Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 1. szám
Dr. Malica Eduárd, miután egy évvel ezelőtt Ekecs (Okoő) körzeti orvosa lett, fiatalos lendülettel gyűrkőzött neki a feladatoknak. Tennivalója volt bőven, hiszen a Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) járás legnépesebb körzete több mint 3800 lakosának gondját, baját kell orvosolnia. Amikor délidőben az utolsó beteg is elhagyta a rendelőt, s a doktor elvégezte a nem kedvelt, ám kötelező adminisztrálást, munkájáról, életéről Így vallott: — Egyetemista koromban, no meg azután is, kardiológus szerettem volna lenni. De ez valahogy mégsem jött össze... Most már nem is bánom. Sőt, ki is élhetem ezt a szenvedélyemet, hiszen rendelőmben - a szövetkezet jóvoltából - van egy megbízható EKG-készülék is. Szívügyem rendszeresen ellenőrizni szívpanaszos betegeimet. És, persze, élvezem a körzeti orvos státuszát, azt, hogy sok szakorvosi problémát egyedül oldok meg. A miértemre azonnal válaszol: - Azért, hogy a betegnek ne kelljen a székhelyre utaznia. No meg azután, ki szeret orvoshoz járni, még ha tudja is, hogy ez szükséges, várakozni nemcsak a rendelők előtt, hanem a buszra, a vonatra is?! - mondta, majd arról a majdnem ötszáz lakosról is szót ejtett, akik a szomszédos településekről járnak az ekecsi rendelőbe. Matica doktor a rendelőintézet vezető orvosaként megmutatta a kollégák - a gyermekorvos és a fogorvos - munkahelyét.- A rendelők méretei megfelelők, ám a várótermeknek nevezett előszobák gondot jelentenek orvosnak, betegnek egyaránt. Ha ketten, hárman várakoznak, az érkezőknek vagy el kell menniük, vagy kint kell várakozniuk. Ez az egyik rossz. A másik az, hogy fennáll a fertőzés veszélye, hiszen a nyári hónapokban vagy ötvenen, telente hetven- nyolcvanan is meafordulnak a rendelőben. A beszélgetést halk kopogás zavarja meg. Vihota észter egészségügyi nővér beszél a látogatóval ,- majd meg sem kell szólalnia, s az orvos máris índuí. Beteghez hívják. A nővértől tudom meg, hogy „főnöke“ a Vöröskereszt helyi szervezetének lelkes elnöke, hogy a körzetben kétezerre tehető a vöröskeresztesek száma, hogy az orvosi témájú szakelőadásokat előszeretettel látogatja a lakosság.- Legnagyobb gondunk a véradók toborzása - mondja őszintén. - A tavaszi, illetve az őszi munkák idején az emberek nem veszíthetnek egy napot sem, s ha ilyenkorra tűzik ki a véradás napját, bajban vagyunk. Mi itt megbecsüljük önkéntes véradóinkat, azzal jutalmazzuk őket, hogy szükség esetén soronkívül részesülnek kezelésben. Készségesen beszámolt arról is, hogy a doktor gyakran látogat el a mezőgazdasági üzemekbe, ahol ellenőrzi a biztonsági előírások megtartását és nagy figyelmet fordít a veszélyes munkahelyeken dolgozókra. Erre azért is szükség van, mert az itt dolgozók felénél a vizsgálat már kimutatta a károsodást.- Hol is hagytuk abba? - kérdezi már az ajtóban Matica doktor, miközben röviden beszámolt a látogatás eredményéről. - Epebántalmak - búcsú után gyakran van szükség beavatkozásra. Ennek kapcsán került szóba a beteg és az orvos viszonya. - Gyakran csupán azáltal, hogy meghallgatom a beteg tényleges vagy vélt panaszait, gondjait, máris javul az állapota. - Ez így igaz - szólt közbe Eszter nővér. - Matica doktor türelme határtalan. Talán ezért is szeretik betegei. - Vallom - folytatta gyorsan az orvos -, hogy a pszichoterápiás kezelés, mert hiszen erről van szó, megfelel alkatomnak, jellememnek. A jó szó, a biztatás gyakran több a legjobb orvosságnál. Vágyai felől faggatom és ő az új rendelőintézetről beszél. - A következő ötéves tervidőszakban felépül az új, korszerű, kényelmes, tágas és világos rendelőintézet. Gyakran elképzelem, hogy leendő betegeimnek mennyivel többet nyújthatok majd én is. Beszélgetőtársam nem hallgatta el a felmerülő nehézségeket sem. Azt, hogy ekkora körzetben jelenleg - hosszantartó betegség miatt - nincs geriátriai nővér, akinek vagy ezer idős lakost kellene ellátia. S így az orvos felkeresi és ellátja azokat, akik már nem tudnak a rendelőbe menni, illetve nincs hozzátartozójuk, aki oda kísérné őket. Bosz- szantja az is, hogy a járásban körülményes a beteg kórházi elhelyezése, hiszen köztudott, a dunaszerdahelyi kórház ágykapacitása nem elegendő. Szóba kerültek a hétköznapok sikerélményei is. Amikor pontosan diagnosztáit és ezt szakorvos kollégája is visszajelezte, amikor gyors beavatkozással életet mentett, vagy amikor az általa ajánlott gyógymód, gyógyszer segített. És szólt a bánatot, fáradtásot feledtető kikapcsolódásról, a zenélésről éppúgy, mint a tanulással töltött estékről vagy a sportolás, olvasás szeretetéről.- Úgy érzem, az eltelt egy esztendő elég volt ahhoz, hogy megismerjem a körzetembe tartozókat s ők is engem. Sokrétű, érdekes munkát végezhetek, ezért szívesen vállalom a többletmunkát. S ma már kijelenthetem, hogy ez a munkám is a szívügyem... PÉTERFI SZONYA K ati néni öreg már, a nyolcvanadik évét tapossa. Mégpedig posztócipőben, fűzősben. A fűzővel ugyanis szabályozni tudja dagadt lábán a cipő bőségét. Szomszédasszonyunk volt. Huszonöt éve minden évben I - már csak a sírokhoz járok haza a falumba - meglátogatom. Mindig szeretettel fogad. Kitartó a szeretete. Nemcsak mi, mások is szeretik. Be-be- járnak hozzá, felmossák ; a konyháját, bevásárolnak neki. Volna, ki megvegye az új posztócipőt is, de hát ott nem lehet kapni. így engem kért meg:- Esztikém, ott több bolt van. Vegyél nekem posztócipőt, fűzőset, mert csak ebben tudok járni.- Hányasat?- Hatosat. APOSZTÓCfPÓ- Ilyen nagyot?-gondoltam, | hiszen ő maga olyan kicsike, i a váltamig sem ér. Már másnap megláttam i a legelső cipőboltban a fűzős posztócipőt. Úgy látszik, itt nem gond.-Csak ötös van. Cipzáras- ban van nagyobb. Nem baj, ha itt van ötös, másutt lesz hatos. Mindennap megnézem egy-két helyen. Ne csalódjon bennem! S megkezdődik a cipővadászat. Mindennap más útvonalon megyek haza. Három-négy cipöboltot is útba ejtek.- Hatos nincs. Fűzős nem is volt.-ötös van. Cipzárasban van hatos.- A jövő héten kapunk árut. - Mi nem tartunk, de nézze meg bazárban!- Csak nagy számok vannak. Nem adom fel. A második héten már az ismerősök is segítenek. Feltérképezzük a várost, közösen határozzuk meg a napi útvonalamat. Sót, az egyik ifjúsági áruházban lát is a kolléganőm a hatosok közt fűzőset. Rohanok oda. Hatos volt, fűzős, de fent nagyon keI mény, széles bőrszegéllyel. Ez nem lesz jó, törné a dagadt lábát. Keresem tovább. Makacs leszek és kitartó. Már nem is bosszant a sikertelenség. S míg körülöttem mindenki náthás, nekem a délutáni séták jót tesznek. Pedig már a hó is hull, s a csizmám átázik a latyakban. Végre! A cipőáruház első emeletén a hatosak között, egy pár. Fűzős! Pontosan olyan, amilyet a lábán láttam kopottan.- Nézze már meg kérem, hogy hatos-e!- Igen, hatos. A pénztárhoz; fizetek, viszem. Talán még ma elmegy. Hogy fog örülni. Lesz cipője, olyan, amilyet akart, úgy örülök, mint a hadvezér, ha csatát nyer. Nem számít az átázott kabát, a beázott csizma. Nem is fázom. A postaládában egy lap. „Eszterként! Nekem csak az ötös cipő jó, a hatosban elesek. Nem is tudom, miért mondtam hatost?“ Még csak négy óra. Visszamegyek, kicserélem.- ötösben csak cipzáras.- Azt nem tudja felhúzni. Akkor adják vissza az árát!- Csak a boltvezető teheti.- Hol van? Emeletre, férfiosztályra, raktárba, irodába. De hogy magyarázzam meg?- A nagymama nyolcvanéves... Egy órája vettem, de igen nagy... Elesik benne. A főnök jó ember. Már adja is vissza a 66 koronát. Ez rendben, de cipó nincs. Hol is volt még fűzős ötösben? Gyorsan, míg be nem zárnak! Már mindenütt csak cipzáras van ebben a számban. Másnap megírom Kati néninek. Délután újabb levél. Zsuzsi nénitől, a másik szomszéd- asszonytól. „‘Tudom, hogy Katinak is keresel posztócipőt, légy szíves nekem is venni egy pár fűzőset, hatosban...“ Reménykedem: tegnap vittem vissza egy párat.- Még aznap elvitték - tárja szét karjait az eladó. Kezdem elölről. '- Posztócipő, fűzős, ötös vagy hatos...- Csak cipzáras...- Fűzős posztócipő...- Három és felesben... LELKES ESZTER Kiérdemelték a példás címet ÚJ szú 9 1986. I. 4. A határőrségre jellemző kép fogad. Kihaltak a folyosók, a szálláskörlet csendjét csak időnként a. váltásra induló járőrök verik fel. Kamii Öelka közlegény, a század ügyeletese ellenőrzi az indulókat, aztán körülnéz az udvaron, hogy mit csinálnak a gépjárművezetők, gyakorlatoznak-e a kutyavezetők. Pavel Mikloéoviő, az egység parancsnoka elégedetten jegyzi meg:- A körletben uralkodó csend nem jelent tétlenséget, hanem azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. A határőrök egy része szolgálatot teljesít, a másik foglalkozáson vesz részt, a harmadik pedig alszik. Ám ha megszólal a riasztó berendezés, percek alatt mindenki a helyén van, hogy teljesítse az ilyen esetben reá háruló feladatot. Helytállásukat, jó munkájukat mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a nyolcvanas években tavaly negyedszer nyerték el a példás egység címet. A segédhatárőrök segítségével százszázalékos biztonsággal őrzik az államhatár reájuk bízott szakaszát.- Mindez a jó, kollektív munka eredménye - folytatja a parancsnok. - Szívesen gondolok vissza azokra a katonákra, akik ma már tartalékosok, de nagymértékben öregbítették az egység jó hímevét. Ján Cipka hat, Makacs Géza két határsértöt tartóztatott fel. Fényképük ott látható az egység emlékszobájában. Peter Broz őrvezető, a SZISZ- alapszervezet elnöke nyit be a parancsnoki szobába. Szívesen beszél életükről.- Nemcsak a politikai és a harci kiképzésben érünk el figyelemre méltó eredményeket, hanem a szakköri tevékenységben is - mondja. - A határőrség ifjúsági alkotó versenyébe is bekapcsolódunk. A határőr olimpiászon, amelyen egy járőrünk vett részt - Jozef Fecko és Lencso Sándor közlegények - az országos fordulóban a 3. helyet szereztük meg.- Úgy élünk itt mint egy nagy család. Közösek az örömeink, a gondjaink - viszi tovább a szót Matus Ernő határőr. - Ha kell, helyettesítjük egymást a szolgálatban. Együtt fogyasztjuk el az otthonról kapott finomságokat. Nem azért mintha Stanislav Sev- őík úrvezető főszakács és társai nem jól főznének, hanem mert az otthoni ízeket semmi sem pótolhatja. Egyébként az étterem egyik sarkában mindig talál ennivalót az, aki megéhezik. Az egység katonái maguk is • Kamii Öelka igyekeznek a közös asztalra valamit letenni. Az ételhulladékból évente tizenkét sertést hizlalnak, így havonta egyszer sertést vágnak. Gyümölcsös kertjük van, évente két tonnányi szilvát értékesítenek, s általában nyolc mázsa alma kerül a katonák asztalára. Szabadidejükben etetik az állatokat, gondozzák a fákat. Segítenek a közeli település fejlesztésében is.-A kiképzési évben több mint ezerhatszáz liter üzemanyagot takarítottak meg a gépkocsivezetőink, ami elsősorban is Radek Zatoéil közlegény érdeme - vélekedik a parancsnok. - Ó felel a jármüvek műszaki állapotáért, a gépkocsivezetőkért. Hogy hogyan csinálja, magam sem tudom. Az egységnél a nap bármelyik órájában minden jármű üzemképes.- Lakatos a szakmám, de még a bevonulás előtt letettem a szak- érettségit - mondja magáról Radek Zatoőil. - Mindig érdekelt a motor. S mivel az egységnél nekem is megvan a magam járműve, javítására, ellenőrzésére csak a szabadidőmben érek rá. Nálunk még a szakács is szolgálatba jár, így én sem vagyok kivétel. Ez a zidlohovicei fiú tagja a pártalapszervezet vezetőségének, a SZISZ-szervezetben pedig az elnöki tisztséget látja el. Halk szavú, de ha a szolgálat megkívánja, nem enged a negyven- nyolcból. A második karácsonyt töltötte az egységnél. Mint példás határőrt megillette volna a szabadság, de ő azt mondta, hadd menjenek haza a nősek.- Jó kapcsolatot sikerült kialakítani a polgári lakossággal - állítja Kamii Öelka, a század agitátora. - Eljárnak közénk a pionírok, de írók és színészek is. A közelmúltban járt itt Ludovít Feldek író és Lubo Pavlovié színművész. A be• Radek Zatoéil (A szerző felvételei) szélgetések során segítenek a fiúknak az alkotóversenyekre való felkészülésben is. Hogy mikor jut idejük a sportolásra, nehéz megmondani, a magasabb egység parancsnokságán mégis azt mondják róluk, hogy itt a legjobb a katonák fizikai erőnléte. Nyáron a labdát kergetik, télen asztali teniszben mérhetik össze erejüket és rendszeresen tartanak terepfutó versenyt. A legjobbak neve felkerül a faliújságra.- Méltó keretek közt töltöttük az ünnepeket - hangsúlyozza a SZISZ alapszervezet elnöke - Karácsony estén halleves, rántott ponty és krumplisaláta volt a vacsora. Itt voltak velünk a tisz- a vacsora. Itt voltak velünk a tisztek és a kisváros nemzeti bizottságának képviselői is, akiktől ajándékcsomagokat kaptunk a karácsonyfa alá. Szilveszterkor sült liba és kacsa szerepelt az étlapon. Igyekeztünk egymást úgy váltani a szolgálatban, hogy az éjfélig nyúló közös vacsorán mindenki részt vehessen. Senki sem szomorodott, ültünk, énekeltünk, de bármelyik percben a helyünkön lettünk volna, ha riasztják az egységet. Esteledik, amikor búcsút veszek ettől a példás határőregység- töl, amelyben szlovák, cseh és magyar nemzetiségű fiúk együtt vigyáznak az államhatár biztonságára, mindnyájunk nyugalmára. Szigorúak önmagukhoz, egymáshoz, mégis összetartanak mint egy nagy család. Nem rejtik véka alá, hogy a példás címet az idén is meg akarják védeni. NÉMETH JÁNOS • Peter Broz
