Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 1. szám

• A CSEHSZLOVÁK teher­gépkocsik jelenleg a világ negyven országában közleked­nek. Legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió, amely főleg Tatra és Avia típusokat, Liaz típusú von­tatókat vásárol. A csehszlovák te­hergépkocsik megbízhatóan mű­ködnek az Északi sarkkörön túli területeken és a Kaszpi-tenger mentén egyaránt. Az éghajlati és földrajzi viszonyoknak megfelelő­en speciális változatban készítik el azokat a darabokat, amelyeket szélsőséges természeti feltételek közepette használnak. A teherau­tókat szállító Motokov külkereske­delmi vállalat már 1985. szeptem­ber 30-án teljesítette a Szovjetuni­óba irányuló export tavalyi fel­adtait. • A LODZI FALMED egész­ségügyi berendezéseket gyártó vállalat Lengyelországban a mű­vese egyedüli előállítója lesz. Az utóbbi hetekben tesztelték Cseh­szlovákiából, a Szovjetunióból és az NDK-ból érkezett szakemberek a lengyel üzem szakemberei által tervezett teljesen automatizált be­rendezést és úgy értékelték, hogy az megfelel a csúcsszintú egész­ségügyi technika követelményei­nek. A lodzi üzemben már tavaly­előtt megkezdték az új, korszerű termelőcsarnok építését, amely­ben idén megkezdik a múvesék előállítását. Azt tervezik, hogy idén 100 darabot állítanak elő, jövőre 150-et és a további évek­ben 250 darabra növelik az előállí­tott darabok számát. MAGASABB MÉRCE új esztendő beköszöntésével minden or­szágra új feladatok várnak. így van ez a Szovjetunió esetében is, azzal a különbséggel, hogy 1986 rendkívül jelentős: induló éve lesz az új ötéves tervnek, annak az időszaknak, amelyben a februári pártkongresszus elé kerülő dokumentu­mok szerint minőségi fordulatot kell elérni a szovjet társadalomban. Eképpen tehát tükrözik a párt - és gazdasági vezetés által kidolgozott ütemgyorsítás koncepcióját, sajátos változást jelezve a fejlesztési elképzelésekben. Ilyen szempontból egyáltalán nem volt mindegy, hogy milyen a kiinduló bázis, vagyis, hogy miként zárult a tavalyi év. Az 1985-ös esztendő kétségtele­nül rosszul kezdődött, amelyet nemcsak az igen szigorú tél rovására írnak. Az SZKP KB tavaszi tanácskozása, a márciusi rendkívüli, majd: az új koncepciót meghirdető áprilisi plénumát követően azonban felgyorsultak a gazdasági és társadalmi folyamatok, érzékelhetően nőtt a munka tempója, javult szervezettsége. Ennek eredményeként a nemzeti jövedelem mintegy 3,5 százalékkal, az ipari termelés 3,9 százalékkal a társadalmi munka­termelékenység 3,7 százalékkal emelkedett tavaly. Valamelyest javult a mezőgazdaság teljesítménye, 2,1 milliárd rubellel nagyobb a bruttó termelési érték a tavalyinál. Nőtt a lakosság reáljövedelme és a havi átlagkeresete, javult a hús- és tejellátás, felépült 113 millió négyzetméternyi lakás. Jóllehet egészé­ben kedvezően alakult a gazdasági fejlődés, több ágazata azonban elmaradt a céltól és ezeket kemé­nyen bírálták a szovjet parlament decemberben megtartott ülésszakán. így például a kőolajkiterme­lést, a vegyipart, a könnyűipart, a gyümölcs- és zöldségtermesztést. Az ülésszak vitájában felszóla­lók arra figyelmeztettek, hogy mindebből le kell vonni a következtetéseket, mert csak így lehet maradéktalanul teljesíteni az idei évre szóló tervfel­adatokat. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy csupán a kijelölt út kezdetén tart az ország. Az 1986-os évre kitűzött feladatokat és célokat feszítettnek jellemezte, de egyben hozzáfűzte, hogy ezek reálisak, teljesíthe­tőek. A hosszú távú, ezredfordulóig körvonalazott fej­lesztési elképzelésekből fakadóan már az új ötéves tervidőszak első évének, tehát az 1986-os eszten­dőnek is több sajátossága van. Először: a korábbi rossz következményekkel járó gyakorlat az volt, hogy az ötéves tervek induló éveire általában alacsonyabb mutatókat jelöltek meg és a növekedés javát a későbbi évekre tervez­ték. Ez egyfajta rohammunkát eredményezett. Most szakítottak ezzel a gyakorlattal és a meghatározott célok megvalósítása a feszített tempó fokozatos növelését, s így az ötéves tervfeladatok teljesítését teszi lehetővé. Néhány adat: a nemzeti jövedelem 3,8 százalékkal, az ipari termelés 4,3 százalékkal nő. (Az előző ötéves átlag 3,2-illetve 3,7 százalék volt.) A munkatermelékenység 3,8 százalékkal emelkedik, az iparban pedig 4,1 százalékkal. Másodszor: a terv maximálisan figyelembe veszi a műszaki-tudományos haladás meggyorsítását. Első ízben foglaltak a tervbe ilyen jellegű, a haté­konyságot kifejező mutatókat. A termelőalapok fel­újítása gyorsul, rekonstrukciókra a termelőberuhá­zás 40 százalékát szánják. Kiemelt szerephez jut a gépipar, 6,6 százalékkal növeli termelését, s gyors ütemben fejlődik a számítástechnika, elek­tronika, műszeripar, a robotika, az új típusú anyagok gyártása. Ezzel párhuzamosan meggyorsítják az elavult termékek gyártásának a megszüntetését. Úgy tervezik, hogy a műszaki korszerűsítés több mint 800 ezer munkahelyet szabadít fel. Harmadszor: az intenzív gazdálkodási módsze­rek gyakorlati megvalósításának felgyorsítása, amely összefügg az extenzív tényezők kimerülésé­vel. Az idei terv szorosan kötődik a forrástakarékos­sághoz. A nemzeti jövedelem növekedését 97 szá­zalékban a munkatermelékenység növekedésével kívánják fedezni, miközben a fajlagos fém- és energiafelhasználás 2,7 illetve 3 százalékkal csök­kenne. Külön kell szólni a fűtőanyag- és energiabá­zisról. Jelentős beruházási eszközöket kap, de így is például idén 616,7 millió tonna kőolaj kitermelése a cél, ami sokkal kevesebb a tavalyinál. Gyors ütemben növekszik viszont a földgázkitermelés, 672 milliárd köbmétert terveznek, s bővül az atom­energia részaránya a villamosenergia-temelésben. A szándékokat jól érzékelteti, hogy a fütőanyag- energia-szükségletek növekedését felében a meg­takarításokból kell fedezni. Negyedszer: a gazdálkodás új módszereinek széles körű elterjesztése, ezzel összefüggésben január 1 -töl az ipari termelés több mint feiét az új feltételek között, nagyobb önállósággal dolgozó vállalatok adják majd. Ötödször: nagy hangsúlyt kapott a lakosság szociális és fogyasztási igényeinek a fokozottabb kielégítése. A mezógzadaságnak 4,4 százalékkal kell növelnie termelését, erre idén a tavalyinál többet, összesen 58,7 milliárd rubelt kap, s kiemelt feladat a gabonatermesztés, a hús-, tej és zöldség- termelés növelése. Húsból 17,3 milliárd tonnát, tejből 100 millió tonnát kell elérni. A fogyasztási cikkeket illetően az iparban a „B" szektor, vagyis a közsszükségleti cikkeket gyártó ágazatok növe­kedési üteme meghaladja a termelőeszközöket gyártó szektorét, 4,9 százalékos lesz, messze felül­múlva az előző öt év átlagát. A könnyűipar termelé­se 2,8 százalékkal emelkedik, de bizonyos termék­csoportokban a kínálat csaknem felének megújítá­sát tervezik. A lakosság reáljövedelmét 2,5 száza­lékkal szándékoznak növelni, a munkások havi átlagkeresete 195 rubel, a kolhozparasztoké 156 rubel lesz, a társadalmi fogyasztási alapok pedig 4,1 százalékkal nőnek. A kiskereskedelmi forgalom 3,6 százalékos emelkedésével számolnak, de a szeszesitalok nélkül 6 százalékos forgalomnöve­kedésre számítanak. Most először kapott helyet a tervben külön is a fizetett lakossági szolgáltatások mutatója. 114 millió négyzetméternyi lakást ter­veznek felépíteni, ebből majdnem 30 milliót szövet­kezeti és egyéni építkezéssel, s ösztönzik az utóbbi térhódítását. Ezek tehát az új időszak új feladatai, amelyek Mihail Gorbacsov megfogalmazása szerint új hoz­záállást és szemléletváltást tesznek szükséges­sé. (—zi—) Interjú a ROBOT tudományos-műszaki egyesülés vezérigazgatójával MIÉRT NEM EGYEDÜL, HANEM KÖZÖSEN Preáovban az elmúlt év derekán kezdte meg működését a ROBOT elnevezésű tudományos-műszaki egyesülés, ame­lyet a Csehszlovákia és a Szovjetunió között! megállapodás értelmében létesítettek. A ROBOT létrejöttével a KGST- országok kölcsönösen előnyős kapcsolatainak keretében az együttműködés új formájának a kipróbálására nyílt lehető­ség. A robottechnika legkorszerűbb elemeinek kifejlesztésé­vel foglalkozó egyesülés munkájáról nyilatkozott Jurij Georgi- jevics Kozirev, a ROBOT vezérigazgatója. Milyen okok vezettek az egye­sülés létrehozáséhoz?- Az a közös felismerés és ér­dek, hogy halaszthatatlanul szük­séges a korszerű technika fejlesz­tése. Robotok nélkül elképzelhe­tetlenek a modern termelési eljá­rások, ézzel mindkét országban tisztában voltunk. S ha már ebben egyetértettünk, miért ne egyesítet­tük volna ez irányú törekvésein­ket? A robotizálás kezdeti éveiben hiányzott ez az összefogás, min­denki a maga útját járta, ki akarta próbálni saját képességeit és le­hetőségeit. Ennek tulajdonítható, hogy ugyanolyan célt szolgáló, kü­lönböző típusú robotokat szer­kesztettek. A jelenlegi időszakban a külön utak keresése és az erők szétforgácsolódása károkat okoz­na. Természetesen, végső soron minden ország kifejleszthetné és gyárthatná azokat a robotokat, amelyekre szüksége van, de ez sokkal hosszabb időt venne igény­be és több pénzt emésztene fel. Az együttműködés épp e téren nyújt lehetőséget a gyorsabb és hatékonyabb előrelépésre. • Mivel támaszthatnánk alá ennek az állításnak a helyes­ségét?- Az utóbbi évek tapasztalatai­val. Szovjet és csehszlovák szak­emberek már néhány éve együtt­működnek a robottechnikában. Közös robot megszerkesztésénél mindenki önállóan dolgozott egy- egy alkatrészének a megtervezé­sén, majd a részeredményeket összegezték. Később ideiglenes konstrukciós és tervező csoportot alakítottunk, amely rendszeresen találkozott és már közösen látott hozzá a feladatok megoldásához. Az, ami korábban például nyolc hónapot vett igénybe, ezután már feleannyira sem volt időigényes. Idővel azonban ez a forma sem felelt meg a követelményeknek. Előfordult, hogy a konzultációkon bizonyos részletet nem sikerült tisztázni és így a probléma megol­dását el kellett halasztani a cso­port következő találkozásáig. Ebből az a tanulság adódott, hogy a konstrüktóröknek és a techniku­soknak állandóan együtt kellene tevékenykedniük a feladatok meg­oldásán. Innen már csak egy lé­pés választott el bennünket a kö­zös tudományos-műszaki egyesü­lés létrehozásának gondolatától. • Mire összpontosítja figyel­mét az új egyesülés?- Egyesülésünknek nem célja a robotok sorozatgyártása. Fela­datunk a hiányzó robotfajták kifej­lesztése, a prototípus és az egyes mintapéldányok elkészítése, ame­lyeket aztán gyárthatnának a két ország termelői. Elsősorban azok­ra a területekre összpontosítunk, amelyeken még országainkban nincsenek konkrét eredmények. Például a robotok üzemelésének biztonságosságára. Jelenleg még csak ott tartunk, hogy a robot előtt meghúzott fehér vonal mutatja azt a területet, ahova már tilos belép­ni. Üzemelésük biztonságának a kérdésében még tovább nem jutottunk. Éppen ezért új biztonsá­gi rendszert akarunk kifejleszteni, amely a robotot automatikusan le­állítaná, ha a dolgozó beavatkozá­sa veszélyes helyzetet teremtene. Ez úgy történne, hogy az ok elhá­rítása után azonnal ismét normáli­san tovább dolgozna az irányító rendszer bonyolult beavatkozását mellőzve. Vagy más példa: a Szovjetunióban és Csehszlová­kiában is többnyire elkülönítve gyártjuk a megmunkáló gépeket és a robotokat. Nagyon nehéz megkeresni azokat a módokat, hogy miként lehetne őket egybe­kapcsolni, de mi meg akarjuk talál­ni ennek a kulcsát. Mindeddig nem sikerült átfognunk a kutatás e terü­letét, mégpedig azért, mert vagy a gyártóknak erre nem volt kapaci­tásuk vagy pedig ez a megoldás számukra nem kifizetődő. • És önöknek vajon ez kifize­tődő?- A jelenlegi helyzet az, hogy a robotok gyártói össztermelésé­nek alig néhány százalékát alkot­ják a robotok. Tehát ha e téren valami kiesés történik, azt gyorsan be lehet hozni a választék bővíté­sével más területen. Ezért jelenleg még sok helyütt nem fűződik érde­kük ahhoz, hogy több eszközt és munkaerőforrást fordítsanak a ro­botok előállítására. A mi szem­pontunkból a robottechnika jelenti munkánk fő tartalmát, s ha nem azt állítanánk elő, amit a gyakorlat és a termelők elvárnak, akkor egy­szerűen nem tudnánk létezni. • Említette ön, hogy az egye­sülés prototípusokat fog gyár­tani. A nyereséget gyakorlatilag azonban csak majd a sorozat- gyártás hozza meg. Vajon nem tart-e attól, hogy a gyártók nem mutatnak érdeklődést az önök prototípusainak gyártása iránt?- Úgy gondolom mindenekelőtt, hogy a robotok megítélésében lé­nyeges szemléletváltás történt. Korábban valamiféle technikai csodának tartották őket, míg jelen­leg már a technológiai korszerűsí­tés fontos elemei. A robotok iránti érdeklődés tehát tövényszerűen egyre növekedik. A Szovjetunió­ban és Csehszlovákiában is egy­aránt a tervekbe foglalták az egye­sülés munkájának eredményeit, s ezzel biztosítva van a kutatás és a termelés közötti szerves kap­csolat. S mivel önelszámoló szer­vezet vagyunk, mi is arra fogunk törekedni, hogy új formákat keres­sünk munkánk eredményeinek gyakorlati megvalósításához. • Köszönöm a beszélge­tést. VÁCLAV MAREK A vietnami főváros Dong- xuan nevű piactere tu­lajdonképpen Hanoi „gyomrá­nak“ tekinthető. Egyúttal az or­szág legnagyobb piaca is, amelyet naponta ezrek és ez­rek keresnek fel, ünnepek ide­jén százezerre tehető a bevá­sárlók száma. Az utóbbi hetek­ben Vietnamban pénzreformot hajtottak végre, ezért a piacon gyakoribbak az árak megtartá­sa és az elárusítás tisztasága kapcsán végrehajtott ellenőr­zések. A helyi lapok legutóbb több cikket is Írtak olyan spekulán­sokról, akik elsősorban a ma­gánkereskedelmi szektorban a vásárlók rovására próbáltak meggazdagodni. A pénzreform elvonta tőlük azon eszközök jelentős részét, amelyekre tör­vénytelen áremelésekkel és tisztességtelen úton tettek szert. A szigorúbb ellenőrzést sürgetővé tette az a körülmény is, hogy a pénzrefom után rög­tön nem határozták meg a szo­cialista szektorban a bérek és fizetések végleges nagyságát. Az említett hanoi piacon az állami üzletek kioszkjain kívül szép számmal találunk még magánkereskedőket. Azt tér­Ellenőrzések a piacon Vietnami törekvések az árak stabilizálására vezik, hogy fokozatosan őket is bevonják az állami szektorba. Emellett több létfontosságú kérdés is megoldásra vár. Mi­vel az állami felvásárlás még minden tekintetben nem sza­vatolja a szükséges mennyisé­gű agrártermékeket, ezért az adott esetben érdekeltté kell tenni a kiskereskedőket is. A hanoi piacon nemcsak a szövetkezetekben teljesít­ménybérért dolgozók adják el zöldség- és gyümölcsfelesle­geiket, hanem az elővárosok­ban kis kertecskékkel rendel­kező lakosok is. Ók egész na­pon át nem tartózkodhatnak a piacon, ezért terményeiket előszeretettel eladják magán­kereskedőknek. Számuk jelen­tős és egyes hiánycikknek szá­mító termékek esetében a „hézagpótló“ szerepét töltik be. Az illetékes párt- és népha­talmi szervek ellenőrző bi­zottságai ügyelnek fel arra, hogy ne folyamodjanak önké­nyes árdrágításhoz, követke­zésképpen, hogy szavatolják az árak stabilitását. A piacon árusító kisterme­lőkről lista készül, és csak úgy árulhatnak, ha erre engedélyt kapnak a népi bizottságtól. Ez a bizottság állapítja meg a sta­bil árakat, az élelmiszereknél figyelembe veszik azok idény­jellegét. Kivételes esetekben engedélyezik az árváltozást bi­zonyos határokon belül. Az ellenőrző bizottság tagjai már reggel hat órakor megje­lennek a helyszínen és a piac zárásáig két „műszakban“ hajtják végre a szúrópróbasze­rű ellenőrzéseket. Az eredmé­nyek azt mutatják, hogy egye­sek árdrágítással próbáltak na­gyobb bevételhez jutni. Ezt az ellenőrzések tanúsága szerint a magánkereskedők csaknem egyötöde kockáztatja meg. A magánszektorban tevé­kenykedő kiskereskedők nem kis gondot jelentenek az állami szerveknek. Még mindig olyan pozícióik vannak, hogy ezeket nem egy esetben visszaélé­sekre ki tudják használni. Szükséges, hogy amig létezik ez a kereskedelmi szektor, ad­dig szigorúan ellenőrizzék. A tapasztalatok azt igazol­ják, hogy a lakosok elismerően szólnak az ellenőrző bizottsá­gok tevékenységéről. (jr) 1 ÚJ SZÚ 10 1986.1.4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents