,,... ahol az egész életemet töltöttem“). Tóth László a színház bohémjai közé tartozott... („Az életet élni kell, nem beszélni róla!“) Ez az életfelfogása vezette a színház Idősebb és fiatalabb színészekről hoz, amelynek színpadán több életet is megélhetett - egyetlen élet folyamán. („A jóból sose elég - hát még ha jobb is van!“) Tartása és magatartása eredményezte, hogy rövid időn belül mindenki „Grófnak“ becézte a színházban... („...bár nem születtem grófnak, nem is akartam - pedig nem lett volna rossz!“) Ó is az utánozhatatlan karakterszínészek sorát gazdagította a Ma- teszban. Varázslatos alakításokat nyújtott a hösszerelmes szerepekben. („A színpad megfiatalítja az embert. Talán ezért ragaszkodom még ma is ennyire hozzá.“) Jelenleg Oldfich Danék Jelentés N. város sebészetéről című drámájában látható a színpadon. („Bárcsak megérhetném, hogy közönség elé léphessek az új színházban is!“) Gyurkovics Mihálynak megadatott az a ritka - és rendkívül szerencsés helyzet -, hogy három színház alapításánál bábáskodhatott. („Számomra soha nem létezett más - a színházon kívül. “) 1950-ben alapító tagja volt az Állami Faluszínház magyar tagozatának, 1952-ben a Magyar Területi Színháznak és 1970-ben a Matesz kassai (Kosice) Thália Színpadának. („A helyszínek változtak, de a lényeg sohasem: én mindig a színház tagja — és szerelmese - voltam.“) Kollégái Misinek, Misi bácsinak becézik. („Ha másként szólítanak, sohase tudom, hogy rólam van szó. Én Misinek születtem és Misiként halok is meg - majd... egyszer.“) Munkásságát magas állami kitüntetés is fémjelzi. („Oly korban éltem én, amikor nem osztogatták könnyen a kitüntetéseket - legalábbis számunkra. “) A legváltozatosabb szerepek egész sorát játszotta - viszonylag hosszú pályafutása alatt, („...pedig az utóbbi időben már az egészségi állapotommal is meg kell küzdenem, nemcsak a szereppel.“) Jelenleg Aldo Nicolaj Hárman a pádon című komédiájában látható a színpadon („...amíg bírom..."). Házi Tánya és Mikula Róbert a Matesz jövendő tagjai. Négy-öt évvel ezelőtt kezdték pályafutásukat - mindketten a Thália Színpad színészjelöltjeként. Tóth László Az áldozat című drámájában együtt is szerepeltek a színpadon: Kőműves Kelemen legfiatalabb kőműveseként, illefVe Kelemen feleségeként. Tányát a komáromi közönség is megismerhette: Blanka Jirásková Zűrzavar cimú családi komédiájában játszotta a lány szerepét. Most mindketten a Bratislavaí Színművészeti Főiskola színházi karának negyedikes színinövendékei. Diplomamunkájukat mindketten a Matesz komáromi társulatában abszolválják, az 1986/87-es évadban. Csehov Cseresznyéskertjében játszanak. Ezen kívül egy bolgár mesejátékban a gyermekközönségnek is bemutatkoznak. A színház - és reméljük a közönség is - sok szeretettel várja őket nemcsak ebben az évadban... Kovács Ildikó és Varga Szilvia letöltötte „inasévét“ a Mateszban, egyikük a komáromi, másikuk a kassai társulatban. Szeptembertől mindketten a színművészeti főiskola növendékei lesznek, de a színházzal továbbra sem szakad meg a kapcsolatuk. Mindkettőjüket visszavárják. KMECZKÓ MIHÁLY ÚJ BALETT A MOSZKVAI NAGY SZÍNHÁZBAN Timur és csapata a cime annak az űj balettnek, amelyet a Moszkvai Nagy Színház az idei évad végén bemutatott. Arkagyij Gaj- dar, a szovjet gyermekirodalom klasszikusa azonos című regényének motívumai alapján készült. A könyv, amely a harmincas évek gyermekeiről szól - önként segítettek az egyedülálló idős és beteg emberek, a sokgyermekes családok mindennapi gondjainak enyhítésében — azonnal népszerűvé vált a szovjet tanulók körében. Életre hívta az úgynevezett Timur-mozgalmat - ennek olyan gyermekek lettek a tagjai, akik a könyv hőseit akarták utánozni. Ez a mozgalom később az egész országban elterjedt, s idővel bővebb tartalomra tett szert (jelenleg sok száz gyermek és serdülő korú vesz részt benne). A Timur és csapata zenéjét Vlagyiszlav Agafonnyikov zeneszerző komponálta, a balett szövegkönyvének szerzője és rendező-koreográfusa Andrej Petrov, az előadás művészeti vezetője Jurij Grigorovics, a Nagy Szinház föbalettmestere. A kritika különösen nagyra értékelte a balett színpompás kiállítását, amely Valerij Le- ventalnak, a híres díszlettervezőnek a műve. A MOSZKVAI BOLSOJ VENDÉGJÁTÉKAI A Moszkvai Nagy Színház nagy-britanniai vendég- szereplésének műsorterve szerint a turné július 22-én Londonban kezdődött a Rettegett Iván című balettal, amelynek zenéjét Szergej Prokofjev szerezte. Azután bemutatták Alekszandr Glazunov Raymondáját, Bmitrij Sosztakovics Aranykorát és Aram Hacsaturjan Spartacusát. Manchesteri és birminghami vendégjátékuk után a szovjet művészek visszatérnek Nagy- Britannia fóvorásába, s augusztus 30-án ott lesz a búcsúfellépésük. Nagy-Britannia után franciaországi vendégszereplés következik. Ez szeptember 27-én Párizsban kezdődik az Aranykor bemutatásával. Azután a Ray- monda, Adam Giseleje (új feldolgozásban) és koncertműsor szerepel a programban. Franciaországból a Nagy Színház balett-társulata Hollandiába utazik, s november 10-ig marad ott. Ezeknek a vendégszerepléseknek a műsortervét a közeljövőben állapítják meg pontosan. Az 1986-1987-es évadban a Moszkvai Nagy Szinház operatársulata is vendégszerepei külföldön. Jövő májusban részt vesz a wiesbadeni operaművészeti fesztiválon, majd NDK-beli és magyarországi turnét terveznek. (APN) Az új balettben főként a Moszkvai Koreográfiái Iskola növendékei lépnek fel - csupán néhány vezető szerepet táncolnak a Nagy Színház fiatal művészei. A balett premierje a Kreml Kongresszusi Palotájának színpadán volt, amely a Nagy Színház második színpada. Az új előadást elsősorban a fiatal nézőknek szánták. Jiri Hubáé Régi jó zenekar cimú müvének színpadi változatát játssza a Moszkvai Kisszínház társulata. Az annak idején tévéjátékként sikert aratott történet a színpadon új dimenziókba kerül. Az öregdiák érettségi találkozója kapcsán nemcsak az érzelmi elsekélyedést vizsgálja a szerző, hanem megkísérli felkutatni a közösséget egykor összetartó erkölcsi erőt is, amely az évek múlásával elveszett. Képünkön a moszkvai előadás egyik jelenete. (ŐSTK-felvétel) Szovjet színházi hírek < ÚJ SZÚ 14 1986. Vili. 8.
