Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 4. szám
► ÚJ szú 15 1986.1. 24. Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllilillllllllllll Új fogalommal gyarapodott a nemzetközi politikai szótár: tavaly decemberben Banglades fővárosában, Dakkában megalakult a SAARC, vagyis a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szervezet. Tagjai: Banglades, Bhután, India, a Mal- div Köztársaság, Nepál, Pakisztán és Sri Lanka. Több mint öt évig tartó előkészítés után'sikerült tető alá hozni a szövetséget, amelyet már születése pillanatában számtalan jelzővel illettek, nevezték furcsának, szokatlannak, szegények szövetségének és így tovább. Igaz, talán nincs is még egy szövetség, melynek tagjai nagyságukat, politikai irányvonalukat tekintve ennyire különböznének, s az egymás közötti feszültségek - nem egy esetben konfliktusok is - élesek. Mi az, ami mégis összehozta őket? A SZÜKSÉG EREJE A fejlődő világ egyre súlyosabb gondjai a „heteket“ sem kerülték el, sőt.’.. Bang- ladest, Bhutánt, a Maldív-szigeteket és Nepált az ENSZ-statisztikák a legszegényebbek csoportjába sorolják és a másik három állam sem nevezhető gazdagnak. A nyolcvanas évek elején - a szervezet létrehozása gondolatát 1980-ban vetette fel Ziaur Rahman volt bangladesi államfő - a hét ország külkereskedelmi forgalma hozzávetőleg 40 milliárd dollárt tett ki, ebből az egymás közötti forgalom csak 2 milliárd volt. Vagyis külkereskedelmük döntő hányadát a fejlett kapitalista országokkal bonyolították le, s természetesen nagyobb volt a behozataluk mint a kivitelük. Mindez nagymértékben növelte eladósodottságukat. Az el nem kötelezett országok mozgalmának konferenciáin többször mutattak rá arra, hogy a fejlődők számára az egyik kivezető út a súlyos gazdasági helyzetből az egymással folytatott, a regionális kooperáció. A Dél-Dél együttműködés fejlesztéséről van itt szó, ez motiválta a SAARC létrejöttét is. Említettük a „hetek“ közötti mély politikai ellentéteket. Ennek tudható be, hogy a kezdeti elképzelések egy teljesen „politikamentes“ szervezetre vonatkoztak, amelyben az együttműködés kizárólag gazdasági-kereskedelmi jellegű lenne. A dakkai csúcsértekezleten elfogadott alapokmányban viszont már olyan kitételek szerepelnek - beledolgozták az ENSZ Alapokmányában is megtalálható elveket -, amelyeknek politikai színezetük van. ALAPVETŐ CÉLOK E dokumentum szerint a szövetség fő céljai közé tartozik a tagországokban élő csaknem egymilliárd ember életének javítása, Dél-Azsia gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének gyorsítása a kollektív önerőre való támaszkodás alapján. Leszögezi továbbá, hogy az együttműködés az egyenlőség, a területi integritás, a politikai függetlenség és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján valósul meg. Az újonnan megalakult szervezet nem sértheti a tagországok már érvényes két- és sokoldalú szerződéseit.A SAARC-érte- kezleten a döntéseket egyhangúlag kell meghozni, s figyelmet érdemlő megfogalmazás: a szövetségen belüli együttműködés megtárgyalása során nem adnak helyet a kétoldalú problémáknak és a vitás politikai kérdéseknek. A jövőben a szövetség külügyminiszteri tanácsa évente kétszer ül össze, s szintén rendszeresen, évente egyszer az országok legfelsőbb vezetői is találkoznak. Az alapokmány különböző szervezési intézkedéseket is taglal, például döntés született arról, hogy az elkövetkező időszakban felállítják a szövetség titkárságát is. A dakkai csúcsértekezleten tervbe vették több szakértői bizottság felállítását is, például a kábítószer- kereskedelem és a terrorizmus elleni közös fellépés lehetőségeinek vizsgálására, vagy a délázsiai nők helyzetének javítására. Külön csoport fogja majd elbírálni, hogy a „hetek“ miként léphetnek fel együttesen a fejlett tőkés országokkal folytatott tanácskozásokon és a nemzetközi fórumokon az égető gazdasági problémák megvitatásakor. A KÜLÖNBSÉGEK Nem kell különösebben magyarázni, hogy a 700 millió lakost számláló India és a kétszázezres Maldív Köztársaság sem gazdasági, sem pedig politikai szempontból nem lehetnek egy „súlycsoportban“. India az el nem kötelezett országok mozgalmában vezető szerepet tóit be, következetesen antiimperialista külpolitikát folytat, s hagyományosan jók a kapcsolatai a Szovjetunióval is. Nem véletlen az sem, hogy Radzsiv Gandhi első külföldi útja éppen Moszkvába vezetett. Ezzel homlokegyenest ellentétes a kb. 90 milliós Pakisztán irányvonala, amely a leg- messzebbmenően kiszolgálja az USA érdekeit. Washington milliárdokat áldoz az iszlamabadi rezsim támogatására, hiszen az iráni fordulat, a sah bukása óta Pakisztán lett az Egyesült Államok első számú szövetségese a térségben. Pakisztánban állomásoznak a Fehér Ház által támogatott afgán ellenforradalmi bandák. A nemzetközi összefüggések áttekintésekor a pakisztáni belpolitikai helyzet sem hagyható figyelmen kívül, az ugyanis, hogy egyre erősödnek a Ziaul Hakk diktátorrezsimjével szemben álló ellenzéki erők, amelyek demokratikus változásokat követelnek és Hakk távozását sürgetik. Ezen nem változtat az sem, hogy Hakk a tavaly februárban megrendezett választási komédiával - a „választásokon" a pártok indulását a tábornok- elnök megtiltotta, ezért a 11 ellenzéki pártot tömörítő Mozgalom a Demokrácia Helyreállításáért bojkottra szólította föl a lakosságot, s nem is eredménytelenül - további öt évre biztosítani szerette volna pozícióját. Valamint az sem, hogy Hakk a közelmúltban feloldotta a több mint nyolc évig érvényben lévő szükségállapotot. Évtizedes ellentétek feszülnek India és Pakisztán között, több háborút is vívtak egymással, s a határincidensek ugyancsak napirenden vannak. Pakisztán nemcsak az afgánellenes bandákat, hanem a központi indiai kormánnyal szemben álló szeparatista erőket is támogatja, amit Delhiben az indiai belügyekbe való beavatkozásnak tartanak. Az indiai vezetés a térségben feszültségszító tényezőnek tartja az iszlamabadi rezsim gyorsított ütemű fegyverkezését. Pakisztán az utóbbi öt évben több mint három milliárd dolláros gazdasági és katonai segélyt kapott Washingtontól, s ebből bőven tellett a nukleáris fegyver hordozására is alkalmas F-16-os amerikai repülőgépek vásárlására. Mindezen túlmenően gyakran szerepelnek a nemzetközi sajtóban hírek arról, hogy Pakisztán már megtette az előkészületeket a saját atomfegyver gyártására, az USA pedig Iszlámábádot is be akarja vonni az amerikai atomernyő alá. India és Srí Lanka viszonyát az utóbbiban kirobbant tamil-szinqaléz belviszály rontotta meg bizonyos mértékben (Indiában is élnek tamilok), bár Delhi mindig a politikai rendezést szorgalmazta. S végül: nem felhőtlenek India és Banglades kapcsolatai sem. MILYEN LESZ AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS? A felsorolt tények ismeretében senki sem merne jóslásokba bocsátkozni. Arról már inkább lehet szólni, hogy milyen lenne a jó. Amikor megállapítottuk, hogy a dakkai alapokmány már politikai színezetet is kapott, az csak az általános megfogalmazások síkján értendő. A konkrétabb politikai együttműködéshez a politikai álláspontok közeledésére lenne szükség, ez pedig egyelőre nagyon távolinak tűnik. Az érem másik oldala viszont az, hogy éppen az említett szembenállások leküzdése tenné szükségessé a politikai együttműködést, legalábbis enyhülést, e nélkül ugyanis nehezen képzelhető el a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok javítása, vagy a fejlett tőkésekkel szembeni közös fellépés. Annak a ténynek pedig, hogy a feszültségforrások felsorolásánál mindhárom esetben India is szerepelt, világpolitikai vetülete van. A delhi vezetés számos kérdésben a Szovjetunióhoz áll közel, míg a másik három ország kormánya inkább az USA-hoz. Ezért sem várható egyelőre olyan szintű politikai együttműködés a SAARC keretében, mint pl. a másik ázsiai szövetségben, a Délkeletázsiai Országok Szervezetében (ASEAN). AZ INDIAI-ÓCEÁN KÉRDÉSE Ez az a probléma, ahol a szovjet és az amerikai érdekek is ütköznek, s ezért az ebben a kérdésben tanúsított magatartás adhat nagyobb nemzetközi rangot a SAARC-nak. Az ENSZ Közgyűlése az el nem kötelezett országok javaslatára még 1971-ben nyilatkozatot fogadott el arról, hogy az Indiai-óceán legyen a béke övezete, s 48 ország részvételével bizottság is alakult, melynek feladata olyan nemzetközi konferencia előkészítése, amely kidolgozná az e térség békeövezetté nyilvánításáról szóló nemzetközi szerződést. Majd kilenc évvel ezelőtt, 1977-ben szovjet-amerikai tárgyalások is kezdődtek a katonai tevékenység csökkentéséről a térségben, a párbeszédet azonban Washington a negyedik forduló után (1978-ban) egyoldalúan megszakította. A Reagan-kormány hatalomra kerülése után az amerikai katonai készülődés az Indiai-óceán térségében hatalmas méreteket öltött, jelenleg az USA kb. harminc támaszpontot tart itt fenn. Ezek közül a legismertebb a Diego Garda szigetén (az óceán középpontján) kiépített univerzális támaszpont. Az óceán nyugati részén, tehát Kelet-Afrika, a Közel-Kelet, valamint Délnyugat-Azsia tizenkilenc országára terjesztette ki befolyási, vagy másképpen „létérdekeinek“ övezetét, s létrehozta az azonnal bevethető, negyedmillió főből álló úgynevezett gyorshadtestet. Centcom néven pedig központi parancsnokságot állított fel, melynek hatásköre kiterjed e térség országainak területére is. A támaszpontok között vannak, amelyeken állandóan ott tartózkoznak az amerikai csapatok, s vannak, amelyeknek használatát (tengeri és légi kikötők, üzemanyagraktárak) az USA szerződésileg biztosította magának. Az USA tovább akarja növelni jelenlétét az indiai-óceáni térség északi részén, vagyis a dél-ázsiai országokban, s éppen az említett három államban, amelyekkel Indiának nézeteltérései vannak. Vagyis Pakisztánban, továbbá Srí Lankán, bár ennek kormánya tagadta, de a hírek szerint Trincomale kikötője lenne az amerikai haditengerészet bázisa, valamint Bangladesben. Itt Chittagong kikötőjét bocsátanák az amerikai haderők rendelkezésére. Ezzel szemben India következetesen küzd azért, hogy az Indiai-óceán békeövezetté váljék, s eltávolítsák a térségből a nukleáris fegyvereket. E törekvésben teljes mértékben élvezi a Szovjetunió támogatását. Moszkvának ugyanis nem mindegy, hogy mi történik itt, hiszen az Indiai-óceánon cirkáló amerikai atomtengeralattjárók rakétái nagymértékben veszélyeztetik a Szovjetunió területét. Tehát India és a „hetek“ másik három tagja közti kétoldalú ellentétek nem vonatkoztathatók el az ellentéteknek eme szélesebb vetületétől sem. Ha viszont enyhülne közöttük a feszültség, s kialakulna a politikai együttműködés, akkor nem lenne szükség arra, hogy azok hárman Washingtonnál keressenek támogatást Indiával szemben. Mindez azonban latolgatás, az igazi választ a jövő adja meg arra, hogy milyen lesz a SAARC, s mennyire lesz életképes. MALINÁK ISTVÁN Büntetendő koraszülés? A pakisztáni szövetségi bíróság felmentette a vád alól azt a fiatal házaspárt, amelyiket korábban azért ítéltek el, mert az esküvőjüket követő hét és fél hónap múltán gyermekük született. Muhammad Salim és Zainab Bibi vádlottakat Kunjah körzet székhelyén a Hudood Rendelet 10. és 11. fejezetében foglaltak megsértése miatt vonták felelősségre. Zulfiqar Ali Khan, a bíróság elnöke háromévi szigorított börtönbüntetésre, 30 korbácsütésre, valamint fejenként ezer rúpia megfizetésére ítélte a házaspárt. A hivatalos indoklás utalt arra, hogy „a vádlottak előre megfontolt, tiltott szexuális kapcsolatot létesítettek, anélkül, hogy házasságot kötöttek volna“. A körülmények ismeretében, a bíróság rendelkezésére álló okiratok alapján a fenti kapcsolat még a vádlottak 1984. február 18-án megtartott esküvője előtt létrejött, mivel a házastársak leánygyermeke 1984. október 3- án született. A házassági szerződés szerint az esküvő napja február 18-án volt, Lubna Salim pedig október 3-án született. A bíróság elnöke ismertette azt a tényt, hogy a terhesség normális időtartama kilenc hónap és tíz nap A bíróság álláspontja szerint a Qa noon-Shahadat törvénykönyv 121 -es paragrafusának értelmében, a Bizonyítási Jog alapján (mivel a történteket semmilyen külső körülmény sem befolyásolta, - semmilyen jogellenes állapot nem állt fenn, ami a nyilvánvaló, kézzelfogható tények, a megszokott folyamat ellen szólt volna) a vádlottaknak kellett volna bizonyítaniuk, hogy az ellenük felhozott vádak hamisak, hogy szexuális kapcsolatuk csak az esküvő után kezdődött, hogy az újszülött valóban hét és fél hónapos korában látta meg a napvilágot. A bíróság alaposan tanulmányozva az ügyet, úgy határozott, hogy a vádlottak minden kétséget kizáróan még 1984. február 18-i házasságkötés előtt tiltott szexuális kapcsolatot létesítettek, valószínűleg már 1984. januárjában. Éppen ezért az ügyben mindkét vádlott bűnösnek találtatott Az ítélet ellen Zainab és Mohammed Salim fellebbezést nyújtottak be a szövetségi bíróságnál. Az első fokú ítélet elleni fellebbezési kérelmüknek a szövetségi bíróság helyt adott, s felmentette a vád alól a fiatal párt. (A DAWN c. pakisztáni liberális napilapból, a Magyarország alapján)
