Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 4. szám
oldalúan megalapozott tudományos-műszaki program, amely az iránytű szerepét töltheti be. Belső okok mellett külsők is közrejátszottak a nagyszabású program mielőbbi kidolgozásában. A világpiacokon tovább éleződött a konkurenciaharc és az utóbbi időben éppen a technikai-technológiai hátrányok miatt értékes piaci pozíciókat vesztettek el némely területeken a szocialista országok. A világ műszaki haladásának élvonalához való felzárkózás megteremti a lehetőséget a külpiaci pozíciók megőrzéséhez, esetleg bővítéséhez is. Lehetővé teszi, hogy a KGST-országok az eddigieknél jobban, hatékonyabban kapcsolódjanak be a nemzetközi munkamegosztásba. tani. Az elképzelések szerint 1995-ig a KGST-tagországok atomerómúvi kapacitása 100 ezer megawattra nő. A számítások szerint minden ezer megawattnyi atomerómúvi kapacitás több mint 2 millió tonnányi tüzelóanyag- egyenértéket takarít meg. A negyedik terület az új anyagok és technológiák felkutatása, illetve termelésbe állítása. A program külön is kiemeli a hosszú élettartamú, korrózióálló, tűzálló anyagok, kerámiák kifejlesztését, valamint a kohászat és a gépipar termelékenységét számottevően javító anyagok, félgyártmányok előállítását. Végül a KGST-országok a kutatás-fejlesztés fontos irányának tekintik a hosszútávú programban Iránytű az ezredfordulóig A múlt év decemberében fogadták el a KGST rendkívüli, 41. ülésszakán a tagállamok tudományos-műszaki fejlesztésének komplex programját az ezredfordulóig, amely jogosan magas műszaki követelményeket, feladatokat irányoz elő. Már a moszkvai ülésszakot megelőzően is több alkalommal egybecsengően megfogalmazódott: a következő években a kijelölt területeken nemcsak meg kell szüntetni a legfejlettebb technika kutatása, illetve alkalmazása területén meglevő lemaradást, hanem a legkorszerűbb tudományos-műszaki eredmények kidolgozásában és bevezetésében gondoskodni kell a lépéstartásról is. Nem téveszthető szem elől ugyanis az, hogy a dokumentum időhorizontja 2000-ig szól, de az ennek keretében kidolgozott technológiák, műszaki megoldások jóval az ezredfordulón túl is meghatározzák a termelés és a kibocsátott termékek műszaki színvonalát. KÜLSŐ ÉS BELSŐ ÉRDEKEK A komplex program kidolgozását, elfogadását nagy várakozás előzte meg. A tagországok már a gondolat felvetésekor - a KGST 1984-bcn tartott legfelsőbb szintű értekezletén történt ez - egyetértettek a program kidolgozásának szükségességével és az érdekek egybeesése nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a tervezettnél korábban sikerült végső formába önteni a három ötéves tervidőszakot átfogó megállapodást. (Az eredeti elképzelések szerint idén nyáron kellett volna megvitatni a soron következő ülésszaknak a tudományos-műszaki együttműködés tervezetét. Szovjet kezdeményezésre felgyorsult a kidolgozás üteme, s így alig másfél esztendővel a szocialista országok párt- és állami vezetőinek találkozója után már megkezdődhet a végrehajtás.) A KGST-országokban külső és belső okoknál fogva az utóbbi évekber a gazdaság növekedése lassult. így például a nyolcvanas években nemcsak a korábbi időszakhoz, de az előirányzatokhoz képest is mérsékeltebben nőtt a nemzeti jövedelem. Szerény eredmények születtek az anyag- és energiatakarékosságban, vontatottan haladt az országok közötti kétoldalú illetve sokoldalú szakosítás és kooperáció, s a legfejlettebb technikát képviselő területek alig 10-15 százalékban vesznek részt az ilyen megállapodásokra épülő árucserében. Nem véletlenül fogalmazódott meg tehát az igény a népgazdaságok - ezen belül is elsősorban az ipar - szerkezeti átalakítására. Az egyáltalán nem egyszerű munkához azonban a többi között hiányzott egy sokA tudományos-műszaki komplex program kidolgozásánál természetesen azt is figyelembe kellett venni, hogy az USA és egyes szövetségesei részéről - bizonyos kedvező jelek ellenére - folytatódik a szocialista országok elleni megkülönböztető politika. Ez fékezi, egyes esetekben pedig lehetetlenné teszi a tudományos-műszaki eredmények átadásának egyenjogú, egészséges rendjét. ÖT TERÜLET A KGST-tagországok a program keretében öt fő területre összpontosítják a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat. A népgazdaság elektronizálásán azt értjük, hogy széles körben be kell vezetni a számítógépek alkalmazását. E területeken az a cél, hogy a tervezés időszaka felére -harmadára csökkenjen és a felhasznált anyagok mennyisége 5-15 százalékkal mérséklődjék. A program készítői szerint a számítógépek alkalmazásával az irányító apparátus munkájának termelékenysége 2-3-szorosára nőhet. A következő kiemelt fejlesztési irány a rugalmas automatizált termelési rendszerek kidolgozása és termelésbe állítása. Ettől azt várják, hogy a munkatermelékenység, azokon a területeken, ahol az új rendszereket alkalmazzák 1,5—4-szeresére nő, az új termékek gyártásának bevezetésére fordított idő 40 százalékkal csökkenhet, s az energiaráfordítások 15 százalékkal mérsékelhetők. A harmadik kutatási-fejlesztési irány az atomenergetika. A következő tíz esztendőben a szűkösen rendelkezésre álló szénhidrogéneket atomerőmüvekben megtermelt villamosenergiával kell felvála biotechnológiát. Itt a cél az, hogy a biotechnológia alkalmazásával új élelmiszerforrásokat, új energiaforrásokat, hulladékmentes technológiákat dolgozzanak ki és vezessenek be. MEGOLDÁSRA VÁRÓ FELADATOK Más programokhoz képest a most elfogadott terv formáját tekintve újszerű abban, hogy az egyes tagországok nemzeti programjai alapján dolgozták ki, tehát már megindított vagy tervezett programokból tevődött össze. A KGST-országok ötéves nép- gazdasági terveikbe beépítik a vállalt kötelezettségeket és az új eredményeket a népgazdasági tervek koordinációja során figyelembe veszik. A megvalósításban a tagállamok elsősorban saját erejükkel, erőforrásaikkal számolnak. A szakemberek úgy ítélik meg, hogy a felvázolt feladatok megvalósításához megvannak, illetve megteremthetők a szükséges előfeltételek. Az alapkutatások megfelelően magas szintje, a korszerű technika és technológia néhány területen kész mintákkal szolgálhat. Például: világszínvonalon üzemelő atomerómúvi berendezéseket gyárinak - sokoldalú termelésszakosítási megállapodás alapján. A következő hetek, hónapok feladata a megfelelő eszközrendszer kidolgozása. Különböző egyezményekben tisztázódnak a kutatási és pénzügyi feltételek. Az egyes tagországok egy-egy téma kimunkálásában, megvalósításában, finanszírozásában lehetőségeik, hosszabb távra meghatározott fejlesztési elképzeléseik, érdekeltségük arányában vesznek részt. A program elfogadásakor nemegyszer elhangzott, hogy a KGST- országok tudományos-műszaki komplex programja nyitott jellegű. Ez azt jelenti, hogy időről-időre sor kerül a program felülvizsgálatára, korszerűsítésére és az új feladatokkal való kiegészítésére. Ez a biztosítéka annak, hogy a program megőrzi időszerűségét és mindenkor az élenjáró eredmények elérésére ösztönöz. (S. P.) A lengyel gazdaság dilemmái A lengyel gazdaság lassan gyógyítja sebeit a nyolcvanas évek elejei válság után. Érdemes emlékeztetni arra, hogy pl. 1981 -1982 között az árak körülbelül 150 százalékkal nőttek, a reálbérek, s a fogyasztás körülbelül 20 százalékkal csökkent. 1985-re 3-3,5 százalékos nemzetijövedelem-bövülést irányoztunk elő. Az első kilenc hónap adataiból azonban kitűnik, hogy a nemzeti jövedelem a legjobb esetben is csak 2 százalékkal nőtt, így kb 1-1,5 százalékkal alatta maradt a tervnek. A tervezettnél mérsékeltebb nemzetijövedelemnövekedés mindenekelőtt az ipari termelés lassulásával függ össze. Január-szeptember között kb. 2-2,5 százalékkal emelkedett az előirányzott 4—4,5 százalékkal szemben. (1983. évben 6,4 százalékot nőtt, majd 1984-ben ,3 százalékot). A ,,Zycie Gospodarcze“ gazdasági hetilapban közölt vélemények szerint a fő ok a termelés alacsony hatékonysága. Nem javult megfelelően a termékek minősége, s változatlanul magas az anyagok és az energia felhasználása. Ez a többi között arra is utal, hogy eddig a gazdasági reform Lengyelországban nem eléggé kényszerítette ki a hatékonyság javulását. Az 1986. évi tervben a nemzeti jövedelem 3,1-3,6 százalékos növekedését irányozták elő. Az import bővítésének korlátozott lehetőségeit figyelembe véve ilyen mértékű fejlődés egyetlen útja a gazdálkodás hatékonyságának javítása - a termelés költségeinek csökkentése és a termék minőségjavítása - lehet. Az 1986. évi terv tervezetében és az 1986-90. évekre szóló ötéves tervben is fő helyet foglal el a távlati kiegyensúlyozott növekedés követelménye. Az 1985. közepén 27,4 milliárd dollárnyi eladósodás megkívánja a sufficites külkereskedelmi mérleget. Az exporttöblet 1981-1984 között egy-másfél miliárd dollár volt évente. Az idén is várhatóan másfél milliárd dollár lesz az aktívum. Ugyanakkor a szocialista országokkal való forgalomban a behozatal meghaladja a kivitelt, a Szovjetunióval való kereskedelemben például kb. 0,5 milliárd rubellel. Az 1986-1990- es időszakra évente 2 milliárd dollár aktívumot tervezünk. Ugyanakkor a szocialista országokkal a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb forgalomra törekszünk. MAREK MISIAK, Varsó A sajtolóberendezéseket gyártó voronyezsi üzem szorosan együttműködik a KGST-országok partnervállalataival. Eddig Idén 30 különféle típusú aggregátort szállítottak már külföldre. A voronyezsi üzem termelési csarnokait az egyes szocialista országok cégei által szállított berendezésekkel szerelték fel. Az üzemben most műszaki korszerűsítés folyik, melynek célja rugalmas termelési rendszerek bevezetése. A rekonstrukcióhoz nagy segítséget nyújtanak a tagállamok egyes berendezések szállításával. Felvételünkön a plzehi ék oda Művekben szovjet megrendelésre gyártott automatikus gépsor látható, ennek üzembe helyezése után a munkatermelékenység 50 százalékkal emelkedik. (ŐSTK-felvétel) Változások előtt a bolgár mezőgazdaság Az elmúlt ötéves tervidőszakban (1976-1980) a bolgár mezőgazdaság a nemzeti jövedelemhez évi átlagban mintegy 18 százalékkal járult hozzá, 1981-ben több mint 20 százalékkal - 1984-ben azonban már csak 15,5 százalékkal. A számottevő mérséklődés mindenekelőtt a tartósan kedvezőtlen időjárással, illete a gazdálkodás gondjaival függ össze. Mennyiségi mutatók alapján nemzetközileg is figyelemre méltó eredményei vannak a bolgár mezőgazdaságnak: az egy főre jutó dohánytermelésben a világon a második, az alma- és napraforgótermelésben pedig az ötödik helyet foglalja el. Az ágazat meghatározó szerepet játszik az ország külkereskedelmi és fizetési mérlegében: mintegy 25 százalékkal részesedik az exportban. A 7. ötéves tervidőszakban nem sikerült megvalósítani a fontosabb gazdasági előirányzatokat, a mezőgazdsági termelés a tervezett évi átlagos 2,7 százalék helyett szerényebb mértékben nőtt. Ezért gondok keletkeztek mind a belföldi piacon, mint az ország külkereskedelmi és fizetési mérlegében. Ugyanakkor ebben az időszakban kedvezőtlen világpiaci, világgazdasági hatások is érték a bolgár mezőgazdaságot. Az élelmiszerek exportárai jelentősen csökkentek, a piac beszűkült. Különösen bizonytalanná vált a bolgár húsexport szempontjából fontos iraki, iráni, líbiai és szíriai piac. Egyes arab országok fizetési késedelmei miatt csökkentek a dollárbevételek, miközben az import mezőgazdasági gépek, vegyi anyagok árai nőttek. Gondot jelentett, hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt'a mennyiségi hozamfajták domináltak. A nyolcadik ötéves tervidőszak központi gazdaságpolitikai célkitűzése a továbbra is viszonylag dinamikus növekedés mellett az egyensúly helyreállítása lett. A terv igen magas, évi átlagban 3,7-4,1 százalékos mezőgazdasági termelésnövekedéssel számol. Lényeges változásokat határoztak el az agrárszektor irányítási "rendszerében is. Ennek központi gondolata a „gazda-szemlélet", a gazdálkodó önállóság és a felelősség növelése a központi irányítás egyidejű erősítése mellett. 1982-től az önelszámolás alapegységei egyre inkább az agráripari komplexumok szervezeti keretein belül újonnan kialakított specializálódott brigádok lettek. Egy-egy brigád átlagosan mintegy 3 ezer hektár földterületen gazdálkodik. A brigádok többsége már ma is önálló bankszámlával rendelkezik, egy sor gazdálkodási kérdésben döntenek. A brigádok között, valamint a brigádok és az agráripari egyesülés közti kapcsolat egyre inkább áruszerzódéses kapcsolattá alakul. A korábbiaktól eltérően, ahol a termelőtevékenység jellege megengedi, ösztönözték és ösztönzik a komplex csoportok helyett a szakosított egységek kialakítását. Ily módon a végeredményre orientált tevékenységtől függően vannak 10-20 esetenként 100-fós csoportok is. Az agráripari komplexumok feladata maradt a gépellátás, a gépjavítás, bizonyos szolgáltatások (pl. repülőgépes műtrágyázás) és a központi anyaggazdálkodás körébe tartozó anyagok biztosítása, valamint a brigádok - szerződésben rögzített - termelésének értékesítése is. Meghatározó szerepük van a brigádok termelési terveinek kialakításában. Ugyanakkor - párhuzamosan - léteznek olyan agrár-ipari komplexumok is, amelyek brigádjaikat puszta technikai egységként, műhelyként kezelik, s azokat a hagyományosan „kézi vezérléssel“ irányítják. Naponta a termelőegységek valamennyi paraméterét a központba kérik, s ott korszerű számítógépes feldolgozás után meghatározzák a napi tennivalókat. Kétarcúság jellemzi a mezőgazdaság árrendszerét is. 1980-ban az új közgazdasági szemlélet bevezetésekor a világpiaci árelv alkalmazása mellett döntöttek. A belföldön felhasznált agrártermékek árát az eladó és a vevő szerződéses megállapodása alapján alakították ki. A termelékenységi problémák miatt azonban a világpiaci árak következetes alkalmazása nagymértékben rontotta a termelők jövedelmezőségét, akik ezért számottevően csökkentették a termelést. Gazdaságtalanná vált a többi között a dohány, a zöldség, a gyümölcs, a húsfélék előállítása. Két év tapasztalata alapján 1983-tól a 25 legfontosabb mezőgazdasági termékre először exportprémiumot vezettek be, majd visszatértek a régi, önköltség-típusú árelv alkalmazására, amely a belső ráfordításokból indult ki. Az exportprémiumok, a különböző támogatások induláskor már 400 millió leva többletkiadást jelentettek a költségvetésnek. Azóta ez az összeg - a világpiaci csökkenés miatt valószínűleg számottevően nőtt. A bolgár gazdaságirányítás 1986-ban jelentős termelői-felvásárlási árreformot tart szükségesnek. Az irányítási rendszer kétarcúságát támasztja alá a mezőgazdaságban alkalmazott árformák sokasága is. Az „új közgazdasági szemléletnek“ a fix árak viszonylag szűk köre felelne meg. A gyakorlat ma ugyanakkor az, hogy a mezőgazdasági termékek kb. 2/3-a a rögzített ár, s csak kb. 15-20 százaléka tartozik a szabad árformába, ezek mellett legalább még féltucat árforma létezik. Minden árváltozást az árhatóságnál kell bejelenteni, s ha az egy hónapon belül nem emel kifogást, úgy életbe léphet a változás. (F. M.)
